Geopolitikai elemzésekben sokszor szó esik arról, hogy az Egyesült Államok régi stratégiai célja, hogy rátegye a kezét az orosz energia- és nyersanyag forrásokra. Olyannyira, hogy a Szovjetunió szétesése után Amerikában cikkek is születtek arról, hogy fel kellene vásárolni a meggyengült Oroszország felét, mégpedig Szibériát.

Figyelemre méltó javaslatot te le a kormányzat asztalára 1992-ben az amerikai Világpolitikai Kutatóintézet vezető kutatója, Walter Russell Mead. Azt ecsetelte, hogy miért, hogyan és mennyiért kell megvenni az Egyesült Államoknak Szibériát. Az ötlet körbejárta a nemcsak az amerikai, de az európai sajtót is. Maga Russell Mead például a Geografic Questions 1994 márciusi számában győzködte az amerikai társadalmat az ötlet életképességéről.

„Hogy mit is ajánlott vételre? Az Uraltól keletre lényegében mindent”

Az amerikai Szibériát az elképzelései szerint északon a Jeges-tenger, nyugaton az Ural-hegység, keleten a Csendes-óceán, délen pedig Mongólia és Kína határolta volna. Más szóval, fél Oroszországról volt szó. A terület lakóit a kutató két részre, az oroszajkú szlávokra és az Alaszka lakóihoz hasonló őslakosokra osztotta.

Az első népcsoportnak az amerikai állampolgárság megadását, szabad anyanyelv használatot és Szabad mozgást ajánlott az Egyesült Államokban. Az őslakosok arra a sorra jutottak volna, mint a Vadnyugat a megvásárolt Alaszka lakói. A szakértői vitákban már Szibéria árát is meghatározták.

„Egy angol holdra (0,4 hektár) ezer dollárt, összesen három trillió dollárt számoltak”

Az összeg kifizetését húsz évre elhúzva tervezték. Mint írásában Borisz Jakemenko orosz történész megemlíti, évente 200 milliárd dollárt fizettek volna, ám azzal a megkötéssel, hogy ennek felét Oroszországnak amerikai áruk vásárlására kellett volna fordítania. Az elképzelés támogatói Szibériára, mint nyersanyag forrásra, a lakosságra pedig munkaerőként tekintettek. Azt is kiszámolták, hogy minden milliárd 20 ezer munkahelyet teremt az államokban. Gondoltak a hét új állam védelmére is, és úgy vélték, hogy tengeri hatalomként az Egyesült Államoknak ez nem okozhat nehézséget.

„Ennyit arról, hogyan gondolkodott a Szovjetunió szétesése után az egykori hidegháborús ellenfél Oroszország függetlenségéről…”