„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Aztán minden hirtelen élesre fordult, amikor Pészach napján, 1943. április 19-én 850 jól felszerelt német katona berontott a gettóba, és szisztematikusan nekilátott a felszámolásának”
Forrás:snappygoat.com
Ha a történelem során volt teljesen reménytelen, ugyanakkor hősies felkelés, az biztosan a varsói gettó lakosságának 1943-as felkelése volt. A felkelés elbukott, de a nácik legyőzhetetlenségének mítosza súlyosan sérült. Persze, miként végződhetett volna, amikor a német hadvezetés 5-6 ezer katonát – ukrán, lett, litván fasiszták, lengyel rendőrök is voltak közöttük –, és tíz tankot vetett be a körülbelül 800 felkelővel szemben, akiknek csak pár ezer gyújtópalackjuk és gránátjuk, pár száz pisztolyuk, 25 géppisztolyuk, 10 géppuskájuk volt. Gondoljanak csak bele, amikor a német SS-katonák 1943-ban megpróbáltak benyomulni a gettóba, napokon keresztül visszaverték őket a felkelők, és egészen május 16-ig büszkén lobogott az egyik, utolsó pillanatig védett házon a felkelők által kitűzött fehér-piros lengyel nemzeti és a Zsidó Katonai Unió kék-fehér zászlaja.
„A varsói gettófelkelés elbukott. Az alig felfegyverzett és utánpótlást nélkülöző ellenállás teljes felszámolásával végződött, de nagy presztízsveszteséget és anyagi kárt okozott a náciknak. Mert ez volt az első tömeges megmozdulás a náci megszállás ellen Európában”
Magát a gettót 1939-ben hozták létre 307 hektáron, melyet háromméteres fallal vettek körbe, a tetején szögesdróttal. Varsó és környékének zsidóságát terelték ide a németek. Előbb 250 ezer főt költöztettek be, a végén már 550 ezer embert zsúfoltak össze, egy szobában 8-15 személy is lakott. A nácik célja egyértelmű volt: a zsidó lakosság elpusztítása és teljes kifosztása. A nyomort járványok tették elviselhetetlenné. Munka csak 30-60 ezer főnek jutott, 200 ezren minden jövedelem nélkül tengődtek, így nem csoda, hogy 1940-1942 között százezren haltak meg.
1942. július 22. és szeptember 12. között a német hatóságok körülbelül 300 ezer zsidót deportáltak – Hitler parancsára a gettó zsidókból álló rendőrsége, a Judenrat naponta 6 ezer embert állított ki a rakodótérre –, vagy öltek meg a varsói gettóban, míg 265 ezer zsidót a treblinkai haláltáborba, 11 580-at pedig kényszermunkatáborokba deportáltak. Összesen csak 35 ezer zsidónak engedélyezték, hogy a gettóban maradjon, ám ezt megszegve 20-25 ezerre tehető azoknak a száma, akik ezen kívül még a gettó területén bujkáltak.
„Mindenki tudta, hogy a nácik az összes embert deportálni fogják. Csak az időpont volt kérdéses”
Aztán már az sem. Heinrich Himmler SS-vezető 1942 októberében elrendelte a varsói gettó felszámolását, és a munkaképes lakosok Lengyelország megszállt területe lublini kerületének kényszermunkatáboraiba szállítását. Mikor ez kiderült a gettó lakossága előtt is, az ott élők szervezkedni kezdtek. Mordechaj Anielewicz 1942 decemberében létrehozta a Zsidó Harci Szervezetet (Zydowska Organizacja Bojowa, azaz a ZOB), amely nem menekülni, hanem otthonuk védelmében becsülettel meghalni készült. A Revizionista Párt – a Betar néven ismert jobboldali cionisták – egy másik ellenálló csoportot szervezett, a Zsidó Katonai Uniót (Zydowski Zwiazek Wojskowy, azaz a ZZW), és a kezdeti feszült viszonyt rövidesen felváltotta az együttműködés. „Elkezdődtek a katonai kiképzések, és 1943 elejére a ZOB körülbelül 500, a ZZW pedig körülbelül 250 harcossal rendelkezett”
Amikor 1943. január 18-án SS-egységek hatoltak be a gettó területére, hogy 16 ezer munkást vigyenek Lublinba, egy csoport zsidó harcos pisztollyal felfegyverkezve beszivárgott a szállítási pontra küldött zsidók oszlopába, és egy előre megbeszélt jelre kitörtek a sorból, és megtámadták a német kísérőiket. A legtöbb zsidó harcos meghalt a csatában, de a támadás sikeresen összezavarta a németeket, lehetőséget adva az oszlopokba rendezett zsidóknak a menekülésre. Ugyan a nácik elfogták a gettó 5000-6500 deportálásra kijelölt lakosát, ám a német vezérkar január 21-én úgy döntött, hogy felfüggesztik a további deportálásokat.
A gettó lakói – akik azt hitték, az ő katonai sikerük miatt maradtak abba a deportálások – felbátorodtak az ellenállás látszólagos sikerétől, és komoly előkészületeket téve készültek a lázadásra. Földalatti bunkereket és óvóhelyeket kezdtek építeni, arra az esetre, ha az SS újra támadna. A ZOB irányítása alá körülbelül 750-800 fegyveres tartozott, és kapcsolatot épített ki a lengyel ellenállás különböző szervezeteivel.
„Aztán minden hirtelen élesre fordult, amikor Pészach napján, 1943. április 19-én 850 jól felszerelt német katona berontott a gettóba, és szisztematikusan nekilátott a felszámolásának”
A náci hadvezetés legnagyobb döbbenetére a támadást nemcsak visszaverték a felkelők, de napokon keresztül sikeresen óvták meg az SS-katonáktól a gettót és lakóit. Aztán a túlerő fokozatosan felmorzsolta az ellenállást. A páncélozott csapatszállító járművekkel és harckocsikkal, valamint lángszórós szakaszokkal megerősített SS-alakulatok április 25-én felgyújtották a gettót, és átfogó támadást intéztek a kétségbeesetten védekező felkelők állásai ellen.
A ZOB és a ZZW fegyveresei azonban bebizonyították, keményen, halált megvető bátorsággal tudnak harcolni, és a németek arra kényszerültek, hogy május elején már hatezer SS-katona ostromolja a gettót védők állásait. Házról házra, szobáról szobára folyt az öldöklő küzdelem, és a gettó területe egyre kisebb lett. Május 7-én az SS körbekerítette a ZOB parancsnoksági épületét, de még úgy sem tudták elfoglalni, hogy harci gázt vetettek be a felkelők ellen. Aztán a sokadik roham – Stroop tábornok légierőt is bevetette – végül megtörte az ellenállást. A német erők a Mila utca 18. alatt található ZOB parancsnoki bunker május 8-i elfoglalásakor megölték Anielewiczet és társait.
„Sokan a tűzbe menekültek a fogság elől, míg május 10-től csak romharcok voltak. Május 16-ra a gettóban minden házat elpusztítottak a németek, Stroop pedig a győzelem jelképeként elrendelte a Tlomacki utcában található nagy zsinagóga lerombolását. Megközelítőleg 56 ezer zsidót öltek meg vagy hurcoltak el, de tízezernél többen maradtak a romok közt, s hónapok múlva is voltak összecsapások”
A ZOB megmaradt egysége részt vett az 1944-es varsói felkelésben. Ugyanakkor a nácik bosszúja borzalmas volt. Az elfogott gettólakókat, megközelítőleg 7 ezer zsidót a treblinkai haláltáborba szállították, és a gázkamrákban az érkezésük napján legyilkolták őket.
A németek három nap alatt tervezték felszámolni a varsói gettót, azonban a gettó harcosai több mint egy hónapig kitartottak. A varsói gettólázadás volt a legnagyobb, és a szimbolikusan legjelentősebb zsidó lázadás, valamint az első városi felkelés a német megszállás alatt álló Európában.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
