//A Tenkes kapitánya
A Masina vremenyi koncertje Moszkvában, 2017-ben #moszkvater

A Tenkes kapitánya

MEGOSZTÁS

Életemben először fordult elő, hogy egy koncert miatt repülőjegyet vettem. Csak azért utaztam el Tallinnba, hogy egyszer élőben is meghallgassam a legendás szovjet-orosz beat bandát, Andrej Makarevics Masina vremenyijét. Nem vagyok sem író, sem zenész, egy számomra egyszerű és nagyszerű élményről van szó: Remélem, hogy Önöknek is mondanak valamit a leírtak.

Sölch Ágoston írása a #moszkvater.com számára

A Masina vremenyi koncertje Moszkvában, 2017-ben #moszkvater
A Masina vremenyi koncertje Moszkvában, 2017-ben
Fotó:EUROPRESS/Vitaliy Belousov/Sputnik

Még 1979-ben vonatoztunk egy csomót a Szovjetunióban. Emlékszem, hogy Kazahsztánig 64 óra hosszat tartott a vonat út Moszkva-Atbasar viszonylatban. Rengeteg élményünk volt, most csak egyet említek. Talán a visszaúton történt, hogy egy orosz srác adott egy magnókazettát. Mondta, hogy tartsuk meg nyugodtan.

„A Машина времени (Masina vremenyi, azaz Időgép), egy szovjet beat együttes számai voltak rajta, így nem csoda, hogy soha nem hallottunk róla. Még a vonaton meghallgattuk, és meglepődtünk, hogy milyen jó zene”

Az énekes jól artikulálva énekelt, mi meg benne voltunk az oroszban, kedvenc számunk volt egy lírai dal Песня о капитане címmel, melyet sebtiben le is fordítottunk magunknak, és megállapítottuk, hogy nagyon jó a szöveg is. Más számokban keményebb húrokat pengettek, azok is jók voltak.

Egy szamizdat kazetta lehetett, nem volt rajta semmilyen címke, ma is meg van, megőriztem, bár még megszólaltatható, de már élvezhetetlen. Régebben időnként még elővettem a kazettát és meghallgattam. Azután egyáltalán nem követtem az együttest, de nem felejtettem el, és mióta internet van, néhány évente rájuk kattintok – mivel kedvelem őket. (Aki nem kedveli őket, vagy nem hallott róluk,  biztos, hogy soha nem kattint rájuk.)

„Így tettem tíz éve is, és örömmel konstatáltam, hogy élnek, megvannak és zenélnek is. Sőt, 40 éves jubileumi koncertet hirdettek”

Láttam, hogy CD lemezeiket meg lehet vásárolni,  hurrá modern világ, rámentem az árusító honlapra, kiválasztottam egy válogatáslemezt, amelyen rajta volt a kapitányos dal és megrendeltem. Mennyiség, név, cím, ország, mikor utóbbit megadtam, kiírta a honlap, hogy külföldre nem szállítanak. Jót röhögtem, mondom itt még tart a szovjet rendszer. Akkoriban volt egy ismerősöm, aki gyakran járt Moszkvába, megkértem hát, hogy vegye meg nekem a cd-t. Úgy is lett, így azután örömmel feltettem időnként, és néhány évente továbbra is rájuk kattintottam a neten, s láttam, hogy most már fb oldaluk is van.

„Aztán 2019 tavaszán észrevettem, hogy ősszel 50 éves jubileumi turnéra mennek, augusztusban Szocsiban, majd októberben baltikumi városokban lépnek fel”

Így Tallinnban, Rigában és Vilniusban, azután pedig még sok orosz városban, később pedig Tel Avivban is. Mondom, most már elérkezett az idő, hogy meghallgathatom őket élőben is. Viszonylag rövid idő alatt utánanéztem mindennek a neten, megvettem a koncertjegyet Tallinnba – nem írta ki a honlap, hogy külföldiek nem vásárolhatnak -, majd  repülőjegyet, szállást foglaltam, és vártam a koncert napját. Olvasgattam a híreiket az fb-n, kicsit visszagyakoroltam magam az oroszba, meghallgattam jónéhány számukat, szóval magam is készültem a koncertre. Közben többször eszembe jutott, vajon játszani fogják-e a kapitányos dalt. Először eldöntöttem, hogy ááá úgyse, majd azt mondtam, lehet, miért ne, azután megint a nem győzött és így tovább.

„Közben Tallinnból is készültem, a koncertet természetesen összekötjük egy kis városnézéssel”

Úgy foglaltam szállást, hogy közel legyen az óvároshoz. Azt is megnéztem, hogy a szállástól kis gyaloglással és egy busz- vagy villamosvonallal fél óra alatt oda lehet érni a koncertre – melyet egy jéghokicsarnokban (Tondiraba jäähallis) rendeznek -, ne kelljen feltétlenül taxit fogadni, hiszen a helyi közösségi tömegközlekedés is hozzá tartozik a városismerethez.

A szállás az óvárosban #moszkvater
A szállás az óvárosban
A szerző felvétele

Bár a repülőtér nincs messze a várostól, szintén egy villamosvonallal be lehet jutni, úgy gondoltam, hogy onnan azért taxival fogunk bemenni. Utánanéztem a neten, kiderült, három alapvető taxi társaság van, a Tulika taksa, a Tallink taksa és a hiénák. Azt is kiszámoltam, hogy 10 euróból ki kell jönnie a taxinak.

„Ki is választottam egy Tulikát, beültünk és a sofőrnek az  első obligát kérdésére válaszolva, hogy Magyarországról, földerült a képe, és jókedvűen mondta, hogy ááááá Tenkes kapitánya, hogy az milyen jó film volt”

Ötven évvel ezelőtt vagy hatvan éve, tette hozzá, tehát még az évtizedet is jól eltalálta. A pasas velem egykorú lehetett, gondolom, gyerekkorában láthatta, és így megmaradt benne.  Abban semmi különleges nincs, hogy az őserdőben figyelni kell, melyik bennszülött szól vissza magyarul. Abban sincs, amikor valamilyen távoli helyen a világban azt mondják, hogy áááá Puskás,  de, hogy a tallinni taxiban azt mondják, hogy áááá Tenkes kapitánya, ez óriási.

A taxissal oroszul kezdtem beszélni, ő azonban taxisangol nyelven válaszolt (jó, ezt csak a poén kedvéért, mert elég jól bírta az angolt).  Taxis barátunk útközben bemutatta a várost. Megtudtuk, hol  van az egykori papírgyár, melyben valamilyen kulturális helyet rendeztek be, hasonlóan, mint nálunk a Millenáris, hol lehet jóízűen és olcsón enni. Ki is próbáltuk, maximálisan igaza volt, hol érdemes sörözni, ahol helyben főzik a sört. Ezt is kipróbáltuk. Elsőrangú hely volt. Megmutatta, hol érdemes felmennünk a kilátódombra, ahonnan be lehet látni a várost és a tengert. Elmondta, hogy a város biztonságos. Ha nem rúgunk be, akkor nem lesz semmi bajunk, ezt is kipróbáltuk, nem rúgtunk be. Elmondta, hogy óvakodjunk a taxishiénáktól, akik két-háromszoros árat kérnek a turistától egy útért (milyen fejlett ország, hogy csak ennyit – mondom magamban), ez utóbbiakat nem próbáltuk ki.

„Megérkezve az óvárosba a taxióra 9,35-öt mutatott, tehát ez is teljesen rendben volt. Így rögtön nagyon jó benyomással kezdtük a tallinni látogatást”

Ez az igazi országimázs. Számunkra az egy szem taxis képviselte az észt népet, és rögtön megállapítottuk, hogy általában az észtek rendes, barátságos emberek, és jól beszélnek angolul, mely egyébként valóban igaz volt. Később is bárkit megszólítottunk a városban, az utcán, a boltokban, mindenki beszélt angolul. Nem csoda, hiszen javarészt a turizmusból élnek. Úgy látszik, a felkészülésem mégsem volt annyira alapos, már csak a hazautazás után derült ki számomra, hogy Tallinnban van egy Tenkes kapitánya nevű magyar étterem. Mentségemre szolgáljon, hogy ezt taxis barátunk sem említette. Lehet, hogy ő sem annyira tökéletesen ismerte a várost!

„A koncertre időben kimentünk, jó félórával a kezdés előtt ott voltunk. Az rögtön egy kicsit fura volt, hogy a hoki csarnok úgy félig volt”

Később sem lett telt ház. A földszinten berendezett nézőtér tele volt, az oldalsó szektorok azonban eléggé foghíjasak voltak,  nem tudom, hányan lehettünk. Később sem találtam a neten tudósítást a tallinni koncertről, pedig megnéztem mindenféle tallinnnews, balticnews portált.  2-3000 közé saccoltam a létszámot.

Az is feltűnt, hogy az ötvenes-hatvanas generáció mellett jónéhány fiatalabb arcot is láttunk a nézőtéren. Számítottam rá, hogy jó lesz, mégis nagyon kellemesen meglepett, mennyire profi volt a hangosítás. Minden jól szólt, a mikrofonok jól voltak beállítva, a hangerő megvolt, de egyáltalán nem volt bántóan túlzó, az énekes abszolút érthetően énekelt. Mármint ez sajnos nem azt jelentette, hogy én minden szót értettem volna, hanem azt, hogy  a technika is kifogástalan volt. Nem készültem saját filmezésre, egyrészt gondoltam, hogy nyilván tilos, bár nem láttam kiírva, másrészt fölöslegesnek tartottam amatőr felvételekkel kísérletezni.

„Viszont rögtön második számként fölhangzott a kapitányos dal, elérzékenyültem, önkéntelenül előkaptam a mobilomat, és felvettem néhány percet”

Olyan ez, mint a saját paradicsom a balkonon, hiába lehet a piacon sokkal jobb minőséget kapni, az otthoni kicsit sápadtabb, kicsit kisebb, de a miénk. Így voltam én a mobilfelvétellel. Legalább egy személyes emlék, egészen más, mintha a youtube-n hallom, ez az enyém, és megvolt az illúzió, hogy az öreg alapító Андрей Вадимович Макаревич  (Andrej Makarevics) csak nekem énekli a dalt. Az öreg egyébként annyira nem öreg, mint utánanéztem 66 éves, tehát korán kezdte. Igaz, szerintem ennél idősebbnek néz ki, ahol nem kopaszodik, ott ősz. Ideírom a fordításomat, nem teljesen szó szerinti, igyekeztem a lírát valamennyire megtartani, bár kétségtelen és nyilvánvaló, hogy nem tudom visszaadni az orosz nyelvi báját.

Dal a hajóskapitányról

Úgy indultunk, hogy az ég

Sötétkék és végtelen volt, 

A tengeren könnyű szél

Játszott a hullámokkal,

Hajónk megtelt

Barátokkal és ismerősökkel,

Utunk távoli országba vezetett,

Utunk távoli országba vezetett.

Kapitányunk tapasztalt volt,

Körbehajózta már az összes tengereket,

Erős és rendkívüli ember volt,

Fákat tudott dönteni puszta kézzel.

Sokan voltunk,

Mind bátrak és erősek:

Rajtunk semmilyen vihar nem fog ki, 

Rajtunk semmilyen vihar nem fog ki.

A hajónk a tengeren?  –

Könnyű játékszer, mint a dióhéj,

És lám egyik este

Köd támadt,

Az ég dörgött,

Sötét felhők gyülekeztek,

Közepes erejű orkánt hozva.

És  milyen érdekes:

Mi  bátrak és erősek,

És mindazok, akikben hittünk,

Fölkiáltottunk: „Süllyedünk!”

Segítséget vártunk egymástól,

De mindenki elhagyott mindenkit

És megindultunk a tengerfenéknek,

És megindultunk a tengerfenéknek.

A tengeren még hánykolódtunk,

Minden reményünk  elszállt,

És csak a véletlen folytán

Értünk partot.

És azok, akik közülünk túlélték,

Más és más okból, de

Elfelejtették a hajóskapitányt,

Elfelejtették a hajóskapitányt.

És a neten  most már megtalálható a jubileumi koncertsorozat moszkvai nyitánya. A kapitányos dal 3,20-6,40 között hallható, itt is a második szám volt. Érdemes nézni, a közönségben a különböző korosztályú, tiszta arcokat. Nyilván, hogy nem véletlenül, hanem nagyon is profi módon mutatja őket a kamera. Látható, hogy nem néhány öreg rocker nosztalgiakoncertjéről van szó – bár az sem lenne nagy baj -, hanem a fiatal korosztályt is megfogta egy ötvenéves beatzenekar minőségi zenéje és szövege.

Nem szeretem az „ahhoz képest” viszonyítást, ha valami jó, jó kell legyen attól függetlenül, hogy ki írta és mikor. Anélkül, hogy bármit belemagyaráznék, muszáj  megjegyezni, a fenti dalszöveg a hetvenes években a Szovjetunióban íródott.

„Bizonyítva, hogy az akkori és ottani emberek is ugyanúgy gondolkoztak, mint bárhol a világon, a szöveg bárhol keletkezhetett volna, nincs benne, hogy „szovjet” szöveg lenne”

Az egész koncert profi volt, én soha nem szerettem a koncertek alatti vetítést, maradi módon nekem bőven elég, ha hallom a zenét és látom a zenészeket, nem kell, hogy a vetítés elvonja a figyelmemet. Nem is volt egyébként minden szám alatt, de amikor vetítettek valami sztorit, abszolúte normális, helyénvaló volt az is.

Masina vremenyi koncert Tallinban #moszkvater
A szerző felvétele

Mint a fentiekből kiderülhetett, nem vagyok mai gyerek, a klasszikus beatzenét szeretem, és egyáltalán nem hiányzott, hogy a tagok nem rohangáltak össze-vissza a színpadon, nem volt füstköd, ez a zene nem igényelte a show műsort. Annyit mozogtak persze, amennyire a zenéhez kellett. Az is eszembe jutott, milyen magyar zenekarhoz hasonlíthatnám őket.

„Rögtön el is neveztem őket a szovjet Illésnek. Később olvastam a neten, hogy Макаревич-et az orosz Lennonnak nevezték. S minthogy az Illés együttes  a magyar Beatles, így nem fogtam mellé a hasonlattal”

Érdekes volt a felállás, a billentyűsön, a két gitároson, basszgitároson kívül két dobos volt, egyikük egy fiatalember, aki nemrég csatlakozott a zenekarhoz. És volt még egy trombitás is, ez is nagyon jól szólt, amikor szerephez jutott, mert nem volt minden számban trombita. Amikor nem trombitált, akkor a csörgőkarikán nyomta a ritmust.  Folyamatosan játszottak, másfél óra zenélés után bemutatták a tagokat, célozgattak, hogy közeledik a koncert vége, persze, jól volt felépítve, még fél órát játszottak  a végére hagyva a közönség énekeltető sikerszámokat. Vastapssal és nagy ovációval lett vége. Én meg  jöttem haza a tallinni éjszakában a villamoson, csak nem az első villamost, hanem a kapitányos nótát dúdolgattam.

Благодарю Вас МАШИНА ВРЕМЕНИ!

MEGOSZTÁS