„Összességében a harckocsi minden híresztelés ellenére egy olyan eszköz, amely továbbra is elengedhetetlen a modern hadszíntérről”
Fotó:EUROPRESS/YASUYOSHI CHIBA/AFP
Az Ukrajnából érkező harctéri felvételek kapcsán sokszor és sokak által folyamatosan előkerül az a köztudatból kiirthatatlan feltevés, amely szerint a harckocsik ideje leáldozott. Avagy az újabbnál-újabb kihívások és veszélyek következtében harckocsik a modern harctéren nem tudják korábbi, az áttörések, valamint offenzívák során betöltött szerepüket betölteni és nem többek, mint mozgó fémkoporsók. Utóbbiaknál pedig csak idő kérdése, hogy az ellenség mikor semmisíti meg őket.
„Ám ez egyáltalán nem igaz”
Elsőként fontos ugyanis magával a fenti elmélettel foglalkozzunk, amely gyakorlatilag egyidős a harckocsi fegyvernem megszületésével. Avagy amikor a Német Császárság az első világháború utolsó éveiben hadrendbe állította a világ első dedikáltan harckocsik ellen kifejlesztett rombolópuskáját Tankgewehr M1918 révén, már azonnal megszületett a tank bukásának gondolata.
Tankgewehr M1918
Forrás:Wikipédia
Nem volt ez máshogy a tankelhárító fegyverzet 1920-30-as évekbeli folyamatos fejlődésével sem, ahol országtól függetlenül egymás után jelentek meg a különböző rombolópuskák és tankelhárító lövegek.
„Ám ezzel párhuzamosan a harckocsik fejlesztése sem állt le”
Az 1930-as évekre immár minden nagyhatalom számára – de leginkább Németország és a Szovjetunió oldaláról – nyilvánvalóvá vált, hogy a harckocsik nem fognak elsüllyedni a történelem süllyesztőjében. Helyette a küszöbön álló globális háború kulcs fegyvernemét fogják alkotni.
Mondanunk sem kell, a második világháború kvázi a harckocsik „aranykorát” hozta magával. Kurszktól a Hortobágyon át egészen az Ardennekig nem egyszer tankok százai és ezrei csaptak össze egymással. Kiemelten igaz volt ez a keleti frontra, amelynek tapasztalatai a háborút követően még évtizedekig erősen meghatározták a szovjet harckocsifejlesztés legfőbb irányvonalait.
„Viszont még a második világháború tapasztalatai sem győzték meg a páncélosok halálában hívőket a technológia szükségességéről”
Ugyanis a világháborút követően a hidegháború ismét exponenciális technológiai fejlődést hozott magával mind a páncélosok, mind az elhárító fegyverzet terén. Nemcsak a fejlettebb működési elveket alkalmazó páncéltörő fegyverek jelentek meg, de a következő nagy kihívást az irányított páncéltörő rakéták – magyar szaknyelvben IPTR, angol rövidítésben ATGM – feltűnése jelentette.
A szovjet 9M14 Maljutka páncéltörő rakéta az elsők közt állt hadrendbe az 1960-as években
Az ATGM-ek révén már a gyalogság mellett az egyéb harcjárművek is fejlett páncéltörő eszközökhöz jutottak. Az ATGM-el ellátott csapatok megfelelő körülmények megléte esetén több kilométeres távolságból lehetett az ellenséges harckocsikra tüzet nyitni. Utóbbi igazán a jóm kippúri háborúban mutatkozott meg, mikor az izraeli páncélos veszteségek döntő hányada a szovjet 9M14 Maljutka páncéltörő rakétától származott. Hasonló következett be a közeli légitámogatás – CAS – fejlődésével, ahol a precíziós fegyverzet mellett a harci helikopterek is bekerültek az arzenálba.
„Ellenben a harckocsik mindegyik, halálosnak beharangozott veszélyhez képesek voltak adaptálódni”
A tankok és az ellenük kifejlesztett fegyverzet fejlődése gyakorlatilag a kard és a pajzs folyamatos versenyeként írható le. Utóbbi során hol az egyik, hol a másik fél kerül helyzeti, de nem sorsdöntő előnybe. Ugyanis az adott újítás adta kihíváshoz a másik oldal hamar képes felzárkózni, fokozatosan helyreállítva az egyensúlyt. Ez pedig újabb innovációt gerjeszt, folyamatosan bővítve a kard és a pajzs eszköztárát.
Példának okáért a korábban említett rombolópuskák megjelenésére a választ a fejlettebb, immár vastagabb páncélzattal ellátott harckocsik megjelenése adta. De hasonló történt a kumulatív páncéltörő lőszerek, illetve a páncéltörő rakéták megjelenésével is, amely egyaránt elhozta mind a többrétegű kompozit, mind a reaktív páncélzatok – legyen szó robbanó vagy nem robbanó kiadásról – megjelenését.
T-72M1 és T-72B toronypáncélja közti különbség. A kép jobb oldalán kiválóan látszik a különböző anyagokat rétegesen és váltakozva alkalmazó kompozit páncél felépítése
Forrás:Reddit
„A közeli légitámogatás sem bizonyult csodaszernek”
Ugyanis a harci helikopterek és az újabb generációs csatarepülőgépek szovjet-orosz oldalról éppen a csapatlégvédelem rohamos fejlődését hozták el magukkal. Utóbbiak olyan többrétegű légvédelmi ernyőt képesek az adott alakulat fölé vonni, amelybe berepülve egyszerűen nincsen esélye az ellenséges helikopternek vagy repülőnek.
Nem véletlen, hogy nyugati oldalról a helikopterek és minden nem vadászgép vagy stratégiai bombázó kategóriába tartozó eszköz kizárólag csak a légifölény kivívása után lép akcióba. Előbbiek alkalmazása a fent említett csapatlégierő megléte mellett szimpla öngyilkossággal érne fel.
„Ami pedig az ukrajnai háború kezdetén csodafegyverként emlegetett felülről támadó Javelint és NLAW páncéltörő rakétákat illeti, azok sem váltották be teljesen a hozzájuk fűzött reményeket”
Bár főképp a háború kezdeti heteiben-hónapjaiban folyamatos volt a Javelin és NLAW használata, mégis az ukrán-fehérorosz fejlesztésű Sztugna-P típus bizonyult eredményesebbnek. Ugyanis csak az összekép egyik részét adják az adott eszköz technikai képességei, ám azokat használni is kell a gyakorlatban. Ennek során pedig bebizonyosodott, hogy a Javelin esetében nemcsak nehezebb tüzelési pozícióba kerülni, de egyben a rakéta nem minden esetben ismeri fel vagy követi a kijelölt célpontot.
Mint az alábbi videón is látszik, a Javelin indítást követően azonnal érkezik is orosz oldalról a választűz
A „tüzelj és felejtsd el” működési elv – fire and forget – következtében pedig már repülés közbeni korrekcióra a kézi vezérelt Sztugnával szemben korlátozottan van lehetőség. Nem csoda, hogy a Szent Javelinné fajuló csodafegyver kultusz a kiábrándító eredmények láttán inkább másik eszközt keresett magának.
„Ahogy fejlődik az alkalmazott fegyverzet, úgy tart velük lépést az annak hatását semlegesítő védelem”
Ennek legfrissebb példáit az aktív védelmi rendszerek – APS – jelentik. Utóbbiak lényege, hogy még a becsapódás előtt semlegesítik a beérkező gránátot, nyíllövedéket vagy rakétát, ezzel magát a fizikai érintkezést meggátolva. Az APS technológia fejlesztésében Izrael mellett sajátos módon épp a Szovjetunió és Oroszország állt az élen, ám a rendszerek magas költsége miatt azok gyakorlatilag az Armata kivételével csak prototípus példányokon jelentek meg.
Drozd aktív védelmi rendszerrel felszerelt orosz T-80UM2. A típus végül nem került gyártásba
Forrás:Reddit
„Noha a magas költségvonzat következtében még a nyugati harckocsikon is csak korlátozott létszámban érhetőek el az izraeli Trophyhoz hasonló APS-ek, ám azok alkalmazásával az ukrajnai orosz harckocsi veszteségek jelentős hányada elkerülhető lett volna”
Persze az APS sem csodafegyver, és a korábban említett kard és pajzs harca már ezt a technológiát is elérte. Mint minden elhárító töltettel operáló rendszert, úgy az APS-ket is túl lehet terhelni tömeges rakétaindítással. Továbbá már léteznek olyan rakéták, amelyek egyfajta csali töltetet hordoznak magukkal. Miközben az APS a csalit érzékeli beérkező veszélyként, az igazi rakéta annak takarásában érkezik, és kihasználva az elhárító töltet működésének a rövid időablakát áttöri magát a védelmen.
Orosz Arena-E aktív védelmi rendszer működés közben
Továbbá amennyiben a harckocsi fegyvernem tényleg meghaladottnak tekinthető, akkor
„Mégis miért kér – sőt követel – Kijev több százas nagyságrendben páncélosokat Nyugatról?”
A válasz ismét lakonikusan rövid, ámde egyértelmű. A modern harctéren lehetetlen nélkülözni a harckocsikat függetlenül attól, hogy az adott oldal éppen támadó vagy védekező szerepkörben használja őket. Egyszerűen nincsen olyan elérhető másik harcjármű, amely a mobilitás, védelem, tűzerő, valamint a multifunkciós felhasználás terén olyan karakterisztikával rendelkezne, mint a tankok.
Városi harc során gyalogságot támogató orosz T-90M Marjinkában
„Ne felejtsük, a harckocsik nem csupán az ellenséges páncélosok ellen használhatóak”
A rendelkezésre álló eltérő gránátok folytán egyben a gyalogság munkáját is támogathatják, sőt szükség esetén akár rögtönzött tüzérségként is funkcionálhatnak. Többek közt egy megerősített betonfedezék felszámolására bőségesen elegendő egy harckocsiból kilőtt 125 milliméteres repeszromboló gránát, amelynek tömege majdnem megegyezik egy 122 milliméteres tüzérségi gránátéval. Egyúttal létezik kifejezetten az élőerő ellen kifejlesztett kartácslőszer, amely mint a neve is mutatja, gyakorlatilag egy harckocsi lövegből indított sörétes lőszernek feleltethető meg. Utóbbi nagy területen képes az ellenséges gyalogság semlegesítésére.
Az amerikai Northrop Grumman által kifejlesztett M1147 jelű többfunkciós programozható gránát, amely egyszerre képes kartács és repeszromboló lőszerként is viselkedni
„A harckocsik tervezése során a mérnököknek mindig a mobilitás-páncélzat-tűzerő háromszögében kell úgy mozogniuk, hogy megtalálják az adott feladatkörhöz szükséges optimális kialakítást”
A túlságosan nehéz páncélzatnak ugyanis a mobilitás látja kárát – lásd Challenger 2 írásunkat –, míg a mobilitást minden továbbinál előrébb helyező attitűd – mint történt az a Leopard 1 esetében – a harctéri túlélést befolyásolja erősen negatív irányba. Természetesen ahogy második világháború-korai hidegháború során megkülönböztettünk könnyű, közepes és nehéz harckocsikat, úgy azok jellemzői is eltérőnek bizonyultak az adott feladatkörnek megfelelően.
A mobilitás és a páncélvédelem „aranymetszése” lett az angol MBT rövidítéssel jelölt alapharckocsi, amely a korábbi közepes kategória mobilitását ötvözte a nehéz típusok védelmével és tűzerejével. Utóbbi kategória vált végül azzá a harckocsivá, amit ma modern páncélosként említünk.
„Mi tehát a helyzet a harckocsik terén Ukrajnában?”
Nos, érdemes az orosz tapasztalatokat, de inkább a hibákat alapul venni. Avagy a sikeres offenzíva végrehajtásához elengedhetetlenek az összhaderőnemi harcászat oszlopos tagjait képező harckocsik, ám nem megfelelően alkalmazva még a legfejlettebb eszközből is hamar egy füstölgő fémkoporsó lehet. Mint pedig azt az Ukrajnából érkező orosz harctéri felvételeken látjuk, sokszor épp ez a helyzet.
A T-90M sem sebezhetetlen
„A legnagyobb problémát orosz oldalról a nem megfelelő harcászati alkalmazás, azon belül is a gyalogsági támogatás hiánya jelenti”
Ugyanis önmagában egy harckocsi a rá leselkedő páncéltörő fegyverzettel, valamint a tüzérséggel szemben rendkívül sérülékeny járműnek tekinthető. Puszta kialakításából adódóan a harckocsik önmagukban viszonylag korlátozott helyzetfelismerési képességgel – situational awareness – rendelkeznek. Nem véletlen, hogy az orosz és izraeli használatban nem egyszer a parancsnok egyszerűen nyitott búvónyílás mellett vesz részt a harcokban, mivel a rá jelentkező veszély ellenére ezzel is jelentősen növelni tudja a helyzetfelismerési képességeit.
Mint az alábbi videón is látszik, az orosz harckocsik sokszor a parancsnok oldaláról nyitott búvónyílással üzemelnek, amelyet inkább csak tüzérségi tűz vagy városi harcok során csuknak le
Szárazföldi oldalról a gyalogság gyakorlatilag a páncélosok kiegészítő érzékszerveként és védelmeként működik, amely a legújabb időkben kiegészül a drónfelderítéssel. Avagy az ukrajnai háború számos tapasztalata mutatja, hogy a drónnal felszerelt egységek sokkalta korábban tudták felfedezni az ellenséges alakulatokat, minthogy azokat az adott tank személyzete észlelné.
„Ám még egy év tapasztalata után is néha ugyanazokat a hibákat véti az orosz hadvezetés”
Utóbbiakra kiváló példát jelentenek a jelenlegi Ugledar, illetve Szvatovo-Kremennaja vonal, míg korábbról a Kijev környéki harcok. Nem egy felvételen az orosz harckocsik bármilyen támogatás nélkül, pusztán önmagukban keringenek a harctéren a potenciális ellenfelek után kutatva. Mondanunk sem kell, ez kiváló recept a gyors megsemmisüléshez, mivel főképp drónokkal megtámogatva az ukrán gyalogság korábban észleli és nyit tüzet a harckocsira, amely eközben vélhetően mit sem tud a körülötte zajló eseményekről.
Orosz harckocsi kilövése a luganszki front mentén. Mint látszik a páncélos először leszakad az őt kísérő gyalogságtól, ám mire felismerte az ukrán csapatokat már túl késő volt. Szerencsére a tank személyzete a találatot túlélte és épségben képes volt még időben elhagyni a járművet.
„De harckocsiknak a front térségében való mozgatása is hagy néha maga után kívánni valót”
Ugyanis többször a veszteségek okaként a túlzott összecsoportosulás szolgált. Avagy az orosz hadoszlopok nem törődve a háborúval a békeidei tankönyvi rendnek megfelelően, szinte már libasorban haladtak egymás után. Ezzel kiváló célpontot jelentettek az ukrán elhárításnak, amely általában a sor elején és végén lévő harckocsikat kilőve egész oszlopokat tudott megsemmisíteni. A nemtörődömség okát legtöbbször a várható veszély alábecslése adta.
„A modern, tankelhárító fegyverzettel szaturált hadszíntéri környezetben már nem tudnak működni a korábbi taktikák”
Pedig Oroszországnak számos alkalommal lett volna lehetősége tanulnia a szíriai, csecsenföldi vagy korábbi donbasszi szakadár tapasztalatokból. Ám úgy tűnik a 2022-es háború kitörésekor mintha ez a korábbi tudás valamiért elveszett volna, vagy egyszerűen nem került be a harckocsizók kiképzésébe. Bár Moszkva folyamatosan kezd adaptálódni a megváltozott körülményekhez, nagyobb arányú veszteséget lehetett volna elkerülni, ha erre még a háború kitörése előtt sor kerül.
„Összességében a harckocsi minden híresztelés ellenére olyan eszköz, amely továbbra is elengedhetetlen a modern hadszíntérről”
Ahogy a rá leselkedő veszélyforrások, úgy a páncélosok is folyamatosan fejlődnek és adaptálódnak az újabb kihívásokhoz. Se a tankok, se a rakéták, se a drónok nem csodafegyverek egy olyan összfegyvernemi anyagháborúban mint az ukrajnai.
Ahogy más járművek, úgy a páncélosok is fogyóeszközök, amelyek megfelelő módon alkalmazva, megfelelő támogatás mellett, de legfőképp a kellő mennyiségben képesek akár fordulatot elérni. Ám önmagában minden harcjármű sebezhető.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Letenyei József says:
Ismételten köszönjük az ismereteid megosztását. Hiánypótló munkát végzel. Jó hogy vagy nekünk. :-)