//Fogatlan Leopardok
"A Leopard 1-ek szállításával gyakorlatilag csak az azokat egyes esetekben évtizedeken át letároló hadiipari vállalatok járnak jól" #moszkvater

Fogatlan Leopardok

MEGOSZTÁS

Habár Ukrajna ismét újabb Leopard szállítmányt kap Németországból, Kijev öröme ezúttal nem lehet őszinte. Ugyanis Berlin most egy hidegháborús régi motorost, a Leopard 1 típust küldi Ukrajnába. Ám utódjához képest a Leopard 1 veszélyes vadmacska helyett inkább tekinthető egy, már évtizedes szinten elavult „papírtigrisnek”, amely leginkább a kezelőszemélyzetére, mintsem az orosz harckocsikra veszélyes. Ellenben az üzlettel legjobban ismét a raktáraikat kisöprő hadiipari vállalatok járhatnak.

"A Leopard 1-ek szállításával gyakorlatilag csak az azokat egyes esetekben évtizedeken át letároló hadiipari vállalatok járnak jól" #moszkvater
„A Leopard 1-ek szállításával gyakorlatilag csak az azokat egyes esetekben évtizedeken át letároló hadiipari vállalatok járnak jól”
Forrás:Wikipedia/Rainer Lippert

Meglepetésként érhette az olvasót a nemrégiben bejelentett hír, miszerint a korábban a harckocsik terén annyira hezitáló Berlin a meglévő 14 darabos felajánlás mellé hirtelen újabb összesen 187 Leopardot kész Ukrajnába szállítani 88+99 összetételben. Hisz pár hónapja nem éppen Németország volt az, amely a bürokratikus akadályoztatás mellett mindenféle garanciákhoz kötötte az ukrajnai szállításokat? Nos, a kérdés jogos, ahogy a válasz is meglepő, mivel röviden szólva ezek a Leopardok már nem azok a Leopardok.

„Avagy Berlin másodjára már a sajtóban csodafegyverként beharangozott Leopard 2 elődjét, a finoman szólva is sokkalta szerényebb képességekkel rendelkező Leopard 1 típust küldené Ukrajnába”

Magáról a Leopard 1-ről elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy a második világháború utáni első saját tervezésű nyugatnémet harckocsit láthatjuk benne, annak minden pozitív és negatív hozadékával. A típus gyártása 1965 és 1984 között zajlott, mintegy 6500 feletti darabszámban, és különböző változatai 16 ország hadrendjében álltak/állnak szolgálatban.

Leopard 1 harckocsik összetétele és darabszáma a típus németországi szolgálati ideje alatt #moszkvater
Leopard 1 harckocsik összetétele és darabszáma a típus németországi szolgálati ideje alatt
Forrás:HTKA

A gyártó Németország – pontosabbak az akkori NSZK – mellett a legnagyobb rendszeresítők közt találhatjuk Olaszországot, Dániát és Belgiumot. Ám a NATO tagállamok közül dedikált harckocsiként mára már csak Görögország és Törökország tartja hadrendben a típust, amelyet Németország is több mint 20 éve vont ki a szolgálatból. Utóbbi nem véletlen, hiszen

„a Leopard 1 már a hidegháború idején is elavult harckocsinak számított”

Ahogy már említettük, a háború utáni első saját tervezésű német harckocsi kapcsán a felmerülő problémák többsége magával a típus elsőségével hozhatók összefüggésbe. A tervezés során a német mérnökök jelentős hányadban a második világháborús harctéri tapasztalatokra alapozták a kialakítást, amely ennek következtében bár hivatalosan harckocsinak minősül, de sokkalta nagyobb hasonlóságot mutat a korábbi páncélvadászokkal. Utóbbi hasonlóság leginkább a páncélvédelem tekintetében nyilvánult meg, mivel

„a Leopard 1 a hidegháború egyik leggyengébben páncélozott harckocsijának tekinthető”

Az időközben titkosítás alól feloldott német tanulmányok és dokumentumok szerint a torony esetében a maximális páncélvédelem nem haladta meg a 115-130 milliméteres hengerelt acél – RHA – egyenértéket, míg az alváz esetében a maximum érték 140 milliméter. Szemben a későbbi korok kompozit páncélzatával, a Leopard 1 kizárólag nagy szilárdságú acél felhasználásával készült. Fontos ismét kiemelni, hogy ezek az értékek a frontpáncélzatra vonatkoznak, az oldalsó és egyéb területek védelme ennél csak gyengébb.

A Leopard 1 harckocsi páncélvédelme #moszkvater
A Leopard 1 harckocsi páncélvédelme
Forrás.Reddit

Mindez azt jelenti, hogy még az 1940-es évek végén hadrendbe állított szovjet Sz-60 légvédelmi gépágyú 57 milliméteres páncéltörő lövedéke is képes lett volna 2 kilométer feletti távolságból átütni a Leopard 1 toronypáncélzatát, illetve a teknő alsó ívét. A helyzet pedig csak rosszabb az oldalpáncélzat esetében, amely legfeljebb a 20 milliméteres gépágyú lőszerek ellen hatékony.

Az adott kaliberű szovjet lőszer milyen távolságból képes átütni a Leopard 1 változatok - illetve a Leopard 2 - toronypáncélját. Mint látszik, az 57 milliméteres kaliber még a legrosszabb esetben is 500 méterről képes az átütésre #moszkvater
Az adott kaliberű szovjet lőszer milyen távolságból képes átütni a Leopard 1 változatok – illetve a Leopard 2 – toronypáncélját. Mint látszik, az 57 milliméteres kaliber még a legrosszabb esetben is 500 méterről képes az átütésre
Forrás:Szovremennaja Bronyetyehnyika

Bár a későbbi verziók esetében a torony lecserélésével, a páncélstruktúra megváltoztatásával – üreges páncélzat alkalmazása –, illetve pótpáncélozással némileg sikerült a rendkívül rossz értékeken legalább minimálisan javítani, ám az még így sem tekinthető megfelelőnek. Főképp igaz ez a kumulatív elven működő páncéltörő fegyverzetre, amely gyakorlatilag minden esetben képes a Leopard 1-t megsemmisíteni.

„De minek köszönhető a már-már papír vékonyságúnak számító páncélzat?”

Nos, elsődlegesen érdemes visszamenni a típus eredetéhez, egészen az 1950-es évekbe. Ugyanis lehet, hogy a Leopard 1 volt a háború utáni első saját gyártású német harckocsi, ám megszületését több sikertelen kísérlet előzte meg. Ezek közül az egyik ilyet az 1956-ban indult Europanzer program jelentette, amely az akkor lendületet kapott európai egység jegyében egy közös német-francia-olasz fejlesztésű típust kívánt hadrendbe állítani Nyugat-Európa szerte. Mondanunk sem kell, az összeurópai fejlesztések során notóriusan felmerülő nézeteltérések következtében végül az Europanzer programot is törölték 1963-ban, ám a befektetett erőforrások nem vesztek el.

Az Europanzer egyik prototípus modellje. A Leopard 1-el való hasonlóság tagadhatatlan #moszkvater
Az Europanzer egyik prototípus modellje. A Leopard 1-el való hasonlóság tagadhatatlan
Forrás:War Thunder Forum

Párizs és Bonn az Europanzer alapjaira építkezve saját igényeihez szabva két rendkívül hasonló, ám mégis különböző típust állított hadrendbe a Leopard 1 valamint az AMX-30 képében. Koncepció szinten mindkét harckocsi alapvetően a magas mobilitást helyezte előtérbe a páncélvédelemmel szemben, igaz a sorozatgyártott modellek esetében az AMX-30 a Leopard 1-hez képest még mindig jobb értékekkel rendelkezett.

„Az Europanzer, majd a Leopard 1 tervezése során ugyanis mérnökök úgy vélték, értelmetlen a harckocsit az akkori szovjet csúcslövegnek számító 100 milliméteres D-10T ágyúval, valamint a kumulatív lőszerekkel szemben eredményesen páncélozni”

Ráadásul a gyenge páncélvédelem és magas mobilitás kombinációja miatt Németország doktrinálisan a Leopard 1-et nem is klasszikus harckocsiként képzelte el alkalmazni, hanem egyfajta oldalba támadó típusként. Avagy a harmadik világháború esetleges kitörésekor a nyugatnémet terepviszonyokat kihasználva a Leopard 1-ek nem szemből vették volna fel a harcot szovjet páncélosokkal – az az angol és amerikai harckocsikra maradt volna –, hanem igyekeztek volna azokat az arcvonal szárnyain jelentkező réseken keresztül oldalba támadni.

Mondanunk sem kell, a páncélvadászok alkalmazására hajazó koncepcióról az arab-izraeli háborúk tapasztalatai alapján hamar kiderült, hogy zsákutcának bizonyult. Ellenben a későbbi korok fejlesztései – de még a Leopard 1-gyel kortárs M60 Patton is – bizonyították, hogy megfelelő tervezési filozófia mellett, illetve a páncéltechnológia fejlődésével igenis megoldható az ellenséges harckocsilövegek elleni védelem. Nem véletlen, hogy az utódtípus, a Leopard 2 esetében már jelentősen eltérő irányok mentén haladt a fejlesztés.

„Mit jelent mindez Ukrajna vonatkozásában?”

Nos, a Leopard 1-ek szállításával gyakorlatilag csak az azokat egyes esetekben évtizedeken át letároló hadiipari vállalatok járnak jól, értve itt a 88 példányt felajánló Rheinmetallt és a 99 darabbal rendelkező FFG Flensburgert. Bár ahogy azt már számos elemzésünkben említettük, a semminél még az elavult harckocsik is jobbak, ám ez a Leopard 1-ek esetében csak minimális szinten igaz.

„Gyakorlatilag minden, az ukrajnai harctéren előforduló orosz páncéltörő fegyver végzetes veszélyt jelent a Leopard 1-re az egyszerű kézi RPG-7-től a légi indítású Vihr rakétákig, de a feltevés még a tüzérségre is igaz”

Illetve ahogy már fentebb jeleztük, még az 57 milliméteres légvédelmi gépágyúk lövedékeivel szemben is csupán minimálisan védett a típus, így nem kizárt, hogy akár olyan eseményeknek is szemtanúi lehetünk, ahol egy teherautóra szerelt 60-70 éves Sz-60 sikeresen megsemmisít egy Leopard 1-t.

57 milliméteres BR-281 volfrám-karbid légvédelmi gépágyúlőszer a Leopard 1 teknőjének alsó ívével szemben

Ugyanis főképp szakadár oldalról egyre több helyen találkozhatunk az angol szaknyelven csak technical-ként hivatkozott, pickupra vagy egyéb teherautókra alapuló rögtönzött tűztámogató járművekkel. Ezek a magas mobilitást kihasználva képesek főképp a gyalogsági támogatás nélkül mozgó ellenséges harcjárművek kiiktatására, valamint emellett aknavetők és egyéb fegyverzet hordozására.

„Ellenben a Leopard 1-ek problémái itt még nem érnek véget”

Ugyanis a Leopard 1 105 milliméteres lövege aligha bizonyulhat elégségesnek az ukrajnai harctéren aktív orosz harckocsikkal szemben. Közvetlen összecsapásban a Leopard 1 legfeljebb a szakadár oldalon aktívan használt T-62M harckocsikra, illetve a reaktív páncélblokkok nélküli T-72A verziókra jelenthet veszélyt, mivel azok páncélzata még nem védett a 105 milliméteres páncéltörő nyíllövedékekkel szemben.

Ellenben az újabb generációs T-72B-k, T-80BV-k már tervezésük során úgy készültek, hogy frontpáncélzatuk ellenálljon bármilyen 105 milliméteres páncéltörő lövedéknek. Mondanunk sem kell, az ukrajnai harcok tapasztalatai alapján továbbfejlesztett T-72B3M obr. 2022, T-80BVM obr. 2022 és a T-90M „Proriv-3” esetében a védelem még inkább növekedett és vélhetően nem csupán a 105, de már az újabb generációs 120 milliméteres lőszerekkel szemben is eredményesen működhet.

Mint az alábbi röntgenképen is látszik, az 1980-as évekből származó szovjet Kontakt-5 reaktív páncél a korábbi generációs 120 milliméteres M829 páncéltörő nyíllövedéket – APFSDS – is képes eltörni, így a gyengébb 105 milliméteres kaliberű lőszerek sem fognak problémát okozni #moszkvater
Mint az alábbi röntgenképen is látszik, az 1980-as évekből származó szovjet Kontakt-5 reaktív páncél a korábbi generációs 120 milliméteres M829 páncéltörő nyíllövedéket – APFSDS – is képes eltörni, így a gyengébb 105 milliméteres kaliberű lőszerek sem fognak problémát okozni
Forrás:Imgur

„Ráadásul mindezek mellett ott van még a lőszer elhelyezésének kérdése”

Ugyanis akárcsak a Leopard 2 vagy a Challenger 2 esetében, úgy a Leopard 1-nél is az egyik fő lőszertároló rekesz a vezető mellett található. Kombinálva ezt a gyenge páncélvédelemmel, találat esetén kiemelten magas az esélye a lőszerrobbanásnak, amely nemcsak a személyzetet öli meg egyből, de magát a harckocsit is megsemmisíti.

Bár az újabb verziók megjelenésével a vezető melletti lőszer egyre nagyobb hányada került át a toronyba, az elülső lőszer rekesz továbbra is megmaradt. Vélhetően nem véletlen, hogy a folyamatos és kiterjedt harci tapasztalattal bíró országok – értve itt az Egyesült Államokat, Izraelt és a Szovjetuniót – már a hidegháború során felhagytak a vezető melletti lőszertároló koncepciójával, pont annak kiemelten veszélyes mivolta miatt.

Mint az alábbi ábrán is látszik, a lőszerrekesz közvetlenül a vezetőtől balra található #moszkvater
Mint az alábbi ábrán is látszik, a lőszerrekesz közvetlenül a vezetőtől balra található
Forrás:Livejournal

„A Leopard 1 szerencséje, hogy eddigi karrierje során keleti-nyugati kortársaival szemben nem vett részt egyetlen aktív konfliktusban sem, ahol kiderülhettek volna a típus felettébb gyenge jellemzői”

Arra pedig aligha számíthat Kijev, hogy modernizált példányokat kap majd Berlintől, miután Ukrajna egy fillért sem fog az átadott példányokért fizetni. A példányokat legfeljebb az adott kormányzat vásárolhatja vissza hosszabb alkudozást követően, ám akkor még mindig ott van a javítás kérdése. A belga médiában megjelent szakértői vélemények szerint csak a lánctalpak cseréje 120 ezer, míg egy motorgenerál 185 ezer euróba kerül, miközben a tűzvezető rendszer költségei elérhetik az 500 ezer eurót.

Deutsche Welle riport az egyik belga Leopard 1 raktárból

Bár a folyamatosan változó harctéri kihívások miatt rendre felmerült a 105 milliméteres löveg lecserélése a Leopard 2-n is megtalálható 120 milliméteres Rheinmetall Rh-120-ra – Leopard 1A6 –, valamint további pótpáncélzat felapplikálása a MEXAS pakk révén, ám azok érdeklődés, illetve anyagi megtérülés hiányában nem valósultak meg.

„A korábban felsorolt okot miatt nem véletlen, hogy a hidegháború vége utáni haderőcsökkentési hullám egyik első áldozatául a Leopard 1 esett”

Viszont a lehetséges továbbértékesítés mellett a harckocsik jelentős hányada szétvágás helyett lekonzerválásra került, amelyben nagy szerepet játszottak a harckocsiban található mérgező anyagok is. Ugyanis NATO jelentések szerint tűzvédelmi okokból csak egy Leopard 1A2 harckocsi önmagában 22 kilogramm azbesztet tartalmaz, amelyhez még további ólomhulladék és fáradt olaj tartozik. Amint pedig azt tudjuk, az európai környezetvédelmi előírások következtében rendkívül költséges és nehéz ezektől a hulladékoktól megszabadulni.

„Ám a Leopard 1-nek nem csak hátrányai vannak”

A többi, eddig Ukrajnának átadott nyugati típussal szemben ugyanis a Leopard 1-nek hatalmas előnye, hogy 40-42,5 tonnás tömege folytán alkalmas mind az ukrán közlekedési infrastruktúra használatára, mind pedig a rendszerben álló szovjet műszaki mentők képesek a típus vontatására. Az alacsonyabb tömeg egyúttal kisebb talajnyomást is jelent, amelynek folytán a Leopard 1 jobban alkalmassá válik a terepen való mozgásra. Ez az esetleges ukrán, harkovihoz hasonló ellentámadási kísérletekben rendkívül hasznos képesség lehet.

A Bundeswehr rövid ismertető videója a Leopard 1-ről 

Másrészt miután a típus már az országok többségében nem áll hadrendben, így könnyebb a harckocsik átadása is Ukrajna részére, mivel az nem jár közvetlen képességcsökkenéssel. Igaz az eddig letárolt páncélosokat ugyanúgy jelentős költségvonzat mellett harcképessé kell tenni, illetve a szükséges személyzetet is ki kell hozzájuk képezni. Német értesülések szerint az első Leopard 1-ek vélhetően az év közepén jelenhetnek meg a harctéren, bár kérdés milyen képzettségi szintű személyzettel.

„Továbbá egyes híresztelésekkel szemben az alkalmazandó lőszert illetően sincsenek problémák”

Ugyanis ahogy már azt korábban kifejtettük, a Leopard 1 a NATO előző generációs standard 105 milliméteres L7 lövegét használja. A brit Royal Ordenance által kifejlesztett huzagolt csövű ágyú sok ország esetében van még szolgálatban – így az Egyesült Államok oldaláról is a tűztámogató járművek esetében –, és jelenleg is folyik a löveg, valamint az általa alkalmazott lőszerek folyamatos fejlesztése. Többek közt Franciaország, Izrael, Törökország és India is gyárt a Leopard 1-hez való lőszert, a hidegháborúból megmaradt hatalmas raktárkészletekről nem beszélve.

Leopard 1 által alkalmazott lőszerek #moszkvater
Leopard 1 által alkalmazott lőszerek
Forrás:Wikipedia

Viszont ahogy már elmondtuk teljesítmény szempontjából a 105 milliméteres kalibernek, illetve az adott ágyú típusnak megvannak a saját korlátai. Vélhetően az ukrán fél így a Leopard 1-et inkább az orosz csapatszállítók és páncélozott harcjárművek elleni harc során fogja bevetni.

„Végső soron elmondható, hogy bár Kijev szempontjából a Leopard 1-ek még mindig többek a semminél, ám a típus adta képességeket látva egyik ukrán harckocsizó sem örülhet”

A Leopard 1 egy, a második világháború utáni évek szűkös anyagi és technikai körülményei közt megszületett, kvázi tömeggyártott szükségharckocsi, amely bár képes volt az akkor immár NATO tag NSZK haderejét felfegyverezni, ám koncepciója már gyakorlatilag a hidegháború alatt elavulttá vált.

A jelenlegi ukrajnai konfliktust nézve a Leopard 1 gyakorlatilag mozgó koporsó, amely a rendszerben álló orosz harckocsikra minimális veszélyt jelent, és legfeljebb a gyalogsági harcjárművek és csapatszállítók kilövésére alkalmas. Akárcsak a többi fegyverszállítás, a Leopard 1-ek sem fogják tudni megfordítani a háború menetét, ám annál inkább alkalmasak lesznek annak elnyújtására.

(A szerző szeretne köszönetet mondani Farkas I. Péternek, valamint Németh Márknak az elemzés elkészítése során nyújtott segítségükért.)

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.