//A pokol kazah tornácain
Szpasszk #moszkvater

A pokol kazah tornácain

MEGOSZTÁS

A legnyugatibb rokonok utazása a Gulag közép-ázsiai helyszínein

Sebestyén Márta írása a #moszkvater.com számára

Kevesen tudják, hogy a Szovjetunió legkegyetlenebb lágerei Kazahsztán területén voltak, ahol a legnagyobb női munkatábor is üzemelt. A SZORAKÉSZ (Szovjetunióban volt magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete) küldöttsége még tavaly meglátogatta azokat a helyeket, ahol a politikai elítéltek raboskodtak és elhelyezték az emlékezés koszorúit. Majd a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából február 25-én szervezett nemzetközi konferenciát a Nemzeti Emlékezeti Bizottság (NEB), ahová meghívást kaptak a kazah Eurázsiai Egyetem professzorai is.

Asztana #moszkvater
Asztana
Fotó:Géher Ferenc

A kazah fővárosnak jelenleg nagyjából 900 ezer lakosa van, de folyamatosan épül, fejlődik és a tervek szerint akár 3 milliósra is nőhet. Kazah nyelven Asztana „fővárost” jelent.

– Azelőtt, én csak a médiából hallottam Kazahsztánról és az új fővárosról, Asztanáról, amely igazi XXI. századi csoda, egy okos város. Ámulatba ejtően lenyűgöző ez a 20 éves múltra visszatekintő város – idézi fel az utazást Menczer Gusztáv, a SZORAKÉSZ tagja, jelenleg a BM Személyügyi Helyettes Államtitkárságának főtanácsadója.

A gyéren lakott kazah területeken a szovjetek öt nagy Gulag  táborrendszert alakítottak ki.

– A legnagyobb Karaganda megye táborrendszere volt, amelynek mérete megegyezik Franciaország területével, szóval elképesztően nagy. Itt volt a központ is, de minden információ, dokumentáció és az irányítás Moszkva kezében volt – meséli Menczer Gusztáv.

Asszonyok pokla

A kazah sztyeppe közepén asszonyok ezrei küzdöttek az életben maradásért. A sztálini rezsim alatt már az is bűnnek számított, ha valakinek a hozzátartozója úgymond rendszerellenes volt. A legnagyobb kihívás a lágerban az volt, hogy élhető körülményeket teremtsenek maguknak a -40 fokos hidegben, vagy éppen a nyári tűző napon. Az időjárási viszonyok elviselése eleve embert próbáló feladat volt

– Meglátogattuk az Asztanától  mintegy 20 kilométerre nyugatra fekvő Alzsír városát, ahol egy női tábor volt. Eredetileg a letartóztatott és elhurcolt kazah értelmiség, az úgynevezett népellenség női rokonainak tábora volt ez, ám később már 63 nemzetből 18 ezer nő raboskodott itt – mondta Menczer Gusztáv.

A magyar emlékmű Alzsírban #moszkvater
A magyar emlékmű Alzsírban
Fotó:Géher Ferenc

Magyar emlékmű Kazahsztánban

Az itt emelt emlékművön összesen 7200 név olvasható, köztük 7 magyar nő neve. A SZORAKÉSZ elnöke Menczer Erzsébet 2017-ben Kazahsztánba járt és felvetésére, hogy egy magyar emlékmű is állítson emléket a magyar foglyoknak, Baranyi András nagykövet hathatós közbenjárására két hónap alatt el is készült. Az emlékművet a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnökhelyettese Máthé Áron avatta fel. Szeptemberben pedig a Menczer Erzsébet vezette küldöttség elhelyezte a SZORAKÉSZ koszorúját is.

Karaganda tragédiája

– Lehetőségünk volt ellátogatni a fővárostól több mint 300 kilométerre lévő Karaganda megyébe is. Először Szpasszk városában álltunk meg, ahol egykor egy átmeneti tábor volt, ezért sok nemzet fiai és lányai raboskodtak itt – mondja Menczer Gusztáv.

Szpasszk #moszkvater
Szpasszk
Fotó:Géher Ferenc

A település 30 kilométerre van a megye központjától, Karagandától. Ezt a 30 kilométert a rabok mínusz 30-40 fokban is gyalog tették meg a táborig. A táboron kívül temették el az elpusztult foglyokat, akik vagy disztrófiában (végelgyengülésben), vagy tuberkulózisban (tüdőbajban), illetve sérülésekben, szívbetegségekben, gyomorfekélyben vesztek oda. Először tömegsírba helyezték őket és csak később temették az elhunytakat egyéni sírba. A temető helyén 19 nemzet (köztük természetesen a magyar is) állított emlékművet az elhunytak emlékére.

– Az édesapám és az édesanyám is megfordult ebben a táborban. Szívszorongató érzés volt ott járni, ahol a szüleink szenvedtek, ahol több ezer magyar szenvedett, szem nem is maradt szárazon –mondja szomorúan Menczer Gusztáv.

Erre az embertelen szörnyűségre kötelességünk emlékezni és emlékeztetni – húzza alá Menczer Gusztáv -, mert az ideológiai leszármazottak mai is köztünk élnek és még egyszer népirtás nem történhet meg. Míg a fasiszta ideológia faji alapon pusztított, addig a kommunista, bolsevista ideológia osztály alapon. Menczer Gusztáv szerint mindkét diktatúra azonos gyökerekből sarjadt, ezért minden olyan ideológiát, amely faji, vallási vagy egyéb alapon öl, vagy támad embereket, el kell ítélni és kivetni a társadalomból.

A „madjar” törzs

Kazahsztán 2 millió 700 ezer négyzetkilométerén közel 18 millió ember él, ez 6 fő/négyzetkilométer népsűrűséget jelent. Ez is mutatja, hogy hatalmas területek még megműveletlenek, vagy kiaknázatlanok. Kazahsztán gazdag ásványi kincsekben, mint az urán, réz, bauxit, földgáz és a kőolaj. Jelentős még a gyapot, búza és a szőlő termesztése, illetve juh, kecske és a tevetenyésztés. Számottevő továbbá a kőolaj-finomítás, a színesfém- kohászat, és a textilipar is.

A kazah vendégszerető nép. Különösen velünk magyarokkal szemben, akiket a legnyugatabbi rokonoknak tartanak. Ezt ásatási leletek is bizonyítják.

Mint azt Menczer Gusztáv elmondta, Asztanában a Nemzeti Múzeumban járva egy díszes fejfedőn és ruházaton megtalálták az „aranyszarvas” kazah mását. Van egy törzs is, amely rokoni kapcsolatot mutat a magyarsággal, mégpedig a „madjarok”. Ők a kazahsztáni Torgaj vidékén élnek. Szűkösen fellelhető írott és íratlan történelmi emlékeik szerint 300-400 évvel ezelőtt telepedtek le a Sarikopa-tó körül.

A fogság színterei

A SZORAKÉSZ küldöttségét nemcsak a nagykövet és felesége, hanem az Eurázsiai Nemzeti Egyetem két történész professzora, Roza Musabekova és Arajlim Musgalieva is elkísérte a helyszínekre. Az ő számításaik alapján mintegy 250 ezer magyar halhatott meg a kazah munkatáborokban. A két professzor a  napokban részt vett „A fogság színterei: Kazahsztán” címmel rendezett budapesti konferencián is.

 – Dolgozunk azon, hogy a két professzor állami megbízást kapjon a magyar vonatkozású dokumentumok kutathatósága érdekében. A legtöbb dokumentum moszkvai levéltárakban lelhető fel – osztotta meg velünk Menczer Gusztáv.

A SZORAKÉSZ további utakat is szeretne szervezni Kazahsztánba, hogy minél több tag elzarándokolhasson arra a helyszínre, ahol rokonok, családtagok megfordultak és megismerhessék ennek a csodálatos országnak a kultúráját, történelmét, jövőképét.

Több mint 920 ezer magyar fogoly?

– A már említett nemzetközi konferencián sok érdekes és új információt hallhattunk, de számomra a legdöbbenetesebb Murádin János Kristóf egyetemi adjunktus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanárának előadásában hangzott el. Mégpedig az, hogy a szovjet fogságba került magyar állampolgárok száma meghaladja a 920 ezret, amiből 610 ezer honvéd, 220 ezer pedig magyar civil. Érdekesség, hogy 90ezer német származású magyar civil és 75 ezer német nemzetiségű erdélyi magyar civil került fogságba. Ez azt mutatja, hogy szinte nincs olyan magyar család, amelyik ne lenne érintett a „malenkij robotra” elhurcoltak szenvedésében – tudhatjuk meg Menczer Gusztávtól.

 

MEGOSZTÁS