„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Nem volt tiszta a Szajna vize, ám a magyar sportközvetítők nyomban elfeledkeztek a vízminőségről, amikor aranyérmet nyertünk a piszkos folyóban. Közben persze nem igazán törődött a hazai sajtó azzal, hogy emberek százai fürödnek az ugyanolyan szennyezett Dunában a Szentendrei-sziget körül”
Fotó:EUROPRESS/David Goldman/POOL/AFP
Egy kis kitérő. Mint magyar szakos bölcsész, alaposan meg kellett ismerkednem a Bibliával. Emlékszem Tolnai Gábor professzorra, akitől a régi magyar irodalom mellett Radnóti, sőt, a spanyol Lorca sem állt távol. Amikor megtudta, hogy a régi magyar irodalomból szeretném írni diploma munkámat, mintegy mellékesen megjegyezte: „…és persze töviről-hegyire ismernie kell a Bibliát”. Már a jó tanulmányi eredményért járó ösztöndíj miatt is megfogadtam tanácsát. Nem bántam meg. Igaz, diploma munkámat később a XX. századi magyar irodalom köréből írtam.
„Igenis ismernünk kell a világirodalom egyik legszebb alkotását és mindent, ami köré fonódik”
Nincs is vele bajom, ahogy a hittel sem. De amint a hit vallássá válik, s ami fő, hatalmi fel- és alárendeltségre épülő intézményrendszer, egyház irányítása alá kerül, akarva-akaratlan előjönnek a minden társadalmi szerveződéssel együtt járó gondok, gyarlóságok. Bármennyire is igyekeznek az egyház korifeusai elkerülni, hogy kikerüljenek a kínos dolgok. Elrejtsenek pedofileket védelmezőket, erkölcsvédelemnek kiáltsák ki a bigottságot,. Másfelé tereljék a közvéleményt, nehogy ezekről szó essen. Szóvivőik jól ismerik a kommunikáció törvényeit. Keressük hát az alkalmat, s kavarjunk vihart egy pohár vízben, állítsunk magunk mellé embereket ezzel. (Teremtő ments, nehogy másfajta edényt említsek ebben az idiomatikus kifejezésben!)
„Az olimpiai versenyek vonzerejének igézetétől lecsengő kampány farvizén egy derék honleány a Tisztelt Ház irodájából még arra is buzdított, hogy bojkottáljuk a záróünnepséget. Nagy hatása lehetett, amikor arra a másfél órára kikapcsolta a tévékészüléket…”
Ami a megnyitót illeti, jómagam felvettem, és otthon többször is megnéztem azt az ominózus jelenetet. Az igazat megvallva – majdnem az írtam, hogy istenuccse – nem láttam benne semmi, keresztény vagy más vallások értékeit megsértő dolgot. Jellemzően a többi, számában nagyobb tömegeket megszólító világvallás jeles személyiségei nem vették magukra, emelték fel a szavukat. Talán ők is sejtették, hogy az a néhány perc éppenséggel világunk bohókás sokszínűségét villantotta fel. Sőt, éreztem benne valami franciásan hetyke, „épater la bourgeoisie” kiállást is.
„Ma minden másképp van” – állapítja meg a cikk szerzője. Így igaz. Megváltozott a közgondolkodás, felfogásunk sok korábban elhallgatott dologról. Tabuk omlanak össze. Ma már némi szelíd (vagy nem is annyira visszafogott) exhibicionizmus nélkül nem érvényesülhetsz.
„Érzékeinket csiklandozó extravagancia nélkül nem csinálhatsz karriert”
Nem kerülhetsz bele az információ fő áramába, hogy majd a bulvárosodó tájékoztatás fórumain meglássanak, s később beszéljenek rólad. Korábban emelt, és kőbe vésettnek hitt törvények, vagy annak tartott előítéletek dőlnek meg. Ma már senkit nem háborít fel, ha Párizs vagy Berlin, e milliós metropolisok főpolgármestere nem olyan… szóval „más”. Vagy egy világhatalom nagykövete… Londonban félmillió ember mulat az utcákon a „nem olyanok” majálisán, s a rendőrök mellzsebében szivárványos zsebkendő virít. Focisták, gyermekeink eszményített hősei ereszkednek térdre százmillóknak közvetített sportesemény, focimeccs kezdete előtt, hogy oldják görcseinket.
Ne legyünk álszentek. Ne állítsunk tabukat, miközben a mindennapi élet gyakorlata sorra megdönti őket. Nem biztos, hogy az a jó, ha gyermekeink hittan órán, vagy a nagyszülők kissé elmaradt elképzelései alapján szereznek információt megváltozott világunkról.
„De ami a lényeg, ne változtassuk csatatérré a küzdőteret a sportban. Az effajta erkölcsnemesítő harc nem a sportpályákra, stadionokba való”
Trianon évfordulóján és örvén, de más aktuálpolitikai okokból is manapság nem bánunk kesztyűs kézzel a franciákkal. „Kard ki? kard”. Van, akinek még az Eiffel névről is Trianon jut az eszébe, s nem a Nyugati pályaudvar kecses tetőszerkezete… Másfelé kacsingatunk. Turulmadaras, a Brehm „Az állatok világá”-ban hiába keresett szárnyas lény élőhelye, keleti őshazánk felé.
Több mint fél évszázaddal korábban jártam először Párizsban, és azóta is, ha tehetem, ellátogatok oda. Hivatalból pedig mint sajtós vagy tíz éven át negyedéves, később havi rendszereséggel kijártam Strasbourgba az Európa Tanácshoz, majd az Európai Parlamenthez sajtótitkárként. Sajnos nem beszélek franciául.
„Negyedik világnyelvként ez már nem fért bele öregedő fejembe, de azért sok mindent megértettem abból a világból. Jóllehet ma már nem ildomos <vigyázó szemünket Párizsra vetni>”
Batsányi Jánost „A franciaországi változásokra” című verséért feljelentették. Hitéért a franciaországi forradalom tanításaiban, és részvételéért a Martinovics-összeesküvésben bebörtönözték. Lefordítja a francia császár kiáltványát a „győri vitézség” után, amiért örökre el kell hagynia hazáját. És ha nem szerelmetes párja az osztrák költőnő, Baumberg Gabriella, talán életétől is meg kell válnia. Három évtizedig elfeledve ette a száműzöttek keserű kenyerét Linzben.
„Nem volt tiszta a Szajna vize, ám a magyar sportközvetítők nyomban elfeledkeztek a vízminőségről, amikor aranyérmet nyertünk a piszkos folyóban. Közben persze nem igazán törődött a hazai sajtó azzal, hogy emberek százai fürödnek az ugyanolyan szennyezett Dunában a Szentendrei-sziget körül”
A sport ma már – helyesen látja a korrekt és információgazdag cikk írója – a szórakoztatóipar egyik üzletága. Legyen. Én is élvezem. A teljes körű élményhez elengedhetetlen teljesítményt is honorálni kell, ez sem kétséges. De más, nem mindig tiszta és helyénvaló szándéktól indíttatva ne rabolják el tőlünk a nemes versengés illúzióját. A versengés, a megmérettetés utáni vágyat, ami a bölcsőtől a sírig ott kell, hogy éljen minden emberben. Mert így lesz teljes életünk.
(A cikk nem okvetlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Péter says:
“Gratulálok”,sikerült a Kádár rendszerben jól helyezkedő sajtópropagandista elvtársnak lehetőséget adni.
Egyházellenes – pedofilmentegetés? – és jellemtelen másság mentegető.A Szentendrei sziget környékét összehasonlítani a sokmilliós világváros kellős közepén átfolyó 1923 óta fürdőtilalom alá eső Szajnával pedig különösen gusztustalan.
hufi says:
Tisztelt Földeák úr!
Fiatalabb koromban én is lejártam a Dunára az újpesti vasúti híd környékén.
Beúsztam, fürödtem, csupán arra kellett vigyázni, nehogy meglásson a vízi rendőrség, mivel többnyire tilos a Dunában fürödni..
Ez is érthető, a szárnyas hajók korában esélytelen az ember egy ilyen találkozásnál.
Na szóval, kissé feljebb van az újpesti víz tisztító, úgy kémiailag, mint biológiailag, csak megfelelően tiszta vizet engedhetnek a Dunába.
Ezért aztán nem helyénvaló a kisebb Szajna, és a nagyobb Duna összevetése a víz tisztaság megítélésében.
Földeák Iván says:
Öntsünk tiszta vizet a… Dunába!
Cikkemben nem a vízminőséget kifogásoltam, hanem azt az álszentséget, amivel a hazai média kezelte az egyébként sajnos évtizedes gondot, magyarán a mi vizünk nem annyira szennyes, bezzeg a párizsi… Tahitótfaluban lakok, a Ráckevei-Duna mellett is van egy kis házikóm, ez a dolog jól ismert számomra.
A Kádár-rendszerben nem voltam sajtópropagandista, csak szerény műfordító és író s az lennék ma is nyugdíjasként. Több mint félszáz könyvet fordítottam oroszból, angolból és egy verseskötetet németből. Viszont a rendszerváltás után voltam sajtófőtanácsos a Parlamentben három elnök mellett (különböző pártállásúak voltak) és öt évet Brüsszelben is. Ez nem titok, lásd a Wikipédiát. Az pedig, hogy egy magas beosztású egyházi személy védelmezett egy olyan embert, aki a keresztény vallás által is elítélt bűncselekményeket követett el – tény, ennek kimondása nem jelenti Jézus Krisztus jelentőségének tagadását az emberiség történelmében. Sem azt, hogy ne ismerjem el az egyház napszámosainak nemritkán önfeláldozó munkáját a hívők körében… Nem velük volt gond.
Földeák Iván says:
Kedves Péter! Jaj, már megint nem értették meg, hogy itt nem a víz minőségéről van szó, az sem ott, sem nálunk nem kiváló.
Arról pedig, hogy mi az emberi, mielőtt vitát nyitnánk, inkább azon gondolkozzunk el miért rendeltek meg annyi munkát Leonardótól és Michelangelótól a római pápák, noha tudták, hogy ők „nem olyanok”. Talán jobb volt az ízlésük és műveltebbek voltak? És liberálisabbak? Vagy nem voltak hithű keresztények, mint bemondás alapján a magyar lakosság 1/3-a?