„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Jády György írása a #moszkvater.com számára
„Az olimpia kétségkívül a világ legjelentősebb multisport eseménye”
Fotó:EUROPRESS/Antonin THUILLIER/AFP
Bár a multisport rendezvény a versenyzők fantasztikus produkcióján alapul, amelyet ezek a nagyszerű sportemberek rendkívüli fizikai és mentális felkészüléssel, hatalmas, megerőltető edzésmunkával, nagy költség befektetéssel érnek el, az olimpiák mérhetetlen profitjából egyáltalán nem kapnak részesedést. Központi szerepük ellenére a sportolók számára nem fizetnek a rajthoz állásukért, vagy eredményes szereplésükért versenydíjat, az olimpia időtartama alatt versenyekhez kapcsolódóan nem jeleníthetik meg a szponzoraikat. Az olimpián készült képhasználati jogok – például fotók, videók, közvetítések – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kizárólagos tulajdonát képezik. Az olimpiai rendezvény alatt szigorúan szabályozzák a sportolók közösségi média használatát is. A profi versenyzők pályafutása nem mérhető több évtizedes hosszúságban, számukra jóval rövidebb az az időtartam, amikor a bevételeiket elérhetik. Ennek a hossza is beláthatatlan, mert egy hirtelen sérülés derékba törheti szépen ívelő karrierjüket. Ez a szempont még inkább indokolttá teszi a profit maximalizálására irányuló törekvésüket. Teljesen érthető mindezek fényében a világklasszis biatlon versenyző, Elvira Öberg kiábrándult kifakadása.
„A sport az én munkám, de semmit sem keresek belőle [az olimpián]. Számos sportoló úgy érzi, hogy kizsákmányolja őket az olimpiai játékok vezetősége”
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2025-ben kiadott éves jelentése szerint a szervezet bevétele a 2021 és 2024 közötti olimpiai ciklusban 7,7 milliárd dollár volt. Ezen belül a párizsi olimpia éve (2024.) 4,1 milliárd dollár hasznot eredményezett, amely bizonyítja, hogy a gigantikus méretű érdeklődés mindenek előtt a sporteseményekre és a versenyzőkre irányul. Nem meglepő, hogy az említett jelentés szerint a bevételek 55 százalékát a közvetítési jogok eladásából szerzi. A másik lényeges bevételi forrás a szponzorálás, amely a bevételek 36 százalékát teszi ki. Az említett két tétel az olimpiai mozgalom összbevételének 91 százalékát képezi.
„Az arányokból következik, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a partner műsorszolgáltató cégek és a szponzorok igényeinek minél teljesebb kielégítésére törekszik”
Érdekes képet festenek a kiadások is. A szervezet a bevételeinek 90 százalékát továbbadja. Ebből finanszírozza az olimpiai játékok szervezését, az olimpiai versenyeken szereplő sportágak nemzetközi sport szakszövetségeit és egyéb, elismert fontos sportszervezeteket, a nemzeti olimpiai bizottságokat, valamint a szolidaritási programokat. „A közvetlen támogatás… a 2024-es párizsi olimpiai játékok sikeréért, 1,4 milliárd USD-t tett ki, ami a 2024-es párizsi olimpia teljes költségvetésének egyharmadát teszi ki” – írja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság éves jelentése. A klasszikus téli és nyári olimpiákon túlmenően pénzügyi hozzájárulást biztosítanak az ifjúsági olimpiai játékok megszervezéséhez is. Ez egy nemzetközi, több sportágat magába foglaló verseny, amelyen 14 és 18 év közötti sportolók indulhatnak.
Támogatást biztosítanak az olimpiai programban szereplő nemzetközi sportági szövetségek számára, a pénzügyi hozzájárulásra az olimpiai játékok befejezése után kerül sor. A nyári olimpián érdekelt sportszövetségek között a párizsi játékok után összesen 590 millió dollár támogatást osztottak szét, míg a téli sportágak a pekingi téli olimpiát követően (2022) 201 millió dollár dotációban részesültek. Emellett támogatásban részesülnek a sportéletben jelentős szerepet betöltő, egyéb sportszervezetek is. Ilyenek, többek között a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA), a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) is. 2024-ben 65 millió dollár értékben kaptak finanszírozást az ebbe a körbe tartozó sportszervezetek.
„Lényeges, hogy mind a 206 nemzeti olimpiai bizottság is részesül az olimpiai bevételekből. Feladatuk elsősorban az olimpiai eszme fenntartása, népszerűsítése, az olimpiai jelképek (kereskedelmi) védelme, az olimpiai reménységeik, sportolóik, csapataik képzése és fejlesztése, valamint részvétel az olimpiai szolidaritási programban”
Az utóbbi projekt tartalmazza a sportolói fejlesztési programot, különösen a rászoruló sportolókat illetően. Ennek az egyik, legismertebb eleme a menekült sportolók részvétele az olimpiai játékokon. A szolidaritási program számos egyéb, az olimpiai mozgalommal kapcsolatos fejlesztő, kulturális, jóléti területre is kiterjed. A nemzeti olimpiai bizottságokra és a szolidaritási programokra fordítandó költségkeret összege 590 millió dollárra rúgott a párizsi olimpiát követően.
„Mint látjuk, az olimpiai nemcsak egy <szimpla> elitverseny. Olyan összetett sportrendszer, amely nagy hatást gyakorol és rendkívüli befolyással bír a legtöbb nemzetközi sportszövetségre, és egyéb fontos szervezetekre, a sport csaknem teljes struktúrájára”
A kisebb, a nézők számára kevésbé érdekes, a szponzoroknak nehezebben eladható sportágak szövetségei számára létfontosságú az olimpia által biztosított támogatás. Ilyen sportág például az öttusa. Egyik sportági szövetség sem szeretne kiesni az olimpia műsorából, a külsősök pedig szeretnének bejutni az olimpiai programba. Egy sportág számára a részvétel új távlatokat nyit. Megnöveli a közérdeklődést, a sportág presztízsét, amely előrevetíti a szponzoráció várható növekedését is.
„Az olimpia kétségkívül a világ legjelentősebb multisport eseménye”
Bár az olimpiai mozgalomban is előfordulnak kisebb-nagyobb konfliktusok, de nem fordultak elő megrendítő erejű botrányok. Az érdeklődés az olimpia iránt továbbra is hatalmas, a játékok tekintélye változatlan, népszerűsége és tisztelete több mint egy évszázada töretlen. A nagyfokú érdeklődés egyik fontos oka, hogy a sportolók nemzeti keretben, sok sportágban és versenyszámban versenyeznek, így a legkülönbözőbb képességeket igénylő teljesítmények által lehetnek eredményesek, számos különböző nemzet versenyzője szerezhet dicsőséget. A nem hivatalos éremtáblázatot és az országok közötti pontversenyt sok helyen nagyon is számon tartják, presztízskérdésként kezelik.
„Az olimpiai mozgalom pozitív üzenete a játékok kezdetétől fogva túlnőtt egy sportverseny látványosságán”
A mozgalom által hirdetett elvek – a kiválóság, a tisztelet, a szolidaritás, az emberi jogok maradéktalan figyelembe vétele és a társadalmi felelősségvállalás – olyan egyetemes értékek, amellyel mindenki egyetért. Ezen értékek előtérbe helyezésével is hangsúlyozzák, hogy az olimpiai játékok többet jelentenek egy bevételorientált, elit sportversenynél. Az eredményességi prémium ellenzői erre is hivatkoznak, mondván, a sportolók versenydíja az elitizmus felé sodorná a demokratikus olimpiai játékokat.
„Az olimpia vezetői teljesen indokoltan hivatkoznak arra is, hogy az olimpiai mozgalom az egész sportrendszer alap struktúráját és üzemeltetését támogatja a finanszírozással”
Ugyanakkor – mint láttuk – az olimpikon sportolók is joggal kérhetik számon az elmaradt bevételeiket. Milyen esély adódik az olimpián résztvevő sportolók számára, hogy eredményes szereplésük kapcsán pénzbeli versenydíjazásban részesüljenek? Ugyan mi késztetné erre ezt a hatalmas bevételekkel és rendkívüli gazdasági befolyással rendelkező Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy feladják az eddigi gyakorlatot? Látszólag semmi.
Az egyik lehetőség a változásra a konkurencia megjelenése. A magánbefektetők számos esetben látnak esélyt profit szerzésre a versenyekkel kapcsolatos befektetésekben. Gyakran hangsúlyozzák, hogy a sportszövetségek nem aknázzák ki megfelelő mértékben a sportrendezvényekben rejlő pénzügyi lehetőségeket. Továbbá azt, hogy a versenyen résztvevő sportolók versenydíja rendkívül alacsony.
„Jellemző példa, hogy a magán vállalkozók által létrehozott Nemzetközi Úszó Liga (ISL) olyan dátumra tűzött ki egy pénzdíjas versenyt, amely időpontja rendkívül közel esett a Nemzetközi Úszó Szövetség által szervezett rövidpályás világbajnoksághoz”
A magán befektetők által felajánlott versenydíj jóval magasabb volt, mint a szövetségi dotáció. Számos klasszis úszó jelezte, hogy a világbajnokság helyett a pénzdíjas versenyen vesz részt. Ennek hatására a Nemzetközi Úszó Szövetség is megemelte a versenydíjakat. Más sportágakban is többször előfordult, hogy a sztár sportolók a pénzdíjas versenyeket választották a világ- vagy kontinens bajnokságok helyett. Gondoljunk csak a magán befektetők által szervezett észak-amerikai bajnokságokban szereplő jégkorongozókra vagy kosárlabdázókra, akik inkább a pénzdíjas liga küzdelmeit választották a világbajnokságok vagy éppen az olimpiai játékok helyett. (Az idei téli olimpián a legjobb játékosokból álló jégkorong csapatok mérkőztek meg egymással.)
„A multisport versenyek sorába lépő, Enhanced Games elnevezésű, profit orientált rendezvény, amely nem tiltja a doppingolást, magas eredményességi bónuszokkal csábítja részvételre a versenyzőket”
Olyan sportolók is részt vehetnek ezeken a versenyeken, akik nem doppingolnak. Számos, neves sportoló már kifejezte részvételi szándékát ezen a sportrendezvényen. Hosszabb távon ez kihathat a sportolók díjazására az olimpiai versenyeken. A másik esély a változásra az olimpiai mozgalmon belüli elmozdulás a díjazás irányába. Jelzésértékű, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség a párizsi olimpia után már jutalmazásban részesítette az aranyérmes atlétáit. Sebastian Coe, a szövetség elnöke „a sportolók globális sport értékláncban betöltött központi szerepének elismeréseként” indokolta az olimpiai bajnok sportolók díjazását.
„Az olimpia versenyek presztízséből jelenleg más úton profitálnak az eredményes sportolók”
Rendszerint a sikeres olimpikonokat hazájukban nagy erkölcsi és anyagi elismerés övezi. A sikert követően, az előkelő helyezéseket elérő sportolók könnyen szereznek egyéni szponzorokat, hiszen a kiemelkedő eredmény a legnagyobb presztízsű versenyen, a „kiválóság” reklámja nagyszerűen összekapcsolható a szponzor termékével vagy szolgáltatásával. Egy olimpiai bajnok vagy helyezett részvétele egy profit orientált versenyen jobban felkelti a média vagy a közönség érdeklődését, ezért a sportoló már a rajthoz állásért is magasabb díjazást kaphat.
Mint látjuk, a helyzet képlékeny. Reméljük, hogy végül a feszültséget sikerül feloldani. Az olimpiai mozgalom már számos kritikus helyzetben megtalálta a megoldást. Emlékezetes a montreali olimpia szervezési költségeinek gigantikus méretű vesztesége. 1976-ban az olimpiai játékok összköltségének mindössze 5 százalékára biztosítottak fedezetet a bevételek, a fennmaradó 95-öt más forrásokból kellett kifizetni. A költségek jelentős részét kölcsönökből, a városi és tartományi adófizetők pénzéből, sőt külön adóból kellett fedezni. Az adósság utolsó törlesztő részletét a 2000-es évek elején fizették ki.
„Ezután jóformán egy város sem jelentkezett, hogy olimpiát szervezzen. Az olimpiai mozgalom rendezte a sorokat, és magántőke bevonásával rendezte meg az 1984. évi olimpiai játékokat. Az eredmény 250 millió dollár többlet bevétel volt”
Az olimpiai mozgalom azóta is él és virágzik, a versenyeket továbbra is nagy presztízs övezi, a játékok a figyelem középpontjában állnak. Az olimpiai játékokon keresztül kiélhetjük a nagyszerűség, a mítoszok iránti vágyainkat. Csodálhatjuk hőseinket a sport színterén, ahol valóban mindenkinek a zsebében van a marsallbot, ha bátor és tehetséges.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Szegény sportolók.. Amúgy érdekes megfigyelni, hogy milyen autókkal érkeznek a futballisták a parkolókba. (Némelyik kétballábas számára célszerű lenne a gázpedált is a baloldalra átszerelni..)