//A narodnyikok és a szociális bűnbánat
Pjotr Alekszejev beszéde az ötvenek tárgyalásán" (az orosz "narodnyiki" forradalmárok pere 1877-ben) képe Georgij Ivanovszkij festményén #moszkvater

A narodnyikok és a szociális bűnbánat

MEGOSZTÁS

A XX. századi orosz társadalom berendezkedése, és az abból kialakult univerzalista elveket hirdető államgépezet kétségtelenül civilizáció formáló jelentőségű volt, működésének hatásai a mai napig érezhetőek. Érdemes lehet azonban megvizsgálnunk, milyen ideológiai építő elemekből tevődött össze az a sajátos eszmerendszer, amelyre a szovjet birodalom építette fel saját magát, és aspirálhatott világvezető szerepre a múlt században.

Garaczi Gergely írása a #moszkvater.com számára

Pjotr Alekszejev beszéde az ötvenek tárgyalásán" (az orosz "narodnyiki" forradalmárok pere 1877-ben) képe Georgij Ivanovszkij festményén #moszkvater
Pjotr Alekszejev beszéde az ötvenek tárgyalásán” (az orosz “narodnyiki” forradalmárok pere 1877-ben) képe Georgij Ivanovszkij festményén
Fotó:EUROPRESS/Valentin Cheredintsev/Sputnik/AFP

A narodnyik, azaz népies mozgalommal – mint eggyel az ideológiai építőelemekből – azért is érdemes foglalkoznunk Magyarországon, mert hazánk és a cári Oroszország XIX. századi társadalmi felépítése között számos párhuzamot húzhatunk. A társadalom legalsó osztályának rurális kiszolgáltatottsága, befolyásolhatósága olyan azonos jellemzők, amelyekre később Oroszországban politikai programok épültek, hogy aztán abból kiindulva kegyetlen államapparátus keletkezzen, és hajtson számos más országot évtizedes rabigába.

„A XIX. században öntudatra ébredő orosz értelmiség – amely réteg tagjai legtöbbször a történelmi arisztokráciához is köthetőek voltak – nem vehette adottnak a szellemi munkálkodás alapjául szolgáló plurális, és zaklatásoktól mentes kulturális-politikai tér kívánatos meglétét”

A cári bürokrácia kényesen figyelt minden, a hatalmára vélten vagy valósan fenyegetést jelentő megmozdulásra, alulról érkező bírálatra. Kulturális és anyagi ellátottsága alapján ezt a kritizáló szerepet a szellemi elit tagjai láthatták volna el, akikre ugyanakkor ellehetetlenítés várt lázító, vagy kritikus nézeteik kifejtése esetén. A XIX. századi orosz intellektuelek nem politizálhattak, szerveződhettek, számukra születési előjogaikon alapuló hivatalaik viselése maradt osztályrészül.

„A kollektív csendesség azonban nem jelentette azt, hogy – a felvilágosodás hirdetőivel történelmileg szimpatizáló – Oroszország elitje ne ismerte volna fel a kiváltságai alapjaként szolgáló jobbágy-paraszt rétegek elnyomott, a században egyre szalonképtelenebbé váló sorsát”

Egyfajta általános szégyenérzet alakult ki a szociálisan érzékeny szellemi elit tagjai között a parasztok sorsát illetően, amely felismerés abban gyökerezett, hogy az egyre inkább emberközpontúvá váló, jellemzően európai, kortárs szellemi fősodor a XIX. század utolsó harmadában adni kezdett a szocialista, szociális érzületekre. Ezek a politikai önérdek érvényesítéstől megvont orosz értelmiségiek vállalták aztán magukra a parasztok népi tömörülésbe szervezését, és politikai programjuk koordinálását.

„A narodnyik (narod= nép) gondolkodás az orosz kultúrafejlődés és önértelmezés ideológiai terméke”

Megtalálható benne a sajátos, különutas orosz fejlődés sok eleme, sajátossága. A „népi” gondolkodás alapvetésként fogadja el az orosz föld elsőbbségét, eköré építené fel áhított társadalmát. Megvalósításának eszközeként a népi orosz embert tekinti, akit ellehetetlenített a több évszázadon keresztül uralkodó, magától az Antikrisztustól (utalás Nagy Péter cárra) származó dinasztikus elit. Nem elvakult gondolkodás, realisztikus eleme a felismerés, hogy a narodnyikok célját a népi orosz közösség önállóan nem érheti el, szüksége van a szellemi elit vezetésére.

„Ez az osztályfelismerés orosz osztályfelismerés, hiszen nem tagadja meg a saját kulturális örökségének létrehozóit, de mégis visszanyúl a biztos megélhetést garantáló, és az orosz államfejlődésben oly’ nagy jelentőséget kapó föld művelőihez, az orosz parasztokhoz”

Eszközei nem az elefántcsonttoronyban fogantak, anarchikus és terrorisztikus elemei könnyen érthetőek a nép számára. Nem ismeri el a nyugati kapitalizmust, hiszen azt nem is értheti, nem honosodott meg az őt kitermelő kulturális inkubátorban. Kollektív, mert az obscsina közösségben hisz, ezt jelöli ki a társadalmi rend fundamentális sejtjeként. A narodnyik gondolkodás sajátos, önálló orosz eszmefejlődéséből kinövő szocializmus-értelmezés.

„Ahogy fentebb említettem, a narodnyik mozgalom szellemi-ideológiai alapját a szociális bűnbánat érzése jelentette”

A történelmi elit tagjaiban tudatosult, hogy a kiváltságaik alapjául szolgáló paraszti közösség kiszipolyozása morálisan nem tartható fent tovább, egy fajta kompenzációra van szükség.

A mozgalom első, gyakorlati megnyilvánulásaként lehet megjelölni, az úgynevezett „nép közé járás” szokását. Ez az 1870-es években megjelenő intézmény azt jelentette, hogy az eladdig társadalmi buborékjukban lubickoló elitista nemesi ifjak kitörnek izolációjukból, vidékre költöznek, hogy ott érintkezzenek a rurális parasztsággal. Érdemes lehet megvizsgálni ennek a gyakorlatnak a jelentőségét.

„A nép közé járás során egyértelműen megvalósul – még ha mesterségesen és irányított módon is – a társadalmi osztályok találkozása”

Erre a fajta szociális keveredésre a rendkívül merev cári birodalom társadalmi keretei természetesen nem adtak lehetőséget, de mindenképpen hitelt érdemlően bizonyították a mozgalom szellemi szervezőinek őszinte elköteleződését a paraszti réteg felkarolására. Nem hűvös, elvont képzelgéseket, hanem pragmatikus cselekvéseket fejez ki a nép közé járás gyakorlata. Igaz, nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről sem, hogy a miszticizmus iránt nyitott, és saját mozgalmi istápolóitól végtelenül elmaradott paraszti réteg sok esetben rendőrkézre adta a fiatal narodnyikokat, hiszen semmit nem értettek meg a nekik szóló, őket felemelni kívánó tanaikból.

„ A narodnyik mozgalom fő bázisát az 1861-es – a hasonló kortárs eseményektől reménytelenül megkésett – jobbágyfelszabadítással elégedetlen parasztság, és a szellemi elit úgymond népies köre adta”

Ugyan a ’60-as években a gondolkodásmód még csak a társadalom szűk rétegére terjedt ki, a ’70-es évek során a narodnyikok bevonták a forradalmi munkásság több, pragmatikus és olykor erőszakos elemét is. Végső soron a narodnyik mozgalom meglehetősen heterogén, a szocialista eszmék széles köréhez kapcsolódni tudó ötvözet-mozgalom lett.

A legjelentősebb narodnyikokhoz köthető „társadalmi program” – a „nép közé járás” kulturálisan kiemelkedő gyakorlata, és a számos konspirációs elmélet megszületését is eredményező titkos társaság alapításán túl – a II. Sándor cár ellen 1880-ban végrehajtott merénylet volt. Az I. Miklós cár határozott politikáját folytatni szándékozó uralkodó a paraszti elnyomás, és a jobbágy felszabadításhoz fűzött, sokszor túlságosan is naiv várakozások kudarcának jelképe volt.

„A narodnyikokhoz köthető anarchisták cár ellen elkövetett sikeres merénylete kifejezte a társadalom széles körének elégedetlenségét a birodalom politikai irányával, eszközeivel kapcsolatban”

Ugyan a merénylet vezetőit kivégezték, de a narodnyik mozgalom nem szállt sírba velük. A következő, forradalmilag túlfűtött évtized, és az egyre inkább plurálissá váló társadalmi környezet lehetőséget teremtett a narodnyik gondolkodás – és egyéb más szociális igazságtételt kívánó tömbnek – az intézményesülésére. 1894-ben Népjog néven hoztak létre szervezetet, ők jelentik a XX. században nagy jelentőséget kivívó eszer párt szervezeti-ideológiai alapját is, illetve narodnyik szellemi örökségből nőtt ki az enesz és a trudovik szociális mozgalom. A trudovik mozgalom később egyesült az eszer párttal, és velük kiegészülve formálta a XX. század első harmadában az orosz politikai szféra később évszázados jelentőségre szert tevő történéseit.

MEGOSZTÁS