Kezdőlap » Történelem » A két kézzel kitermelt arany
Bolgárkertészek a győri Dunakapu téri piacon az 1940-es években #moszkvater

A két kézzel kitermelt arany

A bolgárkertészeknek köszönhetjük a paradicsom és a paprika elterjedését Magyarországon

Tütünkov Jordán írása a #moszkvater.com számára

A fogyasztók többségének elege van az ipari méretekben termesztett tetszetős, de ízetlen zöldségfajtákból és a régi kisüzemi módszerrel termelt zamatos fajták felé fordulnak. Nő azoknak a fogyasztóknak a száma, akik hajlandók többet fizetni a piacokon ezekért a termékekért, nő a közösségi- és hobbikertek száma, ahol házikerti zöldségtermesztés folyik. A figyelem ismét a régi bolgárkertészeti módszerek felé fordul, akik mesterei voltak a kis területen folytatott intenzív zöldségtermesztésnek

Bolgárkertészek a győri Dunakapu téri piacon az 1940-es években #moszkvater
Bolgárkertészek a győri Dunakapu téri piacon az 1940-es években
Forrás:gyorikonyvtar.blogspot.com

Ma már egyre kevesebben tudják, hogy egy-egy hungarikumnak számító magyar zöldségfajtában benne van a bolgárkertészek keze munkája, hogy a bolgárkertészet talaján fejlődött ki a világszínvonalú tradicionális magyar zöldségtermesztés, illetve alakultak ki a híres magyar zöldségtermesztő tájak. De hogyan kerültek a bolgárkertészek Magyarországra? Mi volt sikerük titka?

„A bolgárkertészet fogalma a múlt század ’70-es ’80-as éveitől kezdődően terjedt el Magyarországon, amely magába foglalja a speciális kisüzemi módszerekkel, a melegágyi hajtatással és öntözéssel termelő bolgár kertészgazdaságok által alkalmazott komplex zöldségtermesztési rendszert”

Cani Gincsev bolgár író, aki régebben maga is vándorló kertészkedést folytatott, a bulgáriai kertészekkel kapcsolatban írta még a 20. század elején: „nem gyáriparosok vagy nagykereskedők leszármazottai, hanem egyszerű emberek, akik semmi mást nem vittek ki magukkal, mint az két kezük erejét, az idegrendszerüket, hogy tisztességes munkájukkal, sós izzadságukkal, szorgos megtakarításaikkal aranyat csináljanak. Ne higgyétek azt, hogy ők gazdag kapitalisták. Nem, ők a mi szorgos kertészeink, akik idegen földön, a folyópartokon, a mocsarakban és a völgyekben termelik ki az aranyat”.

Külföldi terjeszkedés

A bulgáriai kertészek a törököktől tanulták el a kertészkedés alapjait, de mivel Bulgáriában kevés volt a földterület, és a hazai felvevő piac is szűkös volt, külföldi terjeszkedésre kényszerültek. Először Szerbia, Románia és Oroszország irányába, majd miután kimerítették az ottani lehetőségeket, megjelentek a történelmi Magyarországon is, ahol az iparosodó magyar társadalom szinte korlátlan piaci lehetőségeket biztosított számukra.  Brassó, Nagyszeben, Temesvár, Arad, Baja, Szentes, Szegvár, Esztergom, Győr környékén. A 19. század végére az Osztrák-Magyar Monarchia minden jelentősebb nagyvárosa mellett kertészkedtek és jó évszázadon át meghatározó szerepet töltöttek be a magyarországi zöldségtermesztésben.

„A bolgár gazdák mindig a városokon kívül, de még városi gyárkémények látótávolságán belül béreltek földeket”

További fontos szempont volt még, hogy a földterület legyen humuszban gazdag, az öntözhetőség érdekében legyen sík és lapos, és legyen a közelben természetes vízfolyás. Az úgynevezett bolgárkerékkel emelték ki a vizet, amelyet az öntözőcsatornákon juttattak ki a földekre. A vetőmagokat maguk hozták be Bulgáriából vagy helyi bolgár vetőmag kereskedőtől szerezték be. Korabeli értékelések szerint ugyanakkora területen a bolgárkertészek negyed áron tízszer nagyobb termést tudtak elérni, mint a hasonló nagyságú földeken gazdálkodó más magyar haszonkertészetek.

A bolgárkertészeknek köszönhetjük a paradicsom és a paprika elterjedését hazánkban. E növények ugyan egzotikumként ismertek voltak korábban is, de csak magról termesztették, és csak a főúri asztalokra. A bolgár előneveléses palántázásnak köszönhetően viszont e zöldségek is tömegtermékek lettek, és a polgári családokhoz is eljutottak. A bolgár fajtákból nemesítették ki a leghíresebb magyar fajtákat, többek között az uniós oltalom alatt álló szentesi paprikát. A bolgárkertészeknek köszönhetjük továbbá az uborka, a paradicsompaprika, a padlizsán, a póréhagyma, a fejes saláta, a spárgatök és a fekete bab meghonosítását is.

bolgárkertészet a mai Újpalotai lakótelep helyén. A háttérben Rákospalota házai Fortepan/Móra László #moszkvater
Bolgárkertészet a mai Újpalotai lakótelep helyén. A háttérben Rákospalota házai
Fotó:Fortepan/Móra László

Ősszövetkezeti forma

A trágyafűtésű melegágyakban történő palántanevelés, másrészt a bakhátazás és az árasztásos öntözés technológia önmagában kevés lett volna a bolgárkertészet sikeréhez. Ehhez jött hozzá még az, hogy egyfajta sajátos ősszövetkezeti formában, munkaközösségekben dolgoztak. Ezért nem tudták az egyénileg gazdálkodó német iparkertészek és a magyar parasztgazdaságok felvenni a versenyt a bolgár kertgazdaságokkal.

A munkaközösség tagjai februárban, Szőlőmetsző Szent Trifon napja után indultak el otthonról, majd megérkezve a bérelt területre közösen laktak, étkeztek, dolgoztak, laktak, munkájukat a gazda irányította. A pénzügyeket is a gazda intézte, aki előleget is adhatott a tagoknak. Szent Demeter napja után kifizették a földbérleti díjat vagy az uradalmi részes bért, majd a tiszta nyereséget a végzett munka és a megkötött szerződés és az előre befizetett tőke alapján osztották ki a tagok között. A munkacsapat minden egyes tagja előre tudta saját feladatkörét és azt is, hogy milyen részesedéssel számolhat a közös nyereségből. Ezért minden kertmunkásnak érdeke volt, hogy maximális erőfeszítéseket tegyen a közös sikerért.

„A munkaközösség tagjainak egy része a kertészeti idény befejeztével visszatért szülőföldjére, ahol az összegyűjtött pénzből házat épített vagy földet vásárolt Bulgáriában. Mások úgy tértek vissza Magyarországra, hogy saját maguk béreltek földet és önállóan kezdtek el gazdálkodni”

Saját értékesítés

A múlt század közepéig szinte elképzelhetetlen volt nagyvárosi piac bolgár kereskedők vagy kertészek jelenléte nélkül. A zöldség kiskereskedelemben a legnépszerűbb a Központi Vásárcsarnok volt, ahol egyaránt értékesítették áruikat a bolgár kertészek és a bolgár zöldségkereskedők. Akinek itt volt standja vagy üzlete, az nagy tekintélynek örvendett.  Az ezredfordulóig a budapesti elit, a diplomáciai képviseletek, a vendéglősök a Csarnokba jártak vásárolni. Az ezredfordulóra a bolgár zöldségkereskedők száma rohamosan csökkent, mára a megmaradt bolgárok inkább bérbe adták üzlethelységeiket, koruk miatt már nem kereskednek.  A Központi Vásárcsarnok ma egyre inkább turistalátványosságként működik. Az amerikai СNN Travel csatorna megítélése szerint 2013-ban elnyerte az Európa legszebb csarnoka címet.

Szintén ott voltak a bolgárok a Haller piacon, a „piacok piacának” nevezett angyalföldi Lehel piacon, a zuglói Bosnyák téri piacon, ahol a csarnokban a kiskereskedelmi, a szabad terepen nagykereskedelemi tevékenység folyt 1965-1991 időszakban. A Bosnyák téri nagybani piac működésének 16 éve alatt a magántulajdonú zöldség- és gyümölcstermesztés legfőbb elosztó központja volt Magyarországon. Alig volt olyan bolgár zöldségtermelő, aki ne értékesített volna itt, és alig volt olyan zöldségkereskedő, aki ne vásárolt volna a Bosnyák téri nagybani piacon. A Budapesti Nagybani Piac 1991-ben költözött mai végső helyére.

Urbánus bolgárkertészek

A vajdasági Magyar Szó 2016-ban a következőképpen számol be az új kezdeményezésről: „Más urbánus településekkel szemben, ahol beton betont ér, az Újszelencse városrészben a lakóépületek közt zöldséges ágyások sorakoznak. Az üres telkeket a közelben lakók sajátították ki, mondván ott már úgyse építkezik senki, és jobb és hasznosabb, ha a parcellákon zöldhagyma, borsó, zöldbab, paprika terem. Az urbánus bolgárkertészek zömmel nyugdíjasok, egykori tanárok, igazgatók, de vannak köztük munkanélküliek is. Ők nem ritkán a család teljes zöldségszükségletét a lakásuktól néhány száz méterre eső veteményeskertben termelik meg. Van, aki immár két évtizede kertészkedik, szórakozásból, a kikapcsolódás meg a társalgás érdekében. Ráadásul szolidárisak egymással, a nap végén megosztoznak a termésen, például hagymát földieperre cserélnek, attól függően, hogy kinek a parcelláján éppen mi terem. Attól nem tartanak, hogy elkergetik őket „földjükről”, mert ebben a városrészben már jó ideje nem történt új beruházás, itt már nem emelnek új emeletes épületeket.

A magyarországi bolgár önkormányzatok 2016 óta népszerűsítik hazánkban az ízletes bolgár paradicsomfajtákat. Kispesten a helyi önkormányzat az anyaönkormányzattal együttműködve paradicsompalántákkal látja el a kerületi közösségi kerteket, óvodákat, iskolákat, illetve a kertváros lakosságát. Ezzel szeretnék ösztönözni a kerület lakosságát, hogy ne importált, kemény és ízetlen, hanem saját maga által termelt egészséges fajtákat fogyasszon.

Gajda Péter polgármester és Uljana Bogdanszka Bulgária magyarországi nagykövete együtt osztogatják Kispest lakosságának a paradicsompalántákat #moszkvater
Gajda Péter polgármester és Uljana Bogdanszka Bulgária magyarországi nagykövete együtt osztogatják Kispest lakosságának a paradicsompalántákat
Fotó:gajdapeter.hu

Szigetszentmiklóson a helyi bolgár önkormányzat már harmadik éve pályázatot ír ki paradicsomnevelő versenyre. A pályázaton a nemzetiségi önkormányzat által biztosított, bolgárkertészetből származó paradicsompalánták által hozott terméssel lehet részt venni. Minden jelentkező helyi lakos tíz palántát kap, majd ősszel háromtagú zsűri bírálja el, kinek a legnagyobb, kié a legszebb és legegészségesebb és kié a legízletesebb termés.

Az ELTE Fűvészkertben tavaly második alkalommal rendezték meg a bolgár Paradicsom Napot, ahol a paradicsomünnepre a bolgár növénytani kutatóintézettől kapott magokból termesztett fajtákat lehetett megkóstolni. Az eseménynek olyan nagy sikere volt, hogy idén ismét meg fogják rendezni. A helyi bolgár önkormányzatok hasonló akciókat terveznek még Szegeden és Pécsett.