„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A szolgáltatások, a pénzügyi szektor vagy az ipar mellett egyre nagyobb jelentőséggel bír a termőföldek, a híres csernozjom feletti uralom megszerzése. Ennek jelentősége a klímaváltozással, az élelmiszer stratégiai áruvá válásával egyre növekszik. Ukrajna pedig e tekintetben hatalmas tartalékokkal rendelkezik, így óriási lehetőségeket rejt”
Fotó:EUROPRESS/STRINGER/ANADOLU AGENCY/AFP
A Szovjetunió felbomlásakor Oroszország után egyértelműen Ukrajna öröksége volt a legértékesebb. Az ország adottságai, mérete, gazdasági potenciálja, természeti kincsei, az egykori munkamegosztás jegyében itt ragadt hadiipar, az ehhez kapcsolódó, a maga korában tényleg magas színvonalú tudományos háttér, a hatalmas és értékes termőföldek jó alapot jelentettek ahhoz, hogy Ukrajna európai középhatalommá váljon. Ám hogy miért nem lett ebből semmi, abban komoly szerepe van az ország geopolitikai szempontból kényes fekvése mellett a politikai és gazdasági elit silány minőségének. Ukrajnának igazából 30 év alatt sem sikerült klasszikus értelemben vett állammá válnia. Megakadályozta ezt mindenek előtt az oligarchikus berendezkedés, a mindent felfaló és átható korrupció, de nem segítette a hol érte, hol pedig a feje felett folyó nagyhatalmi szembenállás sem. A függetlenség kivívása óta eltelt időszak első felében az orosz, majd a 2004-es Majdantól egyre inkább a nyugati befolyás érvényesült.
„Ez a második, 2014-es Majdan után már olyan méreteket öltött, hogy a jelszavakban a szuverenitás megerősítésért folyó harc paravánjai mögött a kormányüléseket egy időben angolul tartották, mert a mindenek előtt az amerikai érdekek érvényesítése érdekében Ukrajna <megsegítésére> exportált miniszterek nemcsak külföldi állampolgárok voltak, de többen nem is nagyon beszéltek ukránul”
A három évtizede Oroszország és a Nyugat között folyó verseny tétje a politikai befolyás kiterjesztése, és ezzel párhuzamosan a gazdasági javak megszerzése volt. Ahogy a posztszovjet térségben máshol is, úgy 1991 után, sőt már a Szovjetunió bomlása idején a függetlenné váló Ukrajnában is megjelent a nyugati tőke. Az elsők között, már 1990-ben megvetette a lábát Soros György és alapítványi birodalma. Elsőként a Nemzetközi Újjászületés Alapítvány (International Renessaince Foundation), és a hálózat építése azóta is folyamatos az országban. Mint egy korábbi tanulmányában a XXI. Század Intézet megírta, a filantróp nem sajnálta a forrást, és 2020-ig több mint 300 millió dollárt költött közel 10 ezer, a „nyílt társadalom” felépítését célzó projektre.
„A hálózat építésében komoly segítséget nyújtottak a nyugati ukrán emigráció képviselői”
Ki kell emelni közülük az ismert kanadai-svájci-ukrán közgazdászt, a korábban a davosi Világgazdasági Fórum megteremtésében is tevékeny részt vállaló Bohdan Havrilisint, aki a Nemzetközi Újjászületés Alapítvány elnöke lett, 1991-től pedig már Leonyid Kravcsuk házelnök, későbbi elnök mellett dolgozott tanácsadóként. Jellemző, hogy unokaöccse, Oleh Havrilisin 1992–1993-ban pénzügyminiszter-helyettesként volt a tagja Leonyid Kucsma kormányának. De Soros Anders Åslund svéd közgazdász vezetésével létrehozott egy nemzetközi tanácsadó bizottságot is a kormányzat mellett, és többek között elérte, hogy az általa támogatott Jurij Jehanurov kerüljön az Állami Vagyonkezelő Alap élére. Aztán amikor Kucsma egy idő után önjáró lett, a pénzcsap is elzárult, majd újra megnőtt az alapítvány aktivitása a 2004-es elnökválasztás, az első Majdan környékén.
„A megdolgozott terepen aztán megjelentek a Soros alapítványaihoz kapcsolható ukrán emigránsok, majd a 2010-es években már az akkori alelnök Joe Biden fia, Hunter Biden volt az amerikaiak első számú kijáró embere”
A Biden fiú tevékenységének első számú kedvezményezettje a 2002 óta az ukrajnai olaj- és gáziparban nyomuló Burisma Holdings lett, ahol Hunter igazgatósági tagként dolgozott. De a cég e kapcsolat révén kötött gabona üzletet Kínával, de Hunter Biden neve összekapcsolódik az Ukrajnában működött amerikai biolaborok finanszírozásával is.
De nem tétlenkedtek Sorosék sem, hiszen a jelenlegi kormányzó pártban, a Nép Szolgájában rendkívül erősek a pozícióik, és több miniszter is az úgynevezett Soros fiókák közül került ki. Soros alapítványának tevékenységének fókuszában közben a korrupció elleni harc, ezzel összhangban a tényfeltáró újságírás támogatása áll, így ott voltak 2014-ben az Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Iroda létrehozásában is, hiszen „segített” a törvényalkotóknak egy új antikorrupciós törvényt megalkotni. De jut energia arra is, hogy támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot Ukrajnában, benne a krími, donbasszi, vagy majdani háborús és emberiség elleni bűnök kivizsgálását.
„A nyugati gazdasági terjeszkedés legfőbb akadálya egy ideig az erős orosz befolyás volt, majd egyre inkább a gazdaságra közben a kezüket rátevő ukrán oligarchák lettek”
A politikai elittel könnyebb dolguk volt, hiszen a 2000-es évektől kilóra megvették ez egészet. A politikai értelemben vett gyarmatosítás 2014 után kiteljesedett, az elnökök Washington engedélye nélkül egyetlen döntést sem hoztak. Ebben a rendszerben az amerikai befolyás kiterjesztésének és megerősítésének végrehajtásában egyre nagyobb szerep jutott a briteknek, majd a lengyeleknek is, akik közben a maguk pecsenyéjét is sütögették. Az oligarchák azonban keményebb diónak bizonyultak. Egészen a közelmúltig a kezükben tartották az ukrán oligarchák a médiát, komoly érdekeltségekkel ott vannak a bányászatban, az acélgyártásban vagy a bankszektorban, az energetikában és az élelmiszer iparban is.
„Annak ellenére, hogy azért idővel őket is sikerült megvenni, vagy ha nem, akkor megfenyegetni. Ezt a célt szolgálta az antikorrupciós- és az oligarchaellenes törvény. Az oligarchák végső megtöréséhez végül kellett Volodimir Zelenszkij gátlástalansága, az i-re a pontot azonban a háború tette fel”
Miközben azonban az orosz befolyást sikerült visszaszorítani, az oligarchákat pedig megtörni, egyre inkább új kihívókkal is meg kell küzdeni az amerikai tőkének. A 2014 után szintén komoly piacszerzésről álmodó európai befektetők aktivitását lelankasztotta az elhúzódó és mélyülő bizonytalanság, megjelentek azonban a törökök és a kínaiak. Washington erre is figyelt. Jól mutatja ezt a repülőgép- és helikopter hajtóműveket gyártó Motor Szics privatizálásának az ügye. Két kínai vállalat már meg is szerezte a részvények több mint 50 százalékát, ám Washington teljes joggal attól tartott, hogy a Motor Szics megszerzése tovább erősíti Kína versenyképességét a fegyverkezési versenyben, ezért durva nyomást gyakorolt Kijevre, és ukrán nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva megakadályozta az üzletet.
„A szolgáltatások, a pénzügyi szektor vagy az ipar mellett egyre nagyobb jelentőséggel bír a termőföldek, a híres csernozjom feletti uralom megszerzése. Ennek jelentősége a klímaváltozással, az élelmiszer stratégiai áruvá válásával egyre növekszik. Ukrajna pedig e tekintetben hatalmas tartalékokkal rendelkezik, így óriási lehetőségeket rejt”
Területének több mint a fele művelhető. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adatai szerint Ukrajnában 41,3 millió hektár művelhető meg. Csak összehasonlításképpen, Magyarországon a művelhető területek nagysága 5 millió hektár. Ukrajnában a mezőgazdaságnak mindig fontos szerepe volt, a Szovjetunió idejében az ország éléskamrájának nevezték. A függetlenség kivívása óta ez a szerep nem csökkent, az ágazat adja a GDP 12,5 százalékát, valamint a foglalkoztatottak 17 százaléka is itt található. Ukrajna nem szorul élelmiszerimportra, sőt az utóbbi években a világ egyik jelentős exportőrévé nőtte ki magát. Nem véletlen tehát, hogy a nyugati tőke erre is szemet vetett.
Csakhogy Ukrajnában még 2001-ben törvényt hoztak a termőföldek eladásának tilalmáról. Ezért aztán az ország legfőbb hitelezőjén, az IMF-en keresztül, és közvetlenül is évek óta egyre nagyobb nyomás nehezedett az ország vezetésére. Ezért aztán 2021. július 1-én az ukrán földpiac megszorításokkal ugyan, de újra megnyílt. A két éves átmeneti periódusban csak ukrán nemzetiségű természetes személyek, majd 2023-tól 10 ezer hektárig ukrán cégek is vehetnek földet. Külföldi magánszemélyek és cégek azonban nem vásárolhatnak földet egészen addig, amíg egy népszavazás ennek az ellenkezőjéről nem rendelkezik.
(Az írás eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg és itt olvasható)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Rác Gábor says:
Megdöbbenve olvastam a fenti elemzést. Véleményem szerint, ha Ukrajna déli területének (kikötők) elzárása meg is történik, az nem old meg semmit. Az egyedüli megoldás, a Nyugat teljes kiűzése Ukrajnából. Másrészt, a kínai terjeszkedés sem megnyugtató. Véleményem szerint Ukrajna az ukránoké, és nem a “befektetőké”. Kína más eszközökkel, de ugyanúgy gyarmatosít, mint a Nyugat (USA). Ezt lehet tapasztalni a világ különböző volt gyarmatain. A kissingeri javaslat sem más, csak időhúzási taktika. Jól tudjuk, hogy az USA (vagy a Nyugat) bármit “garantál”, azt az esze ágában sincs betartani. Ezért teljesen mindegy, hogy novemberben a demokraták veszítenek. Mint ahogy az is, hogy milyen mértékben. S ha már Kissingert említem, szörnyű lehet számára megélni, hogy életműve, a “Kínai Nyitás” eredményei, a szeme láttára foszlanak szét….
alf says:
Kérdések:
1. Kb egy hete azt írják a médiák, hogy liberalizálták a földtulajdont, és amerikai befektetők az ország termőföldjeinek harmadát megszerezték.
Akkor hogy is van ez pontosan?
2. Ukrajnában milyen most a tulajdon jog biztonság? Bármikor egy kormányrendelettel megváltozhatnak a körülmények a háborúra hivatkozva?
Következtetés:
Amennyiben az USA tulajdonos lesz, akkor a régióban egy nagyon kemény és hosszan tartó amerikai – orosz konfliktusra lehet számítani – SAJNOS! A kínai tulajdonlással a helyzet még jobban bonyolódhat – és eszkalálódhat!