„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Gyapotszedő munkások egy teherautó platóján Türkmenisztánban
Fotó:EUROPRESS/AFP/Sputnik
A Walk Free Foundation jogvédő szervezet felmérésén kapott 11,2-es index azt jelenti, hogy minden ezer lakosból ennyien válnak a kikényszerített munka áldozatául. S ha figyelembe vesszük, hogy az 5,6 milliós országot nagyjából egymillióan már elhagyták, s külföldön dolgoznak, akkor ez az arány még rosszabb. Az említett listán egyébként a 2. Belarusz, míg a 3. Macedónia, Oroszország pedig 5,5-es mutatóval a 11. helyen áll. Köztük ott van még Görögország, Albánia, Törökország, Ukrajna, Horvátország, Montenegró és Litvánia. A Türkmenisztánnal szomszédos közép-ázsiai országok ehhez képest még jól állnak, hiszen Üzbegisztán a 14., Tádzsikisztán a 15., Kazahsztán a 21., míg Kirgizisztán a 22. A rangsor végén, az 50. helyen Luxemburg áll. Türkmenisztán vezeti egyébként 58,1 százalékkal azt a listát is, amely azt mutatja, hogy a lakosság mekkora hányadát fenyegeti a modern rabszolgaság, a kényszermunka. Türkmenisztánban a rossz gazdasági helyzet mellett a jogrendszer gyengesége, a nők és a kisebbségek diszkriminációja miatt magas a modern rabszolgák aránya.
A kényszermunka Türkmenisztánban a legelterjedtebb, mondhatni kötelező a gyapotföldeken. A betakarítás eme formája a szovjet időktől hagyományosnak tekinthető. Az élen e téren Üzbegisztán járt, Savkat Mirzijojev 2016-os hatalomra kerülésével azonban rohamtempóban elkezdték gépesíteni a gyapot betakarítását. Erre az olajbevételekből Türkmenisztánban is lenne pénz, csak akarat hiányzik. Itt inkább a közalkalmazottakat vezénylik ki a mezőkre. Aki megpróbál ez alól kibújni, az a munkája elvesztését kockáztatja, s a 70 százalékos munkanélküliségi ráta mellett még a 40-50 dolláros fizetésekért is elvisel inkább a többség mindent. Még a kényszermunkát is. Ugyanígy nem emel szót az ellen sem a társadalom, hogy a 14-15 éves gyerekeket is kivezénylik a gyapotföldekre. Ahol vért izzadnak különösen azok, akik nem szoktak hozzá a fizikai munkához, s nem ismerik a gyapotszedés fortélyait. Ehhez képest mennyországnak számít a szemétszedés, a területrendezés vagy az ünnepeken a tömegben felvonulni.
Ami a leginkább meglepő, a helyi lakosság már természetesnek veszi ezt az állapotot. Aki pedig nem, az úgy jár, mint a hamis vádakkal három évre börtönbe zárt polgári aktivista Gaszpar Matalajev. A lakosság megalázásában Berdimuhamedov túlszárnyalta elődjét, a Türkmenbasit is. A határon a nyári 50 fokos hőség ellenére sem engednek bevinni rövid nadrágot vagy szoknyát, csak fehér színű autókon lehet járni, mert az elnök ezt szereti, tilos az ékszerek viselése, a haj, szempilla vagy a körmök festése. Teljesen természetesnek számít, hogy a diákokat az iskolában vetik alá szüzességi vizsgálatnak, vagy az energiahordozókban gazdag országban hosszú sorok állnak az alapvető élelmiszerekért és a lakosság nagy része szegény sorban él, a külföldön dolgozókat pedig családjuk zsarolásával kényszerítik haza. Közben az elnöknek aranyszobrokat emelnek, Asgabat központjában csillogó szállodákat emelnek és mesterséges folyókat építenek.
A világ pedig hallgat. Csupán néhány cég a H&M, az IKEA és az Inditex, az országok közül pedig az Egyesült Államok nem vásárol gyapotot Türkmenisztántól.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
