Múltidéző. Ugyancsak ritka az olyan ember manapság Oroszországban, aki a sors kegyeltjének mondhatja magát. Még kevesebben vannak azok, akik úgy valósíthatják meg önmagukat, hogy közben nem kell feladniuk hitvallásukat, a harmónia hirdetését. A 2023. április 30-án 86 éves korában hosszú betegeskedés után elhunyt Szlava Zajcev, a már a szovjet korszakban világhírűvé vált – ő volt az első szovjet divattervező, aki a párizsi divat héten bemutathatta a modelljeit – divattervező közülük való volt. Ezzel a még 2000-ben vele készült interjúval emlékezünk a divattervezőre, aki szerint a ruhának az ember erényességét kell kiemelnie.

No de hogyan juthat el valaki a csúcsra a világ e meglehetősen zaklatott fertályán? Miként valósíthatta meg valaki önmagát a kommunizmus túl sok egyénieskedést nem tűrő, s a vadkapitalizmus farkastörvényei között egyaránt? Ezen morfondírozom a moszkvai Béke sugárúton lévő divatszalon felé ballagva.

– Van bennem valami isteni küldetéstudat. Sokszor én is elcsodálkozom, hogyan élhettem ebben az országban, miként vészelhettem át minden rezsimet úgy, hogy nem törtem meg, nem estem szét, mint oly sokan mások. Azt hiszem, a sors keze irányít. A nehéz pillanatokban mindig érzem, hogy onnan fentről segít valaki. Ha kellett, mindig akadt egy kis pénz, egy segítő kéz – hangzik néhány perc múlva, már az irodában, a meglehetősen oroszos válasz.

„Lángolnak a szavak. Árad belőlük az orosz lélek sokszor irracionális titokzatossága. A falon lógó, vendéglátómat híres emberek, politikusok, színészek társaságában mutató képek, régi és új modellek azonban földhöz ragadtabbnak tűnő magyarázatot is adnak. Kemény munkáról árulkodnak, akárcsak az, hogy Zajcev itt még hétköznap is meglehetősen szokatlan időpontban, szombaton reggel fogadott”

Bizonyos mértékben azonban már az a tény kijelölhette az irányt, hogy Vjacseszlav Zajcev éppen az orosz-szovjet textilipar fellegvárában, a Moszkvától nem messze fekvő Ivanovóban született, így nem túlságosan meglepő, hogy útja a helyi technikumból a moszkvai textilipari főiskolára vezetett, ahol ruhatervezőként végzett. Nemsokára egy speciális darabokat gyártó kísérleti üzem művészeti vezetője, majd 1965-től az első számú szovjet modellháznál dolgozott, s művészeknek, tévéseknek, műkorcsolyázóknak tervezett egyedi darabokat. Ezt 1978-ban otthagyta, hogy nemsokára önállóan dolgozzon – ami a peresztrojka előtt igen nagy szó -, s 1982-re létrehozza a Moszkvai Divatszalont.

– A Szovjetunió idején sokáig a globális folyamatokat próbáltam befolyásolni a ruhaiparban, a sok blabla után azonban hamar rájöttem, hogy az embereknek külön-külön többet segíthetek, mint általában az országnak – emlékezik a váltás motivációira.

„A pletykák azonban már a hetvenes években arról szóltak, hogy a Dior tervezője, Marc Bohan és Pierre Cardin által felfedezett Zajcevnél öltözik a pártelit is”

– Számomra ez az egész érdektelen, s karriert sem a kapcsolataim révén csináltam – hárítja el a régi kliensek szokásait firtató kérdést. Annyit mégis elárul, hogy a politikusokhoz mindig visszafogottan viszonyult, hiszen úgy érezte, neki nem az udvarlás a feladata, számára mindenki egyenlő. Mint mondja, emiatt aztán voltak konfliktusai is, főleg Brezsnyev, Gorbacsov, Koszigin családjával. Meg akarták törni, de nem sikerült. Húsz évig azonban nem utazhatott külföldre. – Egyrészt tiltottak, akadályoztak, másrészt viszont sütkéreztek a sikereim fényében. Hozzám küldték a külföldi vendégeket, akiket muszáj volt fogadnom – emlékezik az akkori hatalom természetére. Mindez elmúlt, Zajcevhez azonban azóta is gyakran ellátogattak hírességek, így Mitterrand felesége vagy Jane Fonda.

– Nem akarok hírességekhez dörgölőzni, hiszen önmagamban is érdekes személyiség vagyok, akiről egykor úgy ír a világsajtó, mint aki a saját útját járja – zárja le a témát. Közben Zajcev divatszalonja üzleti szempontból is kiterebélyesedett. Butikjai nyíltak Moszkvában, vidéken s külföldön is. Mára azonban ismét csak a Béke sugárúti szalon maradt.

– Alkotsz vagy üzletelsz! A magad és környezeted örömére kiteljesíted magad, s ettől a minimumtól a maximális boldogságot kapod, vagy félsz, rettegsz a pénz miatt, s tönkremész! Oroszországban az emberek többsége – a szükség parancsára vagy megszédülve a lehetőségektől – az utóbbit választja. Tény, hogy nálunk ma még a pénz sajnos nagyobb szerepet játszik, mint kellene. Fontosabb, mint a becsület. Én azonban művész vagyok, az üzlet nem nekem való – ül ki az arcára az orosz vadkapitalizmus minden tapasztalata.

„Zajcev már megengedheti magának, hogy a becsületet válassza, csak alkosson, szatorját ilyen körülmények között is fenntarthatja. Még úgy is, hogy korántsem ő a legdrágább orosz divattervező manapság”

– Nem a legdrágább szövetekből dolgozom, mert azokat sokan nem tudnák megfizetni. Egy-egy darab itt az üzletben két-ötszáz dollárba kerül. Nem akarok sem szuper profitot, sem a drága holmikkal az imázsomat javítani. Nekem erre már nincs szükségem – fejtegeti.

Alapvetően az értelmiségiek öltöznek nála. Színészek, diplomaták, banktisztviselők, újságírók. Olyanok, akiknek már van pénzük, de korántsem a legtöbb. Azok pedig, akik 1990 előtt is a vendégkörhöz tartoztak, engedményt kapnak. Ezenkívül Zajcevék nagy kiárusításokat rendeznek, s ajándék akciókat a színházaknak.

– A divat Oroszországban teljesen internacionalizálódott. Egyre inkább feltárul azonban a felületes hazai és külföldi szemlélők előtt idáig rejtve maradt óriási potenciál. A frissen végző művészek, iparosok érezhetően megpróbálják kitölteni azt az űrt, amely a divatszakma területén az ipar összeomlásával keletkezett. Nem kell hozzá sok idő, s ha a politikai helyzet stabilizálódik, Oroszország a szépségiparban is érdekeset produkál majd. Biztató, hogy a mai fiatalok már a nagy francia, olasz, japán, amerikai cégeknél is megállják a helyüket – jelenti ki.

„Kétkedő tekintetemet látva megjegyzi, hogy az orosz divatszakmának természetesen óriási lemaradást kell behoznia”

Emlékeztet rá, hogy a Szovjetunióban ugyan létezett konfekcióipar, de a mai értelemben vett divatszakmának megfelelő háttérről nem lehetett beszélni. Ilyen szempontból, jegyzem meg, a helyzet ma sem rózsás. A textil-, a konfekció-, a csomagolóipar összeomlott, így van, s az én felfogásomban a divat a szépségipar különböző területeinek összhangját jelenti – toldja meg.

– Erről ma nem beszélhetünk. Ma nálunk a divat úgymond vizuálisan létezik. Vannak tehetséges művészek, aki teheti, saját tervezőnél rendelheti meg a ruháját, az ország azonban alapvetően az importból öltözik. Az elhatalmasodott szegénység persze ezen a téren is határt szab a fejlődésnek. A legszomorúbb, hogy a tíz éve tapasztalható lecsúszás szétrombolja a boldog életbe vetett reményt is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az oroszok ne törekednének a szépre! – magyarázza keserűen Zajcev.

„Vannak azonban, akik megengedhetik maguknak, hogy kövessék az új divatot. Jelentős részükkel – a bohémekkel vagy az újgazdagokkal – kapcsolatban gyakran felmerül az ízlés, a szépérzék hiánya”

Zajcev, talán túlságosan megértőn, védelmébe veszi őket. Szerinte a bohémek esetében nem ízlésficamról, hanem egyfajta sajátos kihívásról van szó. Figyelmeztet, hogy a modern nyugati divat irányzatokban is a harmónia szétrombolása folyik. Az emberek elteltek a szépséggel, s átestek a ló túloldalára. A feltűnőt, a kihívót keresik. A legutóbbi kollekciók ezért a diszharmóniát hirdetik. Az ember hatalmas talány, s a ruha további lehetőséget ad e titokzatosság növelésére. Ha például a fehérnemű, a test csak egyszerűen feltárul, az unalmas, hamar érdektelenné válik. Az ember természeténél fogva erényes, s a ruhának ezt az erkölcsösséget kell kiemelnie – fejti ki elképzelését.

Az alanyifjak harmóniát felrúgó, a tipikussal ellentétes öltözködése a divattervező szerint zavarja a többséget. Az ezt az ízlést kiszolgáló tervezők ugyanakkor saját alternatívát mutatnak fel, kísérleteznek, s így hibáznak is, hogy aztán átálljanak a konzervatív divatirányzathoz.

„Zajcev úgy véli, Oroszországban – néhány ritka kivételtől eltekintve – a harmonikus, esztétikus öltözködést tekintik mintának. Van tehát ízlésük, legfeljebb pénzük nincs hozzá”

Ami pedig az úgynevezett „új oroszokat” illeti, Zajcev szerint ők nem a saját ízlésüket demonstrálják, hiszen Versace-nál, Armaninál, a drága divatházakban vásárolnak, nyugati tervezésű ruhákba öltöznek. Az orosz ízlés mindig szerény, finom volt. Nem igazán modern, de sohasem kihívó. A mai stílust az újgazdagok Nyugatról hozták, annak nyomait őrzik. E téren is változik azonban a trend, hiszen a tehetősek fiatal generációja már jó ízlést tanúsítva egyéni megrendelésekkel jelenik meg a divatházaknál – összegzi tapasztalatait Zajcev.

„A korábbi néggyel szemben Zajcev ma már évente csak két kollekciót tervez. Alapvetően az idősebbeknek, akik észre akarják vétetni magukat. Vele szemben a céget igazgató fia, Igor az alternatív, modern, fiatalos stílust követi”

– Az Úr annyi mindennel megáldott, hogy senkire sem szorulok. Saját utamat járom, nem utánzok senkit. Nem csinálok mást, mint visszafizetem azt, amit kaptam. Saját stílusom van. A szakma nagyjai közül ilyen például Yves Saint-Laurent, aki nagyon közel áll hozzám. Időn kívüli, miközben enged az új kihívásoknak. Új irányzatoktól függetlenül én is csak egyszerűen szép ruhát tervezek. Azt adom a kliensnek, ami majd’ 40 év alatt kikristályosodott bennem. A tanítványoknak persze megengedem a kísérletezést, szakítsanak csak a sztereotípiákkal, én azonban a divatban a harmónia himnuszát éneklem.