„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„A Nyugatnak ehelyett tudomásul kell vennie, hogy a BRICS egy laza és sokszínű gazdasági együttműködésből egyre inkább az átalakuló világrend megkerülhetetlen eurázsiai súlypontú pólussá válik, és immár politikai töltettel is bír. Legalábbis errefelé löki a világ blokkosodása”
Fotó:EUROPRESS/MAXIM SHIPENKOV/POOL/AFP
Vlagyimir Putyin láthatóan élvezte a helyzetet. Széles mosollyal integetett a kamerákba, 300 újságíró előtt tartott sajtótájékoztatót, ahol megosztotta az elképzeléseit a világ átalakulásáról. Átéléssel beszélt egy igazságosabb berendezkedésről, amely alternatívát kínál az Egyesült Államok vezette Nyugat hegemóniáját biztosító nemzetközi intézményeknek. Ebben a szellemben született meg a kazanyi zárónyilatkozat is, amely a fennálló struktúrák reformja, és az azok alternatívájaként szolgáló hasonló struktúrák kezdeményezése között ingadozik, összességében azonban a közös globális paradigmán belül maradt. Az orosz elnök láthatóan magabiztos volt. Az önbizalmát erősítette, hogy a világ több mint 30 országának képviseletében 24 állam- és kormányfő tette a tiszteletét Kazanyban, és a nyugati blokk rosszallása ellenére ellátogatott Tatárföld fővárosába António Guterres, az ENSZ főtitkára is.
„Ezt az egyértelmű diplomáciai sikert az Ukrajnában dúló háború harmadik évében söpörhette be Vlagyimir Putyin, egyszerre igazolva, hogy Oroszországot nem sikerült elszigetelni, az úgynevezett nem nyugati világ pedig immár megkerülhetetlen”
A kazanyi csúcstalálkozó is megmutatta, hogy a világ egyre kevesebb országa akar az Egyesült Államok által kikényszerített szabályokon alapuló rend szerint élni. Nem kér abból az igazságtalan berendezkedésből, amely alárendeli az úgynevezett globális Dél fejlődését a Nyugat érdekeinek. Érzik az egyre növekvő súlyukat, és helyet kérnek a Nap alatt, nagyobb beleszólást a globális ügyek intézésébe. Elegük volt a Nyugat kizsámányoló, máig az erőpolitikára épülő, a demokrácia exportjának zászlaja alatt sokszor még mindig a klasszikus gyarmatosító módszerekkel operáló, mindezt egyfajta felsőbbrendűségi pozícióból, kioktató stílusban megtestesülő viselkedéséből. A BRICS+, vagyis a „globális Dél” országaiban már nem érvényesül az „értékorientált külpolitika” nyugati vezérelve. A világnak ezen a részén egyre inkább úgy gondolják, hogy ez valójában a nyugati önhittséget, fundamentalista kulturális imperializmust és posztkolonialista viselkedésmintákat jelent a nem nyugati világ országaival szemben.
„Történelmi kontextusba helyezve a jelenleg zajló folyamatokat, úgy is fogalmazhatnánk, hogy az elnyomás alól már régen felszabadult, de már a neokolonialista stílust, módszereket is megelégelő egykori gyarmatok lázadásának, a magára találásnak újabb szintjét látjuk”
A BRICS ereje abban van, hogy egyik tag sem akarja ráerőszakolni az akaratát, az „értékeit” a másikra. Így a BRICS-et nem is lehet blokknak nevezni, sokkal inkább egy a közös érdekek alapján összeálló klubnak, amelynek a védőernyő alá úgy húzódhatnak be a tagok, hogy közben továbbra is kapcsolatban maradhatnak a külvilággal. A nyugati világnak sem kell hátat fordítaniuk. Ebben a klubban még egymással vitában állók is megférnek egymás mellett, és – lásd Törökország jelentkezése – nem kizáró ok a NATO-tagság sem. A pragmatikus alapokon gondolkodó úgynevezett globális Dél elé tehát olyan lehetőség került a BRICS formájában, ami gyakorlatilag szinte teljesen találkozik az elképzeléseivel. Ez a pragmatizmus és a világhoz realistán közelítő szemlélet hiányzik a nyugati blokkból. Jól mutatja ezt Ursula von der Leyen viselkedése Szerbiával. Az Európai Bizottság elnöke megdicsérte Aleksandar Vucsics államfőt, amiért nem utazott el Kazanyba – Belgrádot Aleksandar Vulin miniszterelnök-helyettes képviselte -, és ehelyett őt fogadta, majd demonstratívan lemondta a találkozóját a kormányfővel, aki tárgyalni mert az orosz gazdaságfejlesztési miniszterrel.
„Így aztán a Nyugat azzal sem igazán akar szembenézni, hogy a saját szabályain alapuló világrend eresztékei gyengülnek, és egyre határozottabban alakul egy új, a változó erőviszonyokat jobban tükröző berendezkedés. Egy multicentrikus világrend, amelyben az Egyesült Államok vezetésével a nyugati blokk is csak az egyik központ lesz. Persze, ez az átrendeződés hosszú folyamat, de úgy tűnik, hogy a trend visszafordíthatatlan”
Ezt az átrendeződést előbb gazdasági, majd geopolitikai értelemben felgyorsította a koronavírus, majd az orosz-ukrán konfliktus. Ez utóbbi markánssá tette a világ polarizációját, és egyre inkább geopolitikai erővé tette a „globális Délt”. A Nyugatnak rá kell döbbennie, hogy a saját blokkján túl létezik egy másik világ is. Ennek a világnak a magja, egyfajta gyűjtő platformja a BRICS, amelyet nem az ideológiák, hanem a realizmus, a nemzeti érdekek érvényesítése, a gazdag országok utolérésének a vágya, mindenek előtt az Egyesült Államok vezette Nyugat globális hegemóniájának ellensúlyozása, kiigazítása vezérli. E pragmatizmus jegyében a BRICS nem versenyez senkivel, távol kívánja tartani magát az új hidegháborútól, Kína pedig nem az Egyesült Államok helyét akarja átvenni. Az egykor harmadik világnak, majd fejlődőknek nevezett országok, az immár „globális Délként” megjelenített úgynevezett nem nyugati világ Kína, Oroszország és India vezetésével egyre markánsabban megszervezi önmagát. Erről, ennek az önszerveződésnek a felgyorsulásáról szólt a kazanyi találkozó.
„Mivel a világnak ez a része úgy érzi, hogy a Nyugat visszaélt a nemzetközi pénzügyi rendszerben játszott exkluzív helyzetével, ezért a mostani, immár 16. csúcstalálkozó középpontjában a dollár alapú elszámolással, és a SWIFT átutalási rendszerrel szembeni alternatíva kidolgozása, a közös valuta megteremtése, valamint a bővítés kérdései álltak”
A tagállamok tapasztalata szerint a dollár kényszere alól kibúvó gazdaságpolitika, az árucsere nemzeti valutában történő elszámolása gyengíti a dollár fegyverként alkalmazásának lehetőségét, az erre alapozott szankciós politikát, közben pedig erősíti a szuverenitást. A „globális Dél” azért választja ezt az utat, mert az amerikai ellenőrzés alatt álló Nemzetközi Valutaalapban (IMF) és a Világbankban nem tudnak labdába rúgni, emiatt pedig alárendelődnek az amerikai érdekeknek.
A BRICS nevében ezért kérte Vlagyimir Putyin António Guterres ENSZ-főtitkárt, hogy a déli félteke országainak fejlődése érdekében tűzze napirendre a nemzetközi pénzügyi rendszer átalakításának kérdését a világszervezetben. Az orosz elnök Guterres értésére adhatta, hogy e reform híján a BRICS kénytelen volna alternatív megoldáshoz nyúlni, jóllehet fenntarthatónak vélné a második világháborút követően kialakult Bretton Woods-i rendszert abban az esetben, ha a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank döntéshozatalában az amerikai túlsúly helyett az egyenjogúság elve és gyakorlata érvényesülne. A BRICS-nek nem a dollár tönkretétele a célja, hanem egy kiegyensúlyozott nemzetközi pénzügyi és átutalási rendszer működtetése.
„A Nyugat ha lassan is, de kezdi felfogni, hogy az úgynevezett globális Délnek első számú képviselőjeként a BRICS ma már megkerülhetetlen”
Nagyjából 30 ország érdeklődik a szervezet tagsága iránt, és 13 – köztük a posztszovjet térség több országa mellett olyanok, mint Algéria, Nigéria, Malajzia vagy Indonézia – már partneri státust kapott. Már a 2024 eleji bővítés óta jobban leírja ezt a szervezetet a BRICS+ elnevezés, a tagságért sorba állókat nézve pedig nem túlzás akár globális többségről sem beszélni.
„Persze, a növekedésnek megvannak a nehézségei, így a BRICS sem tudja egyik pillanatról a másikra bejárni a neki kiszabott történelmi utat, alábecsülni azonban hiba lenne”
Így téves az a megközelítés, amely az egyes tagországok közötti történelmi vitákat domborítja ki, mikor éppen Kína és India példája mutatja, hogy pragmatikusan még ezek is kezelhetők, ha véglegesen meg nem is oldhatók. Félreviszi a gondolkodást az is – még ha van is benne igazság -, ha valaki a sokszínűsége miatt legyint a „globális Dél” eme bástyájára, és abban reménykedik, hogy ennyi széttartó érdeket nem lehet kezelni.
„Mint a BRICS eddigi története igazolja, hogy bizony lehet, ráadásul ebben éppen ez a lenéző, a világ nem nyugati részét alábecsülő stílus segít nagyon sokat”
Fel lehet azt is vetni, hogy a BRICS gazdasági erősödése igazából Kína és India felemelkedésével egyenlő. Mint ahogy az is tény, hogy az egész csoportra kiterjedő szabadkereskedelmi megállapodás hiányában BRICS-tagság önmagában eddig nem járt érdemi gazdasági előnyökkel, az orosz-kínai és az orosz-indiai reláció kivételével a többi tagország közti kereskedelem nem tudott szintet lépni. Az is megfelel a valóságnak, hogy a 2015 óta működő Új Fejlesztési Bankon kívül a szervezet nem rendelkezik közös intézményekkel, ráadásul a nyugati szankcióktól tartva a bank felfüggesztette a tranzakciókat az orosz projektek finanszírozására. Abban is lehet reménykedni, hogy a „globális Dél” nyomást gyakorol Oroszországra a mielőbbi béke érdekében, ám a kazanyi záró nyilatkozat nem erről árulkodik. A BRICS tagországainak ugyanis érdeke a háború mielőbbi leállítása, ám nem minden áron, így a jelenlegi keretek között Moszkvát nem fogja sürgetni a „globális Dél”. Ha pedig a Nyugat felerősítené Ukrajna támogatását, akkor még inkább Oroszország mögé állnának, és minimum még elnézőbbek lennének vele szemben.
„A Nyugatnak ehelyett tudomásul kell vennie, hogy a BRICS egy laza és sokszínű gazdasági együttműködésből egyre inkább az átalakuló világrend megkerülhetetlen eurázsiai súlypontú pólussá válik, és immár politikai töltettel is bír. Legalábbis errefelé löki a világ blokkosodása”
Eközben pedig a Nyugat a magterületén, Európán és Észak-Amerikán kívül folyamatosan veszít hatalmából. Az Egyesült Államok vezette Nyugat által dominált, a nyugati szabályokon alapuló világrendnek szép lassan vége, formálódik egy új multipoláris berendezkedés. Ezért aztán bármennyire is fájó, a nyugati politikusoknak is le kell szállniuk a magas lóról, és szembe kell nézni a „globális Dél” hosszú ideje tartó megbocsáthatatlan elhanyagolásának következményeivel, az úgynevezett nem nyugati világ erősödésével és megkerülhetetlenségével. Talán még nem késő!
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
