//A fagyi néha visszanyal?

A fagyi néha visszanyal?

MEGOSZTÁS

Zbigniew Brzezinski globális ébredésről álmodott, s lett belőle globális mákony

Pozsonyi András írása a #moszkvater.com számára

Ez színtiszta geopolitika!” – legyintett sokat sejtetőn a zöldséges, az egyik vásárlóval az Európai Parlamentben történtekről beszélgetve…  Kíváncsiságom felcsigázta a szóhasználat és a téma. Bizony tíz éve, de talán öt évvel ezelőtt is a „geopolitika” szó elemző cikkekben is elvétve bukkant föl. Ez a nagyhatalmak játéktere, és tán illetlen is, ha birodalmi központok az illetéktelenek számára láthatatlan és megközelíthetetlen tárgyalótermein és szalonjain kívülre kerül, hiszen ez nyers érdekek és erőpozíciók, alkuk és átverések, hatalmi célok és eszközök világa.  Csupa olyan, amit magasztos szózatok és figyelem elterelő manőverek takarnak az egyszerűen boldogulni akaró állampolgár elől…

„Alighanem annak a „globális ébredésnek” a jele ez, amelyet a nemrég elhunyt lengyel származású amerikai geostratéga, Zbigniew Brzezinski már a hetvenes évektől kezdve, mint a világtörténelem legjelentősebb geopolitikai jelenségét firtatott. Az állampolgári öntudat és a nemzeti gondolat e kikristályosodásának kiindulását a francia forradalomban vélte meglelni, amely Franciaország dezintegrációjára a nacionalizmust kínálta orvosságul. Kiteljesedését a nyomtatott sajtó megjelenése, és a tömegmédia újabb, mai formái hozták”

Brzezinski meglátása szerint a nemzeti érzés és a lakossági tájékozódás lehetőségének együttállása eredményezte azt, hogy korábban passzív vagy elnyomott tömegek korábban elképzelhetetlen mértékben aktivizálódtak (Brzezinski, 1997: The Grand Chessboard; és 2012: Strategic Vision – America and the Crisis of Global Power). Az azonnali vizuális kommunikáció eredményeként az ifjúság és a gazdasági okból elégedetlen tömegek azonnal mozgósíthatók, lázíthatók, és ez az Egyesült Államok aktív, koordináló szerepvállalását igényli a globális káosz elkerülése végett, idézte Brzezinskit egy alternatív szerző még 2010-ben.

De jött 2011-ben az Arab Tavasz néven elhíresült forradalomsorozat, amelyről kiderült, hogy nem volt mentes a külső szervezéstől – sőt, egyes alternatív szerzők már 2006-ban a Közel-Kelet átalakítására vonatkozó tervekről és szervezésről írtak. 2011-ben az egyiptomi Tahrir téri eseményeket az alternatív média „kegyetlen ébredésnek” titulálta, mert amit a fősodratú média forradalomként üdvözölt, kívülről vezényelt rezsimváltási művelet gyanúját vetette föl.  Az akkor amerikai külügyminiszter Hillary Clinton, amikor értesült az Arab Tavasz sodrában a líbiai elnök, Muammar Kadhafi meggyilkolásáról, éppen egy stúdióban ült, egy interjú szünetében és felkacagott: „Jöttünk, láttunk, meghalt!”. Pár évre rá, 2014-ben az ukrajnai rezsimváltást pedig, amelyről Victoria Nuland úgy nyilatkozott, hogy 5 milliárd dollárba került a megszervezése, a magyar származású geostratéga, George Friedman „a történelem legpofátlanabb puccsának” nevezte.

Bár a „színes forradalom” mibenléte – legfőképpen csináltsága – szakmai vita tárgyát képezheti, az internetes enciklopédia, a Wikipedia angol nyelvű változata 2018. szeptember 17-i állapotában 1974 és 2018 között 23 színes forradalmat jegyez fel.  A kommunikációs lehetőségek kiaknázása persze nem szorítkozik a forradalomszervezésre. A 2015-ben áradattá vált migrációban az Európába érkezők okostelefonjaikon keresztül kaptak irányítást.  

Felmerül a gyanú, hogy a technika adta lehetőségek mégsem a globális ébredést, hanem a globális mákonyt jelentik? A világ egésze számára rossz hír, hogy a tömegkommunikáció mai lehetőségeinek manipulatív alkalmazása ma már a marketing hazájában, a világ médiáját uraló Egyesült Államokban, is erőteljes jelenséggé vált. Ott a 2016-os elnökválasztás nyomán indultak be intenzív – bár nem előzmény nélküli – folyamatok.  Vannak, akik úgy fogalmaznak, a színes forradalmi technikákat ma az USA lakossága ellen fordították a Demokrata Pártot támogató erők, hogy az aktivizmusban rejlő lehetőségeket amerikai rezsimváltás megvalósítására használják.

Mások puccskísérletek soráról beszélnek, amellyel Donald Trumpot próbálja ugyanez a kör eltávolítani. Az amerikai fősodratú médiában is nagy támogatottságot élvező Trump-ellenes erőfeszítések végletességét mutatja, hogy a Florence névre keresztelt hurrikánért Trumpot teszik felelőssé – és az egyik televízió csatornán a hatásfok végett a helyszíni tudósító látványos tántorgásával rájátszott a szélerősségre. Csakhogy voltak nézők, akik kiszúrták, hogy a szélben tántorgó tudósító mögött két ember békésen elsétált. A twitter erre felrobbant, éles kritikával illetve a vélhetően politikai motivációból színészkedő riportert és tévécsatornáját.

„Brzezinski elméletével kapcsolatban alighanem akkor járunk közel az igazsághoz, ha azt a következtetést vonjuk le, hogy a tömegkommunikáció mai eszköztára lehetővé tette a tömegek közvetlen és hatékony manipulálását, ám ugyanez a technika lehetővé teszi azt is, hogy e manipulációk nyilvánvalóvá váljanak. Országok könnyebben válhatnak áldozattá, mint korábban bármikor, de tanulhatnak is mások keserű példáján”

Líbia elrettentő példája ott lebeg a szírek szeme előtt. Ha ez jelenti a demokráciát, inkább beérik saját megválasztott elnökükkel. A tavasszal élesedett észak-koreai válság során is Kim Dzsong-Un is alighanem azt a következtetést vonta le, hogy ha Kadhafinak lett volna atombombája, nem jutott volna horrorba illő sorsára.

Az Egyesült Államokban a lakosság szélsőséges megosztottsága mellett elgondolkodtató a fősodratú médiába mint hírforrásba vetett bizalom megállíthatatlannak tűnő zuhanása, amelyet az idén esedékes visszamérés helyett már egy új típusú felmérés helyettesített: arra kérdeztek rá, mi állíthatná vissza a médiába vetett közbizalmat. Hogy e váltás mögött mi rejlik, nehéz megállapítani, de egy másik friss felmérés szerint a korábban zászlóshajó hírcsatorna, demokrata pártot nyíltan támogató, és Trump elnök támadásait kiváltó a CNN belföldi (amerikai) adása több helyet rontott piaci pozícióján, az erről szóló alternatív média hír szerint egyes műsorait már Spongya Bob is veri.

Az elmúlt években megtapasztalhattuk, hogy hazánk is többször került a „globális ébredés” jegyében a célkeresztbe. A 2010-ben indult, a neoliberális társadalom- és gazdaságszervezéssel szembe helyezkedő Fidesz háromszoros választási győzelme intenzív beavatkozási kísérletek sorát indította el (gondoljunk csak vissza André Goodfriend amerikai ügyvivő budapesti szerepvállalására, hogy mást most ne említsünk). A Sargentini-jelentés, a magyar migrációs politika és a határvédelem nemzeti hatáskörben való megtartása vagy brüsszeli átvétele körül kiteljesedő konfliktusok kapcsán nem volna meglepő, ha a tömegtájékoztatás és infokommunikáció eszközeit bevetve beavatkozási kísérletek tanúi lennénk az elkövetkező hónapokban.

A 2010 óta Magyarországon megélt események reményt adnak arra, hogy a lecke még él emlékezetünkben, és nem válunk a globális mákony áldozatává. Ahhoz, hogy a Brzezinski által megfogalmazott „globális ébredés” jóhiszemű olvasata maradjon érvényben Magyarországon, szükségünk lesz a zöldségesek és általában az egyszerű ember mindennapi bölcsességére is. Igen. Ez geopolitika.

 

MEGOSZTÁS