„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A magyar-ukrán viszony azonban nem 2022 után romlott el”
Fotó:EUROPRESS/NICOLAS TUCAT/AFP
Sokan felkapták a fejüket akkor, amikor hetekkel ezelőtt az ukrán erők drónokkal támadták a Barátság kőolajvezetéket, majd ezután az ukrán vezetés nyíltan megfenyegette Budapestet, hogy az az ilyen akcióknak azzal vethet véget, ha megszakítja a kapcsolatait Oroszországgal. A támadások később megismétlődtek, legutóbb pedig Radoslaw Sikorski már egyértelműen felszólította Kijevet a vezeték felrobbantására, ezzel a magyar energiabiztonság ellehetetlenítésére. Ott tartunk tehát, hogy az Északi Áramlat három vezetékének felrobbantása csak a kezdet volt, és a terrorista eszközöket más országok ellen is beveti az Európa és Oroszország közötti kapcsolatok teljes megszüntetésében érdekeltek. S teszik mindezt az értékekre és a nemzetközi jog betartására egykor oly kényes európai közösség hallgatólagos támogatásával.
„A magyar-ukrán viszony azonban nem 2022 után romlott el”
Kijev az erőszakos ukránosítás, a nemzetállam megteremtése jegyében lassan már két évtizede elkezdte a kárpátaljai magyar közösség kisebbségi jogainak visszavételét, és ez a folyamat 2014 után látványosan felgyorsult. A magyar kormány azonban a kisebbségi jogok elvételében érintett többi országnál erőteljesebben kiállt a kárpátaljai kisebbség jogaiért, ami felbőszítette Kijevet. Sőt, a nacionalista lázban csak tovább rontotta a magyar, s természetesen a többi kisebbség helyzetét. Budapest hiába fordult a nemzetközi szervezetekhez, a nyilvánvaló jogsértés senkit sem érdekelt. Egészen addig, amíg Magyarország szinte utolsó eszközeként nem blokkolta az Ukrajna és a NATO közötti tárgyalásokat.
A háború kirobbanása végképp ellehetetlenítette a két szomszédos ország viszonyát. Magyarország kezdettől a béke mellett kiállva elutasította Ukrajna fegyveres támogatását, majd még erélyesebben fellépett Kijev felgyorsított európai integrációja ellen. Már csak azért is, mert ez az öngyilkos lépés végképp szétfeszíthetné az erre az integrációra felkészületlen Európai Uniót. Arról már nem is beszélve, hogy Ukrajna még kevésbé kész a tagságra. Ez a realista álláspontot azonban egyelőre az unión belül csak néhány ország osztja. Igaz, hallgatólagosan azért ennek mégis csak van támogatottsága.
„Ennek ellenére éppen emiatt a kérdés miatt óriási nyomás nehezedik az Orbán-kormányra, amelyet jelenleg már Kijev és Brüsszel a belügyekbe is beavatkozva együttes erővel igyekszik megbuktatni. Ukrajna uniós tagsága ugyanis immár egzisztenciális kérdésként merül fel”
A Nyugat ugyanis egyrészről ezzel igyekszik kárpótolni Kijevet az atlanti integráció elmaradásáért, ráadásul most már a NATO szerepét egyre inkább átvéve az EU-n belül szeretné Ukrajnát Európa előretolt végvonalává, az ukrán hadsereget pedig Európa öklévé tenni. Orbán Viktor a végsőkig igyekszik blokkolni ezt a törekvést, mert úgy gondolja, hogy ez nemcsak a magyar érdekeknek, de Európának is csak árt. A kontinens biztonságát Oroszország ellenében felépíteni igyekvő európai fősodor azonban egzisztenciális kihívást lát a magyar ellenkezésben. Ezért az unión belüli vétójog eltörlésétől a támogatási pénzek folytatólagos elvonásán át a kormány ellehetetlenítését célzó olyan kísérletekig, mint a magyar energiabiztonság gyengítése, mindent megtesz.
„A legnagyobb nyomás most az orosz olaj és gáz importjának betiltásán át nehezedik a magyar kormányra”
Ezek az európai és immár amerikai szankciók persze érintik a szlovák, de részben a német energia biztonságot is, a leghangosabban azonban Budapest tiltakozik az öngyilkos lépések ellen. Úgy tűnik, az Európai Uniónak elege lett, megálljt parancsol az orosz gázszállításnak, és 2028-ig leállítja az importot. A magyar kormány álláspontja szerint az orosz energiaimport betiltásáról szóló javaslatnak semmifajta energetikai, szakmai, biztonsági vagy gazdaságossági oka nincs, kizárólag politikai és ideológiai okai vannak. Ahogy Szijjártó Péter fogalmazott, az Európai Bizottságnak halvány lila segédfogalma nincsen arról, hogy milyen következményei lesznek ennek az intézkedéscsomagnak egyes európai országokra nézve. A magyar külügyminiszter figyelmeztetett arra, hogy a csomagot az EU jogszabályainak nyílt, durva megsértésével akarják majd keresztülvinni, hiszen ez valójában egy szankció, ekképpen pedig egyhangú döntésre lenne szükség, nem lenne elég a minősített többség. „Úgyhogy ezek után mindenfajta jogállamisági kritikát Brüsszel részéről nyugodtan zárójelbe lehet tenni” – mondta el a véleményét a miniszter.
„Tovább nehezítik a helyzetet Donald Trump legújabb, a Rosznyefty, a Lukoil és ezek 24 leányvállalatára kiszabott szankciói”
Legalábbis egyelőre. Ez új helyzetet teremthet Magyarország kőolaj ellátásában. Az Egyesült Államok döntése azonban még nem lépett hatályba, Magyarország pedig több eszközt is igénybe vehet annak érdekében, hogy azok hatását ne, vagy ne teljesen kelljen elszenvednie. Egyrészt a német kancellárhoz hasonlóan közelgő washingtoni látogatásán Orbán Viktor is felmentést kérhet a szankciók alól. (Ez közben meg is történt, és Magyarország időkorlát nélküli – a BBC és a Reuters fehér házi forrásokra hivatkozva egyéves időtartamról ír – felmentést kapott Trumptól a Barátság kőolajvezetéken, illetve a Török Áramlaton érkező orosz olaj és gáz importja alól. Ezzel párhuzamosan Zelenszkij ukrán elnök fenyegetően megüzente, hogy Kijev meg fogja akadályozni a Druzsba vezetéken át az orosz olaj európai exportját. Az amerikaiak végleg eltörlik a Paks 2-re kiszabott, korábban felfüggesztett szankciót is. Magyarország közben mintegy 460 milliárd forintnyi amerikai eszköz vásárlására vállalt kötelezettséget.- a szerk.) Másrészt jogi úton elhúzhatja a tiltást addig, amíg remélhetőleg rendeződik valamelyest a helyzet. A jelenlegi állapotokat nézve persze az sem kizárt, hogy közeledik az idő, amikor Magyarországnak is le kell válnia az orosz energiahordozókról. Főképp akkor, ha olyannyira eldurvul Európa és Oroszország viszonya, hogy egymás javaira is ráteszik a kezüket. A gazdasági háború kiéleződésének a legnagyobb kárvallottjai az eddig lavírozó néhány közép-európai ország lehet.
„Ukrajna persze mindent meg fog tenni a szankciók kiterjesztése érdekében. Annak ellenére, hogy az energiaellátását a kritikus infrastruktúra tönkretétele után egyre inkább Szlovákia, Magyarország és Lengyelország felől biztosítja”
Ez sem zavarja azonban Kijevet abban, hogy Budapest ellen hangolja nyugati támogatóit. Ebben a helyzetben igazi arculcsapás volt nemcsak az Európai Unió vezetése, de Kijev számára is, hogy Budapest lehet a helyszíne Donald Trump és Vlagyimir Putyin következő személyes találkozójának. Ez a tény egyértelmű elismerése a diplomáciai csatornákat minden irányban nyitva hagyó magyar külpolitikának. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy közben nem utolsó sorban Ukrajna támogatásának kérdésében Andrej Babiš győzelme után formálódik egy magyar-szlovák-cseh együttműködés, amely tovább erősíti az unión belül a patrióta, szuverenista gondolkodást, akkor elkezdhet aggódni Volodimir Zelenszkij, hiszen Karol Nawrocki megválasztása után már a lengyel álláspont sem olyan egyértelmű.
„Úgy is fogalmazhatunk, hogy az elfáradás már érződik az európai társadalmakban is”
Ahogy Németországtól Csehországon át Lengyelországig a lakosság egyre inkább a saját bőrén érzi a háború következményeit, úgy apad a lelkesedés Ukrajna támogatása iránt. Megmutatkozik ez a kormányok politikájának csökkenő a támogatottsága mellett abban is, hogy másként állnak a menekültekhez. Az átlagpolgár nem akar rosszabbul élni Ukrajna miatt, és még kevésbé kíván harcolni Ukrajnáért. Az európai hangulat lassú, de azért jól érzékelhető változásához a fentiek mellett jelentős mértékben hozzájárult az is, hogy visszaüt Kijevnek az áldozat szerepére építő, azt tőkésíteni igyekvő, Ukrajnának minden jár típusú politikája.
Miközben tehát az európai fősodor azonban továbbra sem szereti Orbánt, és mindent megtesz azért, hogy megbukjon a tavaszi választásokon, az európai társadalmakban növekszik a magyar kormányfő népszerűsége. Egyre többen jönnek rá arra, hogy miként Orbán Viktornak 2016-ban igaza volt a migráció kérdésében, úgy most is meg kellene legalább hallgatni a véleményét. Az EU vezetése azonban a fősodorral szembe menő véleményekre azzal reagál, hogy megpróbálja megkerülni, végül pedig megszüntetni a vétó lehetőségét.
„Orbán befolyása azonban nemcsak az európai társadalmakban, hanem az Európai Parlamentben és az Európai Bizottságban is erősödik. A Patrióták Európáért frakcióval egyre inkább számolni kell, mint ahogy a Bizottságban sem marad teljesen magára a magyar kormányfő”
Az Európai Unióban azonban ma még a balliberálisok, az úgynevezett progresszívek – lényegében ide sorolható az Európai Néppárt frakciója is, amelynek a pártjai ma már nem nevezhetők a klasszikus értelemben konzervatívoknak – vannak többségben, az ezzel szemben alternatívát kínálók, benne a patrióták áttörésére még várni kell. Orbán elszigeteltsége tehát az egymást követő európai választásokkal oldódik, Robert Ficóval és Andrej Babissal pedig már hatékonyabban fog tudni fellépni, és néhány kérdésben más országok – Ausztria, Olaszország vagy a mediterrán térség egyes országai – hallgatólagos támogatására is számíthat. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a magyar választások közeledtével egyre nagyobb nyomás nehezedik Brüsszelben Orbánra. A jelenlegi fősodor megtörése az egyre mélyülő problémák ellenére sem várható a következő európai választások előtt. Európa még nem kész erre, és a „progresszívek” egyelőre tartják a pozícióikat. Ezen egy összeomlás változtathatna, amit pedig itt élve nem kívánok Európának.
„Orbán, Fico és Babis formálódó koalíciója az Európai Bizottságban erősíti a szuverenista álláspontot”
A három politikus hasonló álláspontot képvisel, Pozsony és Prága támogatni fogja Budapestet az Európai Unión belüli vitákban, ezt az együttműködést azonban bizonyos véleményekkel ellentétben nem nevezném „ukránellenes” koalíciónak. Már csak azért sem, mert ez a három ország nem valamelyik ország ellen, hanem az EU megerősítéséért lép fel. Az e körüli vitákban persze élesen felmerül a háborúnak, Ukrajna támogatásának és lehetséges európai integrációjának a kérdése, és ebben ez a három politikus a fősodorral szemben foglal állást.
Csehország azonban nem Magyarország, és Babis nem Orbán. A két politikus között nagyon jó a viszony és sok kérdésben hasonlóan is gondolkodnak. Nem véletlenül beszél a magyar kormányfő politikai igazgatója arról, hogy Ukrajna kérdésében létrejöhet például az EU-n belül egy Budapest-Pozsony-Prága tengely. Egyfajta V4 mínusz Lengyelország. De ahogy Orbán és Fico egy sor kérdésben egyetért, Pozsony mégsem tudja mindenben a végsőkig támogatni Magyarországot, úgy Babisnak is elsősorban a cseh nemzeti érdekekből és a saját mozgásteréből kell kiindulnia. Babis és a csehek például kevésbé élesen viszonyulnak az Európai Unióhoz és árnyaltabb az álláspontjuk Oroszországgal kapcsolatban is.
„Ettől függetlenül ez a három ország a legtöbb kérdésben alapvetően hasonló álláspontot képvisel, és meg fogják keseríteni az Ukrajna túszává vált fősodor dolgát. Azonban legyünk ebben a kérdésben is realisták, ez még nem a többség, így egyelőre a legtöbb kérdésben a fősodor véleménye fog érvényesülni. Persze, egyre inkább számolniuk kell az erősödő alternatív véleményekkel”
Kérdés, hogy az erőviszonyok alakulásának megfelelően megpróbálnak kompromisszumra jutni az Európa jövőjéről vagy az ukrajnai konfliktushoz viszonyulásban alternatív álláspontot képviselőkkel, avagy megpróbálják eltaposni őket. Ez utóbbi, egyébként egyáltalán nem kizárható, de ez az Európai Unió széteséséhez vezető út. Az európai politikában tehát a baltiakkal és a skandinávokkal kiegészülő London-Varsó-Kijev tengely mind markánsabb megjelenése mellett erősödik az Orbán körül egy ideje már alakuló platform is, amely nyugtalaníthatja az európai fősodort és Volodimir Zelenszkijt is.
De ideges lehet Kijev azt látva is, hogy csak az elmúlt napokban Orbán Viktor Rómában találkozott a XIV. Leó pápával és Giorgia Meloni olasz kormányfővel, november 7-én pedig Washingtonban tárgyalt Donald Trump amerikai elnökkel.
„A nyugati fősodortól eltérő magyar álláspont tehát egyre több helyen talál meghallgatásra, még ha nem is teljes egyetértésre”
Különösen kiélezi a kapcsolatokat Magyarország viszonyulása a háborúhoz és Ukrajna támogatásához Kijevvel és a mögötte álló európai úgynevezett Hajlandók koalíciójával. Budapest és Kijev viszonyában tehát így nem várható a közeljövőben sem megnyugvás, mint ahogy Ukrajna a háború után is kihívást jelent majd Magyarország számára. De ez Brüsszelre ugyanúgy vonatkozik, csak az Európai Unió vezetői egyelőre erről még nem hajlandók tudomást venni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
