„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Ami bizonyos az az, hogy a nyugati világ soft powere, ideértve az Egyesült Államokat is jelentősen megkopott”
Fotó:EUROPRESS/Brendan SMIALOWSKI/AFP
Ahogy közeleg az év vége, elkerülhetetlen, hogy visszanézzünk az eltelt időszakra. Nyilván a számunkra meghatározó folyamatok középpontjában az orosz-ukrán háború, és annak várható kimenetele áll, de a világban még ennél is jelentősebb folyamatok zajlanak, amelyeket muszáj figyelembe vennünk.
„Ezek között az első és legfontosabb az a tendencia, amelyet Trump elnök logikus, amerikai szempontból jogos, és ezáltal megmagyarázható módon kíméletlen hadjárata jelent az amerikai érdekek követésében”
Azonban a korábbi, a nemzetközi szereplők érdekeit legalább a szándékok és nyilatkozatok szintjén figyelembe vevő hozzáállás helyett a kirajzolódó, egyértelműen, következetesen és sokszor agresszívan megvalósított „America first” alapjaiban rajzolja át az Egyesült Államok külpolitikai helyzetét. Akármilyen szemszögből nézzük, igaz rá a kedvenc mondásom, amely szerint nem szép, nem jó, nem erkölcsös ettől függetlenül ez a folyamat zajlik.
„Az egyoldalúan bevezetett vámok, az (ön)korlátozás nélkül képviselt amerikai érdekek olyan kritikus és kulcsfontosságú országokat is állásfoglalásra kényszerítettek, mint például India”
A Kelet és a Nyugat között régóta vacilláló kontinensnyi ország, jelenleg a világ legnépesebb állama, a sokadik alkalom után megtette azt a lépést, amelyet az indiai vezetés sokáig igyekezett elkerülni. Modi kormányzata erőteljes gesztusokkal csatlakozott a „globális Délhez”, az elsősorban Oroszország és Kína fémjelezte BRICS csoport keményebb vonalhoz. Ennek a lépésnek a jelentőségét még az eljövendő 2026-os évben sem fogjuk látni a mindanapi életünkben, de középtávon – azaz öt év alatt – már egyértelműen érzékelhetővé válnak azok az eredmények, amelyek a Trump által türelmetlenül erőltetett megegyezések nyomán bekövetkezett indiai döntés jelent.
„Ezzel párhuzamosan tovább erősödött az orosz-kínai együttműködés, és mintha a nemzeti karaktert, illetve a geopolitikai helyzetet felmérve kialakult volna egy együttműködés. Ebben Oroszország működik egyfajta faltörő kosként a nyugati dominanciájú rendszer lebontásában, míg Kína egyfajta csendes társként a tömeget adja a kos mögött, amelyik a nyugati hegemónia falait és kapuit dönti le sorban”
Itt érdemes megjegyezni, hogy ez a helyzet is elkerülhető lett volna – igaz már nem 2025-ben –, ha a nyugati elit, a jellemzően londoni és New York-i pénzügyi elit által irányított nyugati politikai vezetés fel- és elismerte volna azt, hogy közel a hasonló vagy a lassan nagyobb erejű szereplők érdekeit is érdemes hagyni elérvényesülni. De ez a hajó 2025-re már egyértelműen elment. Ebben az átalakuló világban a küzdelem azonban nemcsak katonai, gazdasági, hanem kulturális síkon is zajlik.
Az érezhető visszaesés az amerikai szórakoztató ipar területén, különösen a filmekben és számítógépes játékokban, ahol túlzásba vitték a woke, LGBTQ és egyéb globalista ideológiák erőltetését, újra gondolásra késztette a semmi másra csak a profitra fókuszáló vállalatokat. Ezzel kapcsolatban talán még korai arról beszélni, hogy visszafordítatlan folyamatokat elindítva ezzel.
„Ami bizonyos az az, hogy a nyugati világ soft powere, ideértve az Egyesült Államokat is jelentősen megkopott”
Az a fajta monokultúra, amely például a magyar médiában is látható módon teljesen letarolta a zenei vagy filmipart, több okból is egyértelműen megfordulni látszik. Elég csak például a magyarországi Netflix kínálatában is egyre inkább megjelenő kínai filmeknek tömegére gondolni.
Emiatt a nyugati kulturális normák, a nyugati világfelfogás további visszaszorulása várható a „globális Délen” és a nyugati blokkban egyaránt. Ez utóbbinak egyébként nem kismértékben a folyamatban lévő nyugati szellemi polgárháború a fő oka. Ez utóbbit túlzás nélkül nevezhetjük a harmadik meghatározó folyamatnak, amely a következő időszakban ránk vár.
„Ebben a harcban a kommunista, majd a neoliberális gondolkodásmóddal nagyon komoly párhuzamokat felmutató globalista ideológia vív csatát mindenki mással”
Legyen szó hagyományos baloldaliakról, paleokonzervatívokról, neokonzervatívokról, vagy akár hagyományos/nemzeti liberálisokról. Ez a kizárólagos, és ezért káros ideológia – hasonlóképpen szellemi elődjeihez – a létezését sem hajlandó elismerni annak, hogy létezhetne más megoldás a világ problémáira, mint az ő általa kínáltak. Ezt a tényt nagyon sokáig kényelmes volt mindenkinek tagadni, azonban az amerikai-európai összecsapásokban ez mindennél egyértelműbben kibontakozik.
Emiatt van véleményem szerint, hogy az Európai Unió gazdasági és katonai gyengeségének, valamint az amerikai pénzügyi hegemóniának tudatában képtelen belátni, hogy az Egyesült Államok azt csinál, amit akar. Ez a tény, hogy Oroszország után Amerikával szemben is harcba akar szállni a brüsszeli elit, azokra a súlyos problémákra mutat rá, amelyeket a globalista elit gondolkodásában lehet egyértelműen felfedezni.
Visszatérve a geopolitikára, a korábban bemutatott folyamatok eredőjeképpen újra megjelent a kalózkodás a világ tengerein, és ez nyilván nem a nemzetközi jogi definíciója szerint van így. Sokkal inkább hatására, módszereire gondolva, ideértve az orosz árnyékflotta ellen támadásokat, vagy éppen a húszik kereskedelmi hajók ellen intézett akcióit, vagy akár a venezuelai tanker lefoglalását is. Ne felejtsük el a magyar köznyelvben ismeretlen privateer, lényegében állami hadviselő fél, aki kalóz módszereket alkalmaz.
„Fentiek mindennél jobban mutatják, hogy az Egyesült Államok korábbi tengeri hegemóniája nemcsak, hogy meggyengült, hanem bizonyos területeken teljesen meg is szűnt”
A húszik ugyanis az átmeneti fegyvernyugvást bármikor felrúghatják és tetszésük szerint újra indíthatják a támadásokat. Ide kapcsolódik az a hatalmi átrendeződés, amelyet sokkal multipolárisnak, sőt egy új fogalommal polipolárisnak is hívnak. Az utóbbi fogalom véleményem szerint azt jelenti, hogy nemcsak nagyhatalmak, hanem Törökországhoz, Iránhoz, Indonéziához, Japánhoz hasonló középhatalmak is képesek lehetnek egy-egy korábban csak nagyhatalmak által birtokolt érdekszféra kihasítására egy-egy földrajzi régióban.
A modern fegyverek őrületes költségei, illetve a kaotikus nemzetközi rendszer, ahol az ENSZ is egyre inkább a Népszövetség sorsára jut, fel fogják erősíteni azokat a küzdelmeket, amelyeket én 4. generációs vagy posztmodern háborúnak szoktam hívni. Vannak, akik szürkezónásnak, és mások hibrid háborúnak hívják ezt a jelenséget.
„Ebben a környezetben a nyílt erőalkalmazás több okból kifolyólag nem kifizetődő, így akár helyettesítőkön, proxykon keresztül, akár helyi szövetségeseken keresztül egy-egy ország vagy akár fegyveres csoport képes lehet az érdekeit háborúshoz hasonló körülmények között érvényesíteni”
Emiatt az ipari alapú háborúk, mint például az orosz-ukrán megismétlődésétől kevéssé kell tartani, ugyanis óriási gazdasági és társadalmi költségei miatt egyre kevésbé vonzó megoldások. Ez persze nem jelenti azt, hogy időről időre egy-egy állam régóta húzódó és egyértelmű konfliktusai megoldására nem fog a fegyveres erő használatához nyúlni, különösen akkor, ha úgy látja, hogy ezt súlyosabb következmények nélkül megteheti.
„Jó lenne tehát azt mondani, hogy egy békésebb, nyugodalmasabb új év vár ránk, de a jelek alapján az a következtetés adja magát, hogy ennek az átmenetnek csak az elején vagyunk, így még évekig tarthat, míg a korábbi egyensúlyhoz hasonló állapot – legyen szó multipoláris vagy polipoláris rendszerről – beállhat”
Ebben a drasztikusan és gyorsan változó, gyakran használt angol betűszóval a VUCA környezetben igazából egyetlen dolgot tudunk csinálni, felkészülünk a megrázkódtatásokra úgy anyagilag, mind emberileg. Látva a világban zajló folyamatokat, 80 éve nem volt annyira aktuális a béke várása, mint most a 2025-ös év végén.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Tuco says:
“Az a fajta monokultúra, amely például a magyar médiában is látható módon teljesen letarolta a zenei vagy filmipart, több okból is egyértelműen megfordulni látszik. Elég csak például a magyarországi Netflix kínálatában is egyre inkább megjelenő kínai filmeknek tömegére gondolni.”
Minden rosszindulat nélkül, őszintén kiváncsi lennék, hogy Somkuti úr hány amerikai, és hány a Kínai Népköztársaságban készült filmet nézett meg az elmúlt évben.
HandaBandy says:
” … kínálatában is egyre inkább megjelenő…”
Mintha a költő nem azt írta volna, hogy >> megnézte << . . .