„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Andrew Korybko írása a #moszkvater.com-on
„Mindezek a stratégiai dinamikák előkészítik a terepet az Eurázsiai Peremvidék, a Rimland (NATO, Pakisztán és az „ázsiai/elszigetelési félhold”), valamint az Eurázsiai Szívvidék, a Heartland (RIC) közötti a szembenállás kiéleződésének”
Vegyes jelzéseket küld az Egyesült Államok a kínai-orosz tengelyről, amelyet legutóbb a Szibéria Ereje 2 gázvezetékről szóló megállapodás erősített meg. Donald Trump szeptemberben azt mondta, hogy emiatt „nem aggódik”, ugyanakkor Pete Hegseth hadügyminiszter azt állította, hogy az elnök utasította őt az elrettentés „helyreállítására” Kínával és Oroszországgal szemben. Peking és Moszkva együttműködésnek köszönhetően kudarcot vallott Trump 2.0 eurázsiai egyensúlyozási politikája, amelynek időnkénti agresszivitása ráadásul Indiát is közelítette Kínához.
„Eurázsia három legerősebb civilizációja egyre inkább összefog, és feléleszti a sokáig szunnyadó Oroszország-India-Kína (RIC) háromszögön belüli együttműködést. Ez a platform önmagában is jelentős, de döntő befolyása van a BRICS és a Sangjai Együttműködés Szervezetének (SCO) magjaként is, amelyek kiegészítő szerepet játszanak a globális kormányzás fokozatos átalakításában”
Ezeket a RIC, e háromszög által felgyorsított többpólusú folyamatokat nem lehet közvetlen katonai erővel ellensúlyozni, a Pentagon azonban mégis a fegyverkezési verseny provokálásával próbálhatja az átalakulást lassítani. A NATO, Pakisztán és az „ázsiai/fékező félhold” (Japán-Tajvan-Fülöp-szigetek) Amerika által támogatott katonai erősítése (Pakisztán esetében részleges) segíthet ebben Oroszországgal, Indiával és Kínával szemben, mint ahogyan a megerősített amerikai katonai jelenlét (vagy Pakisztán esetében hivatalos visszatérés) is.
Hasonlóképpen e cél érdekében az „Aranykupola”, a régióikban telepített közepes hatótávolságú rakéták, valamint a világűr fokozott militarizálása is további nyomást gyakorolhat Oroszországra és Kínára. Igaz, ezek a lépések vissza is üthetnek, mivel fokozzák a két fél katonai-technikai koordinációját. Világos, hogy Oroszország és Kína nem olyan szövetségesek, akik háborúba szállnának egymásért, de közös katonai-biztonsági és stratégiai érdekeik növelik annak az esélyét, hogy háború idején támogatást nyújtanak a másiknak.
„Kína a Nyugattal fennálló bonyolult viszonya, a kölcsönös függőség miatt eddig elzárkózott attól, hogy katonai-technikai segítséget nyújtson Oroszországnak. Trump vámháborúja, majd az a kijelentése, miszerint Hszi Csin-ping elnök <összeesküvést sző> az Egyesült Államok ellen, ezzel párhuzamosan pedig a Pentagonnak az „ázsiai/elszigetelési félhold” erősítésére vonatkozó tervei politikájának az átgondolására késztethetik Pekinget”
Hasonló szellemben Oroszország is kényelmesen megoszthatja élvonalbeli katonai-technikai tudását Kínával, hogy ellensúlyozza az Egyesült Államok Japánban végrehajtott lépéseit, és ez az együttműködés kiterjedhet közös észak-koreai szövetségesükre is.
Bár Pakisztán katonai-technikai felszerelésének oroszlánrésze Kínából származik, az Egyesült Államok betörhet erre a piacra, ha a kínai-indiai közeledés miatt a kínai export csökken. Ez egyébként egyúttal az Indiába irányuló amerikai export csökkenéséhez, valamint ahhoz vezethet, hogy a Pakisztánba irányuló exporttal kell azt helyettesíteni. Oroszország közben akár vissza is szerezheti India messze legfőbb szállítójának a hagyományos szerepét. Az Egyesült Államok Pakisztánba irányuló exportjának növekedésére válaszul ugyanis India erőteljesebben Oroszország felé fordulhat, ez pedig a régió hidegháborús katonai dinamikájának de facto újjáéledését eredményezi.
„Mindezek a stratégiai dinamikák előkészítik a terepet az Eurázsiai Peremvidék, a Rimland (NATO, Pakisztán és az „ázsiai/elszigetelési félhold”), valamint az Eurázsiai Szívvidék, a Heartland (RIC) közötti a szembenállás kiéleződésének”
A 20. század elején Nicolas Spykman által kidolgozott „Rimland” földrajzi-politikai elmélet Eurázsia partvidékeinek stratégiai jelentőségét hangsúlyozza. Az elmélet szerint a globális hatalom kulcsa az eurázsiai kontinens part menti területeinek (a „rimland” vagy „peremvidék”) birtoklása. Ezek a területek a szárazföldi hatalmak („heartland”) és a tengeri hatalmak között helyezkednek el, és nagy stratégiai jelentőséggel bírnak. A „rimland” területek magukban foglalják Európa, a Közel-Kelet és Délkelet-Ázsia részeit, amelyek gazdasági, demográfiai és katonai szempontból is kiemelkedőek.
A feszültség növekedését a kínai-orosz tengellyel szemben az „elrettentés helyreállításával” az Egyesült Államok generálja, a cél pedig az, hogy nyomást gyakoroljanak ezekre az országokra, vagy közös partnerükre, Indiára. Méghozzá annak érdekében, hogy engedjenek az Egyesült Államoknak, Washington pedig így hatékonyabban folytathatná az „oszd meg és uralkodj” politikát a szuperkontinensen. Ez a hegemón törekvés fogja alapvetően meghatározni Eurázsia 21. századi geopolitikáját.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
A szembenállás alapja, hogy ismét befejeződött a piacok felosztása és elfoglalása, expanzió és profit már csak a másik rovására érhető el. A nyugati tőke egyre kisebb mértékű profitot képes kiszedni az ún. globális dél államaiból, ami nagy veszélyt jelent a számára, mert mélyül a válsága, amiből ismét háborúval akar kikerülni. Ez egy agresszív imperialista politika, ami a régi módszerhez nyúlik vissza.
A “heartland” és “rimland” maszlag a lényeg elfedésére szolgál, köze nincs a valós okokhoz és folyamatokhoz. Megrendelésre találtak ki, és sulykolnak a médiában, hogy a háborút olyan dumával adhassák el, ami egyedül a mesekönyvekben szerepel – Óperenciás tengeren túl, és innen.
Tuco says:
Kína ügyesen keveri a lapokat a globális politikában. A vezetői nagyon is racionálisak, és pont ezért nem fognak nyíltan szembefordulni a Nyugattal, hiszen belőlük élnek. A kínai gazdaság exportorientált, a kínai exportáruk elsődleges felvevő piaca pedig az USA és Európa, bolondok lennének a legnagyobb és legjobban fizető külkereskedelmi piacaikat beáldozni.