//A cár Kolumbusza
„Kitűnő tengerész volt, ám amikor I. Péter végül felfedezte őt kapitányként és hajóparancsnokként, mégis inkább azt a feladatot bízta rá, hogy térképezze fel Szibéria ismeretlen keleti partvidékét, és tisztázza, vajon van-e szárazföldi összeköttetés a két kontinens, Ázsia és Észak-Amerika között” #moszkvater

A cár Kolumbusza

MEGOSZTÁS

Nem sokan hitték volna, hogy az orosz történelem egyik legsikeresebb felfedezője egy dán származású tengerész, egy bizonyos Vitus Jonassen Bering lesz, akit matrózai, tiszttársai Ivan Ivanovicsként tiszteltek és ismertek. Persze nem véletlenül viseli a nevét tengeri szoros, egy tenger és egy sziget. A munkásságáról mindent elmond, hogy az utókor csak a cár Kolumbuszaként emlegeti.

„Kitűnő tengerész volt, ám amikor I. Péter végül felfedezte őt kapitányként és hajóparancsnokként, mégis inkább azt a feladatot bízta rá, hogy térképezze fel Szibéria ismeretlen keleti partvidékét, és tisztázza, vajon van-e szárazföldi összeköttetés a két kontinens, Ázsia és Észak-Amerika között” #moszkvater
„Kitűnő tengerész volt, ám amikor I. Péter végül felfedezte őt kapitányként és hajóparancsnokként, mégis inkább azt a feladatot bízta rá, hogy térképezze fel Szibéria ismeretlen keleti partvidékét, és tisztázza, vajon van-e szárazföldi összeköttetés a két kontinens, Ázsia és Észak-Amerika között”

Igencsak emlékezetes nap volt Vitus Jonassen Bering számára 1741. november 15., ugyanis a második kamcsatkai expedíciója alatt ezen a napon fedezte fel azt a szigetet, amelyet később éppen róla neveztek el. Ez az expedíció volt élete legnagyobb és egyben utolsó kalandja, amelynek a fő célja az volt, hogy felkutassa a Kamcsatkától keletre fekvő területeket és feltérképezze Amerika partjait. Nos, utóbbi esetében nem sokat tudott meg Bering, ugyanis olyan mostoha időjárás fogadta őket, hogy a sokat tapasztalt tengerész jobbnak látta, ha az azonnali hazautazás mellett döntenek.

„Mint később kiderült, jobban jártak volna, ha inkább szembeszállnak az időjárás viszontagságaival, ugyanis Bering és 18 tengerésze sohasem jutott haza”

A visszaút során hajótörést szenvedtek, és egy lakatlan szigeten kötöttek ki, ahol kihúzták volna az egész telet. Bering beteges szervezete azonban nem bírta a megpróbáltatásokat, és 1741. december 19-én skorbutban elhunyt. A cár Kolumbuszaként emlegetett felfedező távol otthonától alussza végső álmát, és a megbecsülését tökéletesen mutatja, hogy az orosz cár 1893-ban sírhelyén emlékművet állíttatott.

Holott nem született orosz volt, a dániai Horsens településen látta meg a napvilágot 1681. augusztus 5-én, ám a cár haditengerészetének egyik legismertebb kapitány-parancsnokává vált az évek során. Már fiatalon orosz szolgálatba szegődött 1704 és 1724 között a balti és az azovi flotta irányítását látta el, harcolt a svédek, majd az Azovi-tengeren a törökök ellen.

„Kitűnő tengerész volt, ám amikor I. Péter végül felfedezte őt kapitányként és hajóparancsnokként, mégis inkább azt a feladatot bízta rá, hogy térképezze fel Szibéria ismeretlen keleti partvidékét, és tisztázza, vajon van-e szárazföldi összeköttetés a két kontinens, Ázsia és Észak-Amerika között”

Ugyanis az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánra vezető északi útvonalat, az úgynevezett Északkeleti átjárót akkor már régóta keresték, holott 1648-ban az orosz kozák Szemjon Gyezsnyov a Kolima folyó torkolatától keletre indulva kijutott a Csendes-óceánra. Ám ennek a felfedezésnek nem látta hasznát a világ, mert Gyezsnyov jelentése egész egyszerűen eltűnt, így az átjáró titkát Bering korában nem ismerték.

Bering első expedícióját 1725-ben Kamcsatka vidékén vezette, és mintegy száz emberével két év alatt, gyalog és lóháton szelte át Szibériát, majd Kamcsatkába vitorlázott, és a második útja során az Ázsia és Amerika között meghúzódó átjárót kutatta. 1728-ban egy általa építtetett, 18 méter hosszú, Szent Gábriel névre keresztelt hajóval még ebben az évben, július 13-án indult észak felé. A fagyos vizeken egy hónap múlva elérték azt a pontot, ahol az ázsiai partvonal nyugat felé hajlott, a köd borította amerikai partot azonban nem látták meg.

„Végighajózott a két földrész között megbújó szorosban – amit később róla neveztek el Bering-szorosnak –, majd úgy vélte, ezzel teljesítette küldetését és visszafordult. A következő évben sikertelen kísérletet tett a keletre fekvő földek felfedezésére, majd visszatért Szentpétervárra”

1731-ben nemességet és jelentős pénzjutalmat kapott, továbbá megbízták a korszak legnagyobb szabású tudományos vállalkozásának vezetésével, amelyben több csoportban több ezer ember vett részt. Amint azt fentebb már írtuk, az expedíció fő célja az volt, hogy feltárják a szibériai és a nyugat-amerikai partvidéket egészen Mexikóig, s ha már arra járnak, hát erősítsék az orosz birodalmi és kereskedelmi érdekeket a térségben. Bering 1735-ben újra hajóépítésbe fogott, és a Csendes-óceán partján, Ohotszkban készítette el a Szent Péter vitorlást, melynek ő lett a parancsnoka, illetve a Szent Pált, melyet Alekszandr Csirikov irányított. 1740-ben bontottak vitorlát, útjuk során megalapították Petropavlovszkot, Kamcsatka mai fővárosát. Külön érdekesség, hogy a két vitorlást egy vihar a nyílt tengeren egyszerűen úgy választotta el egymástól, hogy azok soha többé nem találkoztak, ugyanakkor mindkettő egymástól függetlenül elért Amerika északnyugati partvidékéig, majd az eredeti célhoz képest különösebb eredmény nélkül mindkettő visszafordult.

„A Szent Pál visszatért Kamcsatka fővárosába, míg a Szent Péter visszaútján felfedezte az Aleut-szigetek egy részét, majd az akkor már nagyon beteg Beringgel kikötött egy lakatlan szigeten, ahol a felfedező 1741. december 19-én skorbutban meghalt”

A menekülő túlélőkkel a Szent Péter újra elindult vissza Kamcsatka felé, ám egy vihar miatt zátonyra futott, de a legénység az egyetlen túlélő ács irányításával egy kisebb hajót épített a roncsokból. Az új hajót is Szent Péternek nevezték el, amelyen a 46 túlélő hazaindult. A hajó még 12 évig szolgált.

Bering érdemeit sokáig nem ismerte el kellőképpen az utókor, mert nem tudta kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy Amerika és Ázsia között nincs földhíd, és arról sem volt tudomása, hogy tengeri átjárót fedezett fel. De a későbbiek során igazolást nyert valamennyi fontos felfedezése, és megérdemelt helyére került a nagy felfedezők „polcán”.

MEGOSZTÁS