//A bolgár hatalomváltás anatómiája
„Érdekes kérdés, hogy milyen szerepe lesz a kormányzásban az újraválasztott Rumen Radev államfőnek? A bolgár rendszerváltás óta még egy államfő sem rendelkezett ekkora politikai hatalommal, mint ő” #moszkvater

A bolgár hatalomváltás anatómiája

MEGOSZTÁS

Karácsonyig megalakulhat az új bolgár kormánykoalíció. A belpolitikai válság már egy éve tart, és az egymást követő választásokon megvalósuló részleges elitcsere révén új irányba állítják Bulgáriát. De kik mozgatják a szálakat, és látunk-e hasonló forgatókönyveket más közép-kelet-európai választásokon?

„Érdekes kérdés, hogy milyen szerepe lesz a kormányzásban az újraválasztott Rumen Radev államfőnek? A bolgár rendszerváltás óta még egy államfő sem rendelkezett ekkora politikai hatalommal, mint ő” #moszkvater
„Érdekes kérdés, hogy milyen szerepe lesz a kormányzásban az újraválasztott Rumen Radev államfőnek? A bolgár rendszerváltás óta még egy államfő sem rendelkezett ekkora politikai hatalommal, mint ő”
Fotó:EUROPRESS/DIMITAR KYOSEMARLIEV/AFP

Bulgáriában a héten megkezdődtek a koalíciós tárgyalások a kormányalakításról. A Folytatjuk a változásokat! (PP), a Bolgár Szocialista Párt (BSZP), a Szlavi Trifonov vezette Van ilyen nép és a Demokratikus Bulgária (DB) pártok összesen 134 mandátummal rendelkeznek a 240 fős parlamentben.

„Kérdés azonban, hogy a november 14-i általános választásokon győztes PP-hez hogyan viszonyul a többi potenciális koalíciós partner, hiszen a Harvardon végzett Petkov -Vaszilev duó mindegyiktől  5-10 százaléknyi szavazatot vett el”

Ahogy egyik hírportál megjegyezte, mindegyik koalíciós partner „késsel a hátában, hamis mosollyal” ül le a győztessel tárgyalni a kormányalakításról. A szocialisták részéről a katasztrofális vereség miatt – a negyedik helyre csúszott le a párt – Kornelia Ninova benyújtotta lemondását, de a koalíciós tárgyalásokon továbbra is ő képviseli pártját. A Demokratikus Bulgária elnöke Hriszto Ivanov is beadta a lemondását. Hosszú ideig ő számított favoritnak az amerikaiak szemében, de aztán lecserélték őt a harvardi duóra. Ellenzékbe kényszerült a választások második helyezettje, a Bojko Boriszov vezette Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB), és a harmadik helyezett, a török liberális etnikai párt, a Jogok és Szabadságok Mozgalma (DPSZ), valamint az újonnan a parlamentbe került, oroszbarátként jellemzett Vazrazsdane 13 képviselővel. Kérdés, hogy amennyiben sikerül összekovácsolni a kormánykoalíciót, a GERB iránti gyűlöleten kívül mi fogja azt összetartani?

„Érdekes kérdés, hogy milyen szerepe lesz a kormányzásban az újraválasztott Rumen Radev államfőnek? A bolgár rendszerváltás óta még egy államfő sem rendelkezett ekkora politikai hatalommal, mint ő”

Az általa elindított újonc párt (PP) győzelmével Radev leszámolt ősi ellenségével Boriszovval. Radevnek most egyszerre kell támogatnia reformjaiban az új kormányt, miközben államfőként nem szabadna túllépni a hatáskörét. Konfliktus helyzetet teremthet az elnökség és a miniszterelnökség között, amennyiben az általa kinevezett ideiglenes kormány néhány miniszterét megpróbálja beerőszakolni az új koalíciós kormányba. De az is, ha a felálló új kormány kirakja az ideiglenesen regnáló elődje által kinevezett kádereket az állami intézmények éléről.

Tekintélyes politológusok egybehangzó véleménye szerint a leendő kormány – már amennyiben megalakul – kétféleképpen bukhat meg. Az egyik, hogy szétesik a GERB, és akkor eltűnik a koalíciót összetartó közös ellenségkép. A másik, hogy az utca kergeti el a kormányt, amennyiben az nem teljesíti választási ígéreteit. Mint ismeretes, mind a parlamenti, mind pedig az államfői választásokon a szavazásra jogosultak csupán egyharmada ment el szavazni, vagyis alacsony a társadalmi támogatottságuk.

„Érdemes azonban megvizsgálni hogyan sikerült nem kis amerikai beavatkozással véget vetni Boriszovék 12 éves kormányzásának. A recept ismerős volt, hiszen ugyanazt a módszert alkalmazzák mindenütt a Washington számára kényelmetlen a jobboldali, a nemzetállamok eszméjét hirdető kormányok ellen”

Először a létező, a váltáshoz azonban nem elégséges társadalmi elégedetlenségre alapozva megpróbálják tüntetések szervezésével megbuktatni a regnáló kormányokat. Amennyiben ez nem sikerül, akkor új áljobboldali pártot hoznak létre, majd a választásokon a kormány oldallal szemben egy széleskörű, pártszövetségbe kényszerítenek minden ellenzéki pártot. Még akkor is, ha a szövetség tagjai egymással szembenálló ideológiákat követnek. Amennyiben a miniszterelnök jelölt személye nem biztos befutó, menet közben új jelöltre cserélik. Ezzel a taktikával győzték le Andrej Babist Csehországban, illetve próbálkoznak Törökországban, Oroszországban, illetve nálunk.

Bulgáriában először tavaly nyáron megpróbálták kormányellenes tüntetések megszervezésével lemondatni a jobboldali kormányt. Mivel ez nem sikerült, a tüntetés szervezői pártokat alapítottak, majd idén áprilisban bejutottak a 45. parlamentbe. Hiába nyerte a GERB a választásokat, kellő parlamenti támogatás hiányában nem tudott kormányt alakítani, a többi pártnak azonban esze ágában sem volt kormányozni. Vagyis a protest pártok átjászották a hatalmat Radev kezébe, aki ideiglenes ügyvivő kormányt alakított.

„Annyit azonban a rövid életű parlamenten keresztül sikerült áterőszakolni, hogy bevezessék a kötelező gépi szavazást, a gépek beszerzésével, üzembe helyezésével, a szoftverek kezelésével viszont magáncéget (!) bíztak meg”

Radev ideiglenes kormánya pedig ahelyett, hogy a választások előkészítésével foglalkozott volna, soha nem látott nyomás alá helyezte a GERB polgármestereit, aktivistáit, akikre szavazatvásárlás előkészítésével vádolva csaptak le. Az ideiglenes kormány másik célja az volt, hogy felépítsék Kirill Petkovot és Aszen Vaszilevet. Ebben szerepet játszott a Soros György által is támogatott European Stability Initiative (ESI, Európai Stabilitási Kezdeményezés) elnöke, Gerald Knaus – róla köztudott, hogy a kilencvenes években rövid ideig Bulgáriában élt – által szervezett média is. A két miniszter rövid időn belül országos népszerűségre tett szert. Annak ellenére, hogy Petkov az első kormány alakításakor hamisan nyilatkozott a miniszteri kinevezése kapcsán, és eltitkolta, hogy kanadai állampolgársága is van, amit tilt a bolgár alkotmány.

„Figyelemre méltó, hogy a Három Tenger Kezdeményezés nyári szófiai csúcstalálkozója alkalmából Joe Biden amerikai elnök videó üzenetben mondott köszönetet Rumen Radev államfőnek, és már akkor megemlítette az akkor még nem igazán ismert Petkov nevét”

A júliusi újabb előrehozott parlamenti választások után a gépi szavazásnak is köszönhetően a Van ilyen nép párt nyert, GERB a második helyen végzett, de a GERB-ellenes koalíció most sem akart kormányt alakítani. Maradt tehát továbbra is Radev ideiglenes kormánya, de ezúttal a harvardiak nélkül, mert ők kiléptek, és elkezdték építeni saját pártjukat, a PP-t. A november 14-i választásokon minden közvélemény-kutató a harmadik helyre, legjobb esetben a másodikra várta őket, a győzelmükkel senki sem számolt. A választásokat – 67 mandátumot szerezve – mégis a Folytatjuk a Változást! (PP) párt nyerte. A második helyen végzett a Bojko Boriszov vezette jobbközép Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) 57 mandátummal. A harmadik a Jogok és Szabadságok Mozgalma török etnikai párt 34, a negyedik Bolgár Szocialista Párt (BSZP) 26 mandátumot ért el. A júliusi választásokat megnyerő Van Ilyen Nép (ITN) 25, a Demokratikus Bulgária (DB) 16-ot szerzett. Új pártként debütált a parlamentben az erősen oroszbarát Újjászületés párt 13 mandátummal.

„A mostani választás legnagyobb vesztesei a bolgár szocialisták, és a tavaly nyári kormányellenes mozgalmakat szervező protest pártok. A BSZP az előző választás harmadik helyéről most a negyedikre, a nyári győztes Szlavi Trifonov pártja az ötödikre csúszott le, míg a Talpra, BG! kiesett a parlamentből”

Természetesen a Boriszov-kormány saját magának is köszönheti a bukását. Próbálta elhitetni az emberekkel, hogy az ő pártja az egyedüli kormányzóképes párt, hibái ellenére ő a legkisebb rossz az összes párt közül, és ezért rá kell szavazni. Hiába az ország gazdasági sikerei – egy évtized alatt Szófiában három metrót, második hidat a Dunán Románia felé, autópályákat építettek – neve megkopott, elhasználódott. Ehhez jött még a korrupció, ami persze Bulgáriában messze nem csak Boriszovékat jellemezte. Boriszov népszerűségén sokat rontott tavaly nyári botránya, amikor álmában lefényképezték hálószobajában, ahogy a nyitott éjjeliszekrény fiókjából aranyrudak és pénzkötegek kandikáltak ki. Az ügy részletei azóta sem derültek ki. Valószínűleg egy titokzatos nő fényképezhette le, akit Boriszov egyszerűen Mata Harinak nevezett, s azóta is találgatják ki lehetett.

Boriszov elismerte, hogy amikor 12 éve hatalomra jutott nem voltak saját szakemberei, elfogadta a Kapital oligarcha kör által ajánlott személyeket minisztereknek. Most is sok neoliberális ember veszi körül pártján belül, köztük helyettese, Tomiszlav Doncsev, vagy a külügyminiszter, Ekaterina Zaharieva.

„A párt neoliberális belső körének két éve sikerült elüldözniük Cvetan Cvetanovot, aki elnök-helyettesként a párt szervezéséért volt felelős. Azóta is hiányzik az az ember, aki összefogná a pártot”

Boriszov másik hibája, hogy sikeres megyei pártvezetők helyére kevésbé népszerű ejtőernyősöket küldött választókörzetek élére. Ő maga kerülte a kampányolást a nagyvárosokban, mert fél a kritikáktól. Köztudott Boriszovról, hogy nagyon konfliktuskerülő. Amennyiben Boriszov nem szabadul meg neoliberális tanácsadóitól, a pártját belülről fogják elfoglalni.

„Az amerikai demokraták szimpátiáját Boriszov azzal veszítette el, hogy nem volt hajlandó beengedni az amerikai hadihajókat a Fekete-tengerre, és engedte felépíteni a Török Áramlatot”

Hiába bizonygatta egyfolytában lojalitását az Egyesült Államok felé, kiesett a pikszisből, pedig volt bátorsága személyes találkozásuk során Trump elnök szemébe mondani, hogy egyformán szereti a republikánusokat és a demokratákat. A választások előtti napon Boriszov naivan még abban bízott, hogy megnyerve a választásokat, „ha megölsz is imádlak én” alapon koalícióra léphet a PP és DB párttal.

A választások után is elkövetett egy további nagy hibát, lemondott parlamenti képviselőségéről, így a partvonalon  kívülről fogja nézni, mi történik a pályán.

MEGOSZTÁS

Magyarországi bolgár kertészek leszármazottjaként született 1951-ben Budapesten. A Budapesti Metropolitan Egyetem turizmus oktatója, a Kispesti Bolgár Nemzetiség elnöke, az Országos Bolgár Önkormányzat tagja, az önkormányzat mellett működő Bolgár Kutatóintézet főmunkatársa. A Magyar Nemzet napilapnak 2009-től rendszerességgel küldi tudósításait. Legfőbb kutatási területe a turizmuson kívül a Balkán problémái, a bolgár belpolitika, a bolgár történelem, a hazai bolgárság története, ezen belül a bolgár-magyar történelmi kapcsolatok feltárása. A hazai média és politikai intézetek Bulgária-szakértőként tartják nyilván.