„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Péli Éva írása a #moszkvater.com számára
Gabriele Krone-Schmalz
A szerző felvétele
„Azoknak, akik elkötelezettek a háborúk befejezése, vagy jövőbeni kitörésük megakadályozása mellett, most sürgősen meg kell találniuk azokat a módokat és eszközöket, amelyekkel újra alkotó erővé válhatnak a társadalomban” – fogalmazott Gabriele Krone-Schmalz október elején Berlinben egy előadáson, majd hozzátette, hogy ez a fiatalok nélkül nem megy.
Az évtizedek óta Oroszország-szakértőként – és markáns frizurájáról – ismert újságírónő több Oroszországgal kapcsolatos könyv szerzője a „Megértés nem jelent egyetértést – béke Oroszországgal és a világgal” témának szentelte előadását. Ezzel Krone-Schmalz azokért az emberekért szállt síkra, akiknek hozzá hasonlóan fontos a differenciált tájékoztatás és véleményalkotás, és nem hagyják magukat elvakítani az ideológiáktól, valamint a média egyhangúságától.
Az 1987 és 1991 között az ARD tudósítójaként Moszkvában dolgozó Krone-Schmalz Mihail Gorbacsovval is készített interjút, most pedig a helyzetfelmérés mellett az ukrajnai háború eseményeiről, többek között az ország történelméről, az események kronológiájáról, az érintett országok tapasztalatairól, a médiáról és a nyelvről beszélt, különös tekintettel az olyan kifejezések újraértelmezésére, mint a „laterális gondolkodók” („Querdenker”) és az „Oroszország-szimpatizáns” („Russlandversteher”).
„Részletesen elemezte a konfliktusban résztvevő felek érdekeit, ami szerinte kulcsfontosságú tényező az okok megértéséhez, és sarokköve a háború befejezését, és a biztonság helyreállítását célzó megoldások keresésének”
Beszéde egy intelligensebb, az érintett szereplők érdekeit figyelembe vevő politika mellett szólt. Ennek érdekében Krone-Schmalz rámutatott a mai és a korábbi német és nyugati politika számos hiányosságára, és többször használta a „tragédia” szót. Elsősorban a Nyugat magatartását bírálta, amit az úgynevezett vezető médiában általában nem szoktak kritikusan szemlélni. A félreértések elkerülése végett elmondta, hogy ez nem azt jelenti, hogy Oroszország mindent jól csinált, és csak egy sajnálatra méltó áldozat. Viszont kritikus tudósításokban Oroszországgal kapcsolatban nincs hiány, állapította meg, s ezt próbálja egy kicsit ellensúlyozni.
Kijev politikájának alapvető hibáját az újságíró abban látja, hogy Ukrajnában, ahol hiányzik az állami folytonosság, nem alakult ki föderális struktúra, és ennek megteremtésére Kijev a jövőben sem hajlandó. A Kelet-Európa-szakértő szerint több ukrán elnök is próbálkozott már ezzel, de az ország nyugati részén élő nacionalista erők mindig meghiúsították a tervet.
Ukrajna történelmével kapcsolatban Krone-Schmalz utalt Nyikolaj Petro politológus kijelentéseire, aki „Ukrajna tragédiája” című könyvében foglalkozik a jelenlegi konfliktus eredetével. Szerinte az ukrán identitással kapcsolatos erőszakos viták legalább 150 évre nyúlnak vissza.
„Az ukrajnai állami folytonosság hiányára való rámutatás egyáltalán nem azt jelenti, hogy tagadjuk Ukrajna létjogosultságát”
– mondta Krone-Schmalz. Ahhoz azonban, hogy életképes politikai megoldásokat találjunk, figyelembe kell venni a történelmet. Végül is, ha valami újat akarunk építeni, először stabil alapokra van szükségünk. Az Oroszország-szakértő beszélt a 2014-es kijevi puccsról, amelynek nyomán Ukrajna egyre inkább elfordult keleti szomszédjától. Kritizálta, hogy gazdasági szempontból őrültség volt megszakítani a kapcsolatokat Moszkvával. Végülis az ukrán export kétharmada forgott kockán, mondta. Utalt ismét Nyikolaj Petróra, aki ezt öngyilkos gazdálkodásnak nevezte. A piac megnyitása Nyugat felé, és az Oroszországtól való elszakadás kombinációja nem tett jót Ukrajnának sem gazdaságilag, sem pénzügyileg, sem pedig demográfiai szempontból. Krone-Schmalz szerint ez ideológiai okokból volt szükséges.
„Az EU-nak pedig igenis érdeke, hogy jó kapcsolatai legyenek Oroszországgal, mint ahogy Oroszország is érdekelt a jó kapcsolatok fenntartásában az EU-val”
Az ukrán alkotmányban sokáig volt rögzítve a semleges státusz, de a demokrácia nevében manapság sok mindent meg lehet tenni, aminek alig van köze demokratikus gondolkodáshoz. Krone-Schmalz példaként említette az úgynevezett oktatási programokat (Education Programs), amelyekkel a NATO előnyeiről akarják meggyőzni az ukránokat.
A publicista szerint az Európai Unió (EU) egyik legnagyobb baklövése az volt, hogy az újonnan felvett tagoknak, például Lengyelországnak és a balti államoknak egyre nagyobb beleszólást adott az EU Oroszországgal szembeni külpolitikájába.
„Milyen intelligensnek kell lenni ahhoz – kérdezte az újságíró -, hogy az észt miniszterelnököt, a kíméletlen agitátor Kaja Kallast tegyék meg az EU új külpolitikai vezetőjének ahelyett, hogy olyasvalakit keresnénk, aki még tudja, hogyan működik a diplomácia?”
Kimondottan tragikusnak tartja, hogy az EU eredetileg meglehetősen jó viszonya Oroszországgal az unió keleti terjeszkedése után nem javult, hanem végleg tönkrement. Szintén tragikusnak nevezi a kihasználatlan lehetőséget a Szovjetunió összeomlása után egy közös biztonsági struktúra létrehozására.
Egy másik tragédia szerinte az orosz csapatok ukrajnai inváziója után következett be. Néhány héttel később még minden esély megvolt arra, hogy a válságot diplomáciai úton rendezzék. Ezt azonban az Amerika vezette Nyugat nem akarta. Krone-Schmalz mindehhez hozzátette, hogy itt nem Amerika-ellenességről van szó.
„Az újságíró – fogalmazott – a dolgok mélyére akar ásni, és nem hagyja, hogy álhumanitárius vagy moralista indítékok elvakítsák”
Ezt kitartóan teszi, noha erős az ellenszél, és a fősodor média, valamint a Kelet-Európával foglalkozó kutatók egy része már alig ismerik el őt Oroszország-szakértőnek, sokkal inkább „Putyin apologétának” és „a Putyin-rezsim védelmezőjének” tartják.
Az újságíró nem állt meg a hibák kiemelésénél, hanem az okokra is rákérdezett. Többször felszólította a hallgatóságát, hogy változtasson nézőpontot, és hangsúlyozta az egyes szereplők érdekeinek fontosságát.
„A békepolitika alapvetően nem más, mint egy működő érdekegyensúly”
– magyarázta Krone-Schmalz, hozzátéve, hogy jó lenne, ha Németország és az EU elkezdené meghatározni saját stratégiai érdekeit. Ez Európa számára létfontosságú. A transzatlanti paternalizmust megelégelő, az önbizalom mellett gazdasági erőt is fejlesztő komoly szövetségekre utalt, és ezt számokkal támasztotta alá.
„Nem lenne-e intelligens, ha ezeket az államokat nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is komolyan vennénk?”
– tette fel a kérdést, utalva a BRICS-államokra, ahol a jelentkezők sorban állnak. Hogy Oroszország nincs elszigetelve, azt az is mutatja, hogy a következő BRICS-csúcstalálkozót október 22. és 24. között az oroszországi Kazanyban tartják. Egy nevéhez méltó demokráciában szerinte ezt nyíltan és félelem nélkül kellene megvitatni.
Elmondta, hogy a keleti terjeszkedés után elvárta volna Brüsszeltől, hogy a biztonsági architektúrával kapcsolatban a lettek, litvánok és lengyelek, valamint az oroszok történelmileg érthető félelmeit kiegyensúlyozza, mégpedig a politikai elemzés és nem az ideologizálás és moralizálás alapján.
Az EU keleti terjeszkedésével ellentétben, amelyet Krone-Schmalz igazán jó ötletnek tart, a NATO keleti terjeszkedését a második világháború vége utáni egyik legnagyobb hibának nevezte. Ez mind földrajzi, mind történelmi szempontból figyelmen kívül hagyja Oroszország jogos biztonsági érdekeit. Mi több, Oroszország biztonsági igényeit a nyugati politika nevetségesen túlzottnak tartja. Összehasonlítva az Egyesült Államok és Oroszország biztonsági érdekeit, arra a következtetésre jutott, hogy az előbbi két óceánnal határos, és mindössze két szomszédja van – északon Kanada, délen Mexikó -, amelyek közül egyik sem jelent biztonsági fenyegetést. Oroszország ezzel szemben hatalmas területen nyúlik el, 22 125 kilométeres szárazföldi határral, melynek nagy részét nehéz megvédeni, és 14 szomszédja van, melyekkel a kapcsolatok részben igen feszültek.
„Mint a szakértő megjegyezte – kezdve Napóleon 1812-es támadásával, folytatva a Német Birodalom 1941-es agressziójával, és néhány olyan támadással, amelyek már nincsenek jelen a nyugati tudatban – Oroszországnak vannak történelmileg kialakult félelmei”
Utóbbira példaként említette Lengyelországnak a Szovjetunió elleni agresszióját az első világháború után. Az orosz félelmeknek és fenyegetettségi érzéseknek tehát olyan valós háttere van, amely homlokegyenest ellentétben áll az Amerikával.
Krone-Schmalz a Németországban és az EU-ban az orosz fenyegetéstől való jelenlegi félelmet megalapozatlannak tartja. Szerinte ezt szándékosan szítják. A közepes hatótávolságú rakéták állomásoztatása Németországban, és az Ukrajna elleni orosz támadás egy kontextusba állítása inkább arra szolgál, hogy a Putyintól való félelem felhasználásával megbénítsák és megakadályozzák az ilyen fontos kérdések nyilvános megvitatását. Idézte Wolfgang Lieb cikkét, mely elemzi a telepítés hátterét, és rámutat, hogy azt már jóval az ukrajnai orosz invázió előtt előkészítették és eldöntötték.
Krone-Schmalz álláspontja szerint a rakéták telepítésének legalább két aspektusa van. Az egyik a biztonságpolitikával, a másik a demokráciával kapcsolatos. Neki nem világos, hogy ezek a tevékenységek hogyan növelik a biztonságunkat. Azt sem érti, hogy Németországban miért nem vonulnak az emberek az utcára tiltakozásul, ahogyan az az 1979-es kettős NATO-határozat után történt. Akkor intenzív parlamenti és társadalmi viták folytak, és négy évbe telt, amíg a parlament beleegyezett az amerikai Pershing II rakéták telepítésébe.
„Krone-Schmalz többször is kitért arra, hogy többek között a médiával kapcsolatban veszélyben látja a demokráciát”
Nézete szerint egyszerűen szemtelenség, hogy eltiltják tőlünk az RT-t (Russia Today), s ezzel akarnak óvni minket az orosz propagandától. Az újságíró többször felszólította a közönséget, hogy váltsanak nézőpontot, és próbálják megérteni, hogyan látja Moszkva a helyzetet. Emlékeztetett arra is, hogy Oroszországnak 11 katonai bázisa van külföldön, míg az Egyesült Államoknak több mint 70 országban 800-on felül. Érthetetlennek tartja továbbá, hogy a fiatalok elkötelezettek az éghajlat, és nem a béke mellett.
„Pedig, ha a békét nem sikerül megőrizni, különösen az atomfegyverek tekintetében, akkor már a klíma sem fog számítani”
A közönség azon kérdésére, hogy lát-e fényt az alagút végén, a gyakran rágalmazott újságíró és Oroszország-szakértő így válaszolt: „A beletörődés az utolsó opció!”
♦
„Tobias Riegel a Nachdenkseiten -en dokumentálta a rágalomhadjáratot, miután kiderült, hogy Krone-Schmalz 2023 novemberében megkapja az Oroszlánszív Békedíjat. Riegel támogatta a díjat, és maga is néha „oroszbarátnak” van titulálva, mert ellenzi a nehézfegyverek Ukrajnába történő szállítását. Ez mutatja, hogy nem Krone-Schmalz az egyetlen, akivel nem akarnak objektív vitát folytatni”. (Infosperber)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
Vécsnájá Szlává says:
Mivel Putyin nem fizet annyit, hogy a zöld HVG-re is jusson belőle, segítek, szívesen.
“A magyar politikus nem kis erőfeszítéssel elérte, hogy úgy vegyék: ő az orosz elnök embere Európában. Több mint két éve azért dolgozik az Unióban nagy erőkkel, hogy késleltesse, illetve meggátolja Kijev megsegítését. Ez persze inkább a háborúpárti moszkvai diktátor, semmint az ukránok, illetve az Európai Unió érdekeit szolgálja.
A kormányfő kudarcnak tartja a szervezet stratégiáját, ugyanakkor semmit sem tesz, hogy csökkentse országa függését az orosz energiahordozóktól. Miután soros elnökként a nyáron elment Vlagyimir Putyinhoz, egyes európai diplomaták csak úgy emlegetik: az áruló.”
A Süddeutsche Zeitung ír ilyeneket, nem a Dörmögő Dömötör. Az unokáim jövőjét bassza szét ez a mocskos banda, beleértve magukat is, mert egyformán árulók, maguk is. Krokodilkönnyek, miközben pontosan ezért dolgozik: hogy Európát robbantsa szét ez a háború. Ezért küldték magukat, és ezért kell Lavrov kezét nyalnia Kakadunak.
Aljas, rohadék, Putyin-csicska gazemberek.
HandaBandy says:
Aki a rózsaszín SZ-ből táplálkozik az meg is érdemli. Aki az SZ-ot függetlennek s mérvadónak látja
az tájékozatlan vagy manipulatív vagy, horribile dictu egyszerűen buta.