„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Az autó ipari gyártásra történő átvételéről szóló okiratot 1966 őszén írták alá, ugyanakkor az Autoexport kissé idő előtt bejelentette egy új szovjet autó gyártásának megkezdését”
Fotó:EUROPRESS/Svetlov/Sputnik/AFP
Zúg a Volga, hadd zúgjon, mert az a dolga… Vélhetően sokan ezt hallva inkább gondoltak a szovjet autógyártás egyik legnépszerűbb modelljére, mint magára a megénekelt folyóra. GAZ-24 Volga a GAZ személygépkocsik ötödik nemzedékét képviseli, melyet a Gorkij Autógyárban 1967 és 1986 között gyártottak, és a szintén népszerű GAZ 21-es modellt váltotta fel .
Az új modell megalkotása 1958-ban kezdődött Alekszandr Mihajlovics Nevzorov vezetésével, és párhuzamosan két tervezőcsapat dolgozott párhuzamosan az autó külső megjelenésén. Lev Jeremejev és Ljonya Csikolenko vezetésével 1959-től 1964-ig legalább nyolc modellt építettek meg, amelyek megjelenésükben nagyon eltérőek voltak.
„Ráadásul az új modell későbbi sorozatgyártására készülve elkezdték a Gorkij Autógyár technológiai felújítását is”
A Jeremejev által megálmodott prototípus a tesztek során 72 ezer kilométert tett meg 1962 augusztusában, ebből 62.500-at a Krím-félszigeten és a Kaukázusban. Csikolenko egy négyhengeres GAZ-327 motorral szerelte fel közvetlen benzinbefecskendezéssel és elektronikus üzemanyag-ellátás-szabályozással, majd jött egy V6-os 3.0-ás motor automata váltóval. A kopásvizsgálatok során a Gorkij-Moszkva beton autópályán próbálták az új modellt.
A gyár művészeti tanácsának 1964. január 10-i ülésén végül a Csikolenko által tervezett modellt hagyták jóvá, ám a véglegesnek szánt változatot újra többször átalakították 1966 júniusáig, közben 7-es és 8-as alvázszámú autókat bemutatták Brezsnyevnek és Kosziginnek a Kremlben.
„Az autó ipari gyártásra történő átvételéről szóló okiratot 1966 őszén írták alá, ugyanakkor az Autoexport kissé idő előtt bejelentette egy új szovjet autó gyártásának megkezdését”
Ugyanis közbeszólt a politika, és a hatnapos háború miatt a Gorkij Autógyárnak a katonai termelést kellett fokoznia, így az új Volga hiába kapta meg 1967. május 10-én az ipari formatervezési mintára vonatkozó tanúsítványt, a gyártási munkálatok ismét késlekedtek. Ám az év végére 25 példányt összeszereltek azért, majd 1968-ban 31 autó készült el, köztük hathengeres és nyolchengeres autók kombi és sima prototípusai. A következő évben már 315 autót gyártottak, és az év végére elindulhatott a gyártósor is.
„A Volga GAZ-24-et kétszer – 1976-1978 és 1985-1987 között – esett át komolyabb <ráncfelvarráson>”
A legsikeresebb modellnek egyébként az első szériás GAZ-24-et tartják, melynek mai szemmel nézve ódivatú, lázmérős sebességmérővel szerelt műszerfala volt. Az egyik legmegbízhatóbb autó volt a maga strapabírásával – a legtöbb modell az egymillió kilométert simán megfutotta –, és a legtöbb példánya még most is működőképes, feltéve ha féltő és értő kezek gondozzák.
A kocsi felvette a versenyt a nyugati világ hasonló modelljeivel, az összeszerelési és anyagminőség KGST-autós viszonylatban kimondottan jónak bizonyult. Mondhatnánk, hogy a Volga részleteiben sem túl igényes, ám meglehetősen tartós és megbízható kocsinak volt mondható, ugyanis fődarab-csere és felújítás nélkül simán félmillió kilométert tudott megtenni, ami szinte megközelíthetetlen futásteljesítmény volt a szocialista rendszer gépkocsijai számára.
„Egyetlen hátránya a mértéktelen étvágya volt, nem véletlen, hogy sokan benzintemetőnek tartották”
Az eredeti elgondolásban V6-os és V8-as motorok, automataváltó, tárcsafék és számos további modern szerkezeti elem szerepelt. Nem a mérnökökön múlott, hogy az eredeti elképzelésekhez képest a 24-es végleges formájában sokkal szerényebb műszaki tartalommal állhatott csak elő. Holott készültek igazán felextrásított modellek is, ám azokhoz maximum a pártvezetők, illetve a tisztségviselők felső köre juthatott.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Előre is elnézésüket kérem, én nem erre a cikkre reflektálok, hanem a Katyni borzalmakra. Mivel ott nincs hozzászólási lehetőség, hát itt mondok véleményt.
Hogy van az, hogy a fejlett Nyugat kussol, miközben a náci rémtetteket elitélik Nürnbergben, a kommunista gyilkos az “jó” gyilkos?
Rohadtul aljas ez a kettösség! Emlékszem még Chrudinák Alajos tényfeltáró dokumentum filmjére, ahogy a tömegsírokból kiemelik az áldozatok maradványait, a lengyel katonaruhában, rajta az azonosítóval, és a kitüntetésekkel.
Ha valaki erre figyelmezteti a haladárokat, egyből rásütik, hogy antiszemita. A világ halad, csak idő kérdése, hogy a haladárok hiteltelenné váljanak.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
csakafidesz says:
“A kocsi felvette a versenyt a nyugati világ hasonló modelljeivel, az összeszerelési és anyagminőség KGST-autós viszonylatban kimondottan jónak bizonyult. Mondhatnánk, hogy a Volga részleteiben sem túl igényes, ám meglehetősen tartós és megbízható kocsinak volt mondható, ugyanis fődarab-csere és felújítás nélkül simán félmillió kilométert tudott megtenni, ami szinte megközelíthetetlen futásteljesítmény volt a szocialista rendszer gépkocsijai számára.”
——————————————————————————————————————————————————————–
Jól hangzik, de nem igaz. Az orosz kocsik, a Lada is hamar rozsdásodnak. Műszaki paramétereikben rendre alulmúlják a nyugatiakat. A Volga ellenfele a kategóriában és évjáratban a Mercedes W123. modellje. (ún. “zölséges-merci”) Ez tartósságban és minden műszaki, esztétikai jellemzőben messze felülmúlja a Volgát. https://hu.wikipedia.org/wiki/Mercedes-Benz_W123