//Zavargásokkal számol Lukasenko
„Nem véletlen tehát, hogy Lukasenko elnök kampányának központi üzenete is a rend és a biztonság fontosságának hangsúlyozása” #moszkvater

Zavargásokkal számol Lukasenko

MEGOSZTÁS

A stabilitás ígéretével kampányol Alekszandr Lukasenko az augusztus 9-én tartandó belarusz elnökválasztás előtt. A szavazás fő esélyese természetesen a 26 éve hatalmon lévő jelenlegi elnök, akinek támogatói nem annyira a konkurens jelöltektől, mint inkább a választási kampány ürügyén kirobbanó zavargásoktól tartanak.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

„Nem véletlen tehát, hogy Lukasenko elnök kampányának központi üzenete is a rend és a biztonság fontosságának hangsúlyozása” #moszkvater
„Nem véletlen tehát, hogy Lukasenko elnök kampányának központi üzenete is a rend és a biztonság fontosságának hangsúlyozása”
Fotó:EUROPRESS/Sergey Guneev/Sputnik

A választási kampány közepette érkezett  június 5-én hivatalos látogatásra Minszkbe Orbán Viktor, ahol Alekszandr Lukasenko elnökkel a belarusz–magyar gazdasági együttműködés bővítéséről és az európai-belarusz kapcsolatokról tárgyalt. A találkozóra így egy Belarusz számára nem egyszerű időszakban került sor. Még május közepén az aláírásgyűjtési folyamattal kezdődött meg a belarusz elnökválasztási kampány, egy nappal a magyar miniszterelnök vizitje előtt pedig az elnök átalakította kormányt. Így a magyar miniszterelnök új „kollégát” kapott. Szergej Rumaszt Roman Golovcsenko váltotta a kormány élén. Golovcsenko eddig az Állami Hadiipari Bizottság vezetője volt.

„A kormány átalakítását az a „hagyomány” indokolta, miszerint Lukasenko az elnökválasztási kampány kezdetekor mindig bemutatja azokat a személyeket, akikkel a következő években együtt kíván dolgozni”

Golovcsenko személyére az elnök szavai szerint az ország ipari versenyképességének javítása érdekében esett a választás. Ugyanakkor Lukasenko hangsúlyozta, hogy az új kormányfő inkább szóvivője, mintsem vezetője a kormánynak.

Belarusz ugyanis a szó legszorosabb értelmében elnöki köztársaság. Így aztán az idei elnökválasztás is jóval fontosabb a tavaly őszi parlamenti választásoknál. Jól érzékeltetik ezt a kampány körüli indulatok is. A jövendő jelölteknek 100 ezer támogató aláírást kell összegyűjteniük június 19-ig a regisztrációjukhoz. Elemzők szerint erre a több tucat „előjelölt” közül keveseknek van esélye. A Központi Választási Bizottság az 55 jelentkező nagy részét már kiszűrte, így az aláírásgyűjtési folyamatnak csak tizenöten vághattak neki.

„A regnáló elnökön kívül a mérsékelten ellenzéki Oleg Gajdukevicset, a Belgazprombank éléről frissen távozó Viktor Babarikót és a „belarusz Szilikon-völgy” atyját, Lukasenko korábbi támogatóját, Valerij Cepkalót emlegetik azok között, akiknek esélye lehet a 100 ezer aláírás megszerzésére”

Vannak azonban, akik nem titkolják, hogy a cél számukra nem a választásokon való részvétel, hanem az aláírásgyűjtési időszak kihasználása politikai tömegrendezvények szervezésére. Ez az álláspontja Szergej Tyihanovszkijnak, a népszerű YouTube-bloggernek, aki – letartóztatása okán – nem tudott személyesen regisztrálni az elnökjelölti aláírásgyűjtésre. Így aztán felesége, Szvetlana kampányát segíti. Pontosabban segítette, hiszen május 29-i grodnói rendezvényükön egy kisebb dulakodást követően több hívével együtt letartóztatták.

„Tyihanovszkijék jelszava az Állítsuk meg a csótányokat!, szimbólumuk pedig a papucs, amivel ezeket a bogarakat agyon lehet csapni”

Rács mögé került 15 napra Nyikolaj Sztatkevics is, aki szintén nem tudott személyesen regisztrálni, és akit Vlagyimir Nyepomnyascsih ellenzéki jelölt aláírásgyűjtő akciójára menet tartóztattak le. A nacionalista és szociáldemokrata nézeteket ötvöző, egykori katonatiszt Sztatkevics régi motoros a belarusz politikában, és többször gyűlt már meg a baja a hatóságokkal nem engedélyezett tüntetések szervezése miatt. A 2010-es elnökválasztásokat követő és a rendőrség által feloszlatott tüntetéseken is részt vett, a helyszínen letartóztatták, 2011-ben pedig hat év szigorított börtönre ítélték. Ez sem szegte azonban a kedvét, és miután 2015-ben elnöki kegyelemben részesült, tovább folytatta a tiltakozó akciók és tüntetések szervezését.

Az európai szervek természetesen Sztatkevics és Tyihanovszkij szabadon engedését követelik. A nyugati aggodalmak a belarusz politikai szabadság kapcsán nem tekinthetőek újkeletűnek. Azonban már Oroszország felől is egyre több bírálat éri Lukasenko politikáját. A kritikák egyik visszatérő motívuma a koronavírusra adott belarusz válasz és főképp a május 9-i győzelmi felvonulás, amelynek megtartása szimbolikus üzenete miatt volt fájó az oroszoknak.

„Sokkal földhözragadtabb indokai is vannak azonban az orosz sajtóban korábban sem ritka, de az utóbbi időben elszaporodó Lukasenko-bírálatoknak. Mégpedig az, hogy a belarusz elnök az olaj- és gázárak körüli folyamatos játszmáival vélhetően kihúzta a gyufát az orosz energetikai szektor urainál”

Ezzel magyarázható a Gazprom leányvállalatának számító Belgazprombank elnökének, Viktor Babarikónak a jelöltsége, aki a piaci reformok hirdetése és a változások ígéretének általánosító jelszava mellett nyilatkozataiban a nacionalisták felé is tesz gesztusokat. Babariko és a korábban említett Cepkalo jelöltsége egyben arról is árulkodik, hogy immár a belarusz társadalmi eliten belül is erősödnek az ellenzéki hangok, főképp vállalkozói körökben és az IT-szektorban.

Lukasenko Cepkalónak azt üzeni, inkább mesélje el, miért menesztették néhány éve. Mint hozzáteszi, szükség esetén ő maga mondja el majd ennek a történetét. Persze, nem hagyta szó nélkül az orosz finanszírozás témáját sem. „Tudják, kinek a pénzén indul?” – mondta Babariko kapcsán, de az Aliser Uszmanov orosz oligarcha tulajdonában lévő Kommerszantban megjelent, Lukasenkót élesen bíráló és a protest-hangulatot kiemelő cikk után Tyihanovszkijék mögött is orosz szálakat sejtet.

„Persze a tiltakozó hangulat nem csupán az orosz és a nyugati sajtó találmánya. A belarusz városok utcáin az aláírásgyűjtési kampány ürügyén 2010 óta a legnagyobb méretű ellenzéki akciókra kerül sor”

Nem kis részben a koronavírus-járvány okozta bizonytalanság miatt. Lukasenko ugyan kijelentette, semmiféle „Majdant” nem enged megvalósulni országában, azonban a legújabb módszerekkel dolgozó, elsősorban az online közegben kampányoló ellenzéki „újhullám”, nem kis részben az örmény tapasztalatokra támaszkodva egyre nyíltabban jelzi, hogy az utca erejével kívánja távozásra bírni az elnököt.

Lukasenko az ellenzéki tömegeket a „körhinta” módszer számlájára írja, mondván, ugyanazok az emberek jelennek meg több helyen, és írnak alá többször is. Azonban mind az elnök, mind a hozzá közeli elemzők és politikusok nyilatkozataiból világos, hogy az ország vezetése is a tíz évvel ezelőttihez hasonló ellenzéki akciókkal számol.

„Nem véletlen tehát, hogy az elnök kampányának központi üzenete is a rend és a biztonság fontosságának hangsúlyozása”

A belarusz elnök tételesen emlékeztette népét azokra a konfliktusokra, amelyek a csecsen háborúktól az ukrajnai, moldovai és grúziai szeparatizmusokon át a tádzsik polgárháborúig megrázták a posztszovjet térséget az elmúlt harminc évben, és amelyek – eddig legalábbis – elkerülték Belaruszt. Mint Lukasenko fogalmazott, az országot külföldi pénzen destabilizálni kívánók sose kapják meg a hatalmat, és a nehéz munkával felépített, virágzó és szuverén országot senkinek sem adjuk át. Az elkövetkező hónapokban kiderül, hogy a stabilitás ígérete 26 évnyi kormányzás után elég-e még a belarusz társadalomnak, vagy az ellenzéki hangulat elég erős ahhoz, hogy az ország fejest ugorjon a bizonytalanba. Bízva abban, hogy ez az ugrás jobban sikerül majd, mint másoknak.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)

MEGOSZTÁS