„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Az amerikai rakétavédelmi rendszer közép- és kelet-európai telepítése – Csehország, Lengyelország, Románia – a 2000-es évek elejétől, az átfogó rakétavédelmi rendszerek megteremtését tiltó, 1972-ben Moszkvával megkötött ABM-szerződés amerikai felmondása óta vitás kérdés Moszkva és Washington között”
Fotó:EUROPRESS/JAM STA ROSA/AFP
Rábólintott az amerikai külügyminisztérium arra az elképzelésre, hogy Washington integrált rakéta- és légvédelmi rendszert adjon el Lengyelországnak. A Reuters forrásai szerint 15 milliárd dolláros üzletről van szó, amelynek keretében 48 Patriot indító állvány, és hozzá 644 rakéta, a rendszer működéséhez szükséges felszerelések és alkatrészek kerülnek Lengyelországba. A gyártók az amerikai hadiipar zászlóshajói, a Raytheon és a Lockheed Martin.
„Az amerikai rakétavédelmi rendszer közép- és kelet-európai telepítése – Csehország, Lengyelország, Románia – a 2000-es évek elejétől, az átfogó rakétavédelmi rendszerek megteremtését tiltó, 1972-ben Moszkvával megkötött ABM-szerződés amerikai felmondása óta vitás kérdés Moszkva és Washington között”
A rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozásáról szóló ABM (Anti-Ballistic Missile) egyezményt 1972. május 26-án Moszkvában írta alá Richard Nixon amerikai elnök és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szovjet-amerikai SALT-I megállapodás részeként. A szerződés drasztikusan korlátozta a hadászati ballisztikus rakétákat és elemeiket a röppályán megsemmisítő rakétaelhárító védelmi rendszerek létrehozását. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió és az Egyesült Államok csupán két-két, 150 kilométer sugarú körzetet tarthatott fenn, legfeljebb 100 ellenrakéta-indítóállással és 100 ellenrakétával a fővárosok, illetve az interkontinentális ballisztikus rakéták telepítési körzeteinek védelmére. (A két-két elhárító rendszerből végül mindegyik fél csak egyet-egyet épített ki.) A szerződés megengedte a rakétaelhárító védelmi rendszerek összetevőinek korszerűsítését és cseréjét, de tiltotta ilyen rakétáknak tengeri, légi, világűrben történő vagy mozgó szárazföldi telepítését.
„Moszkva mindenek előtt azt nehezményezte, hogy miközben Oroszország felszámolta a bázisait Vietnámban, Kubában, kivonta a csapatait Kelet-Európából, sőt a nehéz fegyverzetet még majdnem teljesen Oroszország európai részéből is, a NATO az orosz határok közelébe tolta a katonai infrastruktúráját. Ráadásul a telepített rakétavédelmi rendszerek indító állványai támadó rakéták kilövésére is alkalmasak”
Tovább bonyolítja a helyzetet Lengyelország jelenlegi fegyverkezése – Varsó néhány éven belül Európa legerősebb hadseregét szeretné létrehozni –, az Ukrajna kapcsán táplált ambíciói, és egyes politikusok Kalinyingráddal kapcsolatos kijelentései. Lengyelország nemcsak egyértelműen a NATO keleti hídfőállásává válik, de ehhez középhatalmi –kisbirodalmi – álmok is társulnak. Varsó már ott tart, hogy atomfegyverek telepítését sürgeti Amerikától. Washington e kérés elől még kitér, de egyébként a legmodernebb fegyverekkel – HIMARS, NASAMS, Abrams – látja el a meghosszabbított európai kezének – mások ezt trójai falóként nevezik – tekintett szövetségesét. Ráadásul az ukrajnai háború kirobbanása óta már a lengyel fegyverkezést és középhatalmi ambíciókat fenntartásokkal fogadó Németország is teljes mellszélességgel beállt Varsó mögé. A német politikai elit mintha így vezekelne azért, hogy korábban nem hallgatott a lengyel és balti figyelmeztetésekre, és fejlesztette a gazdasági kapcsolatait Oroszországgal.
„A rakétavédelmi rendszer, valamint a kis- és középhatótávolságú rakéták európai telepítését, ezzel párhuzamosan a fegyverzetkorlátozási szerződések felmondását a Fehér Ház a <keleti veszély> feltartóztatásának szükségességével indokolja. A reális cél ezzel szemben inkább az, hogy a Biden adminisztráció még inkább kiterjeszti az ellenőrzést az európai szövetségesek felett”
Így e kiélezett világpolitikai helyzetben még keményebben felsorakoztathatja maga mögött a nyugati blokkot, nagyobb lehetősége van beavatkozni a belpolitikai folyamatokba, és <pufferként> felhasználni az európai térséget egy Oroszországgal vagy Kínával szemben kibontakozó közvetlen konfliktus esetén. S persze nem utolsó sorban biztosítani az európai piacot, megrendelésekkel ellátni az amerikai hadiipar cégeit.
Amerika az „Oszd meg, és uralkodj!” elvből kiindulva minden erővel igyekszik ellentéteket szítani európai partnerei között. Az európai egységet manapság egy sor kérdés próbára teszi, köztük az amerikai egységes rakétavédelmi rendszer telepítésének a problémája is. Az Európai Unió vezető hatalmai gyengeséget mutatva hamar megtörtek az amerikai nyomás alatt, és némi húzódozás után akaratuk ellenére harckocsikat szállítanak Ukrajnának.
„Ezek után egyáltalán nincs kizárva, hogy a Biden adminisztráció keresztül tudja vinni stratégiai fegyverzet telepítését is ezen országokba”
A 2023-as év első napjaiban az EU és a NATO között a partnerség kiszélesítéséről aláírt megállapodás, majd most az észak-atlanti szövetség új védelmi stratégiájáról kiszivárgott részletek is megerősítik Európa alávetett helyzetét. Úgy néz ki, hogy Európa a NATO „leányvállalatává” vált. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Európa nem tesz szinte semmit egy szuverén biztonsági rendszer kialakításáért. Európának nincs saját rakétavédelmi rendszere sem, így önállóan, Amerika segítsége nélkül nem képes megvédeni magát.
„Azoknak a korábban egyes európai politikusok által deklarált elképzeléseknek, miszerint Európának önálló pólusként kell megerősítenie a helyét a többpólusú világrendben, a jelenlegi körülmények között nincs realitása”
Visszatérve az amerikai rakétavédelmi rendszer telepítésének kérdéséhez, ez a törekvés megnöveli annak a veszélyét is, hogy az Európa peremén kibontakozott regionális konfliktus globálissá váljon. Félő ugyanis, hogy a korábban a párbeszéd fontosságát hangsúlyozó Moszkva látva, hogy a Fehér Ház sorra lépi át a „vörös vonalakat”, aránytalan és durva választ ad ezekre a lépésekre. A mai helyzetben már azt sem lehet kizárni, hogy az Oroszország európai részébe telepített Kinzsal hiperszonikus rakéták, vagy az Iszkanderek célpontjai azok a bázisok lesznek, ahová rakétavédelmi rendszert, ne adj’ Isten nukleáris fegyvereket telepítenek. De már azok az országok sem lehetnek biztonságban, amelyek a későbbiekben esetleg saját repülőtereikről engedik támadásba indulni az Ukrajnának leszállítandó F-16-osokat.
„Az óceánon túli szövetséges érdekeit minden áron kiszolgáló országok ezzel a politikával saját országuk és lakosságuk biztonságát is kockára teszik”
Főképp azt figyelembe véve, hogy az ukrajnai háború csillapulása után az Egyesült Államok nagy valószínűséggel egyre inkább a Csendes-óceán térségére és Kínára fókuszál, ezzel pedig gyengül az amerikai védőernyő a magát önállóan megvédeni képtelen Európa felett. Ekkor pedig már késő lesz rádöbbenni arra, hogy az amerikai garancia nem nyújt állandó biztonságot, az meglehetősen konjunkturális. Időben kellene tehát elgondolkozni azon, hogy mennyire szolgáltatja ki magát Európa az Egyesült Államoknak. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi fegyverkezés milyen gazdasági terheket jelent, közben pedig a militarizáció hasznát is legfőképpen az amerikai hadiipari cégek fogják lefölözni.
„Ezeken a dolgokon már csak azért is el kell gondolkozni, mert a többek között a rakétavédelmi rendszer telepítésére adott az első orosz válaszokat már látjuk. Oroszország felhagyva a Szovjetunió felbomlása után követett politikájával, megkezdte az atomfegyverek telepítését Belaruszba”
Egyértelmű, hogy ez a forgatókönyv, ez az eszkaláció senkinek sem jó. Persze, azt is látni kell, hogy az atomrakéták Belaruszba telepítésének önmagában nincs igazán katonai, stratégiai jelentősége. Ez inkább csak jelzés. Ezzel a lépéssel Oroszország figyelmeztetni akart, hogy jó lenne megállni, különben kénytelen lesz válaszolni. Ezeket a figyelmeztetéseket pedig 2022. február 24. után már komolyan kell venni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Itt álljunk meg! Nekünk is jogunk van a saját légterünket megvédeni akár a NATO keretein belül, akár azon kívül. A légtér védelme szerintem épp annyira fontos, mint a határok védelme. Ami a határvédelmet illeti, nálunk működik, de nem eléggé. Még mindig sokan átmásznak a kerítésen. Ha odapörkölnének a létrás behatolóknak akkor leszoknának a kerítésmászásról.
Amúgy sem Ukrajna, sem Oroszország nem baráti ország, egyformán kell a légvédelem minden irányba. Egyébként nyugat felől sem árt figyelni a légteret, mert arról is jöhet meglepetés, elszabadult, vagy kerülő úton jövő támadás.
A nemzeti szuverenitás alapja a határok védelme, földön és levegőben. Erről lemondani nem lehet.