//Washington hajthatatlan?
„a NATO szerint Oroszország vonja ki a Krímben állomásozó összes haderejét” #moszkvater

Washington hajthatatlan?

MEGOSZTÁS

Az orosz-magyar csúcstalálkozó árnyékában továbbra is zajlanak az orosz-amerikai biztonsági garanciákról szóló tárgyalások. Ahogy azt Szergej Lavrov orosz külügyminiszter korábbi nyilatkozatában felvetette, az orosz felvetésekre adott amerikai válaszok immár a nagyközönség számára is olvashatóak. Ám előrelépés nem tapasztalható, sőt.

„a NATO szerint Oroszország vonja ki a Krímben állomásozó összes haderejét” #moszkvater
„a NATO szerint Oroszország vonja ki a Krímben állomásozó összes haderejét”
Fotó:EUROPRESS/Russian Defence Ministry/Hando/ANADOLU AGENCY/AFP

A spanyol El País nyilvánosságra hozta az Egyesült Államok, illetve a NATO válaszlevelét az orosz biztonsági garanciákra vonatkozó szerződés tervezetre. Már a dokumentumokat elérhetővé tévő orgánum nemzetisége is érdekes, hiszen akár az orosz, akár a nyugati oldalt nézzük, logikusabbnak tűnt volna a dokumentumokat a saját médiában publikálni.

„Minden esetre a válaszok nem éppen a bővebb Nyugat kompromisszumkészségét mutatják”

Gyakorlatilag nem lehet olyan területet megnevezni, ahol igazán látni lehetne, hogy a felek álláspontjai közt áttörést értek volna el a felek. Persze, kisebb kérdésekben úgy tűnik megindulhat a mélyebb párbeszéd, és a bizonyos léptékű együttműködés, ám mindez nem változtatja meg azt, hogy Moszkva fő kérései egyelőre süket fülekre találtak. Természetesen a tárgyalások ilyen korai szakaszában nem is lehetett volna áttörő eredményeket elérni, hiszen a felek közti szakadék mélyebb, mint azt elsőre gondoltuk volna.

A mindössze kilenc oldalas válaszlevél az orosz tervezethez hasonlóan két részletre bontható, az első az Oroszország-NATO kapcsolatokat, míg a második az Egyesült Államok és Oroszország viszonyrendszerét, valamint annak felvetéseit taglalja”.

„A levél NATO-ra vonatkozó része eleve egy Moszkva szemét szúró mondattal kezdődik, hiszen úgy szól, hogy <a NATO pusztán egy védelmi szervezet, amely semmilyen veszélyt nem jelent Oroszországra nézve>”

S ha az ezt követő diplomáciai sablon szövegeken keresztül rágva magunkat, láthatjuk, hogy 2014-hez képest szinte nem változott semmi, gyakorlatilag semmilyen kompromisszumot nem kíván tanúsítani a szervezet. Oroszországot vádolja feszültségkeltéssel az ukrán határra telepített csapataival, a belarusz közös hadgyakorlattal, és Ukrajna integráns részeként hivatkozik a Krímre. Természetesen a NATO szemében Oroszország az, amelyik az alapértékeket és kötelezettség vállalásokat megszegve veszélyezteti az európai biztonságot. Nem meglepő módon ezek után az Oroszország által felvázolt főbb pontokat a dokumentum elutasította, és helyette három főbb tematika köré foglalva vázolta fel saját elképzeléseit.

„A legnagyobb eredmények vélhetően a kapcsolatok megerősítése területén várhatóak”

A NATO a transzparencia növelésén túl támogatja mind a kölcsönös jelenlét visszaállítását egymás fővárosaiban, mind a civil forródrót felállítását Moszkva és Brüsszel közt. Továbbá a hadgyakorlatok kapcsán a NATO hajlandó az azokat szabályozó EBESZ bécsi dokumentumának aktualizálására, és a megnövelt információ cserére azok jellege, ideje és kiterjedése kapcsán a NATO-Oroszország Tanács keretében.

Viszont a legfontosabb kérdésben, a keleti bővítés terén a szervezet hajthatatlan. Nem kívánja sem az alapszerződésben lefektetett nyitott kapuk elvét, sem Ukrajna lehetséges jövőbeli tagságát feladni. Sőt, egyenesen az „Ukrajnában, Grúziában és Moldovában állomásozó” orosz csapatok kivonását szabja feltételül, miután ezen erők „a fogadó állam beleegyezése nélkül tartózkodnak az adott területen”. Nem belemenve a részletekbe, és abba sem, hogy ez mennyire abszurd feltevés, ez a gyakorlatban az is jelentheti – miután a részleteket a válasz nem taglalja –, hogy

„a NATO szerint Oroszország vonja ki a Krímben állomásozó összes haderejét”

Vélhetően az orosz csapatok kivonásának követelésével a NATO olyan, hasonlóan nem reális lépést vár el Moszkvától, mint a NATO erők 1997 előtti határokhoz való visszavonása. Avagy, ha te így, én úgy alapon rálicitált Moszkvára. Ám, míg az orosz kérésnek igenis van biztonsági és geopolitikai alapja, addig a NATO válasza inkább szándékos hangulatkeltés. Nem Oroszország, vagy Kína fegyverzi fel Mexikót, és nem a mexikói légtér az, amelyik átjáróház a felderítő repüléseknek egy nagyhatalom szomszédságában.

Nyugati felderítő repülések Oroszország határai mentén január 30-án. Eléggé nagy volt a forgalom #moszkvater
Nyugati felderítő repülések Oroszország határai mentén január 30-án. Eléggé nagy volt a forgalom
Forrás:VK

A harmadik terület a fegyverzetkorlátozás kérdéskörét érinti, amellyel az Egyesült Államok kapcsán a későbbiekben bővebben foglalkozunk. A lényegi különbséget az amerikai válaszhoz képest az jelenti, hogy a műholdellenes fegyverzet tesztelésének felfüggesztésén túl

„a NATO Oroszországnak a konvencionális haderők létszámát, és kölcsönös ellenőrzését szabályozó CFE szerződésbe való visszatérését szorgalmazza”

Utóbbiban való részvételét Moszkva 2007-ben függesztette fel, válaszul az amerikai AEGIS Ashore rakétarendszerek lengyelországi és romániai telepítésére.

A válaszlevél NATO-ra vonatkozó része pedig ismét azzal az állítással zárul, miszerint Oroszország volt az, amely megtörte az euroatlanti fél által felajánlott bizalmat, fenyegetve a térség biztonságát. A konstruktív párbeszédet hangsúlyozó üres szavak mellett pedig a szervezet ismét a tárgyalások eredményes folytatásaként az „ukrán határon és Ukrajnában – szerk.: vélhetően a Krímet értve itt – tapasztalható orosz csapatösszevonások” visszavonását fogalmazta meg.

„A NATO-hoz képest Washington saját válasza némileg pozitívabb hangnemet ütött meg, de a gyakorlatban a kettő közti különbség csupán marginális. Habár a válasz szerint Washington kész Oroszország nézőpontját megvitatva azokat tovább tárgyalni, mégis inkább érződik ez egyfajta formalitásként, mint tényleges elkötelezettségként”

A szokásos kölcsönös kapcsolatokat értekező köröket lefutva Washington is kiáll a nyitott kapuk elvének fenntartása – és ezáltal a potenciális, ám valószínűtlen – ukrán NATO tagság mellett. Természetesen a rosszfiú szerepében ismét Moszkvát láthatjuk, amely 100 ezer fős haderőt az ukrán határ mellé, illetve a Krímbe telepítve megsértette a kölcsönös kapcsolatokat szabályozó alapszerződéseket – így például az 1997-es Oroszország-NATO Tanácsot létrehozó Alapító Okiratot. Avagy Oroszország az, amely más ország szuverenitását, területi integritását veszélyezteti.

„Pozitív fejlemény mindemellett, hogy Washington kész a Moszkva által felvetett oszthatatlan biztonság kérdését megvitatni az EBESZ keretein belül. A válasz legnagyobb eredménye kétség kívül, hogy Washington immár írásban is kifejezte tárgyalási hajlandóságát az ukrán területen telepítendő offenzív fegyverzet, valamint az esetleges csapatok permanens állomásoztatására vonatkozóan”

Vélhetően az amerikai fél is belátta – ám még nem jelzi nyíltan –, hogy Ukrajna tekintetében sikerült olyannyira túlfeszíteni a húrt, ami már magát az országot is veszélyezteti. Természetesen a válaszban nem maradhatott el Oroszország megrovása a budapesti memorandum felemlegetése keretében – utóbbival itt foglalkoztunk részletesen –, ám ez igazából már nem is érdemel figyelmet.

A hadgyakorlatok kérdésében Washington gyakorlatilag a NATO-val megegyező álláspontot vett fel, kiemelve a bécsi dokumentum modernizálásának, és a kölcsönös kommunikáció fejlesztésének fontosságát. Továbbá az esetleges tengeri és légi incidenseket elkerülendő – értve itt akár a HMS Defender esetét a Krím közelében – további deeszkalációs folyamatok felállítását javasolja az Egyesült Államok. Persze a fricska Moszkva irányába itt sem maradhatott el, ugyanis a vádak közt ismét előkerült a bécsi dokumentum teljes be nem tartása, illetve „Oroszország veszélyes tengeri és légi műveleteket hajt végre”, valamint „a Fekete- és Azovi-tengereken akadályozza a szabad hajózást”.

„Vélhetően a közeljövőben a felek visszatérhetnek a még 2019-ben felmondott INF szerződés kereteihez”

Bár az ezzel foglalkozó pár sorból sok érdemi információt nem lehet kiolvasni, mégis Moszkva és Washington elemi érdeke, hogy az európai színtéren egymással szemben ne jelenjenek meg a közepes és köztes hatótávolságú szárazföldi indítású ballisztikus rakéták. Lehetséges, hogy éppen az INF szerződés eredeti tervezete fog végül újból életbe lépni, amely szerint a korlátozás kizárólag Európára lesz érvényes, Kínával szemben pedig Washington szabadon telepíthet ballisztikus fegyverzetet.

„Az amerikai erők kelet-európai telepítése kapcsán álszentnek tűnik a válasz, amely szerint a hidegháborús szinthez képest „mindössze negyedakkora” az Európában állomásozó csapatok összlétszáma”

Persze mondhatnánk azt, hogy ez mekkora pozitívum, ám azt a válasz már nem veszi figyelembe, hogy ezen egységek jelentős része nem az NSZK-ban, Olaszországban vagy Belgiumban, hanem közvetlenül Oroszország kapujában, Lengyelországban, Romániában és a Baltikumban állomásozik. És igen, a klasszikus angolszász jogi csűrés-csavarás értelmében, bár nem sérti meg a NATO-Oroszország alapszerződés vonatkozó passzusát, mivel rotációs alapon vannak a régióban. Ám ez aligha változtat a puszta tényen, hogy 1991-hez képest több száz kilométerrel közelebb kerültek az amerikai csapatok az orosz határokhoz, és készek jelenlétüket tovább növelni. Természetesen e témában indoklásként ismét Oroszország állítólagos agresszív fellépése, katonai képességeinek növelése, és az annyiszor emlegetett csapatösszevonásai állnak.

„Ahogy a kelet-európai jelenlétből, úgy az AEGIS Ashore rendszerekből sem enged Washington”

Habár annyi engedményt tett, hogy a fogadó államokkal egyeztetve kész az orosz ellenőröket beengedni a létesítményekbe,hogy Moszkva megbizonyosodjon, nem Tomahawk cirkáló rakéták vannak az Mk. 41 indítócellákban. Ám ezért cserébe két tetszőlegesen rakétasiló hasonló látogatási jogát várja el az amerikai fél. Továbbá kérdés, milyen gyakorisággal történhetnének ezen ellenőrzések, ugyanis egy gyors szoftveres frissítés után nagyon rövid idő alatt lehetne ezekbe a létesítményekbe támadó fegyverzetet telepíteni.

„Végül pedig szóba került a fegyverzetkorlátozási rezsim kérdése is. A START III szerződés ötéves meghosszabbításával a felek időt nyertek egy új megállapodás létrehozására, ám már előre látszik, nehéz tárgyalások elé néznek az amerikai és orosz diplomaták”

Washington ugyanis, noha kész a kérdést a legfelsőbb szinteken is megvitatni, egyben erős követelésekkel is előállt. Egyik oldalt feltétel lenne a START III meghosszabbítása idején előkerült – Moszkva számára elfogadhatatlan – taktikai atomfegyverzet bevonása a korlátozó rezsimbe. Ugyanez vonatkozna a nem telepített robbanófejekre, és ki nem mondottan a hiperszonikus fegyverekre is. Megint csak felettébb álszent lépésnek tűnhet, hogy Washingtonnak csupán az orosz nukleáris arzenál fejlesztése, és modernizálása kapcsán vannak aggodalmai, miközben saját maga habár késve is, de hasonló folyamatot hajt végre.

„A nyugati válasz természetét tekintve úgy tűnik, a felek között eléggé erős patthelyzet alakult ki”

Sem Moszkva, sem a Nyugat, illetve az Egyesült Államok nem kíván nagyon a saját álláspontjából engedni. Sőt a nyugati válasz a kompromisszumkészség helyett bizonyos területeken rá is kontrázott az orosz felvetésekre. Persze, mondhatjuk azt, hogy míg Moszkva sakkozik, addig Washingtonban pókereznek, de ilyen hozzáállással nehezen lehet a jövőben érdemi eredményeket elérni. Gyakorlatilag a NATO és az Egyesült Államok megint azt akarja eljátszani, amiből Oroszországnak az elmúlt 30 évben elege lett. Moszkva azonban már nem kér többet a konkrét, égető kérdések érintése nélküli jövőbeli üres ígérgetésekből.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.