//Vihar előtti csend?
Tankcsapdák Kijev belvárosában 2022. március 6-án #moszkvater

Vihar előtti csend?

MEGOSZTÁS

Az elmúlt hétvégét egyes források némi iróniával az orosz-ukrán háború legnyugodtabb időszakaként írták le, ám a konfliktus koránt sem ért még a végéhez. Sorainak rendezésével Moszkva a műveletek következő hullámára készül, az ukrán főerők beszorultak a Donbasszba, és több helyen alakulnak a bekerítések. Ám ezek mellett az orosz hadművelet egyre több hibájára derül fény.

Tankcsapdák Kijev belvárosában 2022. március 6-án #moszkvater
Tankcsapdák Kijev belvárosában 2022. március 6-án
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP

A hétvége során a donbasszi front kivételével nagy hadmozdulatokkal járó műveletek nem történtek Ukrajna területén. Délnyugaton a harcok továbbra is a Nyikolajev-Voznyeszenszk vonal, illetve a Déli-Bug folyó mentén zajlanak. Míg a szombati nap folyamán az orosz erők több helyen részleges eredményt értek el, Nyikolajevet keleti irányból bekerítve, addig vasárnap az ukrán erők ellentámadásának hatására az orosz erők visszább szorultak. A leghevesebb harcok a Kulbakino repülőtér térségében zajlanak, ahova az ukrán erők beásták magukat, a terület megkerülése pedig nehézkes. Ráadásul az orosz erők tevékenységét logisztikai problémák is nehezítik.

„Noha továbbra sem cél Nyikolajev elfoglalása, ám a Déli-Bug folyó vonalában a már meglévő Andrejcsikovo és Jasztrebinovo mellett több ponton szükséges az átkelési lehetőség megteremtése a későbbi Odessza irányába történő előrenyomuláshoz”

A városból érkező jelentések szerint nem elképzelhetetlen, hogy a Mariupolban tapasztalthoz hasonló helyzet alakul ki Nyikolajevben, miután a várost a bekerítés hiánya ellenére gyakorlatilag csak nagy nehézségek mellett lehet elhagyni. Egy Odesszába tartó fuvar akár 5 ezer hrivnyába – kb. 50 ezer forint – is kerülhet, miközben az alapvető cikkek esetében egyre nehezebbé válik az ellátás.

A harcok vasárnapi állása az ukrán ellentámadást követően. Kasperovo-Nyikolajevszka és Kujbisevo térségében az orosz erők megerősített állásokt létesítettek, a későbbi műveletek vélhetően innen indulnak ki #moszkvater
A harcok vasárnapi állása az ukrán ellentámadást követően. Kasperovo-Nyikolajevszka és Kujbisevo térségében az orosz erők megerősített állásokt létesítettek, a későbbi műveletek vélhetően innen indulnak ki
Forrás:Telegram

Zaporozsje térségében, bár Vasziljovka településnél sikerült az ukrán védelmet áttörni, a további előrenyomulás előtt a kulcskérdés Energodar és a Zaporozsjei atomerőmű elfoglalása, illetve a terület biztosítása volt. Miután pedig ez sikerrel zárul, vélhetően a napokban megindulhat az offenzíva északnak Kamenszkoje, míg keletre Guljajpolje-Velikaja Novoszilka irányába. Mindezek ellenére a zaporozsjei és dnyepropetrovszki ukrán területvédelmi erők a városok ostromára készülnek, ám a cél továbbra is az Izjum irányából érkező orosz erőkkel történő találkozás.

„A leendő bekerítés másik szárnyán, Harkov és Izjum térségében továbbra is heves harcok zajlanak”

Utóbbi esetében, bár az orosz légierő vasárnap több bombázást hajtott végre a városban, és a szárazföldi haderő is megjelent, de Izjum többsége még mindig ukrán kézen van. Hasonlóan Harkov esetében, a korábban várt ostromgyűrű nem zárult be, déli-délnyugati irányból az ukrán oldal képes újabb csapatokat és utánpótlást szállítani a városba. Az ukrán erők megtöréséhez kulcsfontosságú a Dnyepropetrovszkkal és Poltavával összeköttetést biztosító útvonalak elvágása, mivel így még részleges bekerítés mellett is gyakorlatilag elvágnák Harkovot Ukrajna többi részétől.

A luganszki népi milícia erői az orosz hadsereggel közösen gyakorlatilag szinte a teljes egykori Luganszki terület felett megszerezték az ellenőrzést, Donyeck térségében hevesebb harcok folynak.

„A korábbihoz képest jelentős szombati donyecki előrenyomulás – 27 km – annak a jele lehet, hogy az egyre fokozódó nyomást érezve az ukrán főerők megkezdték részleges kivonulásukat Donbasszból”

Viszont a visszavonulást hátráltatják a déli és keleti irányból folyamatosan érkező donyecki és orosz támadások, illetve a raszputyica jelenség is. Ahogy korábban bemutattuk, miképp az orosz, úgy az ukrán erők is jórészt a kiépített úthálózatot kénytelenek használni, mivel arról letérve a jelenlegi terepviszonyok miatt nem tudnának hatékonyan mozogni. Ráadásul taktikai szempontból a totális visszavonulás során egyik oldalról az említett szárazföldi erők hátba/oldalba támadhatják az ukrán hadsereget, addig az orosz légierő pedig a hadoszlopok ellen végezhet műveleteket a levegőből. gyakorlatilag a bekerítés és a visszavonulás közbeni felőrlés közt kell választaniuk az ukrán főerőknek.

A donyecki front és az ukrán főerők hadműveleti térképe. Mint látható a legnagyobb veszélyt az északról, Balakleja és Izjum felől érkező bekerítés jelenti #moszkvater
A donyecki front és az ukrán főerők hadműveleti térképe. Mint látható a legnagyobb veszélyt az északról, Balakleja és Izjum felől érkező bekerítés jelenti
Forrás:Dragon-First-1/Livejournal

Mariupol esetében bár mind a szombaton, mind a vasárnap a nap jelentős részében az orosz fél által kihirdetett tűzszünet volt érvényben, mégsem sikerült a lakosság kimenekítése a városból. A felek egymást vádolják, az ukrán oldal szerint az orosz fél lőtte a humanitárius folyosó vonalát, addig Moszkva szerint a várost védő szélsőjobboldali Azov erői gátolják a műveletet. Sajnos a hazai és nyugati sajtóban szinte csak az előbbi narratíva jelenik meg, amelyet ha taktikai és logikai szempontból vizsgálunk, finoman szólva is kétségeket vet fel. Mi értelme lenne annak, ha Oroszország kétszer is humanitárius folyosót nyit az általa ellenőrzött területeken keresztül Zaporozsje irányába, hogy aztán saját magát támadja?

„Az orosz érdek éppen Mariupol kiürítése lenne, mivel addig nem kezdhető meg a város tényleges nagyszabású ostroma a jelentős civil lakosság – és potenciális áldozat – miatt”

Jelen esetben tehát úgy tűnik, hogy Mariupol lakossága kvázi az alkualap, illetve élő pajzs szerepét tölti be, akárcsak Aleppo esetében. Illetve annak fényében, hogy az Azov és az ukrán hadsereg viszonya sem teljesen felhőtlen – rendszeresek a villongások köztük – nem elképzelhetetlen, hogy a mariupoli kiürítés blokkolása valójában az Azov magánakciója. Ismerve ugyanis az orosz álláspontot a szervezetről, tagjai sok jóra nem számíthatnak, ha esetleg fogságba kerülnek.

Az ukrán védelmi minisztérium Facebook posztja a Mariupol környéki állítólagos sikeres ellentámadásról. Biztosan az oroszok szabotálják a város kiürítését? #moszkvater
Az ukrán védelmi minisztérium Facebook posztja a Mariupol környéki állítólagos sikeres ellentámadásról. Biztosan az oroszok szabotálják a város kiürítését?
Forrás:Facebook

Noha az első napok nagy hadmozdulataihoz képest – bár alapvetően alig történtek érdemi változások az ukrajnai frontokon – ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az orosz haderő lendülete kifulladt volna. Ahogy arra az amerikai Institute for the Study of War kutatóközpont vasárnapi jelentése is rámutatott, az orosz erők a hétvégi hadműveleti szünet idején jelentős átcsoportosításokat végeztek az utánpótlási készletek feltöltése mellett. A csapatmozgások főképp Kijev, Nyikolajev és Harkov térségét érintették.

„Ezek végeztével pedig az elkövetkező 24-48 órában megindulhat az orosz hadművelet következő fázisa Kijev, Harkov, a fekete-tengeri partvidék, illetve Dnyepropetrovszk térségében”

Míg első kettő értelemszerűen a városok teljes bekerítésére irányulna, addig a harmadik esetleges Odessza környéki partraszállási műveletek mellett a tengeri összeköttetés elvágására szolgálna. Dnyepropetrovszkkal pedig az általunk is többször tárgyalt donbasszi ukrán főerők bekerítése valósulna meg észak-északkelet felől. Mindezek mellett az sem elképzelhetetlen, hogy az orosz fél többlépcsős gyűrűket kíván kialakítani a bekerítések során. Azaz, ha egyik-másik gyűrűt az ukrán haderő még át is töri, maga a bekerítés fenn tud maradni.

Érdekes kérdésként jelenik meg Ukrajna esetében az ukrán légierő és légvédelem. Ugyanis bár a háború első napjaiban az orosz közlemények ezen infrastruktúrák megsemmisítéséről adtak hírt, a valóság mást tükröz.

„Még ha limitált mértékben is, de mind az ukrán légierő, mind a légvédelem a mai napig aktív”

Hogyan is történhetett meg mindez? Érdemes megint visszakanyarodjunk a korábban, az ukrán lakosság esetében pedzegetett problémához. Avagy az Ukrajna elleni háborút Oroszország felderítési és tervezési szempontból nem készítette elő megfelelően, illetve a kivitelezésbe is több hiba csúszott. Egyik oldalról nem sikerült minden aktív ukrán katonai repülőtér megsemmisítése – itt főképp Nyugat-Ukrajnát kell érteni –, azaz továbbra is léteznek működőképes légi  bázisok. A vinnyicai repülőteret például csupán a háború 11. napján, vasárnap érte támadás, miközben a 456. vegyes szállító repülőgép dandár honi bázisaként volt ismert. Elsőre impresszívnek tűnhetett a február 24-i cirkáló rakéta hullám az ukrán katonai létesítmények ellen, de mint látszik, egyáltalán nem volt elegendő.

„Megfelelő előkészítés mellett ugyanis már a február 24-i első csapássorozat során meg kellett volna nemcsak a katonai célpontokat, de a hadianyag-gyárakat is semmisíteni. Ha már Oroszország komolyan gondolja Ukrajna demilitarizálását”

Másrészt, még ha rakétacsapás is érte az adott bázist, az nem feltétlen jelentett helyrehozhatatlan károkat. Több futópálya sérülései javíthatónak bizonyultak, sőt az ott állomásozó repülőtechnika sértetlenül átvészelte a támadásokat. Érthetetlen az orosz fél miért nem alkalmazott több cirkáló rakétát egy célpontra – közel 2600 áll hadrendben – vagy használta a külön erre a célra még a szovjet időszakban kifejlesztett bunkerromboló BETAB bombákat, a kazettás töltetekről nem is beszélve. Előbbi muníció ugyanis kifejezetten az ellenfél repülőtereinek kiiktatására szolgál, az ejtőernyő által irányba állított bomba rakéta póthajtással fúrja be magát a beton alá, majd úgy robban fel, másik pedig több altöltetet kiszórva nagy terület lefedésére alkalmas.

„Hasonlóan a repülőterekhez, a légvédelem létesítményei nemcsak átvészelték a támadásokat, de számos veszteséget is okoztak az orosz légierő számára”

Nyugati források március 5-ét, mint az orosz légierő fekete napját emlegetik, mikor ugyanis állítások szerint 9 repülőgépet és helikoptert – köztük Szu-30SzM és Szu-34 típusokat – illetve egy drónt lőtt le az ukrán légvédelem. Ebbe persze már közreműködtek a Nyugat által leszállított hordozható légvédelmi rakéták is – pl. FIM-92 Stinger –, de az ukrán légvédelem Buk és Sz-300 egységei is aktívnak bizonyultak. Nemcsak Kijev, de Harkov térségében sem „tiszta az ég” az orosz légierő számára.

A helyi repülőgépgyár területét támadó orosz vadászgép lelövése Harkov felett

Ne feledjük, hogy pont a nagyobb túlélőképesség érdekében a légvédelem nemcsak fix telepítésű, de egyben mobil eszközökkel is rendelkezik. Így lehet, hogy maga az adott légvédelmi bázis találatot kapott, de a technika még időben biztonságos távolságra tudott elvonulni. Ráadásul a légvédelem összetett rendszer, amely többek közt felderítő, célvezető radarokból, parancsnoki járművekből, indítóállásokból, és sok más alegységből áll. Nem elképzelhetetlen, hogy az egyes orosz csapások, csupán a rendszer egyes elemeit, ám nem az egészet iktatták ki. A kezdeti sokkot követően pedig a megmaradt eszközparkból – vagy más alegységek kannibalizálásával – újra működőképessé tehető a légvédelem.

„Oroszországnak az elkövetkező napokban mindenképp nagyobb fokozatba kell kapcsolnia a háborús erőfeszítéseit, ha nem akar egy szíriaihoz vagy afganisztánihoz hasonló elhúzódó konfliktusba keveredni”

Ugyanis, mint ezt Ukrajna és a Nyugat is tudja, bár a puszta erőviszonyokat nézve egyértelmű az orosz győzelem, az könnyen elhúzódó konfliktusba fordulhat, amely felőrli az orosz erőforrásokat. Nem véletlenül beszél a The Washington Post már egy lehetséges lengyelországi ukrán emigráns kormányról amerikai támogatással.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.