„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Csendes tüntetés az ukrajnai háború civil áldozataiért Krakkóban, 2022. április 9-én
Fotó:EUROPRESS/Beata Zawrzel/ANADOLU AGENCY/AFP
Az Ukrajna ellen indított háborúban Lengyelország igazolva látja az Oroszországgal kapcsolatban a történelemben gyökerező félelmeit. Ezért sokszor még az angolszász hatalmaknál is radikálisabban lép fel Ukrajna védelmében, és Moszkva megbüntetése mellett. Varsó ugyanis megérezte, hogy minimum évtizedekre „lerendezheti” a számára folyamatosan fejfájást okozó „orosz kérdést”. Jól látja, hogy Washington célja immár nem egyszerűen Oroszország megbüntetése, hanem térdre kényszerítése, és Vlagyimir Putyin rendszerének megdöntése.
„Varsó most abban reménykedik, hogy a Nyugat megoldja legfőbb biztonsági problémáját, ezzel megnyugtatja az Oroszországtól egyszerre rettegő, és azt lenéző és gyűlölő lengyelek lelkét”
De a lengyel vezetés kiválóan ráérzett arra is, hogy a mostani kiélezett helyzet nemcsak a Varsóval szembeni uniós fenntartásokat írja felül, hanem Lengyelország középhatalmi pozícióit is megerősítheti. Arról nem is beszélve, hogy a háborús hisztériában az egyik vezérszólamot vivő lengyel kormány támogatottsága 70 százalékos, és a jövő őszi választás ugyan még messze van, ám „Európa védelmezőjének” szerepe és az oroszokkal szembeni fellépés fátylat boríthat az elmúlt évek bukdácsolására, és amennyiben ez a politikai értelemben minden nehézsége és fájó következménye ellenére ajándékba kapott helyzet adta lendület kitart, Kaczynskiék újra nyerhetnek.
„A láthatóan türelmetlen és elszánt lengyel kormány ezért még radikálisabb lépésekre ösztökölné az Európai Uniót és a NATO-t. Ha rajta múlna, ez utóbbit már belerángatta volna a háborúba, ezzel pedig csupán egy apró lépésre lennénk az újabb nagy háborútól”
Lengyelország semmit nem bíz a véletlenre, és mindent megtesz azért, hogy ez a háború térdre kényszerítse Oroszországot. Ezért már az első napokban konkrét segítséget nyújtott az ukrán légierő egy részének megmentéséhez, majd talán a leghangosabban követelte a fegyverszállítások fokozását, és a minél keményebb szankciók bevezetését. Még vadászgépeket is adott volna Kijevnek, ha Amerika nyugalomra nem inti. Betiltott mindent, ami orosz – a varsói opera még Muszorgszkij Borisz Godunovjának a premierjét is elhalasztotta -, 45 orosz diplomatát pedig kiutasított. Alkotmányt módosítana annak érdekében, hogy orosz javakat sajátíthasson ki, és az ellenzékiek kivételével egyetlen orosznak sem adna vízumot. Mateusz Morawiecki miniszterelnök és Jaroslaw Kaczynski közép-európai küldöttség élén látogattak el az ostrom alatt lévő Varsóba, Brüsszelben pedig Varsó azért lobbizik, hogy az energiaimportra is terjesszék ki a szankciókat.
„Varsó még ezeket a minden korábbinál súlyosabb szankciókat is kevesli, ezért a kormányfő a Politicóban tíz pontban fogalmazta meg további szigorító javaslatait”
Ezek közül némely pont közben már meg is valósult, de Varsó még többet akar. S evés közben jön meg az étvágy, az egyik volt védelmi miniszter már az „ősi lengyel terület”, Kalinyingrád visszaadását pendítette meg, Kaczynskinak a békefenntartókra vonatkozó ötletét hallva pedig Zelenszkij hátán futhatott végig a hideg. Nem lehetnénk ugyanis meglepve, ha Varsóban néhány forró fejű szeretné „megvédelmezni az oroszoktól” az egykori lengyel területeket.
„A megnövekedett lengyel ambíciókat jól mutatja a minimum középhatalmi álmokat kergető publicisztikák megszaporodása is”
Mint például a Niedziela egyik írása fogalmaz, az új Európai Unió nem ismételheti meg a német-francia tengely hibáit, és Németország valamint Franciaország vezető szerepét a megújuló integrációban Lengyelországnak és Ukrajnának kell átvenni. Európa új képéről elmélkedve Jacek Dziedzina úgy látja, hogy a régi, hitelét vesztett Európai Unióhoz az orosz-ukrán háború után már nincs visszatérés, hiszen Putyin agressziójához a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fonásával, ezzel Oroszország megerősítésével, nemzetközi pozícióinak elismerésével a feltételeket Angela Merkellel az élen az úgynevezett régi Európa politikusai teremtették meg. Ez a politika azonban megbukott, és Dziedzina szerint az új irányok, a megújulás moderátora Lengyelország lehet.
„A publicista szerint Ukrajnát fel kell venni mind az EU-ba, mind pedig a NATO-ba, hiszen éppen Kijev jelenléte lehet a Nyugat politikai és morális újjászületésének záloga”
Valljuk be, ezeket a víziókat sem elsőre, sem másodjára, de még harmadjára sem egyszerű megemészteni, jól mutatják ugyanakkor a lengyel törekvéseket. A lengyel kül- és biztonságpolitikai gondolkodásban fontos helyet foglal el a posztszovjet térség nyugati perifériája. A történelmi tapasztalatokból ugyanis Varsó azt a következtetést vonta le, hogy a biztonságát az erősíti, ha közte és Oroszország között minimum semleges, de inkább a nyugati érdekszférához tartozó országok alkotta puffer van.
„Elemi érdeke, hogy a mindenkori orosz állam határai tőle minél távolabb legyenek, Ukrajna, Belarusz és a balti államok pedig megszabadulva az orosz befolyástól szuverének maradjanak”
Mindehhez jön még, hogy ezekhez az államokhoz történelmi közös múlt is fűzi, még ha ezekre az időkre azért ezek a népek nem is mindig jó szívvel emlékeznek. Belaruszon és Ukrajna délkeleti régióin kívül azonban összeköti őket, hogy Oroszországtól mindannyian félnek, és Lengyelországgal az élen függetlenségük első számú veszélyeztetőjét látják benne.
Ebből a geopolitikai alaphelyzetből kiindulva Lengyelország mindig az Ukrajna nyugatra fordítását, és Oroszország feltartóztatását célzó politika élharcosai között volt. Nem bízott az európaiakban sem, és biztonságának garanciáját a szoros amerikai kapcsolatban látta.
„Ezért aztán a lengyel keleti politika sok tekintetben Washington meghosszabbított kezeként működött, és működik most is”
Ezt tükrözik a lengyel sajtó háborúról szóló írásai is. Egyértelműen ukrán szempontból és szemszögből vizsgálják és tálalják az eseményeket, amely megjelenik a szóhasználatban is, így kiemelik az ukránok ellenállását és hősiességét, Zelenszkij elnököt Churchillhez hasonlítják, míg az orosz katonákat következetesen behatolókként és agresszorokként, Putyint pedig diktátorként, gyilkolsként és bűnözőként említik. Néha talán túlzott optimizmussal a hadi tudósításokban is az ellenállás sikereire, és az orosz hadműveletek megfeneklésére teszik a hangsúlyt. Sokakkal ellentétben hosszú távon nem tartják kizártnak az ukrán erők győzelmét sem.
„Varsó történelmileg megalapozott és ideológiailag motivált erősen oroszellenes irányvonala a jelenlegi geopolitikai realitások között azonban már nem kizárólag lengyel belügy, hiszen sokszor már Európa biztonságát veszélyezteti”
Az ukrajnai háború, és Moszkva saját biztonsági garanciáit és az európai biztonságot bérintő pozícióinak megkeményedése fényében az újabb amerikai csapatok állomásoztatását és immár atomrakéták telepítését, Kijev felfegyverzését célzó lengyel stratégia csak „olaj a tűzre”, és a feszültség egész Európára kiterjedő hullámát indíthatja el. Ráadásul az amerikai fegyverek fokozott tempójú beszerzése, a csapatok állomásoztatása aláássa az Európai Uniónak a védelmi- és biztonságpolitika nagyobb autonómiáját célzó törekvéseit. Enélkül is lassan halad az önálló európai haderő felállítása, és az ilyen lépések még inkább ezzel szemben hatnak. Arról nem is beszélve hogy ez az alapvetően a ruszofóbián alapuló erőteljes militarizáció nagyon megterheli az egyébként is erősen az európai pénzekre támaszkodó lengyel költségvetést, s ennek a mezőgazdaság, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, a strukturális átalakításra szoruló energetikai ágazat, és a szociális projektek látják a kárát.
„A lengyel oroszellenesség eddig is sok tekintetben fékezője volt az európai-orosz közeledésnek, az új helyzetben pedig a párbeszéd teljes megszakítását célzó politika nemcsak gazdasági károkat okoz, de már az európai biztonságot is veszélyezteti”
Ennek a politikának kiemelt eszköze az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger között fekvő 12 országot összefogó Három Tenger Kezdeményezés első számú regionális együttműködéssé tétele. Ezen keresztül fenntartható a térség feletti amerikai ellenőrzés, a nyomásgyakorlás Oroszországra és Németországra, és mindenek előtt kiteljesítheti Lengyelország regionális vezető szerepét. Ez ugyanakkor a V4-ek teljes háttérbe szorításával gyengíti a térségen belül is a magyar érdekérvényesítést. Ráadásul a jelenlegi geopolitikai helyzetben, amikor Moszkva már demonstrálta, hogy a legradikálisabb eszközökkel is kész megvédeni az érdekeit, egy erősen átideologizált, nem kis részt oroszellenes élű regionális szövetség megerősödése csak fokozza a feszültséget Közép-Kelet-Európában.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
