Kezdőlap » Fókuszban » Verhetőek-e jövőre Kaczynskiék?
„Lengyelország kettészakadt”, a „Jog és Igazságosság Párt elérkezett a zenithez, Kaczynskiék jövőre verhetőek” #moszkvater

Verhetőek-e jövőre Kaczynskiék?

Schmidt Andrea írása a #moszkvater számára

Az ellenzéknek reményt ad a vártnál jobb szereplés az önkormányzati választásokon, míg a kormánypárt győzelme ellenére időben kapott figyelmeztetést

„Lengyelország kettészakadt”, a „Jog és Igazságosság Párt elérkezett a zenithez, Kaczynskiék jövőre verhetőek” #moszkvater
„Lengyelország kettészakadt”, a „Jog és Igazságosság Párt elérkezett a zenithez, Kaczynskiék jövőre verhetőek”
Fotó:EUROPRESS/Janek SKARZYNSKI/AFP

Meglepő eredményt hozott az előzetes várakozásokhoz képest a lengyel önkormányzati választások október 21-én zajlott első fordulója. A kormányon lévő Jog és Igazságosság Párt (PiS) a vártnál rosszabbul, az ellenzéki pártok által létrehozott Polgári Koalíció (KO) jobban szerepelt. Az igazi meglepetést azonban a Lengyel Parasztpárt (PSL) 16 százalékot is meghaladó, összesítésben harmadik helye okozta. Az eredményeket mindkét oldal igyekezett a saját győzelmeként értékelni, ugyanakkor lengyel politikai elemzők szerint izgalmasan alakul majd a 2019-es EP- és parlamenti választás Lengyelországban.

Meglepően magas volt – meghaladta az 54 százalékot – eleve a részvételi arány. Ami pedig az eredményeket illeti, a kormánypárt ugyan megszerezte a többséget, hiszen a 16 vajdaságból 9-ben győzött, azonban ez még nem feltétlenül ad okot örömre. A vizsgált vajdaságok közül hatban sikerült többséget szereznie, azaz a szavazatok 50 százalékát meghaladó eredményt elérnie, a fennmaradó három vajdaságban azonban csak koalíciós partnerrel együtt tudnának kormányozni.  A  Jog és Igazságosság Pártot a várakozásoknak megfelelően zömmel a keleti vajdaságokban támogatták. A nagyvárosok ellenben a keleti vajdaságokban is elvesztek a párt számára. Sőt, még azokon a helyeken sem biztos a párt győzelme, ahol második forduló várható.

„Lengyelország kettészakadt”, a „Jog és Igazságosság Párt elérkezett a zenithez, Kaczynskiék jövőre verhetőek”. Ilyen és ehhez hasonló véleményeket fogalmaztak meg elsősorban ellenzéki politikusok, illetve politikai elemzők is. Ez a megosztottság valójában nem különösebben meglepő a harmadik Lengyel Köztársaság eddigi parlamenti és önkormányzati választásainak eredményeit vizsgálva. Az első forduló után, a nem hivatalos végeredményt követően a számos internetes portálon és nyomtatott sajtóban megjelentetett, a két nagy párt, illetve szövetség támogatottságát mutató térkép kísértetiesen hasonlít a korábbiakhoz. Vajdasági szinten annyi változást lehet érzékelni, hogy Mazóviában, a fővárosi régióban Kaczynski pártja győzött, illetve Alsó-Sziléziában, ez Morawiecki miniszterelnök lakóhelye, szintén a Jog és Igazságosság a legerősebb párt.

Lengyelország kettészakadását mi sem jelzi jobban, mint az ellenzék nagyvárosokban elért első fordulós győzelme. Lódzban, Wroclawban, Poznanban és Varsóban már első nekifutásra győzött az ellenzék. Gdansk és Krakkó második fordulóra kényszerítette a jelölteket, de mindkét helyen az ellenzéki jelölt indul nagyobb eséllyel.

Nagy kérdés, hogy az immáron két talpon maradó jelölt közül melyiküknek milyen mértékben sikerül támogatókat szerezni a lakosság körében. Gdansk esete azért is érdekes, mert a Polgári Koalíció által támogatott Jaroslaw Walesa, Lech Walesa fia a kormánypárti jelölthöz képest néhány százalékkal lemaradva ért el harmadik helyezést. Ezzel nem indulhat ugyan a harmadik fordulóban, de már a választás estéjén jelezte, hogy mindenképpen az első helyen álló független jelöltet fogja támogatni.

„Az összességében megszerzett több mint 32 százalékos támogatottság, illetve a kilenc vajdaságban elért első helyezés korántsem jelenti azt, hogy a kormánypárt a győztes magabiztosságával várhatja a második fordulót”

Egyfelől a kilenc vajdaság valójában csak hat. Hiába ért el ugyanis második helyezést a Polgári Platform (ez Donald Tusk egykori miniszterelnök pártja) illetve a Nowoczesna párt által alkotott Polgári Koalíció a PiS által megnyert kilenc vajdaságban, a Lengyel Néppárt váratlan sikere és a kormánypárttal szemben tanúsított ellenérzése eredményeként a Polgári Koalícióval alkotott esetleges koalíció további négy vajdaságban jelenthet ellenzéki túlsúlyt a regionális parlamentekben.

Az ellenzéki összefogásra tehát nagy szüksége van a Polgári Koalíciónak. Grzegorz Schetyna, a legnagyobb ellenzéki párt elnöke éppen ezért kezdett egyeztető tárgyalásokat a Parasztpárt elnökével Wladyslaw Kosiniak-Kamysszal. Jaroslaw Kalinowski, a PSL egykori agrárminisztere a rádióból közben üzent a Parasztpártot koalíciós egyeztetésre felhívó PiS vezetésének. Mint megjegyezte, az eredményeket látva a kormánypárt egy év múlva valószínűleg elveszti a választásokat, hiszen az eredmény bizonyította, hogy a lakosság nem feltétlenül elégedett a működésével, illetve nem ért egyet a PiS kormányzási stílusával sem. Kalinowski egyszerűen gengsztereknek nevezve őket, kormányzási módszerüket pedig a lakosság terrorizálásának.

A második és harmadik helyezetteknek az együttműködés ellenben úgy kell, mint egy falat kenyér. Bár hét vajdaságban a Polgári Koalíció szerzett többséget, ez korántsem elegendő a kormányzáshoz még vajdasági szinten sem. Az eddigi egyeztetésekből az látszik, hogy a Parasztpárttal való együttműködés a kormánypárt által megnyert négy vajdaságban garantált ellenzéki többséget jelentene.

Ezek közül három jelképes súlyú. Az egyik a Varsó központú Mazóvia, ahol a PiS nyert, de nem rendelkezik többséggel, a másik pedig a Poznan központú Wielkopolskie vajdaság. Szimbolikus jelentőségű lenne a Bydgoszcz és Torun központokkal rendelkező Kujávia is, hiszen ez a konzervatív katolikus központ is egyben. Ha ez a forgatókönyv következne be, az a kormánypárt számára jelentene pszichológiai vereséget, hiszen a meglehetősen kiegyenlített helyzetet az ellenzék megpróbálná a maga oldalára fordítani és egy 10:6-os ellenzéki túlsúllyal (hét nyert és három ellenzéki összefogással átfordított vajdasággal) nagyobb eséllyel indulhatna a jövő évi parlamenti választásokon.

Természetesen az önkormányzati és a parlamenti választások két külön megmérettetés, hiszen helyi szinten kisebb pártok, regionális illetve az adott településen ismert szereplők is nagyobb eséllyel érhetnek el jobb helyezést. Az ellenzéki siker minden esetre óvatosabbá teheti a kormánypártot a győzelmi esélyek latolgatásánál. Egyben feladja a leckét egyfelől a kormánypárti szavazóknak a mozgósítása, másfelől a kormánnyal kritikus, vagy semleges szavazóknak a választásoktól való távoltartása révén.

„A jövő év több szempontból is érdekesnek ígérkezik. A kormányban semmiféle tisztséget be nem töltő Jaroslaw Kacyznski súlyos betegsége rányomta bélyegét a választási kampányra”

Az egykori miniszterelnök, a szmolenszki légi katasztrófában nyolc éve elhunyt köztársasági elnök ikertestvére tavasz végén tűnt el a nyilvánosság elől. A varsói katonai kórházban esett át műtéten, állapotáról, betegségéről sokáig ellentmondásos hírek jelentek meg, azok is elsősorban a bulvár sajtóban. A kampányban személyesen csak mérsékelten részt vevő Kaczynski a miniszterelnök Mateusz Morawiecki vállaira helyezte a súlyt, őt tette meg a kampány arcának.

Elsősorban a vidékre igyekezett koncentrálni, hiszen itt számíthatott győzelemre. Swietkorzyskie vajdaságban, Gorlicében sikerrel győzte meg a választókat a PiS támogatásáról. A hagyományosan a Parasztpárt által uralt vajdaságban sikerült a PiS-nek 50 százalék feletti eredményt elérnie. Kielce vajdasági központban azonban második forduló lesz és a független helyi jelölt áll meggyőző többséggel az első helyen.

Az önkormányzati választások adataiból kiindulva nehezen lehet megjósolni a jövő évi választások eredményét. Egyfelől az októberi első fordulóban győztesek, illetve a novemberi második fordulóban állva maradt jelölt esetében igen jelentős a függetlenek, azaz helyi szervezetek jelöltjeinek a száma. Olyan mozgalmak tudtak sikerrel polgármester indítani, amelyek nem rendelkeznek (nem is kívánnak rendelkezni sok esetben) országos ismertséggel, szervezettel.

Az önkormányzati választások hagyományosan a helyi politikusokról szólnak. A lengyel önkormányzati rendszer viszonylag erős, a magyarországinál függetlenebb mind vajdasági, mind pedig nagyvárosi szinten. Ez mindenképpen érdekessé teheti a két nagy oldal választási kampányának tartalmát 2019-ben és egy évvel később, hiszen 2020-ban köztársasági elnöki választások lesznek. Itt már országos illetve uniós léptékben kell gondolkodni. Nagy kérdés tehát, hogy a civil szervezetek által jelölt, végül győzelmet arató városi vezetők, helyi politikusok melyik oldalt fogják támogatni országos szinten. Egyáltalán, maradnak-e a korábbi pártok, hogyan és milyen módon, önállóan, esetleg szövetségben indulnak jövőre a választásokon?

Ugyan mindkét oldal jó jelnek tartotta az október 21-én elért eredményt, nem mehetünk el amellett, hogy mind a Jog és Igazságosság Pártja, mind pedig a Polgári Platform kisebb válságot él meg napjainkban. A PiS-ben Kaczynski kényszerű háttérbe vonulása miatt keresik a „párt arcát”, s jelöltből több is akad. A kormányban is vannak erős emberek, de Andrzej Duda köztársasági elnök is komoly pólust képvisel. Ő egyébként éppen napjainkban kénytelen megtapasztalni a hatását annak a lejárató kampánynak, amellyel próbálják a választópolgárok előtt nevetségessé tenni. Elődje, Bronislaw Komorowski köztársasági elnök három évvel ezelőtt hasonlót volt kénytelen átélni. A célpont nemcsak Duda, hanem felesége Agata Korhnauser Duda is, aki az Egyesült Államokban tett látogatásuk alkalmával tanúsított viselkedésével osztotta meg a lengyel lakosságot. A lengyel köztársasági elnök felesége ugyanis meglehetősen ingerülten reagált, amikor az elnöki párt szállító gépkocsiból kiszállva lengyel tüntetőkkel találta szemben magát.

„A Polgári Platform is hiteles vezetőt keres magának. Itt sem az az elsődleges probléma, hogy hiányt szenvednek jelöltekből, belőlük éppenséggel túl sok is van. Itt Donald Tusk EP-választások utáni várható visszatérésének a lehetősége okozhat törést a párt vezetésében”

Amennyiben Tusk visszatér, akkor szembe kerül Schetynával, aki a vállán vitte az önkormányzati választási kampányt, s aki egy sikeres PSL-KO koalíciós tárgyalások nyomán megerősödhet. Az előrelépést ugyanis könnyen az ő nevéhez köthetik.

A szeptemberben kiadott közvélemény-kutatások szerint a legnépszerűbb politikusok listáját egyelőre Donald Tusk vezeti, megelőzve a köztárasági elnököt és a miniszterelnököt. Tusk azonban még nem döntött arról, hogy visszatér-e a lengyel közéletbe. Időről időre felröppennek olyan híresztelések, melyek szerint még a következő parlamenti választások előtt beszáll a politikai kampányba és Brüsszelt Varsóra cseréli, ez azonban egyelőre még a jövő év kérdése.

Kaczynski 2019-re tervez, Morawiecki 2020-ig lát előre, az ellenzék pedig egyelőre a második fordulóra készül. Egy biztos, a jövő évben esedékes választásokig még sok tennivalója lesz mindkét oldalnak. A kormányoldalnak fel kell vennie a versenyt a nagyvárosokért, ami eléggé bizonytalan vállalkozás, az ellenzéknek pedig tudomásul kell vennie, hogy egy jobb eredményhez meg kell tudni szólítani a vidék lakosságát.

Az eddig is látszik, hogy a kormányoldal minden erejét latba veti a szavazatok maximalizálása érdekében. Lengyelország keleti és délkeleti vajdaságai óriási építési területre emlékeztetnek. Az építkezések nagy része erre az elmaradottabb régióra, valamint a nagyvárosok helyett immár a vidékre koncentrálódik. Az uniós forrásokból megvalósuló infrastrukturális beruházások jelentős része ugyan már az előző kormány idejében volt előkészítési szakaszban, az átadások azonban éppen az önkormányzati választások kampányának időszakára, vagy éppen jövőre esedékesek. Természetesen mindkét fél a saját teljesítményeként értékeli a fejlesztéseket.

Nagy kérdés a jövőre nézve, hogy mennyire durvul el a választási kampány retorikája. A kormánypárt Brüsszelben visszakozni volt kénytelen a bíróságok miatt, ezzel a mérsékeltebb politizálás esélyét is megcsillogtatta a választópolgárok előtt. A lengyel gazdaság éves növekedése  5 százalék körüli, a belső fogyasztás növekszik, de kérdés, hogy mindez mennyiben köszönhető a Brüsszelből érkező támogatásoknak. Ugyanakkor továbbra is bizonytalan több százezer, az Egyesült Királyságban dolgozó lengyel munkavállaló sorsának alakulása. Kelet-Lengyelország kiürül, az innen elvándorló lengyel lakosság helyére tömegesen érkeznek elsősorban Ukrajnából munkavállalók. A migráns kérdéssel foglalkozó lengyel politikusokat elsősorban a keleti határok felől érkezők aggasztják, a lengyel elvándorlás veszélye a kormányt is kihívások elé állítja.