„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Andrew Korybko írása a #moszkvater.com-on
„Ukrajna legjobb esélye ennek megakadályozására az, ha az Egyesült Államok vagy ráveszi Oroszországot a frontvonalak befagyasztására, vagy újabb offenzívába kezd”
Fotó:EUROPRESS/AFP/24TH MECHANIZED BRIGADE OF UKRAINIAN ARMED FORCES/OLEG PETRASIUK
Az orosz védelmi minisztérium a minap bejelentette, hogy erőik beléptek Ukrajna Dnyipropetrovszk régiójába, amelynek kapcsán Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője megerősítette, hogy ez Putyin ütközőzónák kialakításáról szóló tervének része. Ezt a lépést sokan már augusztus végén, a pokrovszki csata kezdetekor előre látták, ám végül a stratégiai erődváros elfoglalása nélkül is sikerült elérni. Az orosz erők egyszerűen megkerülték Pokrovszkot, miután áttörték a Donbassz déli frontját.
„Ez a fejlemény komoly dilemma elé állítja Ukrajnát. Most egyszerre kell megerősítenie a dnyipropetrovszki, a Harkovtól délre lévő, és a Zaporizzsja környéki frontszakaszokat arra az esetre, ha Oroszország új pozícióját arra használná fel, hogy offenzívát indítson e három terület bármelyike ellen”
Ez komoly terhet róhat az ukrán fegyveres erőkre, mivel már most is azzal birkóznak, hogy megakadályozzák a Kurszk felől fenyegető jelentős áttörést a Szumi régióban. A fogyatkozó emberi erőforrásokkal és az amerikai katonai hírszerzési támogatás folytatásával kapcsolatos kérdésekkel párosulva ez akár elegendő is lehet a frontvonalak összeomlásához.
Persze, ezt a forgatókönyvet már sokszor felvetették az elmúlt több mint 1200 napban, de manapság csábítóan közelebbinek tűnik, mint valaha. A megfigyelőknek azt sem szabad elfelejteniük, hogy Putyin a hónap elején azt mondta Trumpnak, hogy válaszolni fog Ukrajna stratégiai drón támadásaira, ami a fent említett két tényezővel együtt elérheti ezt a régóta áhított áttörést. Természetesen ez lehet csak egy szimbolikus erődemonstráció, de lehet valami jelentősebb is.
„Ukrajna legjobb esélye ennek megakadályozására az, ha az Egyesült Államok vagy ráveszi Oroszországot a frontvonalak befagyasztására, vagy újabb offenzívába kezd”
Az első lehetőséget egy az erőforrásokat az orosz-amerikai viszony középpontjába helyező stratégiai partnerség segíthetné elő. Erre Washington már tett ajánlatot, megpendítve, hogy a tűzszünet elutasítása esetén bénító másodlagos szankciókat szab ki Moszkva energia ügyfeleire – különösen Kínára és Indiára, valószínűsíthető mentességekkel az EU számára -, és/vagy megduplázza a katonai hírszerzési támogatást Ukrajnának.
Ami a második lehetőséget illeti, az a 120 ezer katona, akiket Alekszandr Lukasenka elnök szerint Ukrajna még tavaly nyáron vont össze a belarusz határ körzetében, átlépheti ezt a határt és/vagy Oroszország egyik nemzetközileg elismert határát. Objektíven nézve azonban mindkét lehetőségnek csekély az esélye a sikerre.
„Oroszország világossá tette, hogy a konfliktusban kitűzött céljai közül többet is el kell érnie, mielőtt beleegyezne bármilyen tűzszünetbe, Ukrajna sikeres kiszorítása Kurszkból pedig további inváziókra utal”
Annak valószínűsége is nulla, hogy Ukrajna azzal csökkentse a veszteségeit, hogy beleegyezik Oroszország követeléseinek többségébe. Ezért elkerülhetetlenül dönthet úgy, hogy – akár a fent említett forgatókönyvek helyett, akár az egyikkel vagy mindkettővel párhuzamosan – fokozza a „nem konvencionális műveleteit” Oroszország ellen. Ez merényleteket, stratégiai drón támadásokat és terrorista akciókat feltételez. Ez azonban csak további – valószínűleg túlméretezett – hagyományos megtorlást fog provokálni Oroszország részéről, és így fájdalmasan késlelteti Ukrajna elkerülhetetlennek tűnő vereségét.
„A végjátékra tekintve úgy tűnik, hogy fordulópont közeleg, vagy már el is érkezett abban az értelemben, hogy a katonai-stratégiai dinamika visszafordíthatatlanul Oroszország javára tolódik el”
Nagyon nehéz elképzelni, hogy Ukrajna képes lesz kiszabadulni ebből a szorongatott helyzetből. Minden jel arra utal, hogy ez lehetetlen, bár a konfliktus már korábban is meglepte a megfigyelőket mindkét oldalon, így teljesen kizárni ezt sem lehet. Mindazonáltal ez egy a valóságtól elrugaszkodott forgatókönyv, és valószínűbb, hogy közeleg Ukrajna veresége.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
brüsszelita says:
A szumi és dnyepropetrovszki régiók cserealapul szolgálhatnak az orosz alkotmányban foglalt négy megye ukrán ellenőrzés alatt áló részeinek Oroszország részére történő átadásához. Végül is egyszerűbb Szumit vagy Harkovot bekeríteni, mint a Dnyeperen átkelni. A leggyengébb ellenállás irányában haladnak, aztán meglátják mi sül ki belőle, lehet hogy lendületbe jönnek, és nem satufékeznek, úgyhogy az ukránok sürgősen határozzanak, hol és mennyi területet kívánnak megtartani, illetve elveszteni. Ezzel együtt ha az észak-keleti ukrán részre az oroszok mélyen behatolnak, onnan már nem fordulnak vissza, egyrészt mert akkor megpróbálhatnak középen is a Dnyeperen átkelni, és a délen lévő ukrán erőket bekeríteni, másrészt otthon nem tudnák az újabb visszavonulást eladni, kapjanak akármit is érte cserébe. A legvalószínűbb változat, hogy nem változik semmi, megállapodás nem lesz, az oroszok továbbra is gyalulják a megszerzett területeket, az ukránok meg nyalogathatják a sebeiket és rázhatják az öklüket.
Tuco says:
“Nagyon nehéz elképzelni, hogyan tudná Ukrajna megakadályozni a további orosz előrenyomulást azután, hogy az orosz erők minden jel szerint átlépték a Dnyipropetrovszki terület határát.”
Ahogy eddig is. Szívós, kemény ellenállással védve a hazájukat, a szülőföldjüket. A sokak által lesajnált ukrán hadsereg már eddig is a sokszorosát nyújtotta annak, mint amit a legmerészebb katonai szakértők vártak tőle a háború elején.