A világ több pontján is konfliktusok kiéleződésével búcsúzott az óév. Mind többen érzik meg a geopolitikai pillanatot régi sérelmeik orvoslására, így egyszerre tartott hadgyakorlatot Kína és Észak-Korea, fenyegetve ezzel Tajvant, illetve Dél-Koreát. Közben a Balkánon is feszültté vált a helyzet, hiszen felizzottak a Szerbia és Koszovó közötti ellentétek, egyre inkább a geopolitikai szembenállás középpontjába kerül Montenegró, és egyáltalán nem rendezett a helyzet Bosznia-Hercegovinában sem. Az írás eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

Az erőviszonyok eltolódása, a világrend átalakulása Ukrajna után több helyen is feszültség kiéleződésével, rosszabb esetben akár robbanással is fenyeget. A legnagyobb esély erre térségünkben a Balkánon van, amely hagyományosan Európa lőporos hordója, hiszen nemcsak az itt élő népeknek vannak egymással lerendezetlen kérdései, hanem a régióban érdekelt hatalmak is ütközhetnek a befolyásért folyó harcban.

„Ezért aztán nem lepődhettünk meg azon, hogy az év végén kiéleződött a feszültség Koszovó és Szerbia között”

A majdnem 11 ezer négyzetméternyi és közel kétmilliós Koszovó a területet de facto ellenőrzése alatt tartó Egyesült Államok és az Európai Unió többségének támogatásával 2008-ban egyoldalúan kiáltotta ki a függetlenségét Szerbiától, amit legfőbb támogatójával, Oroszországgal egyetemben Belgrád azóta sem ismer el, és továbbra is saját, déli tartományának tekinti a többségében albánok lakta területet. Nem ismeri el Koszovó függetlenségét az ENSZ sem, amely mind a mai napig az ENSZ irányítása alatt álló területnek tekintik a szuverén Szerbiában.

„A tartomány egyoldalú függetlensége egyes értelmezések szerint sérti az ENSZ BT 1244-es, az akkori Jugoszlávia – amelynek a mai Szerbia a jogutódja – területi egységét elismerő határozatát”

Az Európai Unió 27 tagállamából 22 – a kivétel a saját kisebbségeinek szeparatizmusától tartó Spanyolország, Ciprus, Görögország, Románia és Szlovákia – a NATO 29 tagállamából 25, míg az Iszlám Konferencia Szervezetének 57 tagállamából 34 ismeri el a függetlenséget. Maga az Európai Unió tudomásul vette, de nem ismerte el Koszovó függetlenségének kikiáltását, és a tagországokra bízta, miként járnak el az ügyben. Eleve vitatott tehát a terület jogi státusa, amely körül csak újabb kérdések merültek fel azzal, hogy a Krím függetlenségét nem ismerte el a világ. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Koszovó északi részén a függetlenség kikiáltásakor tömbben mintegy 50 ezer szerb élt – azóta többen elmenekültek, de fenntartják a lakásukat –, és körülbelül ugyanennyien laknak még szórványban az ország más részein.

„Koszovó északi részén hónapok óta feszült a helyzet, amely előbb a szerb rendszámtáblák kötelező lecserélése körül – Szerbia immár 10 éve nem fogadja el a koszovói rendszámtáblákat -, majd december elején azután éleződött ki újra, hogy a koszovói hatóságok háborús bűnökkel vádoltak meg és vettek őrizetbe egy szerb rendőrt Kosovska Mitrovicában”

A helyi szerbek barikádok állításával, valamint a Koszovó és Szerbia közötti határátkelőkhöz vezető utak lezárásával tiltakoztak. A koszovói fél szerint a barikádokat bűnbandák állították, míg Belgrád szerint ez az eset is azt bizonyítja, hogy Koszovó miniszterelnöke, Albin Kurti folytatja a szerbek elleni hajtóvadászatot. Az év vége felé ismét felforrósodott a helyzet, miután a szerb médiában elterjedt az a hír, hogy a koszovói kormány támadásra készül az ott élő szerbek ellen. Szerbia fokozott készültségbe helyezte a koszovói határ közelében állomásozó csapatait, és Alekszandar Vucsics elnök a térségbe, a dél-szerbiai Raska városba utazott.

Mint a védelmi miniszter fogalmazott, ez a Szerbia szuverenitás- és területvédelmi akcióját megelőző legmagasabb szintet jelenti, amelynek célja, hogy megvédje Szerbia polgárait, és hogy megakadályozza a szerbek elleni terrort, függetlenül attól, hol élnek. A Vucsics által felkeresett kaszárnya egyébként mintegy öt kilométerre található attól a koszovói határ mentén kialakított ütközőzónától, ahova a szerb biztonsági erők csak a NATO parancsnoksága alatt működő békefenntartó haderő (KFOR) engedélyével léphetnek be. Aztán Vucsics még az év vége előtt bejelentette a koszovói szerbek által felépített barikádok lebontását, a szerb-koszovói határ legnagyobb, medarei átkelőhelyén pedig újraindult a forgalom.

„A helyzet rendezésére eddig több mint 30 megállapodás született, de egyik oldal sem siet ezek végrehajtásával, így a pristinai hatóságoknak máig nem sikerült igazán ellenőrzésük alá vonni a Koszovó vízellátása és az ásványkincsek szempontjából is értékes szerb többségű északi területet”

A honos szerbek itt egyfajta szürke zónában élnek, amelyben virágzik a csempészet és a szervezett bűnözés, amelyet Belgrád előszeretettel kihasznál. Az itt élő szerbek nem ismerik el Pristina fennhatóságát, jóllehet 10 garantált képviselői mandátumuk van a parlamentben, és két miniszteri posztot is ők töltenek be a kormányban. A szerb rendőrök azonban ősszel kiléptek a koszovói rendőrségtől, távoztak a szerb bírák és tisztviselők, s a parlamenti képviselők is elvesztették mandátumukat. Ezzel borult a helyi szerbeket a központi hatalomba integráló 2013-as, komoly előrelépésnek számító brüsszeli megállapodás. Belgrád célja a területi autonómia – ami az adott helyzetben de facto függetlenséget jelentene –, a koszovóiak azonban, különösen az Albin Kurti vezette szárny az ezt egyszer már rögzítő megállapodás ellenére azonban erről hallani sem akar.

(Az írás eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, a teljes cikk itt olvasható.)