„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Az utóbbi évtizedben már egyre többen ismerkednek az újra felértékelődött orosz nyelvvel
Fotó:EUROPRESS/AFP/Alexandr Kryazhev/Sputnik
Ugye az idősebbek még emlékeznek a régi viccre: „Mi volt a különbség a török és a szovjet megszállás között? Hát az Oszmán Birodalomban nem tették kötelezővé a török nyelv tanulását!” Jó ideje már, hogy az orosz nem kötelező. A tanárok is átképezték magukat az angolra vagy elhagyták a pályát. Jó negyedszázad múltán pedig az a helyzet, hogy a rendszerváltás mámorának elmúltával alig találni olyan szakembert, aki igazán jól ismeri az orosz nyelvet. Pedig az igény egyre nagyobb rá. Tele van ugyanis Európa orosz turistákkal, a török tengerparton, Cipruson és Montenegróban szinte a fő nyelv az orosz, de ugyanez a helyzet Karlovy Varyban vagy Hévízen is. Nem véletlen tehát, hogy a munkaerőpiacon is előnyt élvez az, aki egyebek mellett tud oroszul is. Egy friss felmérés szerint a magyarok döntő többsége úgy véli, lehetővé kell tenni, hogy aki akarja, az tanulhassa az orosz nyelvet. S az utóbbi évtizedben már egyre többen ismerkednek az újra felértékelődött orosszal. S nemcsak a nyelvvel, hanem a kultúrával, a társadalommal is, amelyben a tanszékek mellett egyre nagyobb szerepet játszanak a Magyarországon működő Orosz Központok is.
„A hazai egyetemek orosz szakos hallgatóival beszélgetve hamar kiderül, hogy évekkel ezelőtt a legtöbben azért jelentkeztek orosz szakra, mert egzotikus nyelvet akartak tanulni. Ma már inkább az vezérli őket, hogy Oroszországot perspektivikus régiónak tartják”
Az új nemzedékek már semmi olyan zsigeri ellenszenvet nem éreznek, mint ami a ’90-es évek fiataljaiban a Szovjetunióval kapcsolatban még benne volt. A’90-es évek elhidegülése után több az információ és a személyes tapasztalat is. Így sokan látták, hogy Oroszország gyakorlatilag egy évtized alatt magára talált, rengeteg az orosz turista Budapesten, Hajdúszoboszlón és Hévízen. Nyugat-Európában is lépten-nyomon oroszokba botlanak, s ez azt erősíti meg bennük, hogy az orosz nyelv és a mentalitás ismeretére szükség van, s ez lehetőséget jelent a munkaerő piacon is.
Lengyelország azonban a történelmi terhek ellenére is előbbre jár, nagyjából 5-6 millióan tudnak oroszul. Nagyobb az érdeklődés már csak azért is, mert a félelmek is nagyobbak. A bonyolult politikai kapcsolatok ellenére a két nép társadalmi szinten azért jól megérti egymást. Tény, hogy Magyarország a körülöttünk élő szláv népekkel összehasonlítva hátránnyal indul az orosz világban. Saját tapasztalatai alapján több oktató is úgy érzékeli, hogy Magyarország ezért kicsit a periférián van, pedig a hallgatók tudása sokszor jobb, mint például a lengyeleké vagy a szerbeké, ami a hazai ruszisztikai képzés színvonalát dicséri.
Debrecenben tíz éve szinte minimálisra csökkent az orosz szakos hallgatók létszáma, tíz fő körüli évfolyamok voltak, köztük többen kárpátaljai fiatalok, akik eleve beszéltek valamiféle kevert szláv nyelvet, s különböző oknál fogva eljöttek oroszt tanulni. Jelenleg már 25-30 diák tanul egy-egy évfolyamon, ami a mesterképzésre jelentősen redukálódik. Volt egy mélypont az ELTÉ-n is, 80-100 főről ötre esett le az évfolyamok létszáma, de az elmúlt tíz évben már határozottan növekszik az érdeklődés. Évente nagyjából 60 diák jelentkezik. Visszaállt a rend. Pécsen évente 20 diákot vesznek fel, negyedük azonban általában nem fejezi be az első évet. Legfőképpen azért, mert korábban már az orosz nyelv bizonyos szintű tudásával érkeztek az egyetemre a hallgatók, míg ma azzal a céllal mennek orosz szakra, hogy megtanulják a nyelvet. A ruszisztikára pedig olyanok jelentkeznek, akiket Oroszország komolyabban érdekel, ám egyáltalán nem biztos, hogy értik a nyelvet. A mesterképzés alatt ösztönzik a hallgatókat, hogy kijussanak Oroszországba, amelyet sok egyénileg pályázható ösztöndíj segít. Ha valaki akar, akkor négy félév alatt több alkalommal is eljut Oroszországba. Ezt segítik a tanszékek közötti kapcsolatok.
A politikusok célként kölcsönösen évente 200-200 ösztöndíjas cseréjéről beszélnek, ez egyetemek szintjén azonban a magyar-orosz különleges politikai kapcsolat egyelőre csak lassan érezteti a hatását. A tudományos együttműködést ráadásul az oktatók elmondása szerint megnehezítette, hogy Oroszországban átszervezték az akadémiai rendszert, s az addig szerződésben rögzített kitaposott utak helyett újakat kell keresni…
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
