A modern európai apartheid

Ha azt gondoljuk, hogy Lettországban a „nyelvi terrornak” csak az oroszok esnek áldozatául, akkor tévedünk. Kellemetlen helyzetbe kerülhetnek még Riga európai szövetségeseinek a nyelvét beszélők is, legyen az az angol vagy éppen az olasz. Úgy tűnik ugyanis, hogy a lett nyelv monopóliuma fontosabb, mint a turisták vagy a befektetők komfort érzete. Arról már nem is beszélve, hogy az Európai Unió is szemet huny a nyelvi, nemzetiségi, faji alapú, adott esetben a lakosság mintegy harmadát érintő szegregáció felett. S ebben a helyzetben az a kisebbik probléma, hogy ennek a modern apartheid politikának járulékos veszteségként áldozatul esik néha egy-egy nyugati polgár is.

„Az ezt előíró törvény még 1999-ben lépett életbe, ám Boni szerint ez nem felel meg az európai értékeknek. A törvény megnehezíti az üzletet, és a balti országba ezután érkező külföldi, alapvetően orosz befektetők kénytelenek voltak lett alkalmazottakat felvenni. Így alakult ki egy olyan foglalkozás, hogy lett (nyelven beszélő)”
Fotó:delfi.ee

Az olasz Dario Boni tíz évvel ezelőtt költözött Rigába, ahol az óvárosban Gelato Latvia néven megnyitotta a fagyizóját. Azóta az államnyelv felett őrködő nyelvi ellenőrök háromszor látogatták meg a kávézót, miután feljelentés érkezett, hogy Boni a lett nyelv ismerete nélkül szolgálta ki a vendégeket.

„Az ezt előíró törvény még 1999-ben lépett életbe, ám Boni szerint ez nem felel meg az európai értékeknek. A törvény megnehezíti az üzletet, és a balti országba ezután érkező külföldi, alapvetően orosz befektetők kénytelenek voltak lett alkalmazottakat felvenni. Így alakult ki egy olyan foglalkozás, hogy lett (nyelven beszélő)”

Mint az egyik helyi portálnak elpanaszolta, ő nem egy nyelvzseni. Az angolt azért beszéli, így megértik egymást a beosztottakkal, a lett azonban neki túl bonyolult. Ez nem zavarta abban, hogy amikor még 2013-ban meglátogatta az Erasmus program segítségével itt tanuló lányát, beleszeressen Rigába. Két év múlva eladta a házát Olaszországban, és ide költözött, és saját recept alapján készített fagylaltot árul, akárcsak tette ezt otthon. Amikor megnyitotta a kávézót, arra nem figyelmeztették, hogy ehhez lettül is kell beszélnie. Ha ezt tudja, biztosan odébb áll.

„Reggeltől estig dolgozik a hét minden napján, így nincs ideje nyelvi kurzusra járni, az alkalmazottak azonban természetesen beszélik a lett nyelvet. Az Olaszországban összeszedett tőkéjét fektette be Rigában, ahol elmondása szerint most úgy bánnak vele, mint egy bűnözővel”

Az olasz fagyiárusnak már 2017-ben is meggyűlt a baja nyelvi inspektorokkal, akik éppen akkor látogatták meg az üzletet, amikor a beosztott kiugrott ebédelni. Jellemző, hogy amikor a Bonit ért kellemetlenségről az oroszajkú kliensek tudomást szereztek, szolidaritásból csakis itt vásároltak ezután fagylaltot, és hoztak új vendégeket is.

De nem csak Boni járta meg a törvénnyel. Egy másik külföldi vendéglátóst azért büntettek meg, mert a menü angolul volt, egy optikust pedig azért, mert a szemüvegekbe nem volt belegravírozva lettül a Sonya Rykiel márkanév. De ugrott az elképzelése annak a brit befektetőnek is, aki fenyőfákat akart ültetni, majd azokat eladni, és ehhez földet akart vásárolni. Ez azonban csak a lett nyelv ismerete mellett lehetséges. Közben a büntetési tételeket is jócskán felemelték, míg például Boninak 2017-ben „csak” 100 eurót kellett fizetnie, addig két év múlva már 1400-at.

„A cél egyértelmű, ezzel is meg akarták nehezíteni a Lettországban élő oroszok életét. Ezzel is rá akarják kényszeríteni őket arra, hogy asszimilálódjanak vagy emigráljanak. Az járulékos hozadéka a törvénynek, hogy néha olyanok is megszenvedik, mint Dario Boni”

Természetesen nem kerülte el a lett nyelvért harcoló állam figyelmét az oktatási szektor sem. Raimonds Vejonis akkori elnök még 2018-ban írta alá azt az ukrajnaihoz hasonló törvényt, amelynek értelmében nem tanulhat anyanyelvén a lett lakosság mintegy 25-30 százaléka. „A középiskolában a lett nyelven történő oktatás egyforma lehetőségeket biztosít az egész ifjúság számára a minőségi képzéshez és a lettországi élethez, hogy itt tanuljanak tovább és dolgozzanak. Ez egységesebbé teszi a társadalmat és erősebbé az államot” – vélekedett Raimonds Vejonis. Az oktatási reform értelmében ugyanis a kisebbségi iskolákban is bevezették a lett tannyelvű oktatást. A reform keretében a kisebbségi iskolák 2020-tól orosz nyelven csak néhány tárgyat (orosz nyelv és irodalom), valamint a „kultúrával és a történelemmel összefüggő” tárgyakat tanítanak. A döntés elégedetlenségi hullámot váltott ki az ország népességének mintegy 40 százalékát kitevő orosz kisebbség körében. Lettországban a lett a hivatalos nyelv, az orosz külföldi nyelvnek számít.

„A Szovjetunió felbomlása után a posztszovjet térség megoldatlan kisebbségi kérdések sorával szembesült. Az Ukrajnában az elmúlt jó évtizedben különösen kiéleződött e téren a helyzet, és nemcsak az oroszok és az orosz ajkúak, de a lengyelek, bolgárok, románok és hát a magyarok is hátrányos helyzetbe kerültek nemzeti és nyelvi alapon. De nem jobb a helyzet a Baltikumban sem, amellyel ez a probléma bekerült az Európai Unióba is”

Itt ráadásul a lakosság mintegy harmadát kitevő oroszok jelentős része hontalanná is vált, ezzel megfosztják őket az olyan alapjogtól is, mint a választás. Más szóval, immár évtizedek óta az Európai Unióban élő tíz-, sőt százezrek nem élhetnek a választás jogával. S ami még rosszabb, ehhez Brüsszelnek egy szava sincs.

Közben a Baltikumban a nemzeti nyelvek védelme címén kiterjedt kampány folyik, amelynek célja az orosz nyelvű tévé csatornák betiltása, és általában véve a közélet, a társadalom megtisztítása mindentől, ami orosz. Nem ritkák a házkutatások az egyre visszaszorulóban lévő orosz nyelvű médiumok szerkesztőségeiben. De az orosz lakosság magas aránya ellenére e kisebbség jogaiért harcoló pártokat marginalizálják vagy teljesen kiszorítják a politikai életből.

„Mondjuk ki, mindez nem más, mint a apartheid modern formája, ráadásul az emberi jogokra oly kényes Európai Unióban”

Az EU-ban szép lassan normává vált kettős mérce e téren is kézzelfogható. Szinte korlátlanul és büntetlenül meg lehet sérteni az európai szabályozást még az emberi jogok terén is, ha az adott ország vagy politikai erő tartja magát a brüsszeli ideológiai fősodorhoz. És súlyos büntetéseket lehet kapni, ha valaki kilóg ebből a sorból. S ebben a helyzetben a jogsértések fokozatosan normává válnak. Az átlagember így már azon sem lepődik meg, ha nyelvi vagy nemzetiségi alapon szegregálnak egyes népcsoportokat. Mint például Ukrajnában vagy a Baltikumban. Ebben a környezetben aztán a kárpátaljai magyarság problémáit sem lehet megoldani.

„Ha komolyan vesszük a sokat emlegetett európai értékeket, és szigorúan ragaszkodunk az EU előírásaihoz, így például a koppenhágai kritériumokhoz, akkor a balti országokat már régen rá kellett volna kényszeríteni a kisebbségi jogok érvényesítésére”

Brüsszel azonban az emberi jogok semmibe vételét elnézi azoknak, akik ideológiai értelemben belesimulnak a fősodorba, de nem törődik az európai értékekkel akkor sem, ha azok semmibe vétele mondjuk az ellenségként kezelt orosz lakosságot érintik. Vagy egyszerűen csak az Oroszországgal szembeni harc nevében követik el a jogsértést. Látjuk ezt akkor, amikor az EU behunyja a szemét a neonáci eszmék sok tekintetben állami szinten is támogatott virágzása felett Ukrajnában, vagy a kisebbségi jogok semmibe vétele felett Ukrajnában és a Baltikumban.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com