„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Az ezt előíró törvény még 1999-ben lépett életbe, ám Boni szerint ez nem felel meg az európai értékeknek. A törvény megnehezíti az üzletet, és a balti országba ezután érkező külföldi, alapvetően orosz befektetők kénytelenek voltak lett alkalmazottakat felvenni. Így alakult ki egy olyan foglalkozás, hogy lett (nyelven beszélő)”
Fotó:delfi.ee
Az olasz Dario Boni tíz évvel ezelőtt költözött Rigába, ahol az óvárosban Gelato Latvia néven megnyitotta a fagyizóját. Azóta az államnyelv felett őrködő nyelvi ellenőrök háromszor látogatták meg a kávézót, miután feljelentés érkezett, hogy Boni a lett nyelv ismerete nélkül szolgálta ki a vendégeket.
„Az ezt előíró törvény még 1999-ben lépett életbe, ám Boni szerint ez nem felel meg az európai értékeknek. A törvény megnehezíti az üzletet, és a balti országba ezután érkező külföldi, alapvetően orosz befektetők kénytelenek voltak lett alkalmazottakat felvenni. Így alakult ki egy olyan foglalkozás, hogy lett (nyelven beszélő)”
Mint az egyik helyi portálnak elpanaszolta, ő nem egy nyelvzseni. Az angolt azért beszéli, így megértik egymást a beosztottakkal, a lett azonban neki túl bonyolult. Ez nem zavarta abban, hogy amikor még 2013-ban meglátogatta az Erasmus program segítségével itt tanuló lányát, beleszeressen Rigába. Két év múlva eladta a házát Olaszországban, és ide költözött, és saját recept alapján készített fagylaltot árul, akárcsak tette ezt otthon. Amikor megnyitotta a kávézót, arra nem figyelmeztették, hogy ehhez lettül is kell beszélnie. Ha ezt tudja, biztosan odébb áll.
„Reggeltől estig dolgozik a hét minden napján, így nincs ideje nyelvi kurzusra járni, az alkalmazottak azonban természetesen beszélik a lett nyelvet. Az Olaszországban összeszedett tőkéjét fektette be Rigában, ahol elmondása szerint most úgy bánnak vele, mint egy bűnözővel”
Az olasz fagyiárusnak már 2017-ben is meggyűlt a baja nyelvi inspektorokkal, akik éppen akkor látogatták meg az üzletet, amikor a beosztott kiugrott ebédelni. Jellemző, hogy amikor a Bonit ért kellemetlenségről az oroszajkú kliensek tudomást szereztek, szolidaritásból csakis itt vásároltak ezután fagylaltot, és hoztak új vendégeket is.
De nem csak Boni járta meg a törvénnyel. Egy másik külföldi vendéglátóst azért büntettek meg, mert a menü angolul volt, egy optikust pedig azért, mert a szemüvegekbe nem volt belegravírozva lettül a Sonya Rykiel márkanév. De ugrott az elképzelése annak a brit befektetőnek is, aki fenyőfákat akart ültetni, majd azokat eladni, és ehhez földet akart vásárolni. Ez azonban csak a lett nyelv ismerete mellett lehetséges. Közben a büntetési tételeket is jócskán felemelték, míg például Boninak 2017-ben „csak” 100 eurót kellett fizetnie, addig két év múlva már 1400-at.
„A cél egyértelmű, ezzel is meg akarták nehezíteni a Lettországban élő oroszok életét. Ezzel is rá akarják kényszeríteni őket arra, hogy asszimilálódjanak vagy emigráljanak. Az járulékos hozadéka a törvénynek, hogy néha olyanok is megszenvedik, mint Dario Boni”
Természetesen nem kerülte el a lett nyelvért harcoló állam figyelmét az oktatási szektor sem. Raimonds Vejonis akkori elnök még 2018-ban írta alá azt az ukrajnaihoz hasonló törvényt, amelynek értelmében nem tanulhat anyanyelvén a lett lakosság mintegy 25-30 százaléka. „A középiskolában a lett nyelven történő oktatás egyforma lehetőségeket biztosít az egész ifjúság számára a minőségi képzéshez és a lettországi élethez, hogy itt tanuljanak tovább és dolgozzanak. Ez egységesebbé teszi a társadalmat és erősebbé az államot” – vélekedett Raimonds Vejonis. Az oktatási reform értelmében ugyanis a kisebbségi iskolákban is bevezették a lett tannyelvű oktatást. A reform keretében a kisebbségi iskolák 2020-tól orosz nyelven csak néhány tárgyat (orosz nyelv és irodalom), valamint a „kultúrával és a történelemmel összefüggő” tárgyakat tanítanak. A döntés elégedetlenségi hullámot váltott ki az ország népességének mintegy 40 százalékát kitevő orosz kisebbség körében. Lettországban a lett a hivatalos nyelv, az orosz külföldi nyelvnek számít.
„A Szovjetunió felbomlása után a posztszovjet térség megoldatlan kisebbségi kérdések sorával szembesült. Az Ukrajnában az elmúlt jó évtizedben különösen kiéleződött e téren a helyzet, és nemcsak az oroszok és az orosz ajkúak, de a lengyelek, bolgárok, románok és hát a magyarok is hátrányos helyzetbe kerültek nemzeti és nyelvi alapon. De nem jobb a helyzet a Baltikumban sem, amellyel ez a probléma bekerült az Európai Unióba is”
Itt ráadásul a lakosság mintegy harmadát kitevő oroszok jelentős része hontalanná is vált, ezzel megfosztják őket az olyan alapjogtól is, mint a választás. Más szóval, immár évtizedek óta az Európai Unióban élő tíz-, sőt százezrek nem élhetnek a választás jogával. S ami még rosszabb, ehhez Brüsszelnek egy szava sincs.
Közben a Baltikumban a nemzeti nyelvek védelme címén kiterjedt kampány folyik, amelynek célja az orosz nyelvű tévé csatornák betiltása, és általában véve a közélet, a társadalom megtisztítása mindentől, ami orosz. Nem ritkák a házkutatások az egyre visszaszorulóban lévő orosz nyelvű médiumok szerkesztőségeiben. De az orosz lakosság magas aránya ellenére e kisebbség jogaiért harcoló pártokat marginalizálják vagy teljesen kiszorítják a politikai életből.
„Mondjuk ki, mindez nem más, mint a apartheid modern formája, ráadásul az emberi jogokra oly kényes Európai Unióban”
Az EU-ban szép lassan normává vált kettős mérce e téren is kézzelfogható. Szinte korlátlanul és büntetlenül meg lehet sérteni az európai szabályozást még az emberi jogok terén is, ha az adott ország vagy politikai erő tartja magát a brüsszeli ideológiai fősodorhoz. És súlyos büntetéseket lehet kapni, ha valaki kilóg ebből a sorból. S ebben a helyzetben a jogsértések fokozatosan normává válnak. Az átlagember így már azon sem lepődik meg, ha nyelvi vagy nemzetiségi alapon szegregálnak egyes népcsoportokat. Mint például Ukrajnában vagy a Baltikumban. Ebben a környezetben aztán a kárpátaljai magyarság problémáit sem lehet megoldani.
„Ha komolyan vesszük a sokat emlegetett európai értékeket, és szigorúan ragaszkodunk az EU előírásaihoz, így például a koppenhágai kritériumokhoz, akkor a balti országokat már régen rá kellett volna kényszeríteni a kisebbségi jogok érvényesítésére”
Brüsszel azonban az emberi jogok semmibe vételét elnézi azoknak, akik ideológiai értelemben belesimulnak a fősodorba, de nem törődik az európai értékekkel akkor sem, ha azok semmibe vétele mondjuk az ellenségként kezelt orosz lakosságot érintik. Vagy egyszerűen csak az Oroszországgal szembeni harc nevében követik el a jogsértést. Látjuk ezt akkor, amikor az EU behunyja a szemét a neonáci eszmék sok tekintetben állami szinten is támogatott virágzása felett Ukrajnában, vagy a kisebbségi jogok semmibe vétele felett Ukrajnában és a Baltikumban.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Válaszféle “Tuco”-nak.
Estére érkeztünk meg Marosvásárhelyre. A szappant sajnos elfelejtettük. Sebaj, a főtéren van egy nyitvatartó patika. Lemegyek, köszönök. Ott ül egy öreg patikus.
– Teszik tudni magyarul?
– Igen. Még mit kell tudnom?
– Elfelejtettük a szappant, ha lehet itt kapni..
Elém tesz háromfélét. Kiválasztom, fizetek.
– Köszönöm, örülök, hogy volt szappan.
– Én is örülök a Magyarországról jött látogatóknak.
– Ezt honnan tetszik tudni?
– Magyarul köszönt amikor belépett. Nálunk románul kell köszönni..
– Kell?
– Hát köszönni nem kell, de egyébként románul kell.
– Jobb ha nem köszönök?
– Talán jobb..
Nos kérdezem, hogy normális-e a nemzeti nyelv mindenáron erőszakolása?
Attila says:
Marosvásárhely, húsvét du. séta a főtéren, jó meleg van, csak meki van nyitva, kellene fagyi a gyerekek nek. Na, akkor székelyföldiként leszek magyar turista, lám lesz-e magyar kiszolgálás. A fiatalember aki elsőre nekünk, jutott sem magyarul sem angolul nem tudott boldogulni, de annyit mondott magyarul, hogy egy kicsit várjak.
Szólt a kolléganőnek románul, hogy átvegyen egy magyar nyelvű rendelést
Jött a román kolleganője, bő negyvenes, egy kis akcentussal de jól beszélt magyarul.
Tuco says:
A kérdésedre a válaszom: nem az. Az megint más kérdés, hogy a többségi nyelvet célszerű elsajátítani legalább alapfokon, már csak praktikussági okoból is. Már mint a helyben élő kisebbségnek, a turistáktól, látogatóktól ezt nem várja el senki. Fenntartom a véleményemet viszont azzal kapcsolatban, hogy a több évtizedes elnyomás, erőszakos asszimiláció érthető okokból erős russzofóbiát váltott ki a balti államokban, és ennek (sajnos) a helyi orosz kisebbség issza meg a levét. De ezt “apartheidnek” nevezni erős túlzás és félrevezető is.
csakafidesz says:
“Az olasz fagyiárusnak már 2017-ben is meggyűlt a baja nyelvi inspektorokkal, akik éppen akkor látogatták meg az üzletet, amikor a beosztott kiugrott ebédelni. Jellemző, hogy amikor a Bonit ért kellemetlenségről az oroszajkú kliensek tudomást szereztek, szolidaritásból csakis itt vásároltak ezután fagylaltot, és hoztak új vendégeket is.”
—————————————————————————-
Stílusosan: Visszanyalt a fagyi! Mivel a lakosság egyharmada orosz származású így a vevőköre mindenképp megvan, sőt, alig győzi az igényeket.
Tuco says:
Azért ennek a “modern apartheidnek” megvannak a történelmi előzményei, ahogy ezzel ön is nyilván tisztában van, Stier úr, csak ez valahogy kimaradt az írásából.
Sztálin vezetésével az oroszok a balti népek ellen népírtást követtek el, a tömeggyilkosságok, deportálások és egyéb attrocitások a lett nép csaknem felét érintették. A Szovjetunió alatt elnyomták a balti népeket, a kultúrájukat, az értelmiségüket, korlátozták a nyelvhasználukat. Ezen felül több százezres nagyságrendben telepítették be az oroszokat azzal a szándékkal, hogy mesterségesen megváltoztassák az etnikai arányokat és kisebbségbe szorítsák a balti népeket a saját hazájukban. Ez Észtországban és Lettországban sajnos majdnem sikerült is. Mindezek után a legcsekélyebb csodálkoznivaló sincs abban, hogy a lettek (és a többi balti nép) finoman szólva sem rajong túlságosan az oroszokért.
A Lettországban jelenleg élő orosz kisebbség túlnyomó többsége nem őshonos, hanem a szovjet időkben betelepített kisebbség és azok leszármazottjai. A lettek annyit kértek tőlük, hogy tanulják meg az államnyelvet. 34 évük volt rá. A többségük megtette, kisebb részük nem. Az utóbbiakat sem zárták börtönbe vagy kergették el az országból ahogy ezt az oroszok tették a lettek kel a szovjet időkben, szabadon élhetnek és dolgozhatnak Lettországban, bár szavazni valóban nem szavazhatnak.
Csak a teljesség kedvéért.
Stier Gábor says:
Megvannak. S akkor a baltiak ma ugyanazt csinálják, mint Sztálin, csak finomabban? Hű de jó, szabadon élhetnek, nem ölik meg őket, csak nem szavazhatnak. Ennyivel sikerült meghaladni a múltat? Gratulálok! S aki nem őshonos, annak nincsenek jogai? Egy szerencsétlen nyugdíjas már nem fog megtanulni lettül, egészen nagyjából másfé évtizeddel ezelőttig erre nem is volt szüksége, mert a nagyvárosokban oroszul jól elvolt. De nemcsak a nyelvről van szó, az oktatásról, a kisebbségek médiájáról, pártjairól… Itt sem demokratikus a hozzáállás. Hol vannak az oly sokat emlegetett európai értékek? Miért nem érdeklik az EU-t a kisebbségi jogok? S ezt a jogsértést takargatja azzal, hogy Sztálin még rosszabb volt? Ehhez is gratulálok! S csak a teljesség kedvéért.