//Új Jalta kell! (?)
Vlagyimir Putyin és Donald Trump az osakai G20-as találkozón 2019. június 28-án #moszkvater

Új Jalta kell! (?)

MEGOSZTÁS

Azzal lepte meg a világot január végén Vlagyimir Putyin orosz elnök, hogy a sokasodó problémák, válságok, ellenségeskedések leküzdésére, az egész emberi nem javára saját országa mellett, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok részvételével egy új jaltai konferenciát kellene összehívni.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Vlagyimir Putyin és Donald Trump az osakai G20-as találkozón 2019. június 28-án #moszkvater
Vlagyimir Putyin és Donald Trump az osakai G20-as találkozón 2019. június 28-án
Fotó:EUROPRESS/Mikhail KLIMENTYEV/SPUTNIK/AFP

A náci Németország kapitulációjának 75. évfordulójára, május elejére tervezett találkozóra a meghívókat is kézbesítették. Emmanuel Macron francia elnök rögvest igent mondott. Nem csoda, hiszen országa szívesen összehajol Oroszországgal, s egy ilyen „együttműködés”, nevezetesen az I. világháború, egyszer már teljesen átrendezte Európa térképét. Elképzelhető, hogy Kínának sem lett volna ellenére egy ilyen találkozó, de a többi érintett máig lebegteti a részvételt.

Valószínűleg a fiatalabb nemzedékeknek is dereng, milyen történelmi jelentőségű találkozó zajlott 1945. február 4. és 11. között Jaltában. A II. világháborúban magukat már győztesnek tudó hatalmak – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió – legfelsőbb szintű vezetői gyűltek össze a cári család egykori nyári rezidenciáján, hogy megegyezzenek az új európai rendről. Vagyis arról, hogy mely országok kerülnek a nyugati és melyek az orosz érdekszférába.

„Jalta öröksége ugyan fogalommá vált – különösen az orosz szférába került országok sorsát pecsételte meg hosszú időre a „nagy testvér” minden területre kiterjedő jelenléte -, mégsem lehet azt mondani, hogy ez valami új volt a Nap alatt”

Az erősebb hatalmak mindig is feljogosítva érezték magukat arra, hogy a gyengébbek sorsába beavatkozzanak. Közkeletű példa erre Nagy-Britannia. Talán senki sem fejezte ki ezt olyan egyértelműen, mint Viktória királynő kedvenc minisztere, Benjamin Disraeli. A Kristály Palotában 1872-ben elmondott beszédében a mindent felülíró brit érdekek alapján kijelentette, Nagy-Britanniának elidegeníthetetlen joga, hogy más népeket, országokat saját politikai céljainak, érdekeinek alárendeljen. Természetesen, tekintet nélkül a következményekre, amelyeket az adott ország lakóinak kellett elviselniük, de ezt az apróságot a jeles férfiú nem említette.

„Nincs is ebben semmi különös, hiszen az efajta gondolkodás a nagyhatalmakra mindig is jellemző volt és az is maradt. Putyin indítékait azonban aligha ebben kell keresnünk”

A Jaltában megbeszéltekhez mérhető változásokat ugyanis csak egy győztes háború után lehet lenyomni a vesztesek torkán. Ukrajna ellen viselt „hibrid” háborúja, a Krím elcsatolása, a szíriai és a líbiai hadszíntéren betöltött szerepe persze hozzájárultak ahhoz, hogy Oroszország ismét nagyhatalomnak érezze magát. Az új „Jalta” ennek megerősítését szolgálta volna, talán ezért is választott Putyin bejelentéséhez közel-keleti színhelyet, a jeruzsálemi Jad Vasemet. Meglehet, a konferencia ötletével azt is jelezni kívánta, hogy Európának a Jaltában eldöntött megosztása egész jól működött, a békesség kedvéért újra el kellene határolni az érdekszférákat.

„Az ötlet azonban nem a legjobb pillanatban jött. Jelenleg még és már senki sem elég erős ahhoz, hogy az akaratát rákényszerítse a többiekre, ahogyan Sztálin tette annak idején”

Kína napja feljövőben van ugyan, de számára is lesznek a koronavírus okozta válságnak káros következményei. Azon kívül nagy feszültségek vannak országon belül, amelyeket a dinamikusan fejlődő gazdaság és az emelkedő életszínvonal révén lehetett féken tartani. Ha ez megtorpan, újabb lehetőséget a terjeszkedés kínál. Hongkongban azonban máris egymásnak feszül a Nyugat, közelebbről az Egyesült Államok és Kína akarata. További gócpont Tajvan, amelyet Peking saját területének tekint, Washington ugyanakkor újult erővel támogatja függetlensége megőrzésében. A kínai külügyminiszter szerint Amerikában a koronavíruson kívül egy másik, politikai vírus is pusztít, s hidegháborúba sodorja a két országot. Kína felemelkedése „fél kézzel nyújtott áldás” Oroszországnak is, hiszen már ázsiai „előszobájában” terjeszkedik.

„A kínai tőke és kereskedelem Európa gazdaságát pedig a felismerhetetlenségig átalakította”

Már ami most látszik, az is ezt sejteti, de a járvány utáni gazdasági krízis fogja megmutatni a – talán – teljes valóságot. Európa nem komoly világgazdasági tényező többé, anélkül pedig politikailag sem az. Sőt, magát sem tartja annak, hiszen folyamatosan lemond arról, hogy saját külpolitikai álláspontot alakítson ki például az Egyesült Államokéval szemben. A brüsszeli központ inkább saját tagállamaival hadakozik, s így olyan gazdasági intézkedéseket hoz, amelyek azokat gyengítik.

Nagy-Britannia már az első jaltai konferencia idején sem volt egy egész, hanem – mint Churchill mondta – csak egy fél nagyhatalom. Most szinte kizárt, hogy Amerika Oroszország elszigetelésére irányuló politikájával szembe menve leüljön Putyinnal a világ nagy kérdéseiről tárgyalni. Hogy melyek lehetettek volna a motívumai, ha elfogadja a meghívást, nem világos, ahogyan Franciaországé sem, hacsak nem a francia „gloire” legalább részleges visszanyerése.

„A hatalmi erőviszonyok megváltozását figyelembe véve érthetetlen, hogy miért éppen ebben az összetételben képzelte el az 1945-ös jaltai konferencia reprízét Putyin”

Miért nem gondolt például Indiára? A szerepek ugyanis megváltoztak időközben. Oroszország nem ugyanaz a szabadító, ami 1945-ben volt. Az Egyesült Államok nem partnerének, hanem az ellenlábasának tekinti. De a meghívott európai államok sem a jelennek, még kevésbé a jövőnek a nyertesei.

A legvalószínűbb indíték Putyin részéről az lehetett, hogy érzékeli a nemzetközi jog és a szerződéseknek, mint az államközi kapcsolatok alapjának erodálódását. Erre azok után, hogy a napokban Trump felmondta a Nyitott Égbolt megállapodást is, minden oka megvan.

„Oroszország egyszerűen részt kíván venni az új multipoláris világrend játékszabályainak kialakításában, s erre látszott jó ötletnek egy ilyen konferencia”

Kérdés, ha most nem is, de egy későbbi időpontban lehet-e belőle valami, vagy pedig a világ leköszönő első számú nagyhatalma, az Egyesült Államok az állampolitika folytatására más eszközhöz nyúl, ahogy Clausewitz definiálja a háborút közismert művében.

MEGOSZTÁS