//Új elnöke lehet Montenegrónak
Jakov Milatovic (balra középen) montenegrói elnökjelölt, az Európa Most Mozgalom tagja, párttagjaival ünnepel a székhelyükön a podgoricai elnökválasztás első fordulója után, 2023. március 19-én #moszkvater

Új elnöke lehet Montenegrónak

MEGOSZTÁS

Váratlan is volt, meg nem is a montenegrói elnökválasztás  március 19-én megtartott első fordulójának eredménye. A hivatalban lévő elnök, Milo Djukanović kapta a legtöbb szavazatot (35,37 százalék), ám kihívója a második körben sokak várakozása ellenére nem Andrija Mandić, a szerb és – közvetve – orosz barát Demokratikus Front (DF) nevű párt konglomerátum jelöltje lett, hanem Jakov Milatović (28,92 százalék), az Európa Most! Mozgalom (PES) alelnöke. Így alighanem új elnöke lehet Montenegrónak, az ország függetlenségének lebontása pedig ezzel tovább folytatódik.

Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára

Jakov Milatovic (balra középen) montenegrói elnökjelölt, az Európa Most Mozgalom tagja, párttagjaival ünnepel a székhelyükön a podgoricai elnökválasztás első fordulója után, 2023. március 19-én #moszkvater
Jakov Milatovic (balra középen) montenegrói elnökjelölt, az Európa Most Mozgalom tagja, párttagjaival ünnepel a székhelyükön a podgoricai elnökválasztás első fordulója után, 2023. március 19-én
Fotó:EUROPRESS/SAVO PRELEVIC/AFP

A fiatal közgazdász Milatović egy „növésben” lévő politikai erő képviselője. Annak elnöke, Milojko Spajić, és maga az alelnök is neves külföldi egyetemeken folytatta tanulmányait. Spajić a nemzetközi bankvilágban, Milatović pedig a több volt jugoszláv tagköztársaság polgáraival perben álló Új Ljubljanai Bank montenegrói „leányánál” szerezte meg első szakmai tapasztalatait. Talán innen a névválasztás is, a szlovénok jelszava volt 1991-ben az „Európa Most!” (Evropa zdaj!).

„Az eredmény némileg váratlan volt, de az utolsó napok eseményeiből már lehetett arra következtetni, hogy Washingtonban és a Szerbiát pártfogoló nyugat-európai fővárosokban (London, Párizs) behúzták a féket, és jelezték, Mandićot nem engedik beülni az elnöki székbe. Moszkva pedig most nem volt abban a helyzetben, hogy hatékonyabban megtámogassa”

Djukanović sokáig lebegtette, hogy indul-e egy újabb mandátumért, valószínűleg a jelre várt Washingtonból, amit láthatólag meg is kapott. Az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja, Gabriel Escobar útján többször a DF értésére adta, nem tartja elfogadható partnernek a maga számára. A választást megelőző utolsó héten ez Mandić önbizalmát is megingatta, és kölcsönös támogatást indítványozott Milatovićnak attól függően, hogy melyikük jut be a második fordulóba. A PES alelnöke ezt a gesztust nem viszonozta, de az első forduló eredménye alapján nem is lesz szüksége rá.

„Az első körben leadott szavazatok csaknem 60 százalékát a hivatalban lévő elnökkel és pártjával, a Szocialisták Demokratikus Pártjával (DPS) szemben álló erők jelöltjei kapták. Ezek a voksok, vagy legalább is jó részük az április 2-án sorra kerülő második fordulóban Milatovićhoz vándorolnak majd. Nem túl kockázatos megjósolni, hogy ő lesz a győztes”

Kinek lesz ez jó? Az kategorikusan kijelenthető, hogy a Nyugatnak nem. Még akkor sem, ha Londonban, Párizsban és Washingtonban most úgy vélik, tisztán látják a jövőt. Montenegró lakossága túlnyomórészt szerb anyanyelvű és pravoszláv vallású, de megosztott. A magukat elsősorban szerbnek vallók, és Belgrádhoz húzók aránya 29 százalék, a Montenegró függetlenségéhez ragaszkodók, és magukat elsősorban montenegróiként meghatározók aránya 45 százalék. Rajtuk kívül van egy népes bosnyák, illetve muszlim közösség (12 százalék)), 5 százalék albán, a horvátok és a romák együtt tesznek ki 1 százalékot az összesen 622 ezer lelket számláló lakosságból. Ezek a 2011-es népszámlálás adatai.

A szerb barát pártok, vagyis a politikai spektrum java része szorgalmazza, hogy tartsanak mielőbb új népszámlálást, hogy valami számtani akrobatikával – például a már jól begyakorolt fiktív lakóhely-változtatásokkal – bebizonyítsák, hogy a szerb identitásúak száma meghaladja a montenegróiakét. A nemzetközi megfigyelők az elnökválasztás első fordulójában nem tapasztaltak nagyobb szabálytalanságokat, de köztudomású, hogy már hosszabb ideje kétes hitelű választói névjegyzékek forognak, s vannak olyan körzetek, amelyekben több a választójoggal rendelkező, mint a lakos.

„A Montenegró függetlenségéhez ragaszkodóknak Milatović győzelme katasztrófa, ők csak Djukanovićban bízhatnak, aki kimagaslóan a legnagyobb formátumú politikus ebben a mezőnyben”

Az ellentábor, legkivált a DF nem rendelkezik más programmal, mint azzal, hogy megtörje Djukanović és a DPS uralmát, és Montenegrót beléptesse az úgynevezett Nyitott Balkánba. Ez eredetileg az Egyesült Államok ötlete volt. Abból kiindulva, hogy az anyagi jólét automatikusan megbékélést hoz az EU előszobájában toporgó nyugat-balkáni országok között. Szerbia meglátta benne a lehetőséget Jugoszlávia szétesése óta dédelgetett álmának, a minden szerbet határai között egyesítő Nagy-Szerbiának a megvalósítására. Az albánokat magában foglaló nagy albán állam létrehozásának lehetőségével maga mellé állította Albániát is.

„Ezek után érthető, hogy a többségi albán lakosságú területeken meglepően sokan voksoltak Milatovićra. Mint ahogy az is, hogy a bosnyákok miért ragaszkodnak továbbra is Djukanovićhoz. Ők a két <nagy álom> közül egyikbe se férnek bele”

A PES gyakorlatilag már a megalakulása előtt a „jólét most” ígéretével nyerte el a polgárok bizalmát, fizetés- és nyugdíjemeléssel, a kötelező társadalombiztosítási járulék eltörlésével, ami által finanszírozhatatlanná tette az egészségügyet és tarthatatlanná a költségvetést. Két vezetője, Spajić és Milatović, pénz-, illetve gazdaságfejlesztési miniszter volt 2020 decembere és 2022 februárja között a DPS-t 30 éves kormányzás után leváltó Krivokapić-kabinetben. Mégsem valószínű, hogy pusztán a jólét ígérete hajlította a választókat Milatović felé, hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy attól még nem lesz gazdagabb az ország.

„Montenegró szerves része a <Nagy-Szerbia> projektnek, így függetlensége, valamint minden olyan politikai erő, amelyik azt védelmezi, akadálya a megvalósításának, tehát fel kell számolni”

Az ország NATO-tagságát 2016-ban az orosz és a szerb titkosszolgálat hathatós segítségével államcsínnyel akarták megakadályozni, amelynek egyik fő szervezője Mandić volt. Az utóbbiak a Szerb Pravoszláv Egyházzal karöltve azóta is aktívak a Montenegró ellen – elsősorban a kiber térben, a közösségi médiában – vívott hibrid háborúban.

„A 2020-as parlamenti választások a DPS trónfosztásával egyidejűleg a stabilitás végét is jelentették”

Azóta már a második kormány dolgozik a független állam lebontásán, és tavaly augusztus óta ügyvezetőként fungál. Mivel a szerbbarát oldal belátta, a világpolitikai helyzet egyelőre nem kedvez a nyílt zászlóbontásnak, vitathatóan legitim jogi zsonglőrködéssel próbál hatalmon maradni. A bukott kormány átalakításával és egy harmadik kormány felállításával is megpróbálkozott, választási megmérettetés nélkül. Ez a törvényes határidőn belül nem sikerült, Djukanović az alkotmányra hivatkozva feloszlatta a parlamentet, és június 11-re kiírta az előrehozott választásokat. A parlament elnöke szerint ezzel a lépésével az elnök vétett az alaptörvény ellen, ezért az Alkotmánybírósághoz fordul. B-tervként azt hangoztatja, nincs alkotmányos akadálya annak, hogy a jelenlegi parlament az új felállásáig változatlanul teljes  jogkörrel folytassa tevékenységét.

„A törvényhozási választásoknak sokkal nagyobb lesz a tétje, mint az elnökválasztásnak, mert az elnöki funkció jórészt ceremoniális”

A Nyugat-barát szerepében tetszelgő PES már a fővárosban, Podgoricában is átvette a hatalmat. Még nem tudni, ki ül be a polgármesteri székbe, az eredetileg kijelölt Milatović helyett. Nem kizárt, hogy Spajić, akinek az elnökjelöltség eltitkolt szerb állampolgársága miatt nem sikerült, de időközben lemondott róla.

Bármiként alakuljon is, a helyzet Montenegróban mindaddig nem jut nyugvópontra, amíg a tágabb környezetében nem tisztázódnak az erőviszonyok egyik részről Oroszország és Kína, a másik részről az Egyesült Államok és az egyre jelentéktelenebb EU között. Kína befolyása Montenegróban viszont nő. Jelenleg a majdan Belgrádot és a Bari Kikötőt összekötő autópálya építése révén az ország külső adósságának egyharmada van a kezében. Az elnökválasztás első fordulója után megnyugtatta Podgoricát, hogy az ország nem fog adós rabszolgaságra jutni, mert Peking türelmes. Ám annak bizonyára ára van.

„Az elég világos, hogy Kína kivel van a Szerbia kontra Montenegró ügyben, az azonban már kevésbé, hogy a Nyugat mit akar”

Bár ebben a vonatkozásban támpont lehet az Egyesült Államok belgrádi nagykövetének, Christopher Hillnek a kijelentése, miszerint Szerbia ugyan problémás, mégis a Nyugat potenciálisan legfontosabb partnere a Nyugat-Balkánon, s mint ilyennek jár neki a preferenciális státus. A Nyitott Balkán tervét csak, mint gazdasági együttműködési formát támogatja.

Szerbiai források szerint azonban egy másik terv is van az „asztalon”. Miután Szerbia nem akar NATO-tag lenni, köthetne valamiféle katonai szövetséget a NATO-tag Montenegróval és Észak-Macedóniával. Ilyen módon javulhatna a kommunikáció, és szorosabb együttműködésre nyílna lehetőség a NATO-tagországokkal. Az optimizmus diadala volna, ha valaki is őszintén hinne ebben Washingtonban. A Nyugat-Balkánon a határokat már nem az Egyesült Államok, és nem is az EU fogja újrarajzolni.

MEGOSZTÁS