Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
Jakov Milatovic (balra középen) montenegrói elnökjelölt, az Európa Most Mozgalom tagja, párttagjaival ünnepel a székhelyükön a podgoricai elnökválasztás első fordulója után, 2023. március 19-én
Fotó:EUROPRESS/SAVO PRELEVIC/AFP
A fiatal közgazdász Milatović egy „növésben” lévő politikai erő képviselője. Annak elnöke, Milojko Spajić, és maga az alelnök is neves külföldi egyetemeken folytatta tanulmányait. Spajić a nemzetközi bankvilágban, Milatović pedig a több volt jugoszláv tagköztársaság polgáraival perben álló Új Ljubljanai Bank montenegrói „leányánál” szerezte meg első szakmai tapasztalatait. Talán innen a névválasztás is, a szlovénok jelszava volt 1991-ben az „Európa Most!” (Evropa zdaj!).
„Az eredmény némileg váratlan volt, de az utolsó napok eseményeiből már lehetett arra következtetni, hogy Washingtonban és a Szerbiát pártfogoló nyugat-európai fővárosokban (London, Párizs) behúzták a féket, és jelezték, Mandićot nem engedik beülni az elnöki székbe. Moszkva pedig most nem volt abban a helyzetben, hogy hatékonyabban megtámogassa”
Djukanović sokáig lebegtette, hogy indul-e egy újabb mandátumért, valószínűleg a jelre várt Washingtonból, amit láthatólag meg is kapott. Az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja, Gabriel Escobar útján többször a DF értésére adta, nem tartja elfogadható partnernek a maga számára. A választást megelőző utolsó héten ez Mandić önbizalmát is megingatta, és kölcsönös támogatást indítványozott Milatovićnak attól függően, hogy melyikük jut be a második fordulóba. A PES alelnöke ezt a gesztust nem viszonozta, de az első forduló eredménye alapján nem is lesz szüksége rá.
„Az első körben leadott szavazatok csaknem 60 százalékát a hivatalban lévő elnökkel és pártjával, a Szocialisták Demokratikus Pártjával (DPS) szemben álló erők jelöltjei kapták. Ezek a voksok, vagy legalább is jó részük az április 2-án sorra kerülő második fordulóban Milatovićhoz vándorolnak majd. Nem túl kockázatos megjósolni, hogy ő lesz a győztes”
Kinek lesz ez jó? Az kategorikusan kijelenthető, hogy a Nyugatnak nem. Még akkor sem, ha Londonban, Párizsban és Washingtonban most úgy vélik, tisztán látják a jövőt. Montenegró lakossága túlnyomórészt szerb anyanyelvű és pravoszláv vallású, de megosztott. A magukat elsősorban szerbnek vallók, és Belgrádhoz húzók aránya 29 százalék, a Montenegró függetlenségéhez ragaszkodók, és magukat elsősorban montenegróiként meghatározók aránya 45 százalék. Rajtuk kívül van egy népes bosnyák, illetve muszlim közösség (12 százalék)), 5 százalék albán, a horvátok és a romák együtt tesznek ki 1 százalékot az összesen 622 ezer lelket számláló lakosságból. Ezek a 2011-es népszámlálás adatai.
A szerb barát pártok, vagyis a politikai spektrum java része szorgalmazza, hogy tartsanak mielőbb új népszámlálást, hogy valami számtani akrobatikával – például a már jól begyakorolt fiktív lakóhely-változtatásokkal – bebizonyítsák, hogy a szerb identitásúak száma meghaladja a montenegróiakét. A nemzetközi megfigyelők az elnökválasztás első fordulójában nem tapasztaltak nagyobb szabálytalanságokat, de köztudomású, hogy már hosszabb ideje kétes hitelű választói névjegyzékek forognak, s vannak olyan körzetek, amelyekben több a választójoggal rendelkező, mint a lakos.
„A Montenegró függetlenségéhez ragaszkodóknak Milatović győzelme katasztrófa, ők csak Djukanovićban bízhatnak, aki kimagaslóan a legnagyobb formátumú politikus ebben a mezőnyben”
Az ellentábor, legkivált a DF nem rendelkezik más programmal, mint azzal, hogy megtörje Djukanović és a DPS uralmát, és Montenegrót beléptesse az úgynevezett Nyitott Balkánba. Ez eredetileg az Egyesült Államok ötlete volt. Abból kiindulva, hogy az anyagi jólét automatikusan megbékélést hoz az EU előszobájában toporgó nyugat-balkáni országok között. Szerbia meglátta benne a lehetőséget Jugoszlávia szétesése óta dédelgetett álmának, a minden szerbet határai között egyesítő Nagy-Szerbiának a megvalósítására. Az albánokat magában foglaló nagy albán állam létrehozásának lehetőségével maga mellé állította Albániát is.
„Ezek után érthető, hogy a többségi albán lakosságú területeken meglepően sokan voksoltak Milatovićra. Mint ahogy az is, hogy a bosnyákok miért ragaszkodnak továbbra is Djukanovićhoz. Ők a két <nagy álom> közül egyikbe se férnek bele”
A PES gyakorlatilag már a megalakulása előtt a „jólét most” ígéretével nyerte el a polgárok bizalmát, fizetés- és nyugdíjemeléssel, a kötelező társadalombiztosítási járulék eltörlésével, ami által finanszírozhatatlanná tette az egészségügyet és tarthatatlanná a költségvetést. Két vezetője, Spajić és Milatović, pénz-, illetve gazdaságfejlesztési miniszter volt 2020 decembere és 2022 februárja között a DPS-t 30 éves kormányzás után leváltó Krivokapić-kabinetben. Mégsem valószínű, hogy pusztán a jólét ígérete hajlította a választókat Milatović felé, hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy attól még nem lesz gazdagabb az ország.
„Montenegró szerves része a <Nagy-Szerbia> projektnek, így függetlensége, valamint minden olyan politikai erő, amelyik azt védelmezi, akadálya a megvalósításának, tehát fel kell számolni”
Az ország NATO-tagságát 2016-ban az orosz és a szerb titkosszolgálat hathatós segítségével államcsínnyel akarták megakadályozni, amelynek egyik fő szervezője Mandić volt. Az utóbbiak a Szerb Pravoszláv Egyházzal karöltve azóta is aktívak a Montenegró ellen – elsősorban a kiber térben, a közösségi médiában – vívott hibrid háborúban.
„A 2020-as parlamenti választások a DPS trónfosztásával egyidejűleg a stabilitás végét is jelentették”
Azóta már a második kormány dolgozik a független állam lebontásán, és tavaly augusztus óta ügyvezetőként fungál. Mivel a szerbbarát oldal belátta, a világpolitikai helyzet egyelőre nem kedvez a nyílt zászlóbontásnak, vitathatóan legitim jogi zsonglőrködéssel próbál hatalmon maradni. A bukott kormány átalakításával és egy harmadik kormány felállításával is megpróbálkozott, választási megmérettetés nélkül. Ez a törvényes határidőn belül nem sikerült, Djukanović az alkotmányra hivatkozva feloszlatta a parlamentet, és június 11-re kiírta az előrehozott választásokat. A parlament elnöke szerint ezzel a lépésével az elnök vétett az alaptörvény ellen, ezért az Alkotmánybírósághoz fordul. B-tervként azt hangoztatja, nincs alkotmányos akadálya annak, hogy a jelenlegi parlament az új felállásáig változatlanul teljes jogkörrel folytassa tevékenységét.
„A törvényhozási választásoknak sokkal nagyobb lesz a tétje, mint az elnökválasztásnak, mert az elnöki funkció jórészt ceremoniális”
A Nyugat-barát szerepében tetszelgő PES már a fővárosban, Podgoricában is átvette a hatalmat. Még nem tudni, ki ül be a polgármesteri székbe, az eredetileg kijelölt Milatović helyett. Nem kizárt, hogy Spajić, akinek az elnökjelöltség eltitkolt szerb állampolgársága miatt nem sikerült, de időközben lemondott róla.
Bármiként alakuljon is, a helyzet Montenegróban mindaddig nem jut nyugvópontra, amíg a tágabb környezetében nem tisztázódnak az erőviszonyok egyik részről Oroszország és Kína, a másik részről az Egyesült Államok és az egyre jelentéktelenebb EU között. Kína befolyása Montenegróban viszont nő. Jelenleg a majdan Belgrádot és a Bari Kikötőt összekötő autópálya építése révén az ország külső adósságának egyharmada van a kezében. Az elnökválasztás első fordulója után megnyugtatta Podgoricát, hogy az ország nem fog adós rabszolgaságra jutni, mert Peking türelmes. Ám annak bizonyára ára van.
„Az elég világos, hogy Kína kivel van a Szerbia kontra Montenegró ügyben, az azonban már kevésbé, hogy a Nyugat mit akar”
Bár ebben a vonatkozásban támpont lehet az Egyesült Államok belgrádi nagykövetének, Christopher Hillnek a kijelentése, miszerint Szerbia ugyan problémás, mégis a Nyugat potenciálisan legfontosabb partnere a Nyugat-Balkánon, s mint ilyennek jár neki a preferenciális státus. A Nyitott Balkán tervét csak, mint gazdasági együttműködési formát támogatja.
Szerbiai források szerint azonban egy másik terv is van az „asztalon”. Miután Szerbia nem akar NATO-tag lenni, köthetne valamiféle katonai szövetséget a NATO-tag Montenegróval és Észak-Macedóniával. Ilyen módon javulhatna a kommunikáció, és szorosabb együttműködésre nyílna lehetőség a NATO-tagországokkal. Az optimizmus diadala volna, ha valaki is őszintén hinne ebben Washingtonban. A Nyugat-Balkánon a határokat már nem az Egyesült Államok, és nem is az EU fogja újrarajzolni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater