Ahmed Jasszaui mauzóleuma
Fotó:WIKIPÉDIA
Mások, a hazafelé tartók ugyanakkor arról győzködtek, hogy ez Kazahsztán szíve, ellentétben az eloroszosodott északkal, itt élnek az igazi kazahok, akik imádják a vendégeket. A helyszínen ezt a képet még azzal színezték, hogy az északiak zárkózottak, több bennük az európai, míg délen az emberek nemcsak közvetlenebbek, de gazdagabbak is, több a gyerek, s ráadásul még az időjárás is jobb.
Aztán hamar kiderült, hogy az iszlamisták éppen északon lövöldöztek, a helyiek, ha nem is szeretnek, de nemcsak értenek, hanem kiválóan beszélnek is oroszul, s ha kell, az innen alig száz kilométerre levő szomszédos ország nyelvét, az üzbéget is. Minden esetre nem kell sokat keresgélni ahhoz, hogy egy üzbéget találjunk.
„Tény, hogy errefelé egyértelmű a türk hatás, míg ugyan a város régi kerületei egyértelműen a szovjet időket idézik, az orosz befolyás alig érezhető. Annak ellenére, hogy egy este a beszélgető partneremmel hamar kikötünk Viszockijnál, s már ott tartunk, hogy elvisz a színész és költő óriás nem nyilvános múzeumába”
Az időjárás tényleg jóval kellemesebb, de az is igaz, hogy a helyieknek finoman sem erénye a pontosság. Keleties tempóban így egyetlen vendéglátóm sem késett egy óránál kevesebbet. Ám ha ezt az európai ésszel érthetetlen kellemetlenséget leszámítjuk, akkor minden rendben van. Az emberek tényleg közvetlenek és vendégszeretőek. S nemcsak kumisszal, tevetejjel, lóhússal, hanem az eddig számomra ismeretlen üzbég módra elkészített teával is kínálnak, ami a fekete és zöld tea keverékét jelenti citrommal.
Mazar of Khoja Ahmed Yasawi (UNESCO-NHK) from منصور گورتورك ☾☆ on Vimeo.
Azon egy kicsit elgondolkodtak a helyiek, hogy mit is érdemes megnézni a városban, így az első nap megnézem a parkokat, az önkormányzat, az akimátus épületét, a gyönyörű parkokat, s jobb híján pár órát eltöltök egy üzbég étteremben. Aztán jönnek a történelmi múltat idéző szobrok, a modern épületek, s ahogy haladunk előre, úgy megismerem a szokásokat, a nyugatról jött vendégnek az ősmagyarok világát idéző kokpart, ahol lovasok versenyeznek egy birkáért.
„Az is gyorsan egyértelműsödik, hogy az emberek errefelé szeretnek ünnepelni, s mikor ellátogatunk a város egyik fő utcáján egymást érő toihanák egyikébe, az esküvői felhozatalt nézve a tenge összeomlásáról alkotott kép is árnyalódik. A hatalmas terepjárók és hőségben pár kiló almával is kitartó az utcai árusok arról árulkodnak, hogy a társadalom kettészakadt, s e két rész közül bizony az egyik jóval nagyobb, mint a másik”
A tűző napon az új Selyemút egyik frissen megépített szakaszán haladva még a környező hegyekben gyönyörködhetünk, hogy aztán megérkezzünk az alig több mint száz kilométerre lévő másfél évezrede alapított Turkesztánba, a kazah kánság egykori első politikai, kereskedelmi és kulturális központjába. Itt élt a szufi, költő, filozófus, a türk népek szellemi atyjának tekintett Ahmed Jasszaui, akinek a tiszteletére a 15. században Timur Lenk emelt mauzóleumot. A középkori építészet egyik remekműve nem véletlenül Szamarkandot idézi, s a falak között bolyongva és ámuldozva a megnyugtató hangulatban megértjük, hogy miért is nevezik a helyiek ezt a vidéket Kazahsztán bölcsőjének.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater