„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Zempléni Kovács Sándor írása a #moszkvater.com számára
A kép a Google Gemini Nanobanana2 mesterséges intelligencia készítette a cikk szövege alapján
Öt szereplő diktálja most a világnak a tempót, az Egyesült Államok, az Európai Unió, Kína, Oroszország és India. Amerika azért diktál, mert nála van a legtöbb pénz és a legtöbb számolási vagy számítási kapacitás, így ő tudja a leggyorsabban fejleszteni és működtetni a legerősebb AI-kat. Az EU közben szabályokkal próbál rendet rakni, míg Kína állami erőből és terv szerint építkezik. Oroszország szankciók alatt igyekszik önállónak látszani, India pedig adatközpontokkal és infrastruktúrával húzza fel magát, mintha most döntötte volna el, nem akar többé csak a világ „háttér irodája” lenni.
Miért lett ennyire fontos a „számítási kapacitás”?
Érdemes a mesterséges intelligenciára úgy gondolni, mint egy nagyon erős motorra. A motorhoz üzemanyag kell. Itt az üzemanyag nem benzin, hanem számítás. Nagyon sok, nagyon drága chip, amit egyszerre rengetegen használnak. Ezeket gyakran „GPU”-nak hívják, egyszerűen, extra erős számolóchipekről van szó, amelyek nélkül a modern AI nem tud ilyen tempóban fejlődni.
„A pénz ebben a világban nem díszlet, hanem idő és kísérletezés. Aki megengedheti magának, az sokféle ötletet kipróbál, sokszor hibázik, újrakezdi, és közben kibírja, ha a fejlesztés egy ideig még nem hoz közvetlen hasznot. Aki nem, annak kevés próbálkozásból kell <eltalálnia> a nyertes irányt”
A technológiában ez ritkán működik.
Amerika, a pénz, a géppark és a tempó
Amerikában a legnagyobb tech cégek (Google, Amazon, Microsoft, Meta) olyan mértékben építik az AI hátterét, hogy az már ipari lépték. A Reuters egy Bridgewater becslést idézve arról írt, hogy ezek a cégek 2026-ban együtt nagyjából 650 milliárd dollárt költhetnek AI-hoz kapcsolódó infrastruktúrára.
Ez nem „egy új program a laptopra”. Ez adatközpont, áram, hűtés, meg óriási mennyiségű chip. Itt válik érthetővé, miért lett egyes vállalatvezetők neve politikai súlyú téma. Azért került például reflektorfénybe Jensen Huang (Nvidia), mert a világ legerősebb AI-rendszereit sokszor azok a chipek hajtják, amelyekből a legnagyobb mennyiséget a nyugati cégek tudják biztosítani.
„Látnunk kell, hogy ez egy árnyékháború, aminek azonban van egy nyílt része is, így az Egyesült Államok nem csak épít, hanem korlátoz is”
2022-ben és 2023-ban olyan export korlátozásokat vezetett be, amelyek szigorítják a csúcskategóriás AI-chipek és a félvezető gyártáshoz szükséges eszközök Kína felé történő eladását. Amerika tehát nem csupán fut a versenyben, hanem próbálja lassítani a riválist. A pénz oldalt egy száraz adat is megmutatja, a Stanford AI Index szerint 2024-ben az USA-ban a magánbefektetések AI-ba 109,1 milliárd dollárt tettek ki, míg Kínában 9,3 milliárd dollárt.
Rendet szeretne az EU, de a „vas” nem nála van, meg a pénz sem
Az Európai Unió más utat választott. Szabályokkal próbálja a kontroll alatt tartani a helyzetet. Az AI Act 2024. augusztus 1-jén lépett hatályba, és a megfelelési kötelezettségek fokozatosan lépnek életbe, de valahogy lassú a folyamat. A stratégia persze érthető, hiszen ha valami ennyire gyorsan terjed, és ennyi kárt is okozhat – csalás, félrevezetés, visszaélés -, akkor legyenek keretek. A valóság viszont az, hogy a szabályozás nem ugyanaz, mint a technológiai fölény. A Stanford AI Index szerint 2024-ben az Egyesült Államok 40 „nagy jelentőségű” AI-modellt adott ki, Kína 15-öt, Európa pedig 3-at.
„Európa tehát sokszor nem a tempót diktálja, hanem inkább próbál civilizált keretet és terepet adni egy versenyhez, amit mások gyorsabban futnak”
Kicsit olyan, mint amikor a Spartan Race-n a verseny végén megengedik a terepet biztosítónak, hogy ő is végig fusson a pályán.
Gyors kínai építkezés, állami tervvel és kontrollal
Kína nem titkolja, hogy az AI stratégiai ügy, és ebben teljesen igaza van. Állami célok, nagyvállalati gépezet és erős központi kontroll fut egyszerre. Külön szabályok vonatkoznak például a deepfake-szerű technológiákra és a generatív AI-szolgáltatásokra.
„Ez két dolgot eredményez, gyors építkezést és azt, hogy a rendszer igyekszik kézben tartani, mi jelenhet meg a nyilvánosságban”
A hardver fronton Kína a legnagyobb sebezhetőségét próbálja kezelni. Ha Amerika elzárja a csúcs chipeket, akkor saját megoldásokat kell fejleszteni és tömegessé tenni. A Reuters szerint a Huawei az Ascend 910C nevű AI-chipet tömeges szállításra készítette elő kínai vevőknek, kifejezetten Nvidia-alternatívaként emlegetve. Kína tehát tudja, hogy aki a számítási kapacitást uralja, az mondja meg, hol a plafon.
„Szuverén AI” az Oroszországgal szembeni szankciók árnyékában
Oroszországnak is vannak saját AI-termékei. A Szberbank például 2023-ban bejelentette a GigaChat-et, a politikai szinten pedig egyre erősebb a „saját rendszer kell” üzenet. Vlagyimir Putyin 2025 novemberében nemzeti AI-munkacsoportot sürgetett, és azt mondta, szerinte nem elfogadható külföldi nagy nyelvi modellekre támaszkodni, mert ezek képesek befolyásolni a közvéleményt. Ugyanitt célként elhangzott, hogy az AI 2030-ra több mint 11 billió rubellel járuljon hozzá az orosz GDP-hez.
„Csakhogy a legdrágább rész nem a <szöveg>, hanem a háttér. A chip és a beszerzés. Szankciós környezetben a csúcs hardverhez jutni nehéz, drága és kockázatos”
A Reuters vámadatokra és kereskedelmi nyomokra támaszkodva arról is írt, hogy a tiltott vagy kerülő útvonalakon mozgó chip áramlások Oroszország felé megjelennek, és Kína, illetve Hongkong tranzit szerepe ennek a történet része.
Az energiával, ami kiszolgálja majd a rendszereket nem lesz gond, mert a tavaly novemberben TASZSZ hozta a hírt, hogy az Ural környékére 2030-ig 36 db mini atomerőművet telepítenek, hogy kiszolgálja a szerver parkok megnövekedett energia igényét. Az „önállóság” jól hangzik, de a gépteremben nem szlogenek futnak, hanem alkatrészek.
India nem akar többé csak „háttérország” lenni
Indiáról sokan még mindig úgy gondolkodnak, mint a világ irodájáról: fejlesztők, ügyfélszolgálat, kiszervezett munka. Csakhogy India most látványosan nagyobbat akar. Az indiai kormány 2024-ben elindította az IndiaAI Missiont, több éves, állami finanszírozású programként. A cél az, hogy legyen saját, nagyobb közös számolási kapacitásuk (nagy géppark), amelyre az indiai egyetemek, startupok és cégek rá tudnak építeni.
„A nagy pénz pedig követi a történetet. A Reuters szerint az Adani-csoport 100 milliárd dollár nagyságrendű beruházási tervet említett AI-ra felkészített adatközpontokra és kapcsolódó energia infrastruktúrára 2035-ig”
Ez már nem „olcsó munkaerő” történet, hanem infrastruktúra építés. India azt akarja elérni, hogy ne csak kiszolgáló legyen, hanem saját AI-képessége is legyen.
„Ahol a technológia a legkeményebben látszik, az a drón háború”
Van a történetnek még egy része, amit nehéz elintézni annyival, hogy „újabb digitális trend”. Ukrajnáról van szó. A harctéren a drónok már nem kütyük, fegyverek, sőt lassan fegyvernemek. A Reuters egy francia intézet (IFRI) elemzésére hivatkozva arról írt, hogy a drónokhoz köthető veszteségek aránya a háború elején 10 százalék alatt volt, 2025-ben ez az arány már akár 80 százalékot is elérhet.
„A harctér és a háború jelentősen átalakult. A drónok segítségével figyelnek, azokkal támadnak, és ezek a szerkezetek egyre inkább olyan képességeket kapnak, amelyekkel akkor is képesek célra menni, ha zavarják a kapcsolatot”
Erről beszélünk, amikor azt vizsgáljuk, hogy miért számít a chip és az áram. Az AI nemcsak kényelmesebb ügyfélszolgálatot jelenthet, hanem gyorsabb célzást és jelentősen hatékonyabb megfigyelést is.
Az MI-versenyben mindenki ugyanazt mondja: „fejlődünk”. A különbség azonban a háttérben van.
Az Egyesült Államok a pénzzel és a gépparkkal diktálja a tempót. Az EU szabályokkal próbálja csökkenteni a kockázatot. Kína állami erőből épít gyorsan, de szoros kontroll mellett. Oroszország saját rendszert akar, de szankciók miatt nehezített pályán fut. India infrastruktúrát épít, hogy ne csak kiszolgáló legyen, hanem önálló AI-ereje is legyen.
A következő években az jár majd előrébb, aki nemcsak „okos programot” készít, hanem meg tudja építeni és működtetni azt a hátteret, ami ezt az okosságot életben tartja.
(A szerző, Zempléni Kovács Sándor – az egyik AI keresés szerint – KKV-stratégiai tanácsadó, szakíró és előadó, aki elsősorban kis- és középvállalkozások hatékonyságának növelésével, értékesítési rendszerek építésével és nemzetközi piacra lépéssel foglalkozik.”
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Az AI valóban fantasztikus képességeket kezd felmutatni. Eennek ellenére látszik, hogy sebezhető és a tudása egyoldalú. A lényege az óriási adattároló kapacításban van, és ebben eddig Amerika verhetetlen.
Horváth Ervin says:
A dronok nemcsak a harctéren jelntenek óriási változást, hanem egy másik, sokak által nem tudatosított de még sokkal veszélyesebb HARCTÉREN: abban a háborúban, amelyet a saját hatalmának ideológiával összefonódott nemzetközi hatalom az országok dolgozó középosztályai ellen visel!
Mert háború van minden fronton. Ez a háború nagyon más, mint a korábbiak, bár a korábbiak jól ismert elemei is megjelennek (a “hagyományos” harctéri háború.
De ennél sokkal vújtatottab, és HOSSZÚTÁVON sokkal veszélyesebb frontjai is vannak: azok, amelyek országokon belül folynak, ellenünk.
Ez a háború ideológiai és joginak hazudott kényszerekkel mint fegyverekkel folyik ellenünk. Ennek a fegyverei a média megszállása, a cenzúra, a kommentekért járó börtön (nyugaton több helyen) de ennek a fegyverei AZ ÉLETÜNKET EGYRE DURVÁBBAN GÚZSBAKÖTŐ szabályok amelyek egyesével nem tűnnek háborús fegyvernek: az autózást sújtó fosztogatások és korlátozásoktól, az eu egyre durvább előírásai, a 2,7 tonnát meghaladó súlyú teherautókba szerelndő kötelező tachográftól, az évente (még csak tervezet) műszaki vizsga, a rendőrségi dronok alkalmazásán keresztül (csak kizárólag az autósok ellen, akiknek van rendszámuk) a kéményeinkre vonatkozó egyre durvuló korlátozásokig, és még rengeteg HASONLÓ.
Ennek a háborúnak a fegyvere a lakosságcsere, pláne annak annak erőszakos kényszerítése, ennek a fegyvere a gázkazánok betiltása (előtte teljes ellehetetlenítése az agyament koaxiális kéményKÖVETELMÉNY bevezetésével, ennek a háborúnak a fegyvere a készpénz szerepének és használhatóságának folyamatos csökkentése (Dánia már hivatalosan bejelentette, hogy a készpénzt megszünteti) ennek a háborúnak a fegyvere a digitális állampolgárság és főleg a LEPÉNYTELEFON KÉNYSZER fokozása évről évre…
Aki erre legyint, azt csak arra kérem: HASONLÍTSA ÖSSZE a napi életét a 40 évvel ezelőtti és a mai változatban! Hány és hány korlát van, amelyek 40 évvel ezelőtt még gondolatban se léteztek?