„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Ezen a 2026. június 4-én készült és 2026. június 5-én az Ukrán Szárazföldi Erők 93. Holodnyij Jar Külön Gépesített Dandárjának sajtószolgálata által közzétett fényképen egy ukrán katona egy BM-21 ‘Grad’ típusú MRLS löveg mellett áll egy ismeretlen helyszínen a donyecki régióban, az ukrajnai orosz invázió közepette
Fotó:EUROPRESS/Iryna Rybakova/The 93rd Kholodnyi Yar Separate Mechanized Brigade/AFP
A mögöttünk hagyott hetet a szembenálló felek egymás infrastruktúrája elleni nagy hatótávolságú csapásainak eszkalációja jellemezte. Ukrajna drónokat és drón rakétákat vet be az orosz finomítók és katonai létesítmények ellen. Közben Volodimir Zelenszkij médiaérdeklődését kihasználva fenyegeti Belarusz mellett a Krímet és Szevasztopolt. A félszigeten az elmúlt héten vészhelyzetet hirdettek a szaporodó támadások következményeinek gyorsabb kezelése érdekében. Az üzemanyag termelés egész országra kiterjedő hagyományos nyári csökkenését Kijevnek a finomítók elleni jól megtervezett csapásai súlyosbították, ami a benzin- és dízel üzemanyag értékesítésének különféle korlátozásaihoz vezetett Oroszország mintegy 50 régiójában.
„Így orosz állampolgárok milliói, akik mellett korábban elment a háború, most a saját bőrükön érezhették annak a hatását”
Az orosz fegyveres erők közben nagyobb média visszhang nélkül, de érezhetően fokozták az ukrajnai benzinkutak elleni csapásaikat. Méghozzá nemcsak közepes csapásmérő drónokat, hanem erősebb robbanófejjel ellátott Gerany drónokat is bevetettek. Ez egyes helyeken korlátozott üzemanyag hiányhoz vezetett. Ahogy a Dva majora Telegram csatorna heti összefoglalójában rámutat,
„az Ukrajna elleni csapások minőségi változásokat mutatnak. Moszkva mintha feloldott volna néhány önként vállalt korlátozást, és parancsot adtak volna ki az eszkaláció szintjének növelésére. Erre utal a Kijev elleni légicsapások gyakoribbá válása és légvédelmi rakéták nagymértékű használata célpontok eltalálására, például Zaporizzsjában”
Külön figyelmet érdemel az ukrán fegyveres erők krími irányú információs és harci művelete. A kissé megkésve elfogadott bonyolult logisztika és a katonai ellenintézkedések hátterében Ukrajna hamis információkat terjeszt, és igyekszik hitelteleníteni Oroszország helyzetét a Krímben. Egyértelmű, hogy Kijev a nyár folyamán fokozza a Krímre nehezedő katonai nyomást, és ezen keresztül próbál jobb tárgyalási pozíciót szerezni.
A fronttal rendszeres kapcsolatot tartó orosz katonai bloggerek úgy látják, hogy az ukrán/német/egyéb drónok jelenleg súlyos problémát jelentenek a Krímben, továbbá az orosz hátországban, és erre jelenlegi technológiai előnyre még pár hónapig nem lesz hatékony ellenszer. Az ukránok stratégiai áttörésben nem reménykedhetnek, a céljuk inkább az, hogy a közelgő orosz parlamenti választások előtt demoralizálják az orosz választókat és megingassák a hatalmat. Erre azonban jelenleg nincs komoly esély.
„Az oroszok ellenben legalább 200 ezer fős létszámfölényben vannak és mind erőteljesebben támadják Odesszát, ahonnan az ukrán mezőgazdasági export zöme megy kifelé”
Ez a gazdasági harc része, csakúgy, mint az orosz ipari létesítmények támadása. Az ukrán légvédelem a rakétahiány miatt jelentősen gyengült. Áttörés a fronton vélhetően akkor lesz, amikor az ukránok élőereje már kritikus szint alá süllyed és az oroszok felépítik a saját informatikai rendszerüket, ami kompenzálja az amerikai Starlink használatának elvesztését. Ez utóbbin intenzíven dolgoznak, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka a The Timesnak adott interjújában pedig arról beszélt, hogy az orosz támadó erők teljes létszáma Ukrajnában június végén 721 300 volt. Olekszandr Szirszkij szerint ez a létszám folyamatosan növekszik, és február óta 10 ezer fővel nőtt. Elmondása szerint Oroszország jelenleg körülbelül napi 6000-7000 FPV drónt telepít a frontra, és ezt a számot 33 ezerre tervezi növelni.
„Visszatérve a Krímhez, egyáltalán nem kizárt a Krími-híd elleni támadás vagy egy korlátozott partraszállási művelet, amely nagy valószínűség szerint Krinkihez hasonlóan komoly veszteségekkel járna, és visszavonulással végződne”
Ukrajnának ugyanis nincsenek katonai erőforrásai egyetlen település vagy terület megtartására, egy ilyen akció azonban elég lehet Trump lenyűgözésére. Már e készülődés jegyében egyre feszültebb a helyzet a Kinburn-félsziget körül. Mind több jel utal arra, hogy az ukrán különleges erők és a hírszerzés 10. Különleges Műveleti Központja bevetésre készül ezen a területen. A fő célpont valószínűleg a Pokrovskoje vonal lesz, ahol a „Dél” Különleges Műveleti Erők már készülnek az ukrán előrenyomulásra. A 123. Csapatfelderítő Dandár, a 162. Külön Gépesített Dandár és a 34. Tengerészgyalogos Dandár különítményei is ott vannak, hogy adott esetben tűztámogatást nyújtsanak. Ezen kívül lehetségesek a Gerojszki ellen diverzáns akciók a Déli-Bug és a Sztanyiszlav irányából, míg egy másik lehetőség, hogy délről, valahonnan a Szkadovszk vagy a Zseleznij kikötő környékéről indítva próbálják meg kiterjeszteni a védelmet.
„Az ilyen műveletekben azonban nagyon nehéz hosszú távon fenntartani egy hídfőt, ezért ezek az akciók inkább értelmezhetők egy médiakampány keretében, hiszen így demonstrálni lehet az eredményeket a Nyugat felé”
A fronton a legintenzívebb harcok a Donbasszban, azon belül is az úgynevezett Donyecki Népköztársaságban folynak. Az orosz erők nehéz, hónapokig tartó támadást fejeznek be szép lassan Konsztantyinovka ellen, közben elszigetelik és bekerítik Limant, és stabilizálják a frontot Szlavjanszk irányában. Moszkva egyértelműen a Szlavjanszk-Kramatorszk agglomerációért kibontakozott harc folytatására összpontosítja az erőit. A harcok intenzitását jelzi, hogy ebből a régióból egyre több civil menekül el. A helyzet kritikussá válását erősíti meg az is, hogy néhány orvosi egységet nyugatabbra helyeztek át.
„A Bloomberg is elismeri, hogy az ukrán fegyveres erők helyzete a donyecki régióban tovább romlik, az orosz csapatok egyre közelebb kerülnek a régió legnagyobb városaihoz, Kramatorszkhoz és Szlovjanszkhoz/Szlavjanszkhoz”
Ezek a városok sokáig viszonylag biztonságos menedéket nyújtottak az ukrán hadsereg számára, most azonban már rendszeresen érik őket siklóbombák és drónok támadásai. Emiatt Kramatorszk és Szlovjanszk már nem az az „oázis” az ukrán csapatok számára. Helyszíni beszámolók szerint a város már most lakhatatlanná válik, és nincs már ott hely a civil életnek. A Bloomberg megjegyzi, hogy Kramatorszk az ukrán védelem kulcsfontosságú erődítménye a donyecki régió azon részén, amely továbbra is Kijev ellenőrzése alatt áll. Bár a szakértők a város elfoglalását a belátható jövőben valószínűtlennek tartják, az orosz csapatok lopakodó előrenyomulása révén a siklóbombákkal lebonyolítható rendszeres csapások hatótávolságába került. Figyelemre méltó az ismert nyugati katonai szakértő megjegyzése is. Michael Kofman arra hívja fel a figyelmet, hogy Ukrajnának az orosz hátország elleni támadásai a média figyelmét más területekre terelték, közben azonban a donyecki régióért folytatott harc egyre intenzívebb.
„Moszkva most a Donbasszra koncentrál, amelynek teljes ellenőrzése nélkül a békekötés orosz részről elképzelhetetlen. Eltökélt Putyin is, hiszen az orosz katonai vezetés állítólag arról győzte meg, hogy a cél akár 2026 őszére is elérhető lehet. Ez nemcsak a háború menetét, hanem az esetleges tűzszüneti feltételeket is alapjaiban változtatná meg”
A diplomáciai egyeztetések közben leültek. Moszkva ragaszkodik Anchorage szelleméhez, miközben az amerikaiak ennek egyáltalán nem tudnak érvényt szerezni. S mint Marco Rubio minapi kijelentéséből kiderül – a külügyminiszter szerint nem is volt Alaszkán semmiféle megállapodás -, Trump csapatának egyik szárnya nem is akar. Moszkva becsapva érzi magát, és úgy látja, Anchorage lényegében egy újabb „minszki megállapodássá” vált, amelynek célja a konfliktus meghosszabbítása és az orosz fegyveres erők ideiglenes deeszkalációja volt, Kijev pedig időt nyert a fronton a helyzet stabilizálására. Trumpot mintha lenyűgözte volna Kijev jelenlegi információs hadviselési művelete, és európai remények szerint Washington most már határozottan „oldalt választott” ebben a konfliktusban.
„A Dva majora elemzése rámutat arra is, hogy az EU-tagállamok továbbra is készülnek az Oroszországgal vívott háborúra”
Láthatóvá vált az átállás az ultradrága tankok és az új generációs repülőgépek gyártásáról az olcsóbb fegyverek tömeggyártására. Más szóval, a potenciális ellenséges országok olyan stratégiát alkalmaznak, amelynek célja, hogy a tervezett Oroszországgal való konfliktusban fölényre tegyenek szert egy hatalmas lefegyverző csapás elindításával, több százezer drónnal, rakétával és irányított bombával. Ez a megközelítés az iráni tapasztalatok alapján hatékonynak tűnik, és megfelel az európai fegyverlobbi számára is. Európa tisztában van azzal is, hogy az olajfinomítókra és logisztikára mért csapások milyen hatással lehetnek az oroszországi helyzetre, ami szintén a pilóta nélküli csapásmérő rendszerek fejlesztésére ösztönzi a NATO országok katonai vezetését.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Jakubovics Oziás says:
“A minszki egy írásba foglalt, hivatalos megállapodás volt,” :))) LOL…
Ami legfeljebb a hátsó fertály kitörlésére való, mivel már Mürkül nyanya is elismerte, hogy csak időhúzás céljából írták alá… amíg a fényes demokratikus, ún. ukrajna összeszedi magát Donyecki és Luganszki Népköztársaság lerohanására. Hát nem jött nekik össze.
Tuco says:
A minszki megállapodást se az oroszok, se az ukránok nem tartották be, ahogy egyébként ez nagyjából előrelátható is volt. Az egésznek annyi haszna volt, hogy hét évig viszonylagos csend uralkodott a fronton.
HandaBandy says:
” minszki megállapodást se az oroszok, ”
Pontosan miket is kellett volna Oroszországnak betartania?
Tuco says:
„Moszkva most a Donbasszra koncentrál, amelynek teljes ellenőrzése nélkül a békekötés orosz részről elképzelhetetlen. Eltökélt Putyin is, hiszen az orosz katonai vezetés állítólag arról győzte meg, hogy a cél akár 2026 őszére is elérhető lehet.”
Ezt gondolom eddig minden évben megígérték neki.
“Marco Rubio minapi kijelentéséből kiderül – a külügyminiszter szerint nem is volt Alaszkán semmiféle megállapodás”
Ez a legkevésbé sem lep meg.
“Moszkva becsapva érzi magát, és úgy látja, Anchorage lényegében egy újabb „minszki megállapodássá” vált, amelynek célja a konfliktus meghosszabbítása és az orosz fegyveres erők ideiglenes deeszkalációja volt, Kijev pedig időt nyert a fronton a helyzet stabilizálására.”
Ha tényleg így érzik az oroszok, akkor legfeljebb magukat csapták be. A minszki egy írásba foglalt, hivatalos megállapodás volt, Anchorage-nak legfeljebb “szelleme” van. Anchorage után pedig deeaszkalációról szó sem volt, sőt az oroszok még fokozták is a nyomást. Ami a konfliktus meghosszabbítását illeti, ironikus, hogy az oroszok ezzel vádolják Ukrajna nyugati támogatóit, miközben Oroszország az, aki bármikor lezárhatná a háborút. Igaz, ehhez neki is engedményeket kellene tennie. A “győzelem bármi áron” jól hangzik, de kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy az orosz nép valóban bármilyen súlyos árat hajlandó lenne megfizetni ezért. Ez nem a nagy honvédő háború, ami valóban jogos önvédelmi küzdelem volt és a nép valóban hajlandó volt súlyos áldozatokat hozni a győzelem érdekében.
HandaBandy says:
Anchorage után talán megálltak az oroszok? Komoly területi engedményeket tettek? Vagy mi történt? Mennyi ideig is állt le a Starlink?Igen, megint megpróbálták hülyére venni az oroszokat de kiderült (szerintem tudták előre is). Akkor, pestiesen szólva ki-kit is majmolt meg?
Borz says:
Nem a nagy honvédő háború? Akkor mi?
Ha nem tesznek valamit, akkor Oroszországot felszalámizzák! Már rég atomfegyverhez kellett volna nyúlniuk, hogy figyelmeztessék a vakmerő és felelőtlen nyugat európai vezetőket: ha ezt folytatjátok, akkor nem marad elő ember nyugaton! Ehhez nem kellene megvárni, hogy a NATO – bármilyen mondvacsinált indokkal – támadjon.
Tuco says:
„Úgy döntöttem, hogy különleges katonai műveletet hajtok végre.” (Putyin 2022. február 24-i televíziós bejelentése). Igen, tipikusan így kezdődnek a honvédő háborúk. A megtámadott fél (ez esetben az ukránok) részére legalábbis biztosan.
Komolyan azt hiszi, hogy a Nyugat egy orosz “figyelmeztető” atomcsapásra meghunyászkodna? Hogy csendben leírják több százezer polgáruk halálát veszteségként és nem mérnének nukleáris válaszcsapást? Ezt még Szergej Karaganov sem gondolja így.
Jakubovics Oziás says:
Ismét jelezném, hogy a háborút az ún. nevezett ukrajna kezdte 2014-ben…
Stier Gábor says:
Maradjunk az Ukrajna kifejezésnél!