„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Orosz katonai ellenőrzési pont Szimferopol közelében 2018-ban
Fotó:EUROPRESS/Filippo MONTEFORTE/AFP
Ami a Krímben történt, azt nem nevezzük annexiónak. Történt, ami történt, ám a bekebelezés túlságosan erős kifejezés a Krímben lezajlott események leírására. Így reagált Kaszim-Zsomart Tokajev a Deutsche Wellének nyilatkozva arra a felvetésre, hogy megijesztette-e a kazah kormányt a Krím annektálása, mindaz, ami Ukrajnában történt. A kazah elnök mindehhez még hozzátette, hogy országa nem fél Oroszországtól, közöttük a viszony abszolút bizalmi és jószomszédi. Tokajev beszélt még arról, hogy kezdettől bíztak az orosz vezetés bölcsességében és korrektségében, a megoldás pedig a minszki megállapodás végrehajtása lehet.
Az orosz sajtó és a politikai elit természetesen felkapta ezeket a szavakat. S nemcsak azért, mert zene ez az orosz füleknek, hanem azért is, mert a posztszovjet térség vezetői általában nagyon visszafogottan nyilatkoznak meg a Krímről. Már ha egyáltalán megnyilatkoznak. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Kazahsztán elismerné a Krímet, ám
„Tokajev kimondottan bátor és a nyugati sztereotípiákat cáfoló szavai azt bizonyítják, hogy külpolitikában Oroszország, Kína és a Nyugat között ügyesen lavírozó Kazahsztán nem akar beállni az orosz fenyegetéssel riogatók sorába”
Egyébként is úgy tűnik, hogy a Krímet néhány országon kívül – Nicaragua, Venezuela, Kuba, Észak-Korea – nem fogják elismerni Oroszország részeként, ám a status quot lényegében mindenki tudomásul veszi. Már csak azért is, mert valahol mindenki tudja, hogy az önrendelkezést fontosabbnak tartotta a világ Koszovó esetében a határok sérthetetlenségénél, míg a Krím esetében erről hallani sem akar. Az is egyértelmű, hogy a szankciók nem tarthatók fenn örökké, a Krím pedig látványosan nagyobban fejlődött az elmúlt öt évben, mint előtte az ukrán érában töltött jó két évtizedben.
A hivatalos Kijev közben ugrik minden Krímmel kapcsolatos kijelentésre. Az még csak hagyján, hogy tiltakoznak min den olyan megnyilvánulás miatt, amely tudatosan vagy véletlenül Oroszország részeként tünteti fel a félszigetet. Így volt ez a napokban is, amikor
„Ukrajna magyarországi nagykövetsége észrevételezte a Külgazdasági és Külügyminisztériumnál, hogy az M1 közszolgálati tévécsatornán egy olyan kisfilmet mutattak be, amely Oroszország részeként tünteti föl a Krímet”
Az azonban már túlzás, hogy Tokajev szavai miatt bekérették a külügyminisztériumba Kazahsztán kijevi nagykövetét. Még furcsább, hogy az ukrán hatóságok vadásznak mindenkire, aki egyáltalán ellátogat a Krímbe. Az ukrán társadalmat azonban nem lehet becsapni. Az emberek döntő többsége, ha szomorúan is, ám tudomásul veszi, hogy a Krím elveszett. Nem akart Ukrajna része lenni. Erre mondják, ez a hajó elment, jobb lenne inkább azokkal a problémákkal foglalkozni, amelyeket reálisan meg lehet oldani. Már csak azért is, hogy újabb régióknak ne jusson eszébe követni a Krímet.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Varga László says:
Donbasz is rövidesen leválik Ukrajnáról, s csatlakozik Oroszországhoz. Nekünk készen kell állni arra, hogy Kárpátalját ekkor visszacsatoljuk. Erre már Zsirinovszki felhívta a magyar kormány figyelmét.
Hollerbach István says:
„Már csak azért is, hogy újabb régióknak ne jusson eszébe követni a Krímet.”
Pedig eszükbe fog jutni, és követni is fogják.