„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A RIA Novosztyinak nyilatkozó Alekszej Leonkov katonai szakértő szerint az Sz-550 célja az összes eddigi, Sz-400-t megelőző, még hadrendben álló közepes és nagy hatótávolságú légvédelmi rendszer leváltása”
Fotó:EUROPRESS/Sputnik/AFP
Lassan a befejezéséhez közeledik az elmúlt évek ismeretlen újdonságaként számon tartott Sz-500 „Prométheusz” légvédelmi rendszer fejlesztése. Szakítva az Sz-300 család által kialakított szisztémával – melynek lényegében az Sz-400 is tagja, hisz a kezdeti fejlesztési időszakban még Sz-300PMU3 néven futott – az orosz haderő egy teljesen új alapokon nyugvó, nagy hatótávolságú, főképp ballisztikus, de egyben aerodinamikai célok ellen is használható rendszerrel gazdagodhat már az idei évben.
Ám az orosz védelmi minisztérium által november 9-én publikált rövid közleményben megjelent egy újabb, eddigiekben nem látott típus is. Utalva a védelmi minisztérium, az államfő és a hadiipar képviselői közt november 1-3. között Szocsiban tartott háromoldalú egyeztetésekre, a közlemény leszögezi, hogy a légvédelemért és rakétavédelemért felelős haderőnemek – PVO, PRO – eszközparkjának fejlesztése kiemelt fontosságú. A közlemény a már meglévő elemek modernizációja mellett – csak az elmúlt négy évben 20 Sz-300 komplexum esett át modernizáción – megemlíti az új generációs lég- illetve rakétavédelmi rendszerek, mint az Sz-350, Sz-500 és Sz-550 szükségességét.
„Míg az első két típus szakmai körökben is ismert, mint már rendszerben vagy épp rendszeresítés alatt álló technikák, az Sz-550 kódnév először szerepel nyilvánosan”
Sz-350 „Vityaz” működése és részegységei.
De mit is takarhat vajon az Sz-550? Összességében elmondható, hogy a bejelentés nemcsak az orosz vagy épp a nemzetközi hozzáértő közösséget lepte meg, de egyben a szakértők közt sincsen egység álláspont arról, milyen típusú, és ezáltal milyen karakterisztikájú rendszerről lehet szó. A BBC orosz nyelvű adásának nyilatkozó Viktor Murahovszkij azt állítja, az Sz-550 már meglévő alapokon és fejlesztéseken nyugszik, mivel egy ekkora léptékű programot nem lehet a nyilvánosságtól és a konkurens nagyhatalmak felderítő infrastruktúrája elől elzártan, teljes titoktartás mellett kidolgozni.
Az Izvesztyija hasábjain viszont Vlagyiszlav Surigin épp az ellenkezője mellett foglalt állást. Úgy véli az Sz-550 egy radikálisan új, többek között a hiperszonikus fegyverek és alapvetően az űrbéli fenyegetésekre adott sajátos válaszreakció. Harmadik opcióként, részben Surigint megerősítendő, Szergej Hatilev úgy véli, az Sz-550 esetében vagy egy nagy hatótávolságú, főképp hiperszonikus célok elleni elfogórendszer részegységéről, vagy valamilyen automatizált vezérlőrendszerről – mint az Sz-50 az Sz-300 esetében – lehet szó.
„További kavarodást okoz a fejekben, hogy Sz-550 néven még a Szovjetunió idején folyt egy kis hatótávolságú rakétavédelmi rendszer fejlesztése”
Az 1981-1988 között futó program célja egy mobil telepítésű rendszer létrehozása volt az Almaz és a Novator tervezőirodák által. A technikai dokumentáció elkészülését követően a rendszer részegységeinek gyártása 1985-ben kezdődött, míg a várhatóan 1990-ben indultak volna meg az állami tesztek. Ám a programot végül Gorbacsov és Reagan 1986-os reykjavíki csúcstalálkozóját követően leállíttatták. Az Sz-550 ugyanis megsértette volna az 1972-ben aláírt rakétaelhárító hadászati védelmi fegyverrendszerek korlátozásaira vonatkozó ABM (Anti Ballistic Missile) szerződés mobil ABM rendszerek tilalmáról szóló rendelkezéseit. A program törlését követően az Sz-550 tesztelésére szolgáló, már kész földi létesítményeket a hatóságok 1992-ben semmisítették meg az orosz-amerikai fegyverzetkorlátozásról szóló megállapodások keretében.
A névazonosság ellenére nehezen elképzelhető, hogy a jelenlegi Sz-550 ennek a projektnek a folytatása legyen. Az RT orosz nyelvű adásának nyilatkozó Viktor Litovkin katonai szakértő szerint, noha a modern légvédelmi rendszerek alapjait még a múlt században lefektetett elvek szolgáltatják, az időközben bekövetkezett technológiai fejlődés következtében nincs értelme párhuzamot vonni egy 30 éve félbehagyott fejlesztési projekttel. Vélhetően a védelmi minisztérium inkább a zavarkeltés, illetve az ellenérdekelt szolgálatok munkájának megnehezítése érdekében választotta ezt a megnevezést.
„Nem lehetetlen viszont, hogy az Sz-550 az Sz-350 „Vityaz” mintájára a „nagytestvér” egyfajta specifikusabb alváltozataként szolgál”
Ugyanis szintén Litovkint idézve, az Sz-350 az Sz-300Psz és PT változatok leváltására, ám az Sz-300 és Sz-400 család fejlesztéseit, illetve rakétáit alapul véve született meg. Ahogy az Sz-350 az Sz-300Psz-hez képest többszörös számú célcsatornával, és egyidejűleg háromszor annyi hordozható rakétával – indítójárművenként 12, osztályonként 96 – operál, elképzelhető az Sz-550 is ugyanilyen módon lesz felruházva.
Noha alapvetően az amerikai THAAD mintájára az Sz-500 fő feladatául a ballisztikus, és az alacsony Föld körüli pályán (LEO) érkező célpontok elfogása, az Sz-300/400 családhoz hasonlóan ugyanúgy képes aerodinamikai célok megsemmisítésére. Ahogy pedig a Vityaz fő arzenálját az Sz-300/400 családhoz tartozó közepes hatótávolságú légvédelmi rakéták adják, az Sz-550 szerepe is ezen analógiára épülhet fel. Noha egyesek még azt is pedzegetik, hogy az Sz-550 igazából az Sz-350 leváltására érkezik, az nehezen elképzelhető, ugyanis az első Vityazzal felszerelt rakétaezred mindössze idén állt fel az orosz haderőn belül.
„A RIA Novosztyinak nyilatkozó Alekszej Leonkov katonai szakértő szerint az Sz-550 célja az összes eddigi, Sz-400-t megelőző, még hadrendben álló közepes és nagy hatótávolságú légvédelmi rendszer leváltása”
Szerinte ugyanis az Sz-550 az Sz-400 továbbfejlesztett mélymodernizációjaként, az Sz-500 elemeit is felhasználva, előbbinek a kiegészítésére szolgál megnövelt számú indítórakétával. Éppen ezért is kapta az Sz-550, és nem az Sz-450 nevet. Ugyanis az orosz – és korábban a szovjet – légvédelmi rendszerek nomenklatúrája egy sajátságos, ámde áttekinthető szisztéma alapján épül fel. A fejlesztési folyamat során felmerülhetnek olyan, korábban nem várt igények, amelyek egy új alváltozat létrehozását igénylik. Mivel azonban az Sz-550 Leonkov szerint is sok tekintetben az Sz-500-on alapul, ezért logikus, hogy az újabb rendszer verziójaként tűnjön fel.
Sz-400 éleslövészet Asztrahányban.
Minden esetre a hirtelen felbukkanó orosz haditechnikai fejlesztés nem lenne példa nélküli. Elég csak a Checkmate becenévvel illetett Szu-75 július végi, a Moszkvai Nemzetközi Légi- és Űrszalon keretében történt bemutatására gondolni. Noha az egyhajtóműves vadászgép esetében már voltak a fejlesztésre utaló híresztelések, a meglepetés erejével ért fel, hogy Oroszország ilyen hirtelen és ilyen váratlanul mutatta be a típust, amely épp a napokban fogja első külföldi útját megtenni az emirátusokbeli Dubai Airshowra.
„Akár tömeges légicsapás, illetve cirkáló rakéták elleni védelem, akár hiperszonikus elfogás legyen az Sz-550 végső felhasználási területe, vélhetően szervesen fog illeszkedni a világ legjobbjai közt emlegetett orosz légvédelmi struktúrába”
Ahogy az Sz-350, Sz-400 vagy Sz-500 esetében is az elsődleges prioritás a hazai légvédelmi tüzérség ellátására fókuszál, és a lehetséges export csakis ezen igények teljesítését követően indulhat meg. Noha még csak folyamatban van az Sz-500 első példányainak hadrendbe állítása, az orosz légvédelmi rendszerek törzsvásárlóinak számító Peking és Új-Delhi már kifejezték érdeklődésüket a Prométheusz iránt. Vélhetően nem lesz máshogy ez az Sz-550 estében sem, de az évtized második fele előtt biztosan nem fogjuk meglátni az első orosz példányokat, nem is beszélve az exportról.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
