Kezdőlap » x-demokrata » Tamarától Szaloméig
Szalome Zurabisvili leadja szavazatát a grúziai elnökválasztáson Tbilisziben 2018. november 28-án #moszkvater

Tamarától Szaloméig

Grúzia első női államfője a Párizsban született Szalome Zurabisvili

Szalome Zurabisvili leadja szavazatát a grúziai elnökválasztáson Tbilisziben 2018. november 28-án #moszkvater
Az ország első női elnöke, Szalome Zurabisvili kilép a szavazófülkéből a grúziai elnökválasztás második fordulóján Tbilisziben 2018. november 28-án
Fotó:EUROPRESS/AFP/Alexander Imedashvily/Sputnik

A szavazatok 59,52 százalékával nyerte Grúziában az elnökválasztás második fordulóját  a napokban a kormányzó Grúziai Álom párt támogatottja, Szalome Zurabisvili. Riválisa Grigol Vasadze, aki szintén Mihail Szaakasvili külügyminisztereként lett ismert, a szavazatok 40,38 százalékát gyűjtötte be. Zurabisvili így annak az országnak lett az elnöke, ahonnan nagyjából száz éve a nagyszülei elmenekültek.

Szalome Zurabisvili a kaukázusi ország első női elnöke, így egyes lapok már erős túlzással a grúzok legendás vezetőjéhez, a 12. század végén Grúziát felvirágoztató Tamara királynőhoz hasonlítják. Zurabisvili persze aligha nőhet ilyen magasságokig. Ez nem lehetséges már csak azért sem, mert Grúziában az elnöki poszt meggyengült, s a jövőben az államfőt már nem is közvetlenül választják majd. A Franciaországba emigrált grúz család gyermekeként Párizsban született 66 éves államfő legfőbb feladata Grúzia külföldi megjelenítése lesz. Mint már kampányában is hangsúlyozta, külföldi kötődése segítheti abban, hogy Grúzia elnökeként szorosabb kapcsolatokat építsen az Európai Unióval.

„Zurabisvili nem mindennapi módon került a grúziai politikába”

Még francia nagykövetként érkezett Tbiliszibe, később a grúz állampolgárságot és miniszteri pozíciót éppen attól a Szaakasvilitől kapott, akivel nem sokkal később szembefordult. Menesztése után saját ellenzéki pártot alapított, majd egy időre vissza is tért Franciaországba. Francia útlevelét mindössze a mostani választások előtt néhány hónappal adta vissza.

Ellenfelei nem is ezt rótták fel neki. Bírálói a kampányidőszakban paradox módon oroszbarátnak nevezték amiatt, mert 2008-ban azt hangoztatta, hogy a dél-oszétiai fegyveres konfliktusban Grúzia kezdett háborút Oroszországgal. Emellett sokan próbálták kifigurázni azért is, mert bizonytalan a grúz nyelvben, ráadásul annak kissé régies változatát beszéli. Ám hiába nevezték egyszerre árulónak a Szaakasvilire tett kijelentése és nagyképűnek arisztokratikus fellépése miatt, Zurabisvili végül magabiztosan győzött.

Az új elnök, aki stratégiai gondolkodása, politikai víziói miatt Charles de Gaulle egykori francia elnököt és a szintén hosszú emigráns évek után szülőhazája államfői székébe jutó lett Vaira Vīķe-Freibergát tekinti példaképeinek, elsőként Brüsszelbe látogat majd. Első elnökként tett kijelentései alapján nem várható, hogy Grúziát közelíti majd Oroszországhoz, de nem tekinthető az Egyesült Államok nagy barátjának sem. Európai elkötelezettsége viszont elvitathatatlan.

A választás a jövő évi parlamenti voksolás előtt a pártok számára is jó erőfelmérő volt. Miután az első fordulóban Zurabisvili a vártnál rosszabbul szerepelt, a plakátokon a második forduló előtt már a mögötte álló párt, a Grúz Álom vezetője, az ország politikai színpadát 2012 óta uraló Bidzina Ivanisvili milliárdos is feltűnt. Így az eredmény alapján elmondható, hogy a kormányzó párt előnye ugyan az elmúlt években csökkent, ám még elegendő lehet a győzelemhez. Szalome Zurabisvili győzelme ugyanakkor lezárja az utat a Grúziában elítélt Mihail Szaakasvili visszatérése előtt.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.