„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Richard Cortés montázsa
Az emberi jogokra és demokráciára épülő általánosan érvényes ideológia képezi a világ egyik legliberálisabb és legtoleránsabb része, az úgynevezett Nyugat politikai rendszerének alapját. A világtörténelem morfológiája azonban könyörtelen, ahogyan azt Oswald Spengler német filozófus (1880–1936) is leírta A Nyugat alkonya: A világtörténelem morfológiájának körvonalai című művében.
Ha ezt kiegészítjük Samuel Huntington amerikai politológus (1927–2008) elméletével, mely szerint a civilizáció szintjeit (mint például az életmód, az értékek vagy a kultúra) a vallás határozza meg – ahogyan azt A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című művében is leírta –, megérthetjük, mi zajlik ma a nemzetközi porondon.
Az emberi jogok egyetemes ideológiája újabb csapást szenvedett el azzal, hogy az Egyesült Államok kilépett az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából. A tanács szétesése megállíthatatlannak tűnik függetlenül attól, hogy egyes képviselői, például Anna Šabatová cseh ombudsman jeles kitüntetésekben részesülnek. Az amerikai kormány lépésére válaszul a Cseh Köztársaság szenátusa tárgyalni kezdett az emberi jogokról.
„Ezen ideológia hanyatlása a Nyugat migrációs politikájában is tetten érhető”
Az Egyesült Államokban a Trump-kormány azon törekvéseiben figyelhető meg, melyekkel a délről érkező illegális bevándorlókat próbálja megállítani. Európában abban mutatkozik meg, hogy összeomlik Angela Merkel német kancellár migránspolitikájának ideológiai alapja. Mindez annak ellenére, hogy a Trump-kormány első ránézésre ellentmondásos lépése a nyugati keresztény civilizáció védelmét, valamint a Nyugat történelmi hibáinak kiküszöbölését szolgálja.
Európa gyengülése
A mai globális problémák – elsősorban a kulcsfontosságú termelési kapacitások és a pénztőke szupranacionális birtoklása, azok szabad áramlása, illetve az emberek szabad mozgása, ami a gazdasági bevándorlók kezelhetetlen tömegeit eredményezte – mélyen az európai történelemben gyökereznek.
A termelőeszközök, föld és pénztőke birtoklásához való, rendbeli hovatartozástól független alapvető emberi jog a feudális rendszer fokozatos összeomlása után alakult ki, amit két történelmi jelenség is felgyorsított. Így Amerika felfedezése, valamint az Európa és Ázsia közti utazások, amelyet az angol, a holland és a francia polgári forradalom követett.
„A termelőerő birtoklásához való jog eközben demokratikussá vált”
Többé nem a földesurak vagy az uralkodók kiváltsága volt, hanem a polgároké, majd a szolgaság és a jobbágyság eltörlésével mindenki másé is, így alapvető emberi jognak lehetett azt tekinteni. A feudalizmus fő jellemzői – a szolgaság és a jobbágyság – megszüntetésével egy újabb alapvető emberi jog, mégpedig a szabad mozgás joga is kialakult, miáltal az emberek bárhol, akár a tengerentúlon is letelepedhettek. Ez volt a gyarmatosítás alapja.
Addig minden rendben volt, amíg ez az alapvető emberi jog csak az európaiakra, illetve a gyarmatosítókra vagy egykori gyarmatosítókra vonatkozott az európai országok gyarmataiban. E globális rendszer a 19. században csúcsosodott ki. A problémák azután kezdődtek, hogy Európát a 20. század első felében két világháború is megrengette. A gyarmati rendszer szétesett.
A globális termelés nemcsak az európai és az egyéb iparosodott országokban szökött az egekbe, hanem a 20. század harmadik harmadáig még elmaradott vagy lassan fejlődő országokban is. Ezek némelyike, elsősorban Kína, elkezdett ipari termékeket, majd tőkét exportálni, ami addig a Nyugat kiváltságának számított.
Migráció
Nagy különbség van aközött, hogy a termelőerőket természetes vagy jogi személyek (azaz szupranacionális cégek) birtokolják-e. A szupranacionális cégek a keletkezésük óta, már a gyarmatosítás hajnalán úgy viselkedtek, mint ma. Terjeszkedésükhöz az anyaországok, a gyarmatosító hatalmak katonai erejét vették igénybe, melyek piacokért folytatott küzdelme gyakran véres háborúkba torkollott. E történelmi események alátámasztják a marxista filozófiát, mely szerint a háborúk az imperializmus elválaszthatatlan részét képezik.
„A szupranacionális cégek globális növekedése a 20. század második felének kezdetén, a gyarmati rendszer szétesését követően két akadályba ütközött. Egyrészt a volt kolóniák területén államok jöttek létre, másrészt, a 20. század végén a korábban elmaradott országok (elsősorban Kína) növekedő gazdasága egyre nagyobb konkurenciát jelentett”
A gyarmati rendszer szétesésével, a volt gyarmatok felszabadulásával, a közlekedés fejlődésével és a Nyugat régi gyarmati metropoliszaiban székelő szupranacionális cégek globális gazdasági terjeszkedésével egy további, ma is ismert jelenség bukkant fel. A volt gyarmatok lakóinak migrációja a fejlett nyugati országokba – amit törvénybe kellett foglalni. A volt gyarmatok lakóitól nem lehetett megtagadni a szabad mozgás jogát.
Kína és Oroszország
A két világháború borzalmaitól megrázott Nyugat az emberséget, mint az emberi jogok általánosan érvényes összességét kodifikálta, melyek közül kulcsfontosságú a termelőerők és -eszközök birtoklásához való jog bárhol a világon, valamint a természetes és jogi személyek szabad mozgása. Mivel univerzális emberi jogokról volt szó, nemcsak a nyugati országok, hanem más térségek lakosaira is vonatkozniuk kellett azok civilizációs fejlettségétől, életmódjától és vallási hagyományaitól függetlenül, pedig az emberi jogok megítélése az adott társadalom a kulturális-civilizációs fejlődése alapján eltérő lehet.
„A szupranacionális cégek nemcsak elfogadták, de saját javukra is fordították az univerzális emberi jogokat, mivel a termelőerők birtoklásához való (térben korlátlan) jog biztosította számukra a tulajdonuk jogi és ideológiai védelmét”
A nyugati országokba érkező olcsó munkaerő, vagy annak kizsákmányolása a volt gyarmatokon e cégek nyereségének növekedésével járt. E politika bizonyos értelemben katasztrofális civilizációs következményeinek megoldása a nemzetállamokra maradt, ami azt jelenti, hogy azok lakosai fizették meg az árát.
Amíg a világ kétpólusú volt, az emberi jogok ideológiája és az azzal összefüggő liberális demokrácia működött. Végső soron még a szocializmus, illetve a kommunizmus ideológiáját is le tudta győzni. A gondok akkor keletkeztek, amikor az illiberális világ két fő hatalma az elsődleges problémáik (Kína esetében a dogmatikus maoizmus, Oroszország esetében a bolsevizmus) leküzdése után nemzetközi porondra léptek. Kína, mint gazdasági, Oroszország pedig, mint politikai erő.
A hadiipar megerősödése
A Nyugat igyekszik a kínai és az orosz terjeszkedés útjába állni. Ma arról folyik a vita, ki és hogyan integrálja a világot gazdasági és politikai szempontból. Az Egyesült Államok, a posztszovjet világ vezető nagyhatalma egyre inkább kiszorítja Kínát és Oroszországot, ráadásul kereskedelmi háborúba kezdett egyetlen szövetségesével, az Európai Unióval.
A Nyugat visszafordíthatatlanul meggyengítette saját pozícióját, mikor azon igyekezetében, hogy fegyveres, úgynevezett ellenzéki csoportok segítségével kiszorítsa Oroszországot a Közel-Keletről és Közép-Ázsiából, szétrombolta az államszervezeteket e területeken, ezzel az összeomlásba és az anyagi pusztulásba taszítva őket. Beavatkozását az emberi jogok és a demokrácia védelmével indokolta, bár elsősorban a hadiipart erősítette meg. Ezáltal visszaéltek a humanizmus és a demokrácia ideológiájával, amely így talán még a szocializmus és a múltbeli kereszténység ideológiájánál is megbízhatatlanabbá vált.
„A humanista ideológia kicsúszott a Nyugat kezei közül, és veszélyt jelent rá. A más civilizációkból érkező, ellenőrizetlen bevándorlási hullámok tönkreteszik a balkáni országokat, és elárasztják Németországot, Ausztriát, Olaszországot, és Észak-Európát, amire a Nyugat képtelen reagálni. Ebben ugyanis megakadályozza az emberi jogok és demokrácia egyetemes ideológiája. Az erre az ideológiára épülő nyugati civilizáció szétesőben van”
A migránsok túlnyomó többsége ugyanis olyan térségekből származik, ahol az emberek azonos etnikumhoz, de különböző törzsekhez tartoznak, illetve azonos hitet vallanak, de különböző szektákba tömörülnek – és ezek a csoportok már a bibliai időktől kezdve háborúskodnak egymással. Ezért tőlük aligha várható el tolerancia és együttérzés más etnikumba tartozó, eltérő életmódot folytató és más hitet valló emberekkel szemben. Vallásuk, az iszlám tiltja a befogadó országok civilizációs értékeihez való alkalmazkodást, tehát az integrációt.
Az erőszak az egyetlen megoldás
Az ideológiák magukban nem rosszak, akkor válnak rosszá és az emberiség számára veszélyessé, mikor a nagyhatalmú politikusok a saját érdekeik szolgálatába állítják őket. Ez az emberi jogok és demokrácia egyetemes ideológiájára is érvényes. A nyugati szupranacionális cégek kihasználták az országokat és azok politikáját a saját gazdasági érdekeik érvényesítése céljából, ami a nyugati keresztény civilizáció bukását vonhatja maga után.
„Ha ez a folyamat társadalmi katasztrófákhoz vezet, félő, hogy az erőszak marad az egyetlen megoldás. És akkor elbúcsúzhatunk az emberségtől, az emberi jogoktól és a demokráciától”
Ez az ideológia és a hozzá tartozó civilizáció a világtörténelem morfológiája alapján ugyanúgy végzi, mint az elődei. A történelem végétől – ahogy azt Fukuyama feltételezte – azonban nem kell tartanunk. Inkább úgy tűnik, hogy a 21. századot az új technológiák és a tudományos felfedezések uralják, amelyek rendkívüli mértékben megnövelik a termelőerő produktivitását, és minimalizálják a munkaerő-mennyiséget.
A fogyasztás nélküli termelés értelmetlen, ezért az emberiség nagy részének alapvető szükségleteit nem az érdemei, hanem az igényei alapján kell kielégíteni. És ez tulajdonképpen maga a kommunizmus, melynek csírái már megfigyelhetők a fejlett társadalmakban. Erre utalnak az összes rászoruló részére nyújtott szociális ellátások (beleértve a nagyrészt képzetlen tömegeket, vagy akár az írástudatlan, munkatapasztalattal nem rendelkező migránsokat is).
A nyugati civilizáció az eddigi legnagyobb kihívással néz szembe. És úgy tűnik, hogy javára szolgálna, ha a konfrontáció helyett inkább együttműködne a keleti keresztény civilizációkkal a mai világ problémáinak megoldása során.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater