Kezdőlap » Történelem » Raszputyin, a sátán
Grigorij Raszputyin #moszkvater

Raszputyin, a sátán

A név, a sátáni Grigorij Raszputyiné híres, mi több elhíresült. Mindenki hallott róla, de igazából alig ismerik, legendák és mendemondák fonják körül alakját. Ahogy a kort is, amelyben élt. Erről szól Valentyin Pikul magyarul eddig még meg nem jelent műve, a Nyecsisztaja szila.

Grigorij Raszputyin #moszkvater
Grigorij Raszputyin
Fotó:EUROPRESS/Sputnik

Az októberi forradalmat megelőző időszakról írt éppen negyven éve az orosz író, Valentyin Pikul érdekfeszítő művet (Nyecsisztaja szila). Kalandregény, karrier történet, sokszálú krimi, politikai pamflet, történelmi görbe tükör – nehéz lenne meghatározni a műfaját.

„A világtörténelem legnagyobb kalandora, a szent férfi s egyben zsivány és ravasz szibériai muzsik, a hipnotizőr, lump és erotomán Grigorij Raszputyin mozgalmas életén keresztül mutatja be Pikul a századforduló Oroszországát”

Ez nem a megszokott, kanonisztikus regény forradalmárokról, a bolsevikok földalatti szervezkedéséről, az illegalitásról, Leninről és társairól. Ugyan a háttérben érezteti ezeket az eseményeket is, hogy érlelődik a „tíz nap, amely megrengette a világot”. Az író azonban most elsősorban az orosz birodalom legfelsőbb köreinek titkos intrikáit tárja elénk. Valami olyasmit, amivel eddig nem sokan rukkoltak elő.

A dinasztiák élete tele van talányokkal és szörnyűségekkel, gyilkosságokkal, botrányokkal. Így volt ez a Rudolf trónörökössel és Sissyvel feltehetően leszámoló Ferenc Józseftől II. Miklósig sok koronás fővel. Hasonló, olvasók ínyét csiklandó rejtélyek fonják körül napjaink királyi udvarait is. Elég, ha csak az angol trónörökös ex-feleségének, Dianának talányos halálára gondolunk. Az olvasó kedveli a titokzatosságot, az összeesküvéseket. Főleg, ha olyan világban történnek, ahová csak a bulvársajtó lapos szenzációin át pillanthat be.

„II. Miklósról, a könyv egyik mellék, de nem mellékes szereplőjéről nem sok regény született. Ő volt talán a világtörténelem egyik legpuhább és szellemileg legkorlátoltabb uralkodója”

Szerencsétlenségére egy erős kezű, őt keményen befolyásoló német hercegnőt vett el, aki viszont fennakadt a ravasz muzsik, Raszputyin hálóján. Ahogy több száz nagyvilági hölgy, akit az atya karizmatikus egyéniségével és férfiúi erejével meghódított, s akik révén hihetetlen hatalomhoz jutott. Ami végül a pusztulását is okozta. De őt követve, nem sokkal később az a rendszer is összeomlott, melyet szolgált, kiszolgált, s mely segítségével hatalomhoz és hírnévhez jutott, hírhedett lett.

„Ez a könyv mindig viták és bírálatok kereszttüzében állt”

Első megjelenésekor a hetvenes évek végén azért, mert éles szemű kritikusai nem találták benne kellő hangsúllyal a bolsevik szervezkedést. Ugyan, miért legyen benne egy dinasztia bukásának krónikájában a forradalom előkészületeinek párthű leírása? Az orosz nagyiparos és nagytőkés világ éppúgy megjelenik a könyvben, mint az arisztokrácia belterjes élete. Az olvasó a felső tízezer hőseinek reakcióiból amúgy is megsejti, hogy valami készül.

Azután jött a peresztrojka s hangot kaptak a monarchia hívei. A cári családot szentté avatták s most egyesek azért bírálják a szerzőt, mert kíméletlen a dinasztiával szemben. Jeles ortodox marxista kritikusok történelmietlenséggel vádolták a szerzőt, aki pedig tucatnyi forrásból idéz. Támaszkodik Paléologue francia nagykövet emlékirataira éppúgy, mint a februári forradalom bírósági jegyzőkönyveire, a cárné titkos naplójának részleteire vagy az emigránsok hozzánk sokáig el nem jutott emlékirataira. Lehet, hogy helyenként élesebbek a kontúrok, markánsabbak a színek, mozgalmasabb a cselekmény, de egészében a kép valós. S ami a lényeg, az olvasó figyelme egy percre sem lankad, nyomon követi, hogyan száguldanak a hősök a végkifejlet, az összeomlás felé.

„A szerző talán az egyik legnépszerűbb szovjet történelmi regényíró. 1990-ben bekövetkezett haláláig 20 millió példányban jelentek meg könyvei, s a sikersorozat külföldön is folytatódott”

Családja története kész regény. Paraszti sorból származó édesapja a Balti Flotta tengerésze, majd hajóépítő mérnök, 1943 elején esik el Sztálingrádban az Úttörőház védelméért folytatott harcokban, hivatalosan eltűntnek nyilvánítják. Az 1928-ban született Pikul átéli az blokád első, legszörnyűbb évét a németektől körülzárt Leningrádban. Az alma nem esik messze a fájától, a siheder, majd ifjúvá érő szerző matrózinasként szolgál a háború alatt a Balti Flotta egy rombolóján. A háború után sem veti le a csíkos matróztrikót, búvár, majd tűzoltó a flottánál.

Valentyin Pikul #moszkvater
Valentyin Pikul
Fotó:culture.ru

Ami ezután jött, az legalább olyan regényes, mint hőseinek élete. Autodidaktaként képezi magát, majd megpróbál az irodalomból élni. Nyughatatlan természetű alkotó. Ez nem ritkaság a kor irodalmi közegében. A jobbak számára majdnem kötelező. Az sem véletlen, hogy az egyik klasszikus, a blokádról nagyszerű könyvet író Danyiil Granyin javaslatára a hatvanas évek elején átköltözik Rigába, ahol nyugodtabban tud dolgozni. A Baltikumnak a szovjet időkben is eltérő klímája jót tett emberileg és íróként is Pikulnak.

És ekkor beindul a regény folyam, többnyire történelmi témában. Megeleveníti a balti matrózok életét, ír két vaskancellár, az orosz Gorcsakov és Bismarck történelmi vetélkedéséről. Magyarul is megjelent történelmi dokumentumregénye (Rekviem egy hajókaravánért) a második világháborúban az északi kikötőkbe küldött és egy pipogya angol admirális által nem hátsó gondolat nélkül cserben hagyott konvoj, a PQ-17 jelű karaván tragikus sorsáról tudósít.

„A népszerűség ellenére, vagy talán annak okán is beindul a kritikusok támadása”

Kétségbe vonják művei hitelességét. Szerintük Pikul nagy mesélő és a hitelt feláldozza az érdekességért. Vádolják, hogy nem dolgozott archívumokban. Ma már tudjuk, hogy ebben a munkában hűséges segítőtársa volt az ugyancsak író Szever Ganszovszkij. Nővére lett 1958-ban az író második felesége.

Vegyünk egy különös bírálót Arkagyij Sztolipint. Annyira hiteles, mint állításai. Az orosz történelem legellentmondásosabb alakjának, a liberális elveket valló, de elképzeléseit hihetetlen terrorral megvalósító s ezért életével fizető Pjotr Sztolipinnek Amerikába emigrált fia ő. A könyv kapcsán felháborodottan kijelentette, hiteltelen és rágalmazó kitételeiért a szerzőt egy jogállamban bíróság elé citálnák. Ez még mindig jobb volt, mint az a brutális támadás – ismeretlen tettesek kegyetlenül megverték -, ami Pikult érte a könyv megjelenése után. Különböző bírálói ellenére a mű, de az egész pikuli életmű ma is él, olvasókat vonz, internetről letölthető, olvasható.

Akit érdekelnek az utolsó orosz cár családjának titkai, a cárné és udvarhölgyeinek korántsem erkölcsös élete, II. Miklós ostoba és korlátolt uralkodása, az orosz arisztokrácia és előkelőségek, gyárosok, bankárok, tábornokok önpusztító tobzódása, az élvezettel fogja forgatni Pikulnak az első megjelenés után három évtizeddel később, húzások és rövidítések nélkül közreadott regényét. Remélhetően magyarul is olvashatjuk majd.

Pályámat „külügyérként” kezdtem az Írószövetség nemzetközi osztályán. Huszonhárom esztendőt töltöttem az írók rokonszenvesen békétlen családjában, s közben mint fordító eljegyeztem magam az orosz irodalommal, kultúrával. A rendszerváltás után a szükség arra késztetett, hogy pályát váltsak. Felvettek a Magyar Országgyűlés sajtóirodájára tanácsosnak, majd a sors kirepített Brüsszelbe, ahol szintén sajtótitkárkodtam. Telt-múlt az idő. Hazatérve ismét felfedeztek, mint fordítót, írót. Másfél méter az általam fordított és írott művek hossza könyvtárszobám polcán. Írásaim száma ezernél is több. Örülök, hogy élek, hogy még tudok dolgozni, hogy még vannak barátai az írott szónak, akik előítélet nélkül nézik a hozzánk egyre közelebb kerülő nagyvilágot. Köszönet nekik az érdeklődésért. Amíg lehet, szeretném szolgálni őket.