//Ragadós lehet-e a Krím példája Közép-Ázsiában?
„A karakalpak - nevük jelentése „fekete fejfedő” - török eredetű nomád nép, nagy részük még ma is nomád körülmények között él" #moszkvater

Ragadós lehet-e a Krím példája Közép-Ázsiában?

MEGOSZTÁS

Fegyveres lázadásba és tömegtüntetésekbe torkollott Üzbegisztán autonóm régiójában, hogy Taskent ki akarta venni az új alkotmányból Karakalpakisztán jogát az önállósodásra. Savkat Mirzijojev államfő gyorsan és rugalmasan reagált a történtekre, és visszavonulót fújt, a szeparatizmus problémáját azonban ezzel nem oldotta meg. Jogos volt-e az üzbég hatalom félelme attól, hogy elveszítheti az ország területének a felét? Ragadós lehet-e a Krím és a Donbassz példája Közép-Ázsiában? Érdeke lehet-e Moszkvának a szeparatizmus támogatása ebben a térségben?

„A karakalpak - nevük jelentése „fekete fejfedő” - török eredetű nomád nép, nagy részük még ma is nomád körülmények között él" #moszkvater
„A karakalpak – nevük jelentése „fekete fejfedő” – török eredetű nomád nép, nagy részük még ma is nomád körülmények között él”
Fotó:EUROPRESS/Igor Mikhalev/Sputnik/AFP

Nem sokon múlott, hogy Karakalpaksztán a Szovjetunió szétesése után a térség Abháziához, Dél-Oszétiához, a Dnyesztermellékhez és Hegyi-Karabahhoz hasonló forró pontjává válik. A posztszovjet  szeparatizmus tombolásának időszakában ugyanis Taskent sem ellenőrizte a helyi hatalmat. Néhány év elteltével aztán a helyzet egy megállapodás aláírásával rendeződött, amelynek értelmében Karakalpaksztán Üzbegisztán része maradt, ám széles körű autonómiával, megőrizve a jogot arra, hogy referendummal függetlenné válhat.

„Három évtized elteltével Taskent úgy gondolta, hogy az új alkotmányból már kiveszi a szuverenitásra vonatkozó garanciákat, így az orosz-ukrán háború nyomán egyre turbulensebbé váló helyzetben elejét veszi az elszakadásnak”

A szuverenitás védelmében Karakalpaksztán Autonóm Köztársaság fővárosában, a 300 ezres Nukuszban tiltakozások kezdődtek, amelynek során középületeket támadtak meg, és megpróbálták elfoglalni a város repülőterét is. A hatóságok azonnal felléptek a tiltakozások ellen, és még csírájában elfojtották a lázadást. A tömegmegmozdulások mérlege 18 halott, többszáz sebesült. A történtekre elődjével ellentétben rugalmasan és kompromisszumkészen reagáló, és azonnal a régióba siető Savkat Mirzijojev államfő visszavonta az alkotmány módosításának a tiltakozásokat kiváltó pontját, egy hónapra rendkívüli állapotot vezetett be, az élet pedig lassan visszatér a normális kerékvágásba.

„A konfliktust formálisan megoldották, a nemzeti kérdés, ezzel párhuzamosan a törzsek közötti egyensúly fenntartása továbbra is az iszlamizmushoz hasonlóan komoly kihívás a térségben”

Éppen ezért a karakalpaki szuverenitás kezelésére tett kísérlet egyáltalán nem tekinthető egyértelmű hibának az utóbbi években a stabilitás megerősítése mellett a gazdaság liberalizásására, az országot a befektetők előtt vonzóbbá tevő reformokra, a nyitottságra törekvő Taskent részéről.

S hogy a stabilitás kérdése mennyire égetően fontos kihívás a közép-ázsiai térségben, azt jelzi, hogy a Tádzsikisztánban a karakalpakihoz hasinló autonóm területen, Badahsanban tört ki tavaly ősszel fegyveres lázadás, az év elején Kazahsztán borult lángba, és most „felébredt” Karakalpak is. Emellett még ott van a víz körül zajló tádzsik-üzbég konfliktus, és a tádzsik-kirgiz határvillongások. De a 21. század egyik legnagyobb etnikai tisztogatása is Közép-Ázsiában történt, amikor a kirgizek éppen esedékes forradalmuk során lekaszabolták az üzbégeket. De az afganisztáni háborúnak is van nemzeti, törzsi vonatkozása, hiszen a tálibok mozgalma nemcsak iszlamista, de erősen pustu nacionalista is. Nem véletlen, hogy vele szemben ott vannak az üzbégek (Dosztum) és a tádzsikok (Maszud).

„Közép-Ázsiában tehát minden adott ahhoz, hogy a körülmények kedvezőtlen együttállása esetén véres szembenállás alakuljon ki a népek és törzsek törésvonala mentén. Főképp úgy, ha a nagyhatalmak is elkezdenek a zavarosban halászni”

A régióban korábban Oroszországgal szemben évtizedeken át „nagy játszmát” folytató brit birodalom most újra visszatérőben van, közben pedig e két hatalom mellett jó ideje megjelent a térségben Kína, az Egyesült Államok, és aktivizálódott Törökország is. S ahogy már Zbigniew Brzezinski megmondta, Üzbegisztán kulcs a térség ellenőrzéséhez. Ezért aztán ne csodálkozzunk azon, ha ebben a régióban időről időre konfliktusok törnek ki.

S hogy mennyire bonyolultak a viszonyok, azt jelzi a karakalpaki helyzet is. Az Üzbegisztán közel felét elfoglaló területen élő kétmilliós népesség harmada karakalpak, harmada üzbég, harmada pedig kazah. De karakalpakok élnek Kazahsztánban is, így Taskent attól is tart, hogy az autonóm köztársaság esetleg a regionális vetélytárs Kazahsztánhoz csatlakozna. Nem alaptalanul, hiszen egyes körök folyamatosan keresik a kapcsolatot Kazahsztán Népeinek Gyűléséhez. Nem véletlen, hogy a mostani helyzetben Mirzijojev üzbég elnök egyeztetett kazah kollégájával, Tokajevvel is.

„Az alkotmányreform fókuszában azonban nem a karakalpaki kérdés, hanem az elnöki ciklusok lenullázása – Mirzijojev így még kétszer újraválasztható, ráadásul nem öt, hanem hét évre -, a reformok és az új Üzbegisztán álltak. Egyes erők azonban megpróbálták fű alatt becsempészni ezt a kérdést is”

Ezek a körök ugyanis már 2014 óta tartanak attól, hogy előbb vagy utóbb a Kreml a krímihez hasonló forgatókönyvet előveszi Közép-Ázsiában is. Ezért próbálták becsempészni a karakalpaki szuverenitás megnyirbálásának kérdését az alkotmányba. Ilyen reakcióra azonban nem számítottak, és az ilyen meggondolatlan lépések a jövőben csak a bizalmatlanságot növelhetik Karakalpak és Üzbegisztán között. E tekintetben tehát elhibázott és éppenséggel kontraproduktív lépés volt az autonómia előkészítetlen és durva visszaszorításának kísérlete még akkor is, ha a szeparatizmust tényleg felerősítheti a posztszovjet térségben (is) az orosz-ukrán háború.

„Fekete fejfedő”. Karakalpaksztán Autonóm Köztársaság Üzbegisztán autonóm területe, amely az ország északnyugati felében, az Aral-tótól délre, a történelmi Hvárezm területén helyezkedik el. Az ország területének mintegy 40 százalékát foglalja el, a népességének azonban kevesebb, mint 10 százalékát. A karakalpak – nevük jelentése „fekete fejfedő” – török eredetű nomád nép, nagy részük még ma is nomád körülmények között él. A karakalpak nyelv önálló ugyan, de lényegében megegyezik a kazahhal, mint ahogy törzsi tagolódásuk is azonos a kazahokéval. Az autonóm területen az üzbég és a karakalpak is hivatalos nyelv. Első biztos említésük 1694-ből származik, amikor a Szir-darja mentén éltek, ahova állítólag a Volga vidékéről vándoroltak. Voltak a Kungrati, majd a Hívai Kánság alattvalói, amikor azonban az Orosz Birodalom 1873-ban védnökséget kényszerített Hívára, a karakalpakok földjét is, bekebelezte. A Szovjetunión belül 1925-ben alakult meg Nukusz központtal a Karakalpak Autonóm Körzet, amely 1932-benszocialista köztársasággá lépett elő, majd 1936-ban összevonták az Üzbég SZSZK-val. A Szovjetunió szétesésekor a karakalpakok területe Üzbegisztánban maradt, de Karakalpaksztán néven autonóm köztársasággá alakult.
MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.