Putyin engedett Lukasenkónak

Moszkva 10-15 százalékkal és az ár emelése nélkül növeli a Minszknek a stabilitást jelentő olajexportot

Vlagyimir Putyin és Alekszandr Lukasenko megbeszélése Szocsiban 2018. szeptember 21-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Sergey Guneev/Sputnik

Feszültté vált az utóbbi hónapokban a belarusz-orosz viszony. Mondhatnánk, mint mindig, amikor Alekszandr Lukasenko ki akar valamit alkudni Moszkvától. S ahogy a belarusz gazdaság gyengül, az elnök a stabilitás számára oly fontos megtartása érdekében egyre gyakrabban kényszerül kérni Oroszországtól. Amely a szankciók nyomása alatt és a gazdaság stagnálása közepette szintén egyre nehezebben tud nagylelkű lenni. Ám a Kremlben is tisztában vannak azzal, hogy a stabilitás megőrzése Belaruszban nemcsak Lukasenkónak, de az orosz hatalomnak is az érdeke.

Néhány napja Szocsiban még hat órán át tárgyalt a létoldalú kapcsolatok vitatott kérdéseiről – olajtermékek exportja, gázexport, mezőgazdaság, a felvett belarusz hitelek refinanszírozása – Vlagyimir Putyin és Alekszandr Lukasenko, s egészen idáig úgy tűnt, hogy eredménytelenül. Aztán a csendet megtörve és a találgatásokat megcáfolva megszólalt a minszki orosz nagykövet. Mihail Babics bejelentette, hogy Moszkva támogatja a belarusz partnerek felvetését és 20189-ben 15-20 százalékkal növelni fogja az olajtermékek exportját. Méghozzá a már aláírt feltételekkel, a korábban megszabott áron, s amennyiben a belarusz olajfeldolgozó ágazat igényei megalapozottan úgy kívánják, Oroszország még ennél is több olajat szállíthat. Ugyanígy maradnak az eddigi vámtarifák is, s amelynek értelmében a reexportból befolyt összeg a belarusz büdzsébe fut be.  „Nincsenek tehát levegőben lógó problémák, s a két ország vitája nem fenyegeti az Eurázsiai Gazdasági Unión belüli integrációt.

Pedig ez az elmúlt hónapokban egyáltalán nem így tűnt. Lukasenko Moszkvával szembeni kirohanásaiból sokan azt olvasták ki, hogy a két ország a szakítás közelébe került. Pedig, dehogy! Csak a belarusz elnök már tőle megszokottan a szorult helyzetében emelte e téteket. Még auguszus 10-én azt vetette az új hitelek nyújtásával vonakodó Moszkva szemére, hogy barbárként viselkedik a nehéz helyzetben lévő Belarusszal szemben. Például saját mezőgazdasági gépiparának támogatásával, amelynek révén az Európai Gazdasági Unión belül versenyhátrányba kerül a hasonló belarusz ágazat. Korábban azzal fenyegetőzött, hogy Oroszországon kívülről vásárol olajat. Még akkor is, ha ez jóval drágább lenne, mint a baráti áron kínált orosz energiahordozó, de az ország függetlenségének erősítése megérné az áldozatot.

„Az energiafüggetlenség kivívása persze kemény diónak látszik, ugyanis a belarusz gazdaság egyik legfontosabb bevételi forrása az orosz olaj feldolgozása és továbbértékesítése”

Az olcsón kapott nyersanyagot világpiaci áron hasznosítják. Ezért aztán Minszket érzékenyen érintette, amikor tavaly Moszkva csökkentette az exportot Belaruszba. Lukasenko idegesen reagált, s válaszul megemelte az ország területén átfutó Barátság kőolajvezeték használatáért szedett tranzitdíjat.

Nem tetszett Lukasenkónak az sem, hogy Moszkva 2019-től 2025-ig a jelenlegi 30 százalékról fokozatosan a nullára építi le az olaj exportjára kivetett vámot, egyúttal emelve a kitermelést sújtó adókat. Ez pedig előnytelenül érinti az olajat már most lényegében vámmentesen importáló Belaruszt, hiszen a járulék majd az árba épül be. Ez azért okoz fejtörést Minszknek, mert az olcsó orosz olaj egy részét – már a jóval magasabb világpiaci áron -reexportálja a nyugati országokba és Ukrajnába. Az ebből befolyó exportvámok pedig nem az orosz, hanem a belarusz büdzsébe folynak be. Idén például nagyjából 2,5 milliárd dollárról van szó, ami a GDP 5 százaléka. S ha Belarusz majd ugyanolyan áron kapja az olajat, mint mások, akkor az egyre gyengülő pénzügyi egyensúlyt nehéz lesz biztosítani.

Lukasenko egyébként még tavaly kezdte belengetni az energiafüggetlenséget, amikor Moszkva határozottan követelni kezdte a korábban szállított gáz hatalmas adóssággá duzzadt árának kifizetését. Minszk a földgáz ezer köbméterérét akkor 107 dollárt fizetett, mikor Magyarországnak ez 280 dollárjába került.  Lukasenko azonban ezt is sokallta, s szerinte ugyanúgy 83 dollár lenne Belarusz számára is a jogos ár, amennyit az oroszországi belföldi felhasználók fizetnek a Gazpromnak. Úgy vélte, Moszkva az Eurázsiai Gazdasági Unióban – amelynek egységes szabadpiacként kellene működnie – diszkriminációt alkalmaz országa rovására.

Megegyezés született a hitel kérdésében is. Moszkva ugyanis korábban nemcsak nem adott újabb kölcsönt, de blokkolta az Eurázsiai Alapon át nyújtott hiteleket is. Most Belarusz újabb friss pénzhez juthat, amiből – akárcsak tavaly – mindenek előtt kifizetheti a Moszkvának esedékes törlesztést.

Egy időre most újra lecsendesedhet a két ország közötti vita. Hogy aztán kezdődjön minden elölről. Moszkva elkezd bekeményíteni, Lukasenko pedig a Nyugat felé kacsingatva hangosan támadni. Végül, nagy eséllyel a Kreml ugyanúgy enged, mert így legalább kiszámítható a stratégiai szempontból oly fontos nyugati szomszédja.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com