A harkovi fejlesztésű T-84 Oplot, illetve BM Oplotként ismert harckocsi és az épp függetlenségének 30. évfordulóját ünneplő Ukrajna története felettébb hasonló pályát írt le. A szovjet alapokon nyugvó, ígéretes kezdetet követően a megnyilvánuló realitások teljesen más, nem éppen kedvezőnek mondható irányt adtak a fejlődésnek. Egyáltalán nem véletlen, hogy a Kijevben megtartott függetlenségi parádé egyik fő attrakciójának az Oplot egyik újabb példánya számít.

A kijevi függetlenségi parádé legfőbb résztvevői közt tartja számon az ukrán védelmi ipar és minisztérium a BM Oplot-2M harckocsit. Az egykori szovjet T-80UD – gázturbina helyett a meghajtást dízelmotor biztosította – továbbfejlesztéseként létrejött T-84 első példánya még 1995-ben jelent meg az ukrán arzenálban, ám az azóta eltelt időben is mindössze kétszámjegyű darabszámban találkozhatunk vele.

„Sőt, a típus legnagyobb számú rendszeresítőjének nem is a kelet-európai állam, hanem Thaiföld számít a maga 49 darabos mennyiségével”

A Szovjetunió széthullását követően, ahogy például a korábbi cikkünkben bemutatott, Európa legnagyobbjának számító zaporozsjei Motor Szics hajtóműgyár úgy, a harkovi Morozov tervezőiroda, valamint a Malisev harckocsigyár is Ukrajna tulajdonába került. Évtizedes szinten a szovjet harckocsi fejlesztés egyik legfontosabb központjaként hatalmas tudásanyag halmozódott fel a harkovi mérnökök által, akiknek az arzenáljában legértékesebb, illetve pénzügyi szempontból ígéretes projektként az Oplot jelent meg.

Ám hamar bebizonyosodott, hogy az egykori szovjet volumenű termelésre optimalizált gyártást sem Ukrajna, sem az esetleges exportmegrendelések nem voltak képesek finanszírozni. Továbbá Oroszország érthető nemzetbiztonsági okoknál fogva igyekezett Harkovtól függetlenedve saját lábra, pontosabban főképp a Nyizsnyij Tagil-i Uralvagonzavodra támaszkodni.

„Innen indult meg a harkovi harckocsigyártás immár 30 éve tartó lassú hanyatlása, amelynek szimbólumává vált a T-84 program”

Az idők során az alacsony fizetés – sőt, a fizetség hónapokig tartó hiánya – és kilátástalanság következtében mind a mérnöki állomány, mind a képzett szakembergárda jelentős hányada hagyta el szakterületét, sok esetben épp Oroszországba távozva.

Mégis, mintha a jelenlegi vezetés nem venne tudomást saját hadiiparának évtizedek óta tartó agóniájáról, és hamar nyilvánvalóvá tette, az ukrán függetlenség évfordulóján demonstrálni kívánja, az ukrán hadiipar nemcsak képes, de tud is a jelenkori kihívásoknak megfelelő, modern harckocsit gyártani. Kijevet csupán egy probléma választotta el céljai elérésétől, az említett harckocsit le kellett volna gyártani.

„Ugyanis az eredeti T-80UD-ből kiindulva a T-84, majd a T-84U-n át az evolúció csúcsát jelentő BM Oplotból 2009 óta mindössze egy szem áll hadrendben egész Ukrajnában”

Noha a korábban említett 2011-es szerződés alapján készült Thaiföld számára is 49 exportpéldány az Oplotból, azok botrányokkal tűzdelt gyártása azonban olyannyira elhúzódott, hogy az ázsiai állam inkább nem kívánta megújítani a szerződését Ukrajnával. Bár az eredeti szerződés 54 darabra szólt, a fennmaradó darabszámot, illetve azon felül kiegészítő példányokat Bangkok a kínai VT-4 típussal pótolta. Hasonlóan járt az Egyesült Államok is, amely egyfajta támogatást nyújtva az ukrán hadiiparnak egy darab Oplotot rendelt meg még tesztelési célzatra, illetve az ellenséges erőket szimulálandó (OPFOR) szerepkörre. Viszont köszönhetően a Malisev gyárban fennálló akut problémáknak 2019-ben végül Ukrajnának vissza kellett fizetnie a 16,5 millió hrivnyás előleget.

„A parádéra szánt példány összeszerelése februárban kezdődött meg a már említett Malisev gyárban, szinte manufakturális körülmények közt”

Az elmúlt évtized során minden évben hatalmas veszteségeket felhalmozó üzem esetében még a munkások kifizetése, sőt maga a létesítmény fűtése is problémát okozott. Ahogy azt Vaszil Krilasz, az üzem főigazgatója elmondta, három alapvető ok hátráltatta a munkálatokat. Elsőként állítása szerint az idei tél olyan hidegnek bizonyult, hogy az üzemben fagypont alá csökkent a hőmérséklet miatt „szakmailag nem lehetett vállalni a tornyok gyártását”. Második alkalommal a kellő pénzeszközök hiánya akadályozta a munkálatokat, amely már a dolgozók tüntetéséhez is elvezetett.

„Végső soron pedig részben utóbbi pontból adódóan, mikor sikerült a kellő finanszírozást biztosítani, nem akadt megfelelő számú hegesztő, akiket így a civil szférából kellett pótolni”

A magyarázatok abszurditására válaszul nem véletlenül hangoztak el olyan ellenvélemények, amelyek Krilasz vezetői képességeit, illetve az üzem gazdálkodását firtatták. Hiszen, ha az ukrajnainál jóval hidegebb klímájú Nyizsnyij Tagilban lehetséges a harckocsik gyártása télvíz idején, milyen probléma állhat fenn Harkovban? De a civil hegesztők alkalmazása is számtalan kérdést vet fel, hisz a harckocsigyártás során szigorúan titkosnak minősülő információkkal dolgoznak együtt napi szinten, amit bármikor átadhatnak az ellenérdekelt szolgálatoknak.

Noha maga a harckocsi végül a parádé előtt kevesebb, mint két héttel, augusztus 12-én elkészült, szinte biztosan csak egy részlegesen teljes példányról van szó. A sorozatos késések miatt majdnem hét hónapig húzódó gyártás, illetve az általános forráshiány következtében nehezen elképzelhető, hogy minden rendszer megfelelően, vagy egyáltalán beépítésre került. Jól illusztrálja ezt az augusztus 20-i próbán bekövetkezett malőr is, mikor éppen a gyárból frissen érkező Oplot robbant le. Beszámolók szerint a személyzet erős üzemanyagszagot érezve a küzdőtérben a motor leállítása, illetve a tűzoltócsapat kihívása mellett döntött. Mint ahogy az alább látható videón is látszik, a malőrt követően a harckocsi nem volt képes önerejéből elhagyni a helyszínt, és egy szovjet időkből származó MAZ-nak kellett odébb vontatnia. Noha a vasárnapi főpróbán az új Oplot nem jelent meg, és ezen cikk írásáig nem derült ki, mi állt a harckocsi lerobbanásának hátterében, túlságosan nagy blamázs lenne, ha az végül nem tudna a parádén részt venni.

A mai napig számos kritika éri Oroszországot nyugati, ukrán, illetve a laikusabb közönség részéről az Armata kapcsán annak a Vörös téren történt lefulladás, illetve a sorozatgyártás beindításának elhúzódása miatt. Ám míg előbbi esetben a probléma okát a nem kellően felkészült vezető adta – az Armata esetében csak a szerelő szerepét is betöltő járművezető képzése egy évig tart –, addig Kijev láthatóan túlvállalja magát csakis magamutogatás céljából.

„Külön érdekessége az esetnek az is, hogy a három felvonuló BM Oplot közül csak egy az, amelyik hadrendben is áll, a második példány a már említett amerikai szerződés várhatóan immár végleges példánya, míg a most legyártott jármű csupán promóciós célokat fog szolgálni a Malisev számára”

Noha a megjelent közlemények szerint erős külföldi érdeklődésre számít Harkov az Oplot-2M-el, az elmúlt évtizedek hasonló próbálkozásainak kudarcai mást lehetséges végkifejletet mutatnak.

Mindezen blamázsok mellett már tényleg csak hab a tortán, hogy a parádé főpróbáján a résztvevő katonák Putyint alpári hangnemben illető rigmust skandálva vonultak fel. A 2014-es Majdan, illetve az ukrán nacionalizmus egyik nem hivatalos szállóigéjévé avanzsált a Putyin hujlo – Putyin b*zdmeg – kifejezés megjelenése egy hivatalos állami ünnepségen jól mutatja a jelenlegi Ukrajnának, mint államnak a hosszú ideje tartó degradációját.