Kijev Washingtonnal együttműködve egyre agresszívabbá váló külpolitikai kirohanásaiban immár nemcsak Moszkvával, de lényegében utolsó, számára bizalmat szavazó külföldi befektetési partnerével is sikeresen megrontotta a kapcsolatát. Az ukrán hadiipar egyik, ha nem legértékesebb vállalataként jegyzett zaporizzsjai Motor Szics körül évek óta zajló jogi csatározások végére tett pontot Zelenszkij államosításról szóló elnöki rendelete. Viszont Peking lehetséges retorzióinak akár Ukrajna egész kínai piaca áldozatul eshet.

A kijevi Sevcsenko kerületi bíróság március eleji ítéletét törvényi erőre emelve Ukrajna hivatalosan is államosította a Motor Szics hajtómű gyártó vállalat részvény pakettjének száz százalékát, bizonyos értelemben lezárva az immár öt éve tartó jogi csatározásokat. A döntés indoklása során nem meglepő módon ismét a nemzetbiztonsági érdek gumifogalma szerepelt, mivel az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SzBU) által vezetett nyomozás szerint a stratégiai fontosságú vállalatban a kínai befektető törvénytelen módon szerzett többségi tulajdont. Némi kognitív disszonancia mindenképp érzékelhető a hivatalos közleményekben, ugyanis épp maga az ukrán kormányzat volt az 2015-ben, amely eltávolította a zaporizzsjai üzemet a stratégiai jelentőségű vállalatok köréből.

„A Szovjetunió felbomlásakor a Motor Szics jogelődjéül szolgáló nagy októberi szocialista forradalomról elnevezett hajtómű gyártó vállalat, száznál is több országba szállítva termékeit, egyike volt a világ legnagyobbjainak”

Mivel a Szovjetunió hadiiparán belül az egykori Ukrán SzSzK-ra jutott a hajtómű gyártás oroszlánrésze, így 1991-ben felettébb előnyös kilátásokkal indult meg az ország az önállóság útján, termékei szinte a teljes katonai, illetve civil palettát képesek voltak lefedni. Természetesen, ahogy az ukrán, illetve posztszovjet térség számos más védelmi ipari üzeme, úgy a Motor Szics is megszenvedte a felbomlást követő hosszú gazdasági visszaesést. Viszont ellentétben társainak többségével a Motor Szics ritka kivételként nemcsak el tudta kerülni a csődöt, hanem épp ellenkezőleg, az egyik leginkább jövedelmező szereplővé vált Ukrajnában.

„Az idillt a 2014-es Oroszország elleni szankciós csomagok bevezetése törte meg, hatalmas bevételkiesést okozva”

Miután termelésének négyötöde irányult a szomszédos országba ezzel legfontosabb piacát vesztette el, amit a kínai szállítások, és a korábbi klienseknek nyújtott technikai támogatás csak kis mértékben tudta csak ellensúlyozni. A 2016-ra patthelyzetbe jutott cég konszolidációjába ekkor kapcsolódott be a Wang Jing kínai üzletemberhez köthető Beijing Skyrizon Aviation Industry, valamint a hozzá kapcsolódó offshore céghálózat.

Ahogy a tulajdonos, Vjacseszlav Boguszlajev fogalmazott, megrendelések hiányában a túlélés érdekében vagy eladja a Motor Szicset az ajánlattevő kínai befektetői körnek vagy drasztikus leépítésre kényszerül. Miután a washingtoni kormányzat nemzetbiztonsági okokra hivatkozva előzetesen megfúrt egy 250 hajtómű szállításáról szóló, 380 millió dollár összértékű üzletet Kínával, Peking úgy gondolta, hogy érdemes a termékek helyett magát a vállalatot megvásárolni. A Beijing Skyrizon Aviation Industry 100 millió dolláros hitel nyújtása mellett egy 3,5 milliárd dolláros üzlet részeként fokozatosan többségi tulajdonrészt szerezett volna a Motor Szicsben, amelyet követően önálló gyáregységet hozott volna létre immár kínai területen.

„Nem kérdés, a Motor Szics egyáltalán nem a piaca vagy termékei miatt kellett Kínának, maga a technológia és tudás az, ami igazán számít. A kínai üzem megnyitását vélhetően rövid időn belül a termelés kiszervezése követte volna, Ukrajnában legfeljebb a fejlesztési üzletág bizonyos részét hagyva”

Az elmúlt évtizedek ukrán-kínai haditechnikai üzleteit elnézve Kijevnek mégis ínyére lett volna a Motor Szics kínai felvásárlása, ám mint tudjuk, a Majdan óta az ukrán érdekeket nem mindig előtérbe helyező nyugati szelek fújnak a kormányzat köreiben. A Kínát fenyegető konkurens nagyhatalomnak tekintő Washington a 2010-es évektől kezdve lényegében minden adandó alkalommal igyekszik meghiúsítani Peking hozzájutását az általa kritikus jelentőségűnek gondolt technológiához.

Mondhatjuk nyugodtan, hogy az Egyesült Államok és Kína közti globális bokszmeccsen Kijevnek csak a végrehajtó szerep jutott, ám a következmények pont őt érintik a legjobban. Mivel Az Egyesült Államok eldöntötte, hogy a Motor Szics nem kerülhet kínai kezekbe, engedelmeskedve a washingtoni ukáznak, az ukrán kormányzatnak csupán a pontos módszert kellett kidolgoznia.

„Szinte az utolsó pillanatban, a vételár megfizetése után blokkolták a hatóságok az SzBU nyomozásával a Kínával kötendő üzletet”

Ezzel összefüggésben az év elején 3,6 milliárd dollárra emelt kártérítési kérelem megfizetése helyett Volodimir Zelenszkij három évre szankciókat vezetett be a vevővel szemben, zárolta a számláit és beutazási tilalmat léptetett életbe a vezető munkatársakkal szemben. Ahogy a Nemzetbiztonsági Tanács (RNBO) főtitkára, Alekszej Danyilov fogalmazott, csak abban az esetben járhat kártérítés, ha a részvényekért kifizetett vételár nyíltan, ukrán bankokon keresztül érkezett meg az eladóhoz. Viszont ha az üzletre külföldi közvetítőkön keresztül került sor, abban az esetben Danyilov nemes egyszerűséggel a külföldi hatóságokhoz irányította a kínai befektetőket.

„Az üzleti kérdésekben türelmes Kína számára itt telt be a pohár. Pekingnek nem is igazán a pénz a lényeges, hanem maga az elv, ahogy a kijevi hatóságok kezelték az ügyet”

Míg első lépésben zöld utat adva támogatták a beruházást, amerikai nyomásra 180 fokos fordulattal nemcsak szimplán visszakoztak, de erősen bele is rúgtak Kínába. Az alapvetően visszafogott kommunikációjáról ismert kínai külügyminisztérium az üggyel összefüggő közleményeiben a tőle szokatlan „követel” és „ragaszkodik” kifejezéseket használva adta Kijev tudtára, hogy nem kíván engedni a nyomásnak. Ukrajna vagy visszafizeti a 3,6 milliárd dollárt, vagy engedélyezi az üzletet, ellenkező esetben további nemzetközi jogi csatározások sora fog várni Kijevre. Kína szerint ugyanis Ukrajna nemcsak saját jogszabályait sértette meg az eljárás során, de magát az 1992-es kínai-ukrán befektetések védelméről szóló egyezményt is.

A részvények 2018 tavaszán bekövetkezett részleges zárolását követően Peking hajlandó lett volna engedni Kijev követeléseinek, és vétójoggal együtt 25 százalékos tulajdonrészt átadva az állami Ukroboronprom konszernnek biztosította volna, hogy a zaporizzsjai üzem modernizálása mellett öt évig nem fogja kiszervezni a gyártást külföldre.

„Washingtoni nyomásra viszont a korábbinál jóval jutányosabb ajánlatot Kijev válaszra sem méltatta”

Ha Ukrajna nem kíván kompenzációt fizetni az államosított üzletrészért – amely az ügy eddigi kezelését nézve eléggé valószínűnek tűnik –, akkor Peking nem feltétlen szankciós jellegű, de mindenképp fájdalmas büntető intézkedései sújthatják válaszul a Kínába irányuló ukrán exportot. Az tavalyi év végén a legnagyobb külkereskedelmi partnerré váló Kína a 49,2 milliárd dolláros exportból 7,1 milliárd dollárral részesülve, az ukrán kivitel 15 százalékának sorsáról dönthet, akár teljes piacát gátolva.

Mivel az exportált áruk többsége főképp mezőgazdasági termék, vagy alacsony hozzáadott értéket képviselő valamilyen nyersanyag, Kijev a világpiacon könnyen pótolható partnerek körébe esik. Az említett 7,1 milliárd dollár Kína 4900 milliárd dolláros össz importjához képest lényegében csak hibahatáron belüli kerekítési érték.

„Áttételesen, még ha egyelőre nem direkt gazdasági vonalon, de Peking jelezte a válaszlépések első körét, mikor az Ukrajna gyártási elégtelenségekre hivatkozva a vártnál kevesebb Sinovac vakcinát kapott csak kézhez a napokban”

A Motor Szics államosítása körüli botrány legnagyobb vesztese éppen maga a középpontban lévő vállalat lehet, mivel szinte biztos, hogy a kínai válasz következtében kinti piacának jelentős részét, vagy akár egészét is elveszítheti. Figyelembe véve, hogy Oroszország kiesésével Kína vált a Motor Szics legnagyobb megrendelőjévé, jelentős állami vagy épp egyéb külföldi beavatkozás hiányában ez egyet jelent a halálos ítélettel. Már pedig sem az Egyesült Államok, sem a nyugat-európai konkurencia nem érdekelt az ukrajnai hajtómű gyártó megmentésében. Sőt. Ukrajnára és az ukrán erőforrásokra éppen, hogy egy eddig meghódítatlan piacként tekintenek a nyugati cégek.

„Noha kimondatlanul is, de mind üzleti, mind saját stratégiai szempontjait figyelembe véve Moszkva sem feltétlenül bánja, hogy jelen állás szerint Kína elesett az üzlettől”

Az akvizícióval ugyanis olyan szintű technológiai, gyártási, illetve metallurgiai tudásra tett volna szert Peking, mellyel felszerelkezve immár az orosz piaci szereplőkre és piacaikra is veszélyt jelentene. Az elmúlt évtizedekben – többek között részben az Ukrajnából megszerzett egykori szovjet technológiák segítségével – a kínai repülőgépgyártás óriási fejlődésen ment keresztül, ám egy kritikus szektor továbbra is nagy nehézség elé állítja Pekinget.

Ez pedig nem más, mint a hajtómű gyártás. Többszörösen összetett folyamat révén mára nem elég „csak” lemásolni egy adott hajtóművet a tervrajzok vagy visszafejtés – reverse engineering – révén, ugyanis az igazán fontos részleteket a gyártástechnológia rejti. Hiába tudják a kínai mérnökök tömeg spektrométerrel analizálni például egy turbinalapát anyag összetételét, abból nem tudják még meg, hogy milyen eljárásokon keresztül vált olyanná a lapát amilyen. Hiába reprodukálják ugyanazon alapanyagokkal, ugyanazon tervek szerint a lapátot, megfelelő hőkezelés, bevonatkészítés vagy a kellő hűtés hiányában paraméterei elmaradhatnak az eredeti termékhez képest.

„Viszont a Motor Szics megvásárlásával Kína a szovjet hajtóműgyártás családi ezüstjéhez juthatott volna hozzá, amely főképp a katonai helikopterek, szállító repülőgépek, vagy akár vadászgépek fejlesztésein lökhetett volna hatalmasat”

Mindezeken túl Oroszországnak anyagi nyeresége is származhat az üzlet meghiúsulásából. Mégpedig oly módon, hogy az ukrán hajtóművek helyett saját termékeit kínálja Peking számára eladásra. Utóbbi nem lenne példa nélküli, mivel a közelmúltban is szignifikáns mennyiségben vásárolt Peking például a Szu-27 családhoz tartozó Ljulka AL-31F hajtómű családból, vagy épp az Il-76 teherszállítók D-30 egységeiből. Az ukrajnai szankciók hatására finisébe érő import helyettesítési politika révén megindult az egykoron Zaporizzsjából beszerzett hajtóműveket kiváltó hazai gyártás, amelybe akár Kína is bekapcsolódhat. Ahogy a fegyver exportban általános szokássá vált, a külföldi megrendelők esetében a ceruza mindig vastagabban szokott fogni, így egy ilyen üzleten mind az állam, mind a gyártó extra bevételt tud saját részére realizálni.

Ellentétben egyes ukrán politikusok jóslataival, Peking a Motor Szics ügylet blokkolására válaszul nem fogja deklaratívan elismerni a Krímet Oroszország részeként. Bár az eseményeket követően egy kínai kereskedelmi delegáció egyeztetéseket folytatott a félszigeten orosz partnereivel mezőgazdasági termékek exportjára vonatkozóan, ez nem volt több egyszerű fricskánál. Peking megküldte a félreérthetetlen üzenetet Kijevnek, hogy kapcsolat rendszerükben az ukrán fél az, amely gyorsan pótolható. Noha nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben kínai befektetők jelenjenek meg a Krímben, ezt nem fogja követni további politikai lépés.

„Úgy tűnik, Kijev két szék között a padlóra esett”

Míg Washington érdekeit a sajátjai elé helyezve Peking válaszának ostorcsapásai Kijev hátán fognak csattanni, az esetleges anyagi segítségnyújtás helyett az Egyesült Államok angolosan távozva az asztal alá söpri a problémát. Katonai kifejezéssel élve, Ukrajna esetében a Motor Szics eset kapcsán elszenvedett járulékos veszteségek jócskán meghaladják a potenciális nyereséget.

Oroszország és Kína hiányában az ukrán védelmi ipar három évtizede tartó hosszú agóniája a közeljövőben nagyobb fokozatba kapcsolva csak fokozódni fog. A legkompetensebb szereplő lehetséges kiesésével pedig felmerülhet a kérdés, egyáltalán mi az, amit még Ukrajna el tud adni a globális fegyverpiac vérre menő versenyében. Az intézkedés nem fogja öregbíteni Ukrajna amúgy sem fényes hírnevét a befektetési körökben. Ahogy Odessza egykori kormányzója, az oroszbarát hangulattal végképp nem vádolható Mihail Szaakasvili fogalmazott, az ukrajnai állapotokat elnézve, ha valaki a befektetésének egy részét vissza tudja kapni, már egy boldog ember.