„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Palmiry, a német Katiny

2026. jún. 22.
B. Molnár László

MEGOSZTÁS

A lefejezett lengyel értelmiség sírhelye. Nem sok olyan nép volt a II. világháború vérzivataros éveiben, amelyet egyszerre két nagyhatalom is el akart szinte törölni a föld színéről. A katinyi, a palmiryi és a piaśnicai vérengzést együtt a lengyel társadalom és értelmiség vértanúságának nevezik. Nem véletlenül…

Nőket vezetnek kivégezni Palmiry közelében #moszkvater

Nőket vezetnek kivégezni Palmiry közelében
Fotó:Wikipédia/Narodowe Archiwum Cyfrowe

Amikor 1940. június 20-án és 21-én megszólaltak a fegyverek a Varsó közelében, a Palmiry falucska melletti Kampinos-erdőben, a világ még nem tudta, hogy éppen a lengyel politikai, kulturális és társadalmi elit nagy részét küldik halálba a német AB-Aktion (Außerordentliche Befriedungsaktion) keretén belül. Ekkor végezték ki többek között Lengyelország kétszer is megválasztott köztársasági elnökét, Maciej Ratajt. Ugyanúgy itt ért véget az 1932-es, Los Angelesben rendezett olimpia 10 ezer méteres bajnokának, Janusz Kusocińskinek az élete is, aki a II. világháború kitörése után pincérként dolgozott, de titokban a lengyel ellenállást segítette. És ez csak két név abból az 1700 lengyel értelmiségiből, akiket 1939 és 1941 között halálba küldtek a nácik.

„A II. világháború lengyel történelmében több vérengzés került nyilvánosságra, amelyből Katiny erdeiben gyilkolták le a legtöbb áldozatot. Az első tömeggyilkosságra azonban Palmiryben került sor, ahol a nácik által az ország lerohanását követően az első hetekben letartóztatott és bebörtönzött értelmiségiek közül kerültek ki az első áldozatok”

A két vérengzés között azonban néhány jelentős különbség van. Amíg Katinyban a szovjetek a fogságukba került lengyel hadsereg katonái voltak a kivégzettek, addig a német katonák és a Gestapo által végrehajtott palmiryi mészárlás áldozatai civilek voltak. Például politikusok, tudósok, ügyvédek, művészek, valamint sportolók. Utóbbi esetben mintegy kétezer holttestet exhumáltak, és a nyilvánosságra került adatok alapján kijelenthető, hogy az áldozatok 14 és 70 év közöttiek, valamint katolikusok és zsidók voltak. Ráadásul minden tizedik kivégzett nő volt… A vérengzéssel kapcsolatos adatok feldolgozását nagyban segítette, hogy a nácik – ellentétben a Katinyban gyilkoló szovjetekkel – pontos feljegyzéseket készítettek a gyilkosságok többségéről, amiket fotókkal is kiegészítettek.

„A faluban történtek a katinyi és a piaśnicai vérengzéssel együtt a lengyel értelmiség világháború alatti vértanúságának a szimbólumává vált”

A katinyi és a palmiryi vérengzéssel kapcsolatban egyre több történész – például a téma legelismertebb brit tudósa, Norman Davies – azon a véleményen van, hogy a lengyel elit megsemmisítését összedolgozva hajtotta végre az országot az 1939. augusztusi Molotov-Ribbentrop paktum alapján két oldalról lerohanó Németország és a Szovjetunió. Ugyanis az előkerült dokumentumok alapján kiderült, hogy a Gestapo és az NKVD illetékesei több alkalommal is egyeztettek Zakopanéban és Krakkóban 1940 februárja és áprilisa között, és itt a lengyel vezetés lefejezése is többször téma volt.

„1939 decembere és 1941 júliusa között a Palmiryben végrehajtott tömegmészárlások legpontosabban dokumentált eseménye 1940. június 20-21-én történt, amikor a lengyel politikai, kulturális és társadalmi elit 358 tagját gyilkolták meg egyetlen művelet során”

Az áldozatokkal még közvetlenül a kivégzésük előtt sem közölték, hogy nem egy koncentrációs táborba mennek, hanem a halálba. Hogy a nyugalmukat megőrizzék, még azt is engedélyezték számukra, hogy személyes tárgyaikat, bibliáikat magukkal vigyék. Sőt, egyeseknek még élelmiszercsomagot is osztottak. Az emberek nyilván csak a legutolsó pillanatban döbbentek rá, hogy mi történik velük. A vérengzéseket a varsói német rendőri szervek parancsnoka, Josef Meisinger ezredes (SS-Standartenführer) irányította, míg végrehajtói a Varsóban állomásozó Ordnungspolizei és Reiter-SS tagjai voltak.

A tömegsírokat – 30 méter hosszú és 2-3 méter széles árkok – már néhány nappal korábban megásták, és a lengyel erdészeti dolgozókat szabadnapokra vezényelték. A német rendőri erők folyamatosan járőröztek a területen, nehogy illetéktelenek juthassanak be a területre.

„A Pawiak és a Mokotów börtönben előtte megkínzott áldozatokat teherautón szállították az előkészített területekre, ahol aztán egyszerűen lelőtték őket. Volt olyan áldozat is, aki a kivégzést ugyan túlélte, de hóhérai élve eltemették”

Hogy a világ végül értesült a palmiryi tömeggyilkosságokról, azt nagyban köszönhető annak, hogy Adam Herbański erdész és alárendeltjei, a Lengyel Erdészeti Szolgálat munkatársai életük kockáztatásával, rendszerint éjszaka beszökdöstek az erdőbe és megjelölték a tömegsírokat.

Az utolsó ismert tömeges kivégzést 1941. július 17-én rendezték, amikor 47 embert, főleg pawiaki fogvatartottakat öltek meg. Ezután a német hatóságok beszüntették a tömeggyilkosságokat Palmiryben. Ám a gyilkosok közül sokan így sem úszták meg a tetteikért az elszámoltatásokat. Ludwig Fischert, a Lengyel Főkormányzóság 1939 és 1945 közötti vezetőjét és Jozef Meisinger SS-ezredest a szövetségesek a háborút követően kiadták a lengyeleknek, akik bíróság elé állították őket. A Varsói Legfelsőbb Országos Törvényszék 1947. március 3-án mindkettőjüket halálra ítélte, és mindkettőjüket még abban a hónapban a Mokotów börtönben felakasztották.

„A háború után a lengyel Vöröskereszt végezte el 1946 nyarának végéig az áldozatok kihantolását és összesen 24 tömegsírt tártak fel”

Több mint 1700 holttestet exhumáltak, de összesen 1056 személyt tudtak évek alatt azonosítani. 1948-ban a Palmiry melletti erdei irtásokon háborús temetőt és mauzóleumot alakítottak ki, ahol a mai ismeretek szerint 2204 áldozat nyugszik. Amíg Richard C. Lukas amerikai történész kijelentette, Palmiry a tömeggyilkosságok egyik leghírhedtebb helyszíne, addig a korábbi lengyel elnök, Bronisław Komorowski úgy vélekedett, hogy Palmiry bizonyos értelemben a varsói Katiny.

MEGOSZTÁS

B. Molnár László

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    „A bűn ismétli önmagát…”

    2026. nov. 20.
    Ez az Erzsébet nap 82 év után talán más is lehetne, mint az eddigiek, hiszen néhány hónapja az Ukrajnai Legfelsőbb Tanács nyilatkozatban eli...

    Varsói csata a globalisták és a szuverenisták háborújában

    2026. nov. 18.
    Egyre élesebb az ideológiai szembenállás a nyugati politikai blokkon, kiemelten Európán belül. A tét óriási, hiszen globalista és a szuveren...

    Lengyelország a G20 kapujában

    2026. nov. 16.
    Lengyelország gazdasági teljesítménye és diplomáciai törekvései alapján komoly lépéseket tett a G20-csoporthoz való közeledés felé. Az Egyes...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater