//Oroszországból szeretettel
Fotó:EUROPRESS/Russian Defence Ministry/Sputnik via AFP #moszkvater

Oroszországból szeretettel

MEGOSZTÁS

Megváltoztatja a világot a COVID-19 járvány. Az elmúlt 70 évben elképzelhetetlen lett volna, hogy orosz katonai konvoj vonul végig fél a NATO egyik tagállamán. Az orosz humanitárius segély azonban sokaknak nem tetszik. Hiába, savanyú a szőlő!

Fotó:EUROPRESS/Russian Defence Ministry/Sputnik via AFP #moszkvater
Fotó:EUROPRESS/Russian Defence Ministry/Sputnik via AFP

Egy Fiat furgon felvezetésével orosz katonai járműoszlop halad egy olasz autópályán, valahol a Róma – Firenze – Bergamo közötti útvonalon. Egy NATO országban. Segíteni az olasz embereknek Lombardiában. Olasz életeket menteni… Ha már az Európai Unió és a NATO a füle botját sem mozgatta. Mert Európa olyan állapotban van, hogy már a kötelezően gyűlölt Oroszország segítségét sem tudja visszautasítani. Az az Oroszország sietett Kínával és Kubával egyetemben az olaszok segítségére, amelyet az Európai Unió immár hat éve szankciókkal sújt, és amelyről minden nap megjelenik valami bírálat a nyugati sajtóban. Ilyen kép 70 éven át egyszerűen elképzelhetetlen lett volna.

„Ezeket a képeket nézve biztosak lehetünk abban, hogy a járvány átértékeli a prioritásokat, és csillapulásával semmi sem folytatódik majd ott, mint ahol előtte volt”

Oroszország már 15 katonai szállítógépnyi segélyt szállított Olaszországnak. Az Il-76-osokkal nyolc mozgatható katonai ápolóbrigádot, mintegy 100, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező virológiai és járványügyi szakembert, mobil jármű- és terepfertőtlenítő eszközöket – amelyekre oroszul, angolul és olaszul az „Oroszországból szeretettel” logó került -, valamint orvosi műszereket és 600 lélegeztető gépet küldtek Olaszországba. Vlagyimir Putyin és Giuseppe Conte olasz kormányfő megállapodása alapján az orosz egységeket a járvány által erősen sújtott lombardiai Bergamo megyébe vezénylik. A katonai járművek pedig átvonulnak fél Olaszországon, mert az Il-76-osok egy Róma melletti katonai repülőtéren szálltak le.

„Elhaladnak a NATO bázisai közelében, az olaszok pedig a Katyusát énekelve köszöntik őket, és az uniós zászló helyett felvonják az oroszt és a Kínait. Mondja ezután bárki is, hogy a 21. században nem keletről fúj a szél!”

Az orosz sajtó büszkén mutogatja a vonuló konvoj, a Bergamóban állig védőöltözetben feszítő vegyvédelmi egységek képeit, a közösségi médiában pedig egymást érik hanyatló Nyugatot megmentő Keletről szóló bejegyzések. A nyugati média ezzel szemben előbb nem nagyon akart tudomást venni e humanitárius szempontból nemes, politikai megközelítésben pedig nagyon is hasznos gesztusról. Aztán ellentámadásba lendült, hogy legalább a kommunikációs térben kompenzálja az értékeire egyébként oly büszke Európa tehetetlen megalázottságát, gyengeségét, szétesettségét. Egymás után jelentek meg az Oroszország (és Kína) hátsó szándékait firtató írások. Mintha Oroszország lenne az egyetlen nagyhatalom, amely mérlegeli a humanitárius segítség politikai oldalait, és ezen keresztül igyekszik érvényesíteni saját érdekeit is.

„Álszent megközelítés, főképp annak fényében, hogy éppen Olaszországot legközelebbi szövetségesei hagyták cserben látványosan”

Természetesen vannak a nyugati sajtóban is józan és önkritikus hangok, ám az a gyengeség jele, amikor a lapok az orosz segély kapcsán azon lamentálnak, hogy megengedhető-e egyáltalán, hogy a NATO egyik tagországába orosz katonák tegyék be a lábukat. Egyeseknek rögtön a kémkedés jut az egészről az eszébe. Azt feltételezik, hogy az oroszok majd mellesleg kicsit körülnéznek Olaszországban. Egy lengyel politológus egyenesen az olaszokat kérte számon azért, mert szerinte ez az akció gyengíti az Európai Unió és a NATO egységét. Mások az „objektivitás nevében” odáig vetemednek, hogy álhírekkel próbálják lejáratni a segélyakciót. Például azzal, hogy a Bergamóba érkezett orosz orvosok, virológusok fele fertőzött.

„A ruszofóbok segítségére sietett a segítő kezet félrelökve a La Stampa is. A balliberális olasz lap azt állította, hogy segélyszállítmány 80 százalékával nem lehet mit kezdeni”

A cikk végigsöpört az oroszellenes hálózaton, és egy svédcsavarral „hitelesítendő a történetet”, a The Moscow Timesra hivatkozva pörgették meg az egyébként névtelen forrásra hivatkozó írást az ukrán Jevropejszka pravdától a lengyel wPolityce.pl-en át egészen a magyar 444-ig. Határozottan utasította vissza ezt a rosszindulatú propagandát Lombardia kormányzója. Attilio Fontana köszönetet mondott a segítségért Oroszországnak, hozzátéve, hogy mindig lesznek sakálok, akik mindenből politikát csinálnak.

Azért a La Stampa híre és az azt kritikátlanul átvevő „független” média viselkedése kapcsán gondolkodjuk el azon, hogy az álhírekre oly kényes sajtó érzékeny szenzorai vajon most miért nem jeleztek?!

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.