//„Oroszország okosan tölti ki a vákuumot”
Az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács által 2020. január 11-én készített és közreadott felvételen az iráni fővárosban, Teheránban lelőtt utasszállító repülőgép roncsait vizsgálják a helyszínen Fotó:EUROPRESS/AFP #moszkvater

„Oroszország okosan tölti ki a vákuumot”

Miközben a világ a harmadik világháború kitörése miatt aggódott, a Közel-Keleten Irántól, Szírián és Irakon át Líbiáig kiteljesedő zűrzavar a mindenkivel tárgylóképes Moszkva pozícióit erősítette. Ezt is megértük, Oroszország lett a visszafogott, mérsékelt, higgadságra intő erő.

Az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács által 2020. január 11-én készített és közreadott felvételen az iráni fővárosban, Teheránban lelőtt utasszállító repülőgép roncsait vizsgálják a helyszínen Fotó:EUROPRESS/AFP #moszkvater
Az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács által 2020. január 11-én készített és közreadott felvételen az iráni fővárosban, Teheránban lelőtt utasszállító repülőgép roncsait vizsgálják a helyszínen
Fotó:EUROPRESS/AFP

A háború ezúttal elmaradt. Pedig azért nem voltunk tőle távol. Az Egyesült Államok és Irán között annak ellenére nem tört ki fegyveres konfliktus, hogy Washington a nemzetközi jogot lábbal taposva provokatív módon levadászta a teheráni rezsim kulcsfiguráját Kászim Szulejmánit.

„Azért az nagyon sokat elárul a világ stabilitásának törékeny voltáról, hogy a New York Times értesülése szerint Trump 15 perc alatt hozta meg döntését Szulejmáni meggyilkoltatásáról”

Még maga a Pentagon is elképedt, amikor a CIA kezdeményezésére Trump kiadta a parancsot. A Libération közben az iraki miniszterelnök megnyilatkozásaiból arra következtet, hogy a „maffia stílusú leszámolással” az amerikai elnök meg akarta akadályozni Irán és Szaúd-Arábia közeledését, jóllehet ő maga kérte Irakot, hogy közvetítsen a feszültség enyhítése érdekében. Az Irán és Szaúd-Arábia között közvetítő iraki ügyvezető miniszterelnök Adil Abdul-Mahdi az iraki parlamentben elhangzott vasárnapi beszédében elmondta, az iráni tábornok azért utazott Bagdadba, mert Szaúd-Arábiának szánt üzenetet vitt neki, az iráni üzenetben pedig javaslatok szerepeltek a két ország közötti feszültség enyhítésére. Szulejmánit akkor gyilkolták meg, amikor Mahdihoz indult, hogy találkozzon az iraki kormányfővel.

„Nem teljesen világos, hogy a Teheránnak szóló figyelmeztetésen kívül Trump mit akart elérni Szulejmáni meggyilkolásával, ebből a helyzetből azonban láthatóan mindenki jól akar kijönni”

Mint Facebook bejegyzésében Ilja Grascsenkov orosz politológus megállapítja, a háború senkinek sem kell, legfeljebb a háborús fenyegetés képei a tévé képernyőjén. Trumpnak segítenek a váIasztók mobilizálásában azok a képek, hogy a feszült helyzetben az amerikai tengerészgylogosok távol a hazától harcolnak a Gonosz ellen, egy háború azonban tönkre tenné a kampányát. Haszan Rouhani iráni vezető is felsorakoztathatja ebben a helyzetben maga mögött a szövetségeseit, ráadásul hazai ellenzéke sem tartja alkalmasnak az időt a rendszer bírálatára. Igaz, az ukrán gép lelövésével elkövetett baki azonnal fordított ezen a helyzeten, és néhány napos hallgatás után az ellenzék új erőre kapott. A homok tessék-lássék rakétázása is mutatja azonban, hogy a nyílt háborút Teherán is szeretné elkerülni. Erre intik Iránt legfőbb támogatói, Oroszország és Kína is. A leginkább talán az izraeli vezetés örül ennek a feszültségnek, hiszen az eltereli a figyelmet Netanjahu korrupciós ügyeiről, az ellenségkép felerősödése pedig még jól is jöhet az újabb előrehozott választásokon a lassan két éve tartó belpolitikai válságban.

„Ha a harmadik világháború nem is tört ki, a feszültség, az idegek kifeszülésének járulékos következményeként az iráni légvédelem tévedésből lelőtte az ukrán MAU légitársaság Teheránból felszálló gépét”

Meglepő volt ebben a feszült helyzetben az érintett felek viszonylagos higgadtsága, és értékelendő az is, hogy végül iráni oldalon is a józan ész logikája működött. Mert ugyan három nap késéssel, de Teherán is elismerte, hogy a tragédiát néhány órával megelőző, amerikai bázisokra mért rakétatámadás után az amerikai válaszcsapásra számító légvédelem szárnyas rakétának nézte az utasszállító gépet. Irán felelőssége tehát egyértelmű, de azért csendesen jegyezzük meg azt is, hogy nem jutunk el idáig, és a 176 utas most is él, ha nincs Szulejmáni levadászása.

„Árulkodó az is, hogy a 2014-ben a Donbassz felett lelőtt malajziai gép esetével ellentétben most a nyugati titkosszolgálatok nem hallgattak, és azonnal előálltak a hiteles verzióval”

Úgy tűnik, ha az igazság egybevág a politikai szándékkal, vagy legalábbis nem keresztezi azt, akkor hamar kiderül, mi is történt. Erre Konsztantyin Koszacsev, az orosz felsőház külügyi bizottságának elnöke hívta fel a figyelmet Facebook oldalán. A politikus szerint a két eset párhuzamba állítása adja magát. Ezúttal ugyanis az ausztráltól a kanadaiig nyugati titkosszolgálatok sora kiáltotta kórusban, hogy megdönthetetlen bizonyítékokkal rendelkezik. A mai technológiai szint mellett ez egyáltalán nem meglepő. Az orosz szenátor azonban rámutat arra, hogy az MH 17-es járat lezuhanása után viszont hallgattak, és máig várja a világ az amerikai műhold felvételek bemutatását. Koszacsev szerint Oroszországra szinte már mindent ráhúztak – egyesek már az mostani katasztrófa mögött is Moszkvát láttatják -, és ugyancsak kínos lehetne sokaknak, ha kiderülne az igazság a Donbassz felett lelőtt majazziai gép, vagy az „Égi százak” ügyében.

„A történtek is igazolják, hogy Szulejmáni levadászása után a Közel-Kelet még veszélyesebb hely lett”

Mint arra a Valdaj Klub honlapján írt elemzésében a teheráni egyetem professzora Hamidreza Azizi rámutat, már csak azért is, mert sokáig a nézeteltérések ellenére is együttműködött Irán és az Egyesült Államok a terrorizmus és az Iszlám Állam elleni harcban. Most azonban, mikor egymással vannak elfoglalva, a terrorista csoportok számára ez lehetőséget ad arra, hogy újjászervezzék magukat.

Az Iszlám Állam mozgástere megnövekedhet, Oroszországot viszont az hozza még inkább helyzetbe a Közel-Keleten, hogy szinte az egyetlen nagyhatalom, amely ebben a feszült helyzetben minden oldallal tárgyalóképes. Csak a héten Vlagyimir Putyin személyesen tárgyalt a szíriai és a török elnökkel, valamint a német kancellárral. Az iráni-amerikai konfliktus esetében is nagyon higgadt maradt, és mint a forró évindító is mutatja, ebben a helyzetben a tárgyalóképesség egyre nagyobb érték.

„Vége van már azoknak az időknek, amikor Oroszországot mosolyogva regionális hatalomnak nevezhették. A világpolitikában manapság Vlagyimir Putyin sikeresebb, mint az Egyesült Államok vagy az Európai Unió”

Ezt már a liberális német Die Zeit állapítja meg, hozzátéve, hogy Oroszország okosan tölti ki azt a vákuumot, amit Amerika hagyott a nemzetközi politikában, és használja ki a pusztaságot, amely az európai diplomáciát jellemzi. A mai világrend és a kialakult erőegyensúly a hetilap szerint túlságosan törékeny ahhoz, hogy Oroszország győzelméről beszéljünk, ám Putyin magabiztossága azért ijesztő. Többet tud nyújtani, mint vetélytársai közül bárki.

Ezt persze sokan nem nézik jó szemmel. A liberális és atlantista félelemeket jól érzékelteti a Moscow Times pápánál is pápábbnak lenni akaró, Macron és Putyin közeledését elemző írása. A Putyin iránti lojalitással nem vádolható politológus Vlagyimir Frolov úgy látja, hogy Macron csatlakozott a nyugati világot leromboló Putyinhoz és Trumphoz. A Moscow Times cikkírója ijedten konstatálja, hogy Macron bizonyos mértékű csodálattal adózik, Putyinnak és Trumpnak azért, hogy úgy képesek követni országuk nemzeti érdekeit. A Nagy-Britanniát lebénító brexitre és a Németországban kialakult politikai bénultságra pedig úgy tekint, mint lehetőségre, hogy átvegye az EU irányítását. Macron visszatért a gaulleizmushoz azzal a különbséggel, hogy Franciaország helyén az Európai Unió áll, mint aminek hatalmi súlyát erősíteni kell a világban.

„A szerző szerint Macron nézetei meglepően sok hasonlóságot mutatnak Putyin gondolkodásával. Szolidaritást mutat például orosz kollégájával, aki úgy véli, hogy a nyugati országok megsértették hazáját a hidegháború után”

A francia elnök jogosnak tartja, hogy Putyin úgy tekint az EU-ra, mint Amerika vazallusára, amelynek célja, hogy trójai falóként elősegítse a NATO terjeszkedését. A szerző abban reménykedik, hogy ez a politika nem fogja elnyerni Franciaország európai szövetségeseinek, mindenekelőtt Németországnak és a kelet-közép-európai EU-tagállamoknak a tetszését. Rossz hír az egypólusú világrendet visszasíróknak, hogy manapság már Európa egyik legszegényebb országa is „beszólhat” az Egyesült Államoknak. Moldova elnöke Igor Dodon például a világhálón közölte, hogy nem engedélyezi az amerikai nagykövetség felépítését a volt köztársasági stadion helyén. A területet nem adja át az Egyesült Államoknak, mert a volt stadion helyén parkot vagy kulturális központot kell építeni.

„Mindennél jobban árulkodik Oroszország megítélésének pozitív változásáról, hogy Angela Merkel idei első külföldi útja Moszkvába vezetett”

Mit mondjunk, az elmúlt hét történéseit látva volt miről tárgyalniuk.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.