Oroszország mindig Oroszország marad. Továbbra is meg fogjuk védeni értékeinket és szülőföldünket – mondta Putyin elnök pénteken a Kremlben, az orosz ellenőrzés alá került ukrajnai területek csatlakozási egyezményének aláírási szertartásán. Az orosz elnök szeptember 30-án elhangzott beszédének magyar fordítása eredetileg a Demokrata című hetilap oldalán jelent meg.

Vlagyimir Putyin

Tisztelt Oroszország polgárai, Donyecki és Luganszki Népköztársaság polgárai, Zaporozsje és a herszoni régió lakosai, az Állami Duma képviselői és az Oroszországi Föderáció szenátorai!

Mint ismeretes, a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságban, Zaporozsje és Herszon régióban tartottak egy népszavazást. Eredményeit összesítették, az eredmények ismertek. Az emberek meghozták a döntésüket, egyértelmű döntést hoztak.

A mai napon aláírjuk a Donyecki Népköztársaság, a Luganszki Népköztársaság, a zaporozsjei és a herszoni régió Oroszországhoz való hazatéréséről szóló megállapodásokat. Biztos vagyok benne, hogy a Szövetségi Gyűlés támogatni fogja a négy új régió, az Oroszországi Föderáció négy új tagja elfogadásáról és létrehozásáról szóló alkotmányos törvényeket, mert ez emberek millióinak akarata.

(Taps.) És ez természetesen az alanyi joguk, elidegeníthetetlen joguk, amelyet az ENSZ Alapokmányának első cikkelye rögzít, amely közvetlenül a népek egyenlő jogainak és önrendelkezésének elvéről szól.

„Ismétlem, ez az emberek elidegeníthetetlen joga, a történelmi egységen alapul, amelynek nevében őseink nemzedékei nyertek, azok, akik az ókori Oroszország eredetétől kezdve, évszázadokon át létrehozták és megvédték Oroszországot. Itt, Novorosszijában Rumjancev, Szuvorov és Usakov harcolt, II. Katalin és Patyomkin új városokat alapított. Itt haltak meg nagyapáink és dédapáink a Nagy Honvédő Háború idején”

Mindig emlékezni fogunk az „orosz tavasz” hőseire, azokra, akik nem egyeztek bele a 2014-es ukrajnai neonáci puccsba, mindazokra, akik meghaltak azért, hogy beszélhessék anyanyelvüket, megőrizzék kultúrájukat, hagyományaikat, hitüket, az élethez való jogukat. Ezek Donbasz harcosai, az „Odesszai Katyn” mártírjai, a kijevi rezsim által végrehajtott embertelen terrortámadások áldozatai. Ezek önkéntesek és rendőrök, ezek civilek, gyerekek, nők, idősek, oroszok, ukránok, különböző nemzetiségűek. Ilyen Donyeck igazi népvezére, Alekszandr Zaharcsenko, ilyen Arszen Pavlov és Vlagyimir Zsoga katonai parancsnokok, Olga Kacsura és Alekszej Mozgovoj, ilyen a Luganszki Köztársaság ügyésze, Szergej Gorenko. Ilyen Nurmagomed Gadzhimagomedov ejtőernyős és minden katonánk és tisztünk, akik a különleges katonai hadművelet során halták a bátrak halálát. Ők hősök. (Taps.) A nagy Oroszország hősei.

Most arra kérlek benneteket, hogy egy perc néma csenddel tiszteljük meg emléküket. (csend.)

Köszönöm.

„A Donyecki és Luganszki Népköztársaságok, a Zaporozsjei és a Herszoni régiók millióinak választása mögött sorsközösségünk és ezeréves történelmünk áll. Az emberek ezt a lelki kapcsolatot adták tovább gyermekeiknek és unokáiknak. Minden megpróbáltatás ellenére az évek során az Oroszország iránti szeretetük rendíthetetlen volt. És ezt az érzést senki sem tudja lerombolni bennünk. Ezért szavaztak egységünkre, közös jövőnkre mind az idősebb generációk, mind a fiatalok, azok, akik a Szovjetunió összeomlásának tragédiája után születtek”

1991-ben Belavezsszkaja Puscsában az akkori pártelit képviselői az egyszerű polgárok akaratának megkérdezése nélkül a Szovjetunió összeomlása mellett döntöttek, és az emberek hirtelen azon kapták magukat, hogy elszakadtak hazájuktól. Ez a szakadás, feldarabolás nemzeti katasztrófává változott. Ahogy egykor a forradalom után a köztársaságok határait a kulisszák mögé vágták, úgy a Szovjetunió utolsó vezetői, az 1991-es népszavazáson a nép többségének közvetlen akaratával ellentétben, tönkretették nagy hazánkat, egyszerűen a kész tények elé állították az embereket.

Tisztában vagyok vele, hogy ők nem is értették teljesen, hogy mit csinálnak, és milyen következményekkel jár majd ez a végén. De ez már nem számít. Szovjetunió nincs, a múltat nem lehet visszaadni. Igen, és Oroszországnak ma már nincs szüksége rá, nem erre törekszünk. De nincs erősebb dolog, mint több millió ember eltökéltsége, akik kultúrájuk, hitük, hagyományaik, nyelvük alapján Oroszország részének tekintik magukat, akiknek ősei évszázadokon át egyetlen államban éltek. Semmi sem erősebb, mint ezeknek az embereknek az elhatározása, hogy visszatérjenek igazi, történelmi Hazájukba.

Nyolc éven át népirtásnak, ágyúzásnak és blokádnak vetették alá az embereket Donbaszban, Herszonban és Zaporozsjében, megpróbáltak bűnös módon gyűlöletet kelteni Oroszország és minden orosz iránt. A kijevi rezsim most, már a népszavazások idején is erőszakkal, halállal fenyegette meg az iskolai tanárokat, a választási bizottságokban dolgozó nőket, elnyomással megfélemlítette az akaratnyilvánításra érkező emberek millióit. De Donbasz, Zaporozsje és Herszon töretlen népe döntött.

„Szeretném, ha a kijevi hatóságok és igazi nyugati uraik hallanának, hogy mindenki emlékezzen erre: a Luganszkban és Donyeckben, Herszonban és Zaporozsjéban élők örökre a polgárainkká válnak”

(Taps.)

Felszólítjuk a kijevi rezsimet, hogy azonnal szüntessék be a tüzet, minden ellenségeskedést, a háborút, amelyet még 2014-ben kirobbantott, és térjen vissza a tárgyalóasztalhoz. Készen állunk erre, ez nem egyszer hangzott el. De a donyecki, luganszki, zaporozsjei és herszoni emberek választásáról nem fogunk beszélni, a döntésük megszületett, Oroszország pedig nem fogja elárulni őket. (Taps.) A mai kijevi hatóságoknak pedig tisztelettel kell kezelniük az emberek szabad akaratát, semmi mással. Ez az egyetlen út a békéhez.

„Minden rendelkezésünkre álló erővel és eszközzel megvédjük földünket, és mindent megteszünk népünk biztonságos életének biztosítása érdekében. Ez népünk nagy felszabadító küldetése”

Határozottan újjáépítjük az elpusztult városokat, lakásokat, iskolákat, kórházakat, színházakat és múzeumokat, helyreállítjuk és fejlesztjük az ipari vállalkozásokat, gyárakat, infrastruktúrát, társadalombiztosítást, nyugdíjakat, egészségügyi és oktatási intézményeket.

Természetesen a biztonság javításán is dolgozni fogunk. Együtt gondoskodunk arról, hogy az új régiókban élő polgárok érezzék Oroszország teljes népének, az egész országnak, minden köztársaságnak, hatalmas szülőföldünk minden területének és régiójának támogatását. (Taps.)

Kedves barátok, kollégák!

A mai napon a különleges hadműveletben részt vevő katonákhoz és tisztekhez, Donbasz és Novorosszija katonáihoz is szólni szeretnék, azokhoz, akik a részleges mozgósításról szóló rendelet után hazafias kötelességüknek eleget téve a fegyveres erők soraiba lépnek, szívük hívására eljöttek a katonai nyilvántartó és sorozási irodákba. Szeretnék szüleikhez, feleségeikhez és gyermekeikhez fordulni, hogy elmondjam nekik, miért harcolnak népeink, milyen ellenség áll velünk szemben, aki új háborúkba és válságokba taszítja a világot, kivonva véres hasznukat ebből a tragédiából.

Honfitársaink, testvéreink Ukrajnában – egyesült népünk őshonos része – saját szemükkel látták, mire készülnek az úgynevezett Nyugat uralkodó körei az egész emberiség ellen. Itt valójában csak ledobták a maszkjukat, megmutatták valódi énjüket.

„A Szovjetunió összeomlása után a Nyugat úgy döntött, hogy a világnak, mindannyiunknak örökké tűrnünk kell a diktátumaikat. Aztán 1991-ben a Nyugat arra számított, hogy Oroszország nem fog kilábalni az ilyen sokkokból, és magától szétesik. Igen, ez majdnem megtörtént – emlékszünk a ’90-es évekre, a rettenetes ’90-es évekre, éhesen, fázva és reménytelenül sodródtunk. De Oroszország ellenállt, újjáéledt, megerősödött, és ismét elfoglalta méltó helyét a világban”

Ugyanakkor a Nyugat mindvégig kereste és keresi az új lehetőségeket, hogy eltaláljon bennünket, meggyengítse és elpusztítsa Oroszországot, amiről mindig is álmodott, folyamatosan próbálják feldarabolni az országunkat és szembeállítani egymással a népeinket. Egyszerűen idegesíti őket, hogy van a világon egy ilyen nagyszerű, hatalmas ország a maga területével, természeti kincseivel, erőforrásaival, egy olyan néppel, amely nem tud és soha nem is fog mások parancsai szerint élni.

A Nyugat kész mindent átlépni, hogy megőrizze azt a neokoloniális rendszert, amely lehetővé teszi számára, hogy a dollár és a technológiai fölényük segítségével élősködjön, sőt, kifossza a világot, hogy extra adót szedjen be az emberiségtől, beszedje a meg nem érdemelt jólét fő forrását, a hegemón járadékát. Ennek a sarcnak a fenntartása a legfontosabb, ez a valódi és abszolút öncélú indítékuk. Ezért áll az érdekükben a teljes deszuverenizáció. Innen erednek a független államok, a hagyományos értékek és a kultúrák elleni agressziójuk, az irányításuk alatt álló nemzetközi és integrációs folyamatok, az új világvaluták és a technológiai fejlesztési központok aláásására tett kísérleteik. Számukra kritikus fontosságú, hogy minden ország feladja szuverenitását az Egyesült Államoknak.

Egyes államok uralkodó elitje önként vállalja ezt, önként vállalja, hogy vazallusukká válik; másokat megvesztegetnek, megfélemlítenek. És ha nem sikerül, egész államokat rombolnak le humanitárius katasztrófákat, romokat, milliónyi tönkrement, összekuszált emberi sorsot, terrorista enklávékat, társadalmi katasztrófa övezeteket, protektorátusokat, kolóniákat és félgyarmatokat hagyva maguk után. Nem érdekel őket semmi sem, csak a saját hasznuk.

„Még egyszer szeretném hangsúlyozni, éppen a kapzsiságukban, korlátlan hatalmuk megőrzésének szándékában vannak a valódi okai annak a hibrid háborúnak, amelyet a „kollektív Nyugat” folytat Oroszországgal szemben. Nem szabadságot kívánnak nekünk, hanem gyarmatként akarnak bennünket látni. Nem partneri együttműködést akarnak, hanem ki akarnak rabolni bennünket. Nem egy szabad társadalomnak akarnak bennünket látni, hanem lélektelen rabszolgák tömegének”

Számukra közvetlen fenyegetést jelent a mi gondolkodásunk és filozófiánk, ezért támadják filozófusainkat. Kultúránk és művészetünk veszélyt jelent rájuk, ezért megpróbálják betiltani azokat. Fejlődésünk és jólétünk is veszélyt jelent rájuk – a verseny egyre nő. Nem nekik van szükségük Oroszországra, nekünk van. (Taps.)

Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy a világuralomra vonatkozó múltbeli igényeket nem egyszer szétzúzta népünk bátorsága és szívóssága. Oroszország mindig Oroszország marad. Továbbra is meg fogjuk védeni értékeinket és szülőföldünket.

A Nyugat a büntetlenségre számít, azt hiszik, hogy mindent megúsznak. Valójában eddig mindent meg is úsztak. A stratégiai biztonság területén létrejött megállapodások a kukába kerülnek; a legmagasabb politikai szinten elért megállapodásokat hamisnak nyilvánítják; szilárd ígéreteikről, hogy nem terjesztik ki a NATO-t keletre, amelyekkel egykori vezetőinket megtévesztették, kiderült, hogy színtiszta hazugság; a rakétaelhárító védelemről, valamint a kis és közepes hatótávolságú rakétákról szóló szerződéseket kitalált ürüggyel egyoldalúan felmondták.

Mindenhonnan csak azt halljuk, hogy a Nyugat a szabályokon alapuló rend mellett áll ki. Honnan jöttek ezek a szabályok? Ki látta ezeket a szabályokat? Ki értett egyet velük? Nézzék, ez csak valami süket duma, merő megtévesztés, kettős vagy már hármas mérce! Ez azoknak van kitalálva, akik beveszik ezt a süket dumát.

„Oroszország évezredes nagyhatalom, egy ország-civilizáció, és nem fog ilyen meghamisított, hamis szabályok szerint élni. (Taps.) Az úgynevezett Nyugat az, amelyik lábbal tiporta a határok sérthetetlenségének elvét, és most saját belátása szerint dönti el, hogy kinek van önrendelkezési joga és kinek nincs, ki méltó és ki nem méltó rá. Hogy miért döntenek így, ki adott nekik ilyen jogot, nem világos. Önmaguknak”

Éppen ezért vad haragot vált ki bennük a Krím-félszigeten, Szevasztopolban, Donyeckben, Luganszkban, Zaporozsjéban és Herszonban élők választása. Ennek a Nyugatnak nincs erkölcsi alapja értékelni a demokráciát és szabadságot. Nincs, és soha nem is volt!

A nyugati elit nemcsak a nemzeti szuverenitást és a nemzetközi jogot tagadja. Hegemóniájuk a totalitarizmus, a despotizmus és az apateizmus markáns karaktereit viseli. Pimaszul felosztják a világot vazallusaikra, az úgynevezett civilizált országokra és a többiekre, akiknek a mai nyugati rasszisták terve szerint fel kellene kerülniük a barbárok és vadak listájára. A hamis címkék – “kirekesztett ország”, “tekintélyelvű rezsim” – már készen állnak, egész népeket, államokat bélyegeznek meg. Nincs ebben semmi újdonság: a nyugati elit amilyen volt, olyan is maradt – gyarmatosító. Megkülönböztetik a népeket, náluk vannak elsőrendű és másodrendű népek.

Soha nem fogadtuk el, és nem is fogjuk elfogadni az ilyen politikai nacionalizmust és rasszizmust. És mi a russzofóbia, ha nem rasszizmus, ami mostanra az egész világon terjed? Mi, ha nem rasszizmus, a Nyugat határozott meggyőződése, hogy civilizációja, neoliberális kultúrája vitathatatlan modell az egész világ számára? „Aki nincs velünk, az ellenünk van.” Még furcsán is hangzik.

Még a saját történelmi bűneik megbánását is a nyugati elit mindenki másra hárítja, és országaik polgáraitól és más népektől bűnhődést követelnek, amihez nekik semmi közük, például a gyarmatosítás miatt (BLM – Black Lives Matter – szerk.).

„Érdemes emlékeztetni a Nyugatot, hogy a gyarmati politikájukat még a középkorban kezdték, majd azt követte a globális rabszolgakereskedelem, az indián törzsek népirtása Amerikában, India, Afrika kifosztása, Anglia és Franciaország Kína elleni háborúi, aminek következtében Kína kénytelen volt megnyitni kikötőit az ópiumkereskedelem számára. Egész nemzeteket szoktattak rá a kábítószerre, teljes etnikai csoportokat szándékosan kiirtottak a földjük és az erőforrásaik miatt, igazi vadászatot rendeztek az emberekre, mint az állatokra. Ez ellenkezik az ember természetével, az igazsággal, a szabadsággal és az igazságossággal”

És mi – büszkék vagyunk arra, hogy a XX. században hazánk állt a gyarmatellenes mozgalom élén, amely a világ számos népe számára nyitott lehetőséget a fejlődésre a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentése, az éhezés és a betegségek leküzdése érdekében.

Hangsúlyozom, hogy az évszázados ruszofóbia, a nyugati elitek Oroszországgal szembeni nem titkolt rosszindulatának egyik oka éppen az, hogy a gyarmati hódítások idején nem hagytuk magunkat kirabolni, kölcsönös előnyök érdekében kereskedésre kényszerítettük az európaiakat. Ezt egy erős központosított állam létrehozásával értük el Oroszországban, amely az ortodoxia, az iszlám, a judaizmus és a buddhizmus nagy erkölcsi értékein, az orosz kultúrán és a mindenki számára elérhető orosz nyelven fejlődött és erősödött meg.

Ismeretes, hogy többször is készültek Oroszországgal szemben beavatkozási tervek, a XVII. század eleji problémákat próbálták kihasználni, majd az 1917 utáni felfordulások időszakát, de ezek a próbálkozások is kudarcot vallottak. A Nyugatnak ennek ellenére sikerült megszereznie Oroszország gazdagságát a XX. század végén, amikor az állam elpusztult. Akkor barátoknak és partnereknek is hívtak minket, de valójában gyarmatként kezeltek – dollármilliárdokat szippantottak ki az országból különféle konstrukciók keretében. Mindannyian mindenre emlékszünk, nem felejtettünk el semmit.

A nyugati országok évszázadok óta ismételgetik, hogy szabadságot és demokráciát hoznak más népeknek. Mindig pontosan az ellenkezője történik. Demokrácia helyett – elnyomás és kizsákmányolás; szabadság helyett – rabszolgaság és erőszak lesz. Az egész egypólusú világrend eleve antidemokratikus, és nem szabad, hanem álságos és képmutató.

„Az Egyesült Államok az egyetlen ország a világon, amely kétszer is bevetett atomfegyvert, elpusztítva Hirosimát és Nagaszakit. Mellesleg precedenst teremtettek. Hadd emlékeztessem önöket arra is, hogy az Egyesült Államok a britekkel együtt a második világháború alatt katonai szükség nélkül romba döntötték Drezdát, Hamburgot, Kölnt és sok más német várost. És ezt dacosan, minden, ismétlem, minden katonai szükség nélkül tették. Egyetlen cél volt, akárcsak a japán atombombázások esetében, megfélemlíteni hazánkat és az egész világot”

Az Egyesült Államok borzalmas nyomot hagyott Korea és Vietnam népeinek emlékezetében barbár „szőnyegbombázásokkal”, napalm és vegyi fegyverek használatával.

A mai napig gyakorlatilag megszállás alatt tartják Németországot, Japánt, a Koreai Köztársaságot és más országokat, ugyanakkor cinikusan egyenrangú szövetségeseknek nevezik őket. Vajon milyen szövetség ez? Az egész világ tudja, hogy ezeknek az országoknak a vezetőit figyelik, ezen államok első embereinek irodáiban, otthonaikban lehallgató készülékeket szereltek fel. Ez szégyen! Szégyen azoknak, akik ezt teszik, és azoknak, akik rabszolgaként némán és szelíden lenyelik ezt a durvaságot.

Euroatlanti szolidaritásnak nevezik a vazallusaiknak kiadott utasításokat, a biológiai fegyverek fejlesztését, a többek között Ukrajnában élő embereken végzett kísérleteket pedig nemes célú orvosi kísérleteknek titulálják.

Pusztító politikájukkal, háborúikkal és rablásukkal váltották ki a migrációs hullámok mai kolosszális megugrását. Emberek milliói szenvednek nélkülözést, bántalmazást, ezrével halnak meg, miközben ugyanabba az Európába próbálnak eljutni.

Most kenyeret exportálnak Ukrajnából. Hová megy ez a gabona azzal az ürüggyel, hogy „élelmezésbiztonságot hoznak létre a világ legszegényebb országai számára”? Hova megy? Minden ugyanazokba az európai országokba kerül, és legfeljebb 5 százalék megy csak a világ legszegényebb országaiba. Megint egy újabb csalás és nyílt megtévesztés.

„Az amerikai elit valójában ezeknek az embereknek a tragédiáját használja fel versenytársai meggyengítésére, a nemzetállamok elpusztítására. Ez vonatkozik Európára is, ez vonatkozik Franciaország, Olaszország, Spanyolország és más nagy múltú országok identitására is”

Washington egyre több szankciót követel Oroszországgal szemben, és ezzel a legtöbb európai politikus szelíden egyetért. Tisztában vannak azzal, hogy az Egyesült Államok, átnyomva az EU teljes lemondását az orosz energiahordozókról és egyéb erőforrásokról, gyakorlatilag Európa deindusztrializációjához, az európai piac teljes átvételéhez vezet – mindent értenek ezek az elitek, mindent értenek, de inkább mások érdekeit szolgálják. Ez már nem szolgalelkűség, hanem a népeik közvetlen elárulása. De Isten áldja őket, ez az ő dolguk.

Ám az angolszászoknak nem elegendőek a szankciók, áttértek a szabotázsra – hihetetlen, de igaz -, miután robbantásokat szerveztek az Északi Áramlat nemzetközi gázvezetékein, amelyek a Balti-tenger fenekén futnak, valójában elkezdték a tönkretenni a páneurópai energiainfrastruktúrát. Mindenki számára világos, hogy kinek származik ebből haszna. Akinek haszna lesz ebből, az robbantotta fel.

„Az amerikai diktátum a nyers erőn, az ököltörvényen alapul. Néha gyönyörűen becsomagolva, néha burkolat nélkül, de a lényeg ugyanaz – ököltörvény”

Innen ered a katonai bázisok százainak telepítése és fenntartása a világ minden sarkában, a NATO bővítése, kísérletek új katonai szövetségek létrehozására, mint például az AUKUS és hasonlók. Aktív munka folyik a Washington-Szöul-Tokió közötti katonai-politikai kapcsolat megteremtésén is. Mindazok az államok, amelyek valódi stratégiai szuverenitással rendelkeznek vagy arra törekednek, és képesek a nyugati hegemónia megkérdőjelezésére, automatikusan az ellenségek kategóriájába tartoznak.

Ezekre az elvekre épül az Egyesült Államok és a NATO katonai doktrínái, amelyek nem kevesebbet követelnek meg, mint a teljes uralom. A nyugati elit neo-gyarmati terveit képmutatóan mutatja be, békét színlelnek, de valamiféle fékentartásról beszélnek, és ez a ravasz szó egyik stratégiából a másikba vándorol, de valójában csak egy dolgot jelent – aláássák a fejlődés minden szuverén központját.

Hallottunk már Oroszország, Kína, Irán visszaszorításáról. Ázsia, Latin-Amerika, Afrika, a Közel-Kelet más országai, valamint az Egyesült Államok jelenlegi partnerei és szövetségesei következnek a sorban. Tudjuk, hogy ha valami nem tetszik nekik, szankciókat alkalmaznak még a szövetségeseik ellen is – először az egyik, majd a másik bank ellen; most az egyik cég ellen, majd egy másik ellen. A módszer ugyanaz, és ez még bővülni is fog. Mindenkit megcéloznak, beleértve legközelebbi szomszédainkat – a FÁK-országokat is.

„Ugyanakkor a Nyugat a vágyott dolgokat valóságként állítja be. Így aztán, amikor szankciós villámháborút indítottak Oroszország ellen, azt hitték, hogy parancsukra újra fel tudják sorakoztatni az egész világot. De, mint kiderült, ez messze nem így alakult – talán a teljes politikai mazochistákat és a nemzetközi kapcsolatok egyéb, nem hagyományos formáinak csodálóit sikerült csak maguk mellé állítaniuk. A legtöbb állam nem hajlandó <lenyelni> ezt a békát, és ésszerű utat választott az Oroszországgal való együttműködésre”

A Nyugat nyilvánvalóan nem várt tőlük ilyen ellenszegülést. Megszokták, hogy sablon szerint járjanak el, mindent önkényesen elvesznek, zsarolnak, vesztegetnek, megfélemlítenek, és elhitetik magukkal, hogy ezek a módszerek örökké működni fognak, mintha a múltban ragadtak volna.

Az ilyen önbizalom nem csak a saját kizárólagosság hírhedt koncepciójának közvetlen terméke, hanem a nyugati „információéhségnek” is. A mítoszok, illúziók és hamisítványok óceánjába fojtották az igazságot, rendkívül agresszív propagandát alkalmazva, meggondolatlanul hazudtak, mint Goebbels. Minél hihetetlenebb a hazugság, annál gyorsabban fognak hinni benne – ezen elv szerint így cselekszenek.

De az embereket nem lehet etetni nyomtatott dollárral és euróval. Ezekkel a papírdarabokkal nem lehet etetni, és lehetetlen otthont fűteni a nyugati közösségi hálózatok virtuális, felfújt kapitalizációjával. Mindez nagyon fontos, amiről most beszélek. Papírpénzzel nem lehet etetni senkit sem – élelem kell, és semmit sem fűtenek fel ezekkel a felfújt kapitalizációkkal – energiahordozókra van szükség.

Ezért az Európában élő politikusoknak meg kell győzniük polgártársaikat, hogy kevesebbet egyenek, ritkábban mosakodjanak, és otthon melegebben öltözködjenek. És akik elkezdenek jogos kérdéseket feltenni: „Tulajdonképpen miért van ez így?” – azonnal ellenségnek, szélsőségesnek és radikálisnak nyilvánítják. Oroszországra mutogatnak, azt mondják: itt van, mondják, ki minden bajod forrása. Megint hazudnak.

„Amit hangsúlyozni akarok, minden okunk megvan azt hinni, hogy a nyugati elit nem fog konstruktív kiutat keresni a globális élelmiszer- és energiaválságból, amely az ő hibájukból, a sokéves politikájuk következményeiből ered, amelyet jóval az ukrajnai, donbaszi különleges katonai hadműveletünk előtt kezdtek. Nem kívánják megoldani az igazságtalanság és az egyenlőtlenség problémáit. Félő, hogy készen állnak más, számukra ismerős receptek felhasználására”

És itt érdemes felidézni, hogy az első és a második világháborúból származó haszon tette lehetővé az Egyesült Államok számára, hogy végre leküzdje a nagy gazdasági világválság következményeit, és a világ legnagyobb gazdaságává váljon, rákényszerítve a bolygóra a dollár globális tartalékvaluta szerepét. A ’80-as évek válságát pedig a Nyugat nagyrészt a felbomló és végül összeomló Szovjetunió hagyatékának és erőforrásainak kisajátításával győzte le. Ez egy tény.

Most, hogy kiszabaduljanak az ellentmondások újabb szövevényéből, meg kell törniük Oroszországot és a többi államot, amelyek mindenáron a fejlődés szuverén útját választják, hogy még jobban elrabolják mások vagyonát, és mások pénzével tömjék be a saját költségvetésük lyukait. Ha ez nem történik meg, nem tartom kizártnak, hogy megpróbálják teljes összeomlásba taszítani a pénzügyi rendszert, amivel mindent meg lehet magyarázni, vagy ne adj’ Isten úgy döntenek, hogy a jól ismert „a háború majd mindent leír” módszert vetik be.

Oroszország a világ közössége iránti felelősségével tisztában van, és mindent megteszünk, hogy észhez térítsük az ilyen forrófejűeket.

Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi neo-gyarmati modell végső soron kudarcra van ítélve. De ismétlem, hogy igazi gazdái a végsőkig ragaszkodnak hozzá. Egyszerűen nincs mit kínálniuk a világnak, kivéve ugyanazt a rablási és zsarolási rendszert.

„Valójában emberek milliárdjainak, az emberiség nagy részének a szabadsághoz és az igazságossághoz való természetes jogára köpnek rá, hogy ők maguk építgessék saját jövőjüket. Most teljesen áttértek az erkölcsi normák, a vallás és a család radikális tagadására”

Válaszoljunk magunknak néhány nagyon egyszerű kérdésre. Most szeretnék visszatérni ahhoz, amit mondtam, az ország összes polgárához – nem csak a teremben tartózkodó kollégáihoz –, Oroszország minden polgárához szeretnék szólni: akarjuk-e, hogy legyen itt, hazánkban. , Oroszországban anya és apa helyett „egyes számú szülő” és „kettes számú szülő”, esetleg „hármas számú szülő”? Tényleg azt akarjuk, hogy leépüléshez és kihaláshoz vezető perverziókat az általános osztálytól kezdve rákényszerítsék iskoláink a gyermekeire? Akarjuk-e, hogy mossák az agyukat azzal, hogy állítólag a nőkön és a férfiakon kívül más nemek is léteznek, és felajánlják a nemváltási műtétet? Mindezt hazánknak és gyermekeinknek akarjuk? Számunkra mindez elfogadhatatlan, nekünk más, saját jövőnk van.

„Ismétlem, a nyugati elitek diktatúrája minden társadalom ellen irányul, beleértve magukat a nyugati országok népeit is. Ez mindenki számára kihívás. Az ember ilyen teljes megtagadása, a hit és a hagyományos értékek megdöntése, a szabadság elfojtása a <fordított vallás> – egyenesen sátánizmus – vonásait viseli”

A Hegyi beszédben Jézus Krisztus a hamis prófétákat elítélve ezt mondta: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” És ezek a mérgező gyümölcsök már nyilvánvalóak az emberek számára – nem csak hazánkban, minden országban, beleértve sok embert és magát a Nyugatot is.

A világ a forradalmi átalakulások időszakába lépett, ezek alapvető természetűek. Új fejlesztési központok alakulnak, ők képviselik a többséget – a többséget! – a világközösségé, és készek nemcsak kinyilvánítani érdekeiket, hanem megvédeni is azokat, a multipolaritásban lehetőséget látnak szuverenitásuk erősítésére, ezáltal valódi szabadság, történelmi perspektíva elnyerésére, a függetlenséghez, alkotói joghoz, fejlődéshez.

Világszerte, így Európában és az Egyesült Államokban is, ahogy mondtam, sok hasonló gondolkodású emberünk van, és érezzük, látjuk a támogatásukat. Az egypólusú hegemónia elleni felszabadító, gyarmatellenes mozgalom már kialakulóban van a legkülönfélébb országokban és társadalmakban. Jelentősége csak nőni fog. Ez az erő határozza meg a jövő geopolitikai valóságát.

Kedves barátaim!

Ma egy igazságos és szabad útért küzdünk, elsősorban magunkért, Oroszországért, azért, hogy a diktátum, a despotizmus örökre a múltban maradjon. Meggyőződésem, hogy az országok és a népek megértik, hogy a bárki kizárólagosságán, más kultúrák és népek elnyomásán alapuló politika eleve bűnöző, ezért át kell fordítanunk ezt a szégyenletes lapot. A nyugati hegemónia összeomlása visszafordíthatatlan. És ismétlem: Többé nem lesz úgy, mint korábban volt.

„A csatatér, amelyre a sors és a történelem elhívott bennünket, népünk, a nagy történelmi Oroszország harctere”

(Taps).

Ma azért harcolunk, hogy soha senkinek ne jusson eszébe, hogy Oroszországot, népünket, nyelvünket, kultúránkat el lehet venni és kitörölni a történelemből. Ma az egész társadalom megszilárdulására van szükségünk, és az ilyen összetartás csak a szuverenitáson, a szabadságon, az alkotáson és az igazságosságon alapulhat. Értékeink az emberség, az irgalom és az együttérzés.

Beszédemet pedig egy igazi hazafi, Ivan Alekszandrovics Iljin szavaival szeretném befejezni:

„Ha Oroszországot a hazámnak tekintem, akkor ez azt jelenti, hogy oroszul szeretek, szemlélek és gondolkodom, énekelek és beszélek; hogy hiszek az orosz nép lelki erejében. Az ő szelleme az én szellemem; az ő sorsa az én sorsom; az ő szenvedése az én bánatom; a virágzása az én örömöm”

E szavak mögött egy nagyszerű spirituális választás húzódik meg, amelyet az orosz államiság több mint ezer évén keresztül őseink sok generációja követett. Ma ezt a döntést hozzuk, a Donyecki és Luganszki Népköztársaság polgárai, Zaporozsje és Herszon régió lakosai döntöttek így. Úgy döntöttek, hogy népükkel, a szülőfölddel élik tovább életüket, együtt győznek vele.

Mögöttünk az igazság, mögöttünk Oroszország!